Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-01 / 330. szám
A csipkeházak az új városközpont díszei Magastetős házak alagútzsalus szerkezetből a Berzsenyi utcában (Pénteken este a Szivárvány című televíziós vetélkedőben Zalaegerszeg és Pécs méri össze a tudását az 1965—74-es évtized történéseiből. Ez alkalomból a Zalai Hírlap Pécsett mutatja be képriportban, az alábbiakban pedig mi ismertetjük meg Zalaegerszeget a Dunántúli Napló olvasóival.) A mikor 1948 végén először találkoztam Zalaegerszeggel, a város nem volt különb bármelyik mai, városias megjelenésű nagyközségünknél. Múlt heti találkozásom lenyűgöző volt a számomra, s e megállapítás értékét fokozhatja (zalaiak szemében minden bizonnyal), ha hozzáteszem, hogy jómagam a rivális zalai város, Nagykanizsa szülötte vagyok. Annak idején tipikus kis tisztviselőváros volt, a nevezetességeit egy kézen- is megszámolhatta az ember, s igazából gyalog egy óra alatt be is járhatta volna úgy, hogy semmit ki nem hagy. Ma ez bajos lenne, s autóval is csak úgy járható be egy óra alatt, hogy egy csomó dologról — falumúzeum, olajipari múzeum, Kisfa lúd i Strobl-gyűjtemény, kézművesház stb. — menthetetlenül lemarad, mint e sorok írója is. Annak idején nagy szenzáció volt, amikor első gyárként létrejött a ruhagyár — a mai ZAKÓ —, majd a közeli Nagylengyelben lelt olaj feldolgozására az olajfinomító. Ma ott tartanak, hogy be kell húzni a féket az ipartelepítésnél, mert egészségtelen lenne a város fejlődése. No igen, annak idején tízegynéhány ezren lakták a várost, ma csaknem 60 ezren, s az ezredfordulóra pillantva sem igen óhajtanak 70— 75 ezernél több zalaegerszegit. Zalában hajdanán csak úgy emlegették a megyeszékhelyt — főleg a rivális déli végeken —, hogy ,,a csinált város". E varázsolásához — az új város- központ alapkő-letétele 1974 augusztus 20-án volt. Áruházak születtek és sportcsarnok, művelődési központok az új városrészekben és színház, köz- gyűjtemények és modern nagyvárosi közlekedés... 1975-ben a Magyar Urbanisztikai Társaság a városnak és tanácselnökének — dr. Kustos Lajosnak — adományozott Hild János emlékéremmel ismerte el az itt folyó városfejlesztési tevékenységet. Művészeket telepítettek le, a harmadik évadját éli a legfiatalabb magyar színház, a Hevesi Sándor Színház, a régi zsinagóga hangversenyteremmé és képtárrá alakult át, s az új közgyűjtemények legran- gosabbja kétségtelenül a megye szülöttének, Kisfaludi Strobl Zsigmondnak az ideajándékozott életmű-gyűjteménye. Csak felvillantani lehetett valamit Zalaegerszegből. A többit a város tanácselnökére bízom. Öt Pécs és Zalaegerszeg kapcsolatáról faggattam:- Sok szál fűz minket Pécshez. Humán ágazatú szakembereink java például onnan kerül ide (mi számviteli szakembereket adunk Pécsnek), rendszeresen működnek az önök felsőoktatási intézményeiben a zalai klubok (bár talán nagyobb a múltjuk, mint a jelenük). A zalaegerszegi ember, aki Pécsett végzett, ezt nem felejti el, s ez is egyike a tapasztalható, sokszálú kapcsolatnak, amikre nemcsak hivatkozni, de építeni is lehet. Számos regionális társadalmi- gazdasági-fejlesztési kérdésben van köztünk érintkezés és túlzás nélkül mondhatom: erőteljes nálunk a Pécs-orientált- ság. Hársfai István (Fotók: Zalai Hírlap) A hangversenyteremmé alakított zsinagóga, a vetélkedő zalaegerszegi színhelye A kézművesek alkotó háza társadalmi összefogással létesült a Gébárti tó partján riport párja kapcsán, amikor zalaegerszegi kollégámmal a pécsi tanácselnököt kerestük fel, ő ezt a jelzőt így egészítette ki: „viszont jól csinálják . . .” Hát ez igaz! A mai Zalaegerszegnek sajátos és egyéni arca van (ami az itt látható fényképekből is kitűnik), s ez annak is köszönhető, hogy a városépítésben egy rugalmasan alkalmazható A mai egy kicsit kamaszosan esetlen, talán szertelen is még, de ha a kialakulásában megállapodik - és ez már nem a távoli jövőben van, hiszen a még fellelhető hézagok lassan, de okosan kitöltődnek —, akkor a mostani elismerést bízvást fokozhatjuk. Amikor e riporthoz az anyagot gyűjtöttem, sokmindent megtudtam Zalaegerszegről. Kisfaludi Strobl Zsigmond íjász c. szobra a sportcsarnok előtti téren technológia — az Utinor-rend- szerű alagútzsalu — mellett kötelezték el magukat, s ez olyat is tud, mint a Vadász György Ybl-díjas építész tervezte csipkeházak a városközpontban. Persze, annak idején is volt városközpont, de ez jóformán csak a Mindszenthy— Pehm féle kéttornyú plébánia- templomra, az Arany Bárányra és a megyeházára korlátozódott, s a képe olyan volt, hogy nehéz lett volna egy tucat másiktól megkülönböztetni. Többek között azt is, hogy éppen a mostani vetélkedő évtizede volt a város közelmúlt történetének a legterméke- nyebbike. 1964-ben született az a PB-határozat, amely az elmaradt területek fejlesztését tűzte ki célul; az ekkor kezdődött évtized során — úgymond — nemcsak átalakult, de újjá is született a város. Korszerű üzemek sora létesült (többezer új munkahelyet jelentettek), új városrészek épültek, s akkor kezdtek a belváros újjá őszi hangulat a falumúzeumban — harangláb és vízimalom a Zala holtága mellett Új pavilonsor a Stadion utcában Barátunk, Zalaegerszeg
