Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1984-12-08 / 337. szám

Lesznek nyugati kocsik? Békeharc - üf feltételekkel Az utóbbi hónapokban ismét megszaporodtak a fegyverke­zés ellen küzdő erők fellépésé­ről szóló nyugati sajtójelenté­sek. Csak éppen a hangnem változott meg: míg az elmúlt két—három évben legtöbbször a „közös nyugati biztonságpo­litikát gyengítő" veszély, a ra­kétatelepítés ellenfeleinek „kül­földi” (értsd: a szocialista or­szágokból történő) irányítása volt a fő téma, addig most az akciók állítólagos kifulladása, a „békeharc híveinek elkedvet- lepedése" áll a hírek, cikkek zömének középpontjában. Az érvelés, a magyarázat szinte mindig azonos: az ame­rikai közép-hatótávolságú ra­kéták telepítésének keresztül­vitele végzetes kudarcot jelent a békemozgalmak szervezői számára. És különben is, a tar­tósan lehűlt nemzetközi légkör, mindenekelőtt a két nagyhata­lom közti bizalmatlanság, a közvetlen tárgyalási csatornák megfogyatkozása amúgy is megakadályozza a jószándékú, Rendőrök támadnak a nyugatnémet fiatalokra, akik a ramsteini amerikai támaszpontnál a rakétatelepités ellen tiltakoznak. alulról jövő, a tömegek köz­hangulatát szemléletesen kite-, jező kezdeményezések sikerét — így a fejtegetések jórésze. Ám nem kell különösebb lo­gika annak felismeréséhez, mennyire egyoldalú képet raj­zolnak ezek az elemzések. Hi­szen az egyik oldalról tény ugyan, hogy — nagyjából az évtizedfordulótól kezdve — jz imperialista politika, minde­nekelőtt az Egyesült Államok magatartása miatt valóban ve­szélybe kerültek az enyhülés vívmányai, fokozódott a fegy­verkezés tempója, s nem egy esetben kilátóstalanabbá vált a helyi válságok megoldásának lehetősége. Mindez persze megnehezítette a közeledést, a párbeszédet pártoló csoportok tevékenységét. Úgy is fogal­mazhatnánk, hogy a békesze­rető erők világszerte — így a szocialista országokban és ha­zánkban is — új kihívással ta­lálták szembe magukat. Ugyanakkor igaz - s ez az érem másik, sokak áltál elő­szeretettel figyelmen kívül ha­gyott oldala —, hogy a feszült­ség, a fegyverkezési hajsza el­len küzao mciQoimok - tevé­kenysége éppen e kihívás nyo­mán, épp e növekvő veszélyt felismerve élénkült meg, ka-' pott új erőre, bővült bázisá­ban, színesedett eszközeiben, módszereiben. E folyamát még konzervatív nyugati politikusok által sem igen tagadható eredménye a nemzetközi békemozgalom ed­dig soha n?m tapasztalt mó­don megnövekedett ereje. Számszerű összehasonlítás a dolog természeténél fogva meglehetősen nehéz, de a bé­kemenetek, tömegtüntetések résztvevői alapján becsülve '' hívvel elmondható, nyugoai -- ^Homokban hogy az Egyesült és Furópába.n létrejött hatu, más háborúellenes hullám egyedülálló a békemozgalmak történefében. A szakértők sze­rint sokszínűségét, az akciókba bevontak számát tekintve felül­múlja például a neutronbomba elleni mozgalmat, de még a vietnami háború elleni tiltako­zás periódusát is. Semmiképp nem túlzás hát, ha megkockáz­tatjuk: napjainkban a -béke­harc százmilliókra terjed ki, s már korántsem korlátozódik csupán földrészünkre. zés elleni harc, az Ázsia, Afri­ka és Latin-Amerika népeivel vállalt szolidaritás. Fel kell is­merni egyes, megváltozott fel­adatokat, meg kell tanulni az új feltételekhez alkalmazkod­va tevékenykedni, megkeresni a tömegakciók új lehetőségeit, törekedni a különböző irány­zatok összefogására. Számos jel mutat arra, hogy ez a fo­lyamat megkezdődött, s egyre inkább teret nyer a nemzetközi békemozgalomban. Félrevezető tehát eltemetni a békemozgalmat; ezt támaszt­ják alá a mindennapok apró­nak tűnő, de összességében kifejező eseményei is. Tallóz­zunk találomra‘csupán a kö­zelmúlt hírei között. Békehét volt Belgiumban. Nemzetközi értekezletet rendeztek Új-Del­hiben, az Indiai-óceán atom­fegyvermentes övezetté nyilvá­nításáról. Leszerelési hetet hir­detett az ENSZ New Yorkban. A Greenham Common-i asszo­nyok már a következő békeme­neteket tervezik Nagy-Britan- niában. Aláírásgyűjtő akciót szerveztek Nyugat-Berlinben. Szolidaritási felvonulás vonult végig Chicago belvárosán. Ha­zánkban békekonferenciát rendezett az Országos Béketa­nács. A fegyverkezési tervek elleni őszi rendezvénysorozat csúcspontjaként „élő láncot" Békemenet a japán fővárosban — az amerikai Tomahawk raké­ta mását viszik a tiltakozók. szerveztek az NSZK-ban 210 kilométer hosszúságban — sze­rény becslések szerint is 300 ezer ember részvételével. Jel­képesen ez az emberlónc az egész világot átfogja, a millió és millió egymás kezét szorító ember a békemozgalom erejé­nek, dinamizmusának ékes bi­zonyítéka. Szegő Gábor­„és én ágyútöltelék vagyok”. Százmilliók mozgalma A személygépkocsi- behozatal lehetőségei Két-három év múlva új típusok várhatók a MERKUR-nál A MERKUR pécsi autószalonja Fotó: Proksza László Tpbb, mint egymillió sze­mélygépkocsi fut hazánkban, azonban mintegy háromszázez­ren várnak arra, hogy autótu­lajdonosok legyenek. A sze­mélyautókat értékesítő vállalat, a MERKÚR vezetői a közelmúlt­ban tájékoztatták az újságíró­kat a hazai gépkocsiforgal- mazás alakulásáról, helyzeté­ről, a garanciális és szavatos­sági kérdésekről. A VI. ötéves tervidőszakban az autóbehozatali kontingens 406 000 darab, de mivel ebben nincs benne a lengyel és a ju­goszláv import, így várhatóan ezt a mennyiséget hetvenezer autóval meghaladják. A válla­lat fennállása óta a legtöbb autót — 112 000-t — 1980-ban adták ki telepeiken, azóta a partnerek szállítási készsége miatt ez a szám nem érte el az évi százezer darabot. Példa­ként hangzott el, hogy a Sko­da hosszú ideig nem tartozott a-slágerautók közé, a vevőkre szinte úgy kellett „rátukmálni”, s a nyolcvanas évek elején e kocsi közvetett reklámozását is megkezdték. Ennek, s nem utol­sósorban a Skodák javuló mi­nőségének köszönhetően 1982- ben már 20 000 autót értékesí­tettek. Akkor minden remény megvolt, hogy ez a szám nö­velhető. A várakozással ellen­tétben azonban nemhogy több, hanem kevesebb kocsi érkezett-no. i __«ilJ 1 i • --------­l;c, iroo-uun pciuaui IÖÜUU,. 1984-ben ' pedig várhatóan 9000 ... Már az idén is, de főleg jö­vőre a folyamatos gyári kor­szerűsítések eredményeként szinte valamennyi típusnál vál­tozás lesz, például a Wartburg­nál. és Trabantnál új elektro­mos gyújtás, a Dáciánál új hű­tőrács. A szocialista autógyár­tásban az igazi áttörés a kö­vetkező ötéves tervben várható. A céqek úi tímjjokkc! jelent­keznek: 1987-től minden bi­zonnyal nálunk' is'.kapható majd a VA2 2108-as, az új Moszkvics és Zaporozsec, ez utóbbi érdekessége, hogy vár- foqyaszt — az új Skoda. Talán ezekben az években lehetőség nyn'ilí £ ^°‘ lonez, bz Oltcit és a Jugo 45, illetve Jugo 55 típusok behozata­lára. Ez azonban függvénye a kooperációs szerződéseknek. Felmerült, hogy az új Dacia mikor jelénik meg a MERKUR- nál? Ezzel kapcsolatban sem­milyen hír nincs, akárcsak a dízel Daciáról, azonban a je­lenleg is kapható típus kombi változata a jövő év negyedik negyedében már megvásárol­ható. Természetesen felvetődött, hogy lesz-e lehetőség tőkés importból gépkocsik beszerzé­sére? Ilyen irányú puhatolózó tárgyalásokat több nyugati és tóvol-keleti céggel folytatnak, így többek között a Fiattal, a Forddal, az Opellal, de egye­lőre megállapodás nem szüle­tett. Becslések szerint Magyaror­szágon évente 200 000 használt személygépkocsi cserél gazdát, ebből a MERKUR-on keresztül 20 000 autó talál vevőre. Á vállalat vezetői gondolkodnak, hogy milyen módon növeljék ezt a számot, mert azt tartják, a mostani részesedésük kevés. Javaslatként hangzott el, hogy p MERKÚR újítsa fel a kocsikat, s úgy adja tovább, de a válla­lat vezetői/iek véleménye sze­rint ez nem lenne jelenleg üz­let. # A vállalat a szavatossági kérdések eibiraiasat „ieadta" a szerződött autójavító, üzemek­nek, ami nagy könnyebbséget jelent a ' kocsitulajdonosoknak és a javítóknak. is. Gond vi­szont, hogy az üzemek készlet- gazdálkodása kötött, így. nem tudják tárolni a garanciális és szavatcsscgi javításokhoz szük­séges alkatrészeket, emiatt sok­szor hetekig- üzemképtelen egy- egv autó, s jogosan bosszan­kodnak a tulajdonosok. Szó esett arról is, hogy a MERKUR-t évente átlagban 70— 90 gépkocsitulajdonos pereli be különböző ókök miatt. Ez a szám nem nagy ahhoz viszo­nyítva, hogy 90—95 000 autót forgalmaznak, de mint elhang­zott, ennek felét rugalmasabb ügyintézéssel el lehetríe kerül­ni, ezzel is növelve a vállalat megingott presztízsét. Szakmai körökben is nagy érdeklődést váltott ki az új módszer, amellyel Moszkva fö­lül eltérítették a hófelhőket. A meteorológusok szerint ez úgy lehetséges, hogy a repülőgépek ezüstjodidot, vagy más vegy­szert fecskendeznek a hófel­hőkbe, még mielőtt azok elér­nék a várost. A vegyszer hatá­sára meggyorsul u hókristályok képződése, s végül a felhő a kívánt helyen és időpontban szabadul meg terhétől. Magyarországon a jégesőt hordozó felhőket teszik ártal­matlanná hasonló módon, jég­ágyúkból kilőtt vegyszerrel aka­dályozzák a jégszemcsék kiala­kulását. A repülőgépes hósza­bályozással még nem kísérle­teztek, de a hazai időjárás ezt valószínűleg a jövőben sem teszi szükségessé. A Greenham Common-i asszonyok Érdemes áttekinteni azt is, hogy a méreteken kívül miben különbözik a nemzetközi béke­mozgalom mostani szakasza, a megelőzőektől. A legfeltűnőbb (utaltunk már rá), a résztvevők meg itt,- hogy az „Orvosok a nukleáris háború megelőzé­séért!” csoport következő, ötö­dik kongresszusát jövőre épp a magyar fővárosban rendezik meg.) Ne feledkezzünk végül meg az egyházak részvételéről sem a békemozgalomban. A béke különböző világnézetű emberek egyetemes ügye, így érthető, hogy védelme az em­beriség sorsát szívükön viselő, vallásos érzületű hívőket is mozgósítani képes. Ellenérveket természetesen a túloldalról is sorolnak, hisz a békemozgalom kibővülése és a spontán vonások előtérbe ke­rülése nem kevés ellentétet is felszínre hozott. Sokszor féke­ző hotású az ideológiai tisztán­látás hiánya, vagy a belső széthúzás. Nemegyszer éri igaztalan, a mozgalom haté­konyságát csökkentő kritika a szocialista országok békeszef- vezeteit. (A megszokott vád az, hogy „nem függetlenek”, így állásfoglalásuk semv tekinthető autentikusnak. Csakhogy ez a „függőség" nem jelent gúzsba kötöttséget; a fő különbség nem annyira a jogállásban mu­tatkozik a nyugati testvéráram- latokkal szemben, hanem in­kább abban, hogy a szocialis­ta államok hivatalos békepoli­tikája előnyösebb körülménye­ket biztosít a békemozgalom teendőinek megvalósításához.) A példák további sorolása helyett' próbáljunk összegezni: hol az igazság? Hullámhegyről, vagy hullámvölgyről beszélhe­tünk? A reális mérlegkészítés­hez talán azt kell elsősorban felismerni, hogy a békemozga­lom nem szűkíthető le csupán a most úton levő Pershingek’és szárnyasrakéták elleni tiltako­zásra. Annál sokkal átfogóbb,., kiterjed a fegyverkezés minden válfajára, Európában éppúgy, mint íöidünk más részein. Más-- • részt a konkrét fegyverkezési témákon kívül beletartozik a gyarmati elnyomás, a fajüldö­körének kibővülése. A háború vagy béke kérdése ma már nem csak a politikusok ügye, az egyszerű emberek egyre na­gyobb rétege igényli a bele­szólást saját és utódai sorsá­nak alakításába. Érdekes je­lenség a mozgalom fiatalodó-- sa-is, a tízen- és huszonévesek fokozódó aktivitása. Ugyan­ilyen sajátosság a más társa­dalmi rétegekkel, nőszerveze­tekkel, környezetvédőkkel és' szakszervezetekkel való együtt­működés. Új szervezeti formát szült az egyes foglalkozási ágak kép­viselőinek körében kibontako­zó békemozgalmi aktivitás. Né­hány év alatt tekintélyes nem­zetközi mozgalommá fejlődött például az orvosok antinukleá­ri<; fpl'lpnPSP C nursmnlyknr. mAe _ -------,-----“I ~ . /-..— .»UUII Hl KJ 3 t udósok, pedagógusok, fiziku­sok stb. között is kialakult ha­sonló kezdeményezés. (Említsük

Next

/
Thumbnails
Contents