Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-24 / 353. szám
A favágók kopárította hegyoldal meredekségét tompítja a fehér lepel. Mintha csak rendelték volna: az éjszakai órákban csendes hullással, apró pelyhekkel megérkezett a hó. Tétován, szél nélkül, szinte tapogatva a föld felszínét, hullajtottak le terhüket a felhők. A Nyáras-völgyi vadászház — a Pécsi „Dózsa" vadásztársaság egyik, az erdők mélyén megbúvó, most, a kora reggeli órákban kéményéből ezüstszürke füstöt eregető tanyája — nem messze van a Szarvas-forrástól. „Belepottvant" ez az apró, világoszöldre meszelt épület a völgyek találkozásába, cseperedő fenyők susogásába, néhány, a hajdan itt volt öreg erdő tanújaként meghagyott óriási fa szomszédságába. Vele szemben húzódik felfele a meredek oldal, fekete pontok, vesszők, vonalak szabdalják ott, ahol a hó nem bírt a hepehupákkal, tuskókkal itt ha- qvott, földre hullott ágakkal. Mégis: ez az oldal most a tél. Mert jobb kézről már erdő van, s bár g lombjuk vesztett fák között utat találtak a hópely- hek, az avarra kevés jutott. Mintha sűrűn szeplős lenne a föld sápadt arca a fák között. Csaknem negyven puskás, a kelleténél kicsit kevesebb hajtó, s jóval kevesebb kutya — tacskók, foxik, óriási izgalomban, pontosan tudva: ez az ő napjuk, itt valami lesz, a fák között, a legsűrűbb cserjésben, szúró tövisek között, jéghideg vizű patakokban, meghökkentően mély horhosokban valaminek a nyomába kell majd eredni —, egy meglehetősen nagy terület, szálas erdőrészekkel, fiatalos felújítással, botos- állománnyal, bokros-cserjés részekkel: a mai vadászat „váza”. A Szarvas-forrástól a Száraz-tóig, az abaligeti mezők felé indul a hajtás. Hideq van. Itt a tetőn — az eqyik fúrótalpnál — szabadon jár-kel a szél, zörgeti az elszáradt leveleket, meqhajlitja a bokrok közötti tisztásokon nőtt derékmaqasnyi füvet. Miénk a 22-es lőállás. Még lent a völqyben, ahonnan háromfelé rajzottak a puskások, s ahol Nemeskéri László, a társaság vadászmestere eligazította a résztvevőket, ezt a számot húzta a kalapból Gondos Gyula, aki nem meqyei fővadászi minőségében, hanem mint a „Dózsa” taqja vesz részt a mai vadászaton. Nem rossz hely a 22-es: előttünk részben a fúró- talo környéki irtás, mellette egy sűrű kis erdő, amit szeret a disznó, möaöttünk egv olyan terület, ahonnan — véli Gondos Gvula —. ha továbbmegy a haitók vonala, feltétlenül a szemünk elé kerülnek a visszatörő vaddisznók. Pontban fél tízkor az óránkra pillantunk. A haitás kezdetét jelző kürt hanaiát azonban nem halljuk: elveszik a dombok ölében, elterelik a hangot a zegzuaos horhosok, félreverik az erdők, elnyeli a fel-feltáma- dó szél. Gondos Gyula mindenesetre körbenéz: merrefelé lőhet, honnan jöhet a vaddisznó, miiven takarásokat kell figyelembe vennie, de a Duskájához még nem nyúl. A díszesen faragott tusájú fegyver a vállán marad. Az első lövést eqy óra múlva halljuk: tompán, messziről jön, a szemben levő domb széles háta a fejünk fölé hajítja a hangot. Jó negyed óra múlva a következőt, a felénk mélyülő völgy aljából. Közvetlen a dörrenés után élesen felvisít egy disznó, recseg-ropog a sűrű, ahogy menekül, majd gurul lefelé, hörgésbe fúl az állat fájdalma, azután minden elcsendesedik . . . — Gerinclövés — fordul felém halk szóval Gondos Gyula. — Akor visít így . .. Most már könyökhajlatában nyugtataj a Forest Mauser-t, hallani a hajtők kiabálását, botokkal ütik a fák törzsét. Jó tíz perce feszült a csend, bármelyik pillanatban előbukkanhat egy szép nagy kan — miért ne A tél szüretelt a pécsi fügefákon A tél „takarította be" a mecseki fügefák utolsó termését. Az ágakon maradt sok-sok gyümölcs nem tudott már beérni, s most sorra potyognak le az avarra a barna bőrű, fonnyadt fügék. Az idén különösen gazdag termést hoztak ezek a délszaki cserjék, amelyek közül a legidősebbek fává terebélyesedtek. Némelyiken négyszáz-ötszáz gyümölcs fejlődött ki, és tojás nagyságú példányok is akadtak közöttük. A szokottnál hűvösebb időjárás azonban nem kedvezett az érésüknek. Más években — kiváltképpen, ha hosszú és meleg az ősz — kétszer szüretelhetnek fügét a pécsiek: az elsőt a nyár utóján, a sarjútermést pedig késő őszszel, Az idén, mint minden más növényé, három hetet késett a füge fejlődése is és ez elég volt ahhoz, hogy a gyümölcs nagy része éretlenül pusztuljon el az ágakon. Mint ismeretes: hazánkban egyedül a Mecsek déli lejtőin díszük tömegesen a füge a szabad ég alatt, és termést is hoz évről évre. Pécsett és környékén több ezer kisebb-nagyobb cserjét gondoznak. A Kertészeti és Parképítő Vállalat tervszerűen telepíti a dekoratív növényt a város közterületeire, s faiskolájában is folyamatosan nevel csemetéket. az? A vaddisznók vadászata nem veszélytelen. Okos, erős állat, rendkívül kifinomult hallással, szaglással. És ravasz: mintha tudná, mit akarnak a hajtők, sokszor tör vissza a vonalukon. Mint most is: — Itt vannak! Látom őket. . . Karácsony a klinikán ni, de mégsem könnyű beletörődni, hogy nem lehetek együtt a családdal. Akik voltak már ünnepkor kórházban, talán jobban átérzik, hogy mit jelent ez, és ... — de nem tudja folytatni, a papírzsebkendő után nyúl. Nem szégyefíi a könnyeit az ablak mellett lévő ágyon fekvő szobatársa sem. Földi Lászlónénak már van egy gyermeke, a 4 éves Attila. A második épp most karácsony táján várható. Ám akár így számol, akár úgy, az ünnepet még minden bizonnyal itt tölti. — Nekem Attila miatt is nehéz. Nagyon hiányzik. Azzal nyugtatom magam, hogy ő is alig várja a kistestvért, és én ezért vagyok itt, de nem mindig sikerül legyűrnöm a hazavágyódást. Az biztos, hogy könnyebb lenne a karácsony, ha már a kicsivel egvütt tölthetném. Ha így lesz, s netán épp karácsony este megy a szülőszobára, akkor Bogdán Mária szülésznő segít majd neki. Ő lesz az ügyeletes. — Egy évvel ezelőtt is itt voltam, de a karácsonyi ittlét természetesen nekem mást jelent, mint az édesanyáknak. Mondhatnám, hogy könnyebb, mint egy szokásos ügyelet. Az a tapasztalatunk, hogy ilyenkor kevesebben szülnek, illetve csak akkor jönnek, ha már nagyon műszói, ha már szinte az utolsó fázishoz közelít a szülés. — Azt hallottam, hogy itt bent is lesz karácsony. — Hagvománv, hogy minden emeleten állítunk karácsonyfát, és este néhány percre, aki csak felkelhet, mindenki kijön a folyosóra. Ezen az ünnepi estén, amíg nincs munkánk, addig a betegekkel egvütt vagyunk. Beszélgetünk. Tíz ágyunk van, itt a szülőszoba mellett, több kedves, régóta itt fekvő édesanyával. — összeszedtem magam, beszélhetünk a karácsonyról is — mosolyog Horgasné. - Szóval, ha nem mehetek haza, akkor édesanyám behozza a férjem ajándékát, a fériem meg az övékét. Az a helyzet, hogy én már kezdettől tudtam, hogy valószínű nem lehetek együtt az ünnepen a családdal, s előre megvettem az ajándékokat. — Akkor ez tényleg meglepetés lesz. — Remélem. Mi tényleg nem szoktuk elárulni egymásnak, hogy ki mit vesz, s így eshetett meg az is, hogy most nemrég születésnapomra édesanyám és férjem is haiszárítót hozott nekem. Még a színük is egyezett! Olyan jót nevettem. Ma, karácsony este, valószínű nem lesz könnyű mosolyt csalni az arcukra. Pedig akik hozzájuk tartoznak, akik átérzik, hogy ők miért vannak most a klinikán, ezt lótnák legszívesebben. S talán akkor már nem is lesz olyan nehéz mosolyogni, ho arra gondolnak, hogy milyen lesz a jövő karácsony, amikor velük együtt a kisgyermekük is csodálhatja a feldíszített fenyőfát... Török Éva Könnyen sírnak. Tulajdonképpen nem igazi, hosszan tartó keserűség ez, de néhány könnycsepp gyakran előbújik. Csak az otthont kell említeni . . . Pedig ők elég hosszú ideig fekszenek még a FOTE Szülészeti Klinikáján. S közben itt a karácsony... Terpóné Molnár Éva 24 éves tanítónő, héthónapos várandós. Veseproblémák miatt került a klinikára, szeptember 25-én. Azóta egyszer volt otthon.- Szekszárd mellett, Öcsényben lakunk, vagyis messze — mondja - Nem csodálkozom azon, hogy nem engednek haza. Már azzal is megbarátkoztam, hogy itt kell karácsonyoznom. A férje minden látogatáskor, vagyis hetente háromszor, a szülei hetente, kéthetente jönnek hozzá. Együtt újságolták a nagy hírt: kaptak egy garzonlakást. A férj — aki agrármérnökkként dolgozik a Szekszárdi Állami Gazdaságban - már elkezdte berendezni.- Eddig édesanyáméknál laktunk, a férjem most is velük van, s apránként vásárolja meg, amire az új otthonunkban szükségünk lesz.- Akkor így a férjének is könnyebb . ...- Kétségtelen, bár ő mindent tud, amit egy háztartásvezetéshez tudni kell, szóval, nem esett volna kétségbe akkor sem, ha önellátásra kellett volna berendezkednie.- Választottak már nevet a kisgyermeknek?- Ágnes lesz, vagy Péter. Mindegy. Csak egészségesen szülessen.- Most hogy karácsonyoz- nak?- Eljönnek hozzám. Lesz látogatás.- És milyen ajándékot remél? — Nem gondolok ajándékra. Az lesz o legnagyobb örömöm, hogy meglátogatnak. Igaz, mostanában nem is tudom miért, de gyakran eszembe jut, hogy milyen jó lenne egy nagy adag tejszínes gyümölcsöt enni. — Epret? — A málna sem lenne rossz. Ágyszomszédja Horgas Ta- másné, szintén tanítónő, de ő pécsi. Ez a negyedik terhessége. Az előző három közül egy vetéléssel, kettő koraszüléssel fejeződött be. Most még nagyon az elején van, 17 hetes várandós. — Nekem a 27. hét a varázs — mondja. — Úgy érzem, ha elérem, talán már sikerül kihordanom a gyermekem. Az utolsó kettő 26 hetes koraszülés volt, vagyis túl kell jutnom ezen az^időn! Az első rosszullétkor saját jószántából jött a klinikára. Az előzmények ismeretében és a vizsgálati eredmények alapján nem is engedték haza. — Én azért egy picit reménykedem, hogy legalább karácsony este egy-két órára elengednek, de ha nem, hát nem. És ezt elmondom naponta többször is. Tudom, hogy kevés az esély, tudom, hogy nem szabad kockáztatHárom disznó jobbra! — Négy!!! Vigyázz, visszajönnek!!!! A sűrűben kiabálnak a hajtők, mind izgatottabban, Gondos Gyula már lövésre készen fogja puskáját, azután: — Visszamentek... Az anyjuk szentségit!!!! — öt volt... — Hat! Derékmagasságúak .. . Teljesen váratlanul dörren Gondos Gyula Mauserje. Hirtelen mozdulatát kapom el szemem sarkából, egy, a sűrűből felénk lendülő szürke testet, Gondos Gyula azt mondja: — Tizenhárom lövés dörrent, számoltam. Nem rossz az arány. .. Mészáros Attila ahogy kivillan a bokrok közül, majd földhöz vágja a lövés, repül a szőre, még felpattan, eltűnik a takarásban . . . Egymás után szólalnak meg alattunk a fegyverek. Találgatjuk: a „miénk" került-e a puskásvonal elé, s most kapja a kegyelemlövést, vagy egy másik? — Ott állt előttem egy nagy fekete kan — meséli később a pattogó tábortűznél az egyik hajtó. — Vérzett a pofája, terpeszben állt, azt hittem, rögtön összeesik. Kiáltottam a gyereknek: kapaszkodj egy fára! Még nekünk jön... — A „mienk” azonban szürke volt... Kiérnek a hajtők. Csak annyi időre állnak meg, amíg rendezik a soraikat. Mögöttük, a völgy felől felkapaszkodó, ki tudja, mikor használt erdei úton előballag Nemeskéri László is. Pár szót váltunk, elindul. Talán ötven méterre megáll, ott, ahol a sűrű cserjékkel benőtt részbe az út felé szélesedő, magas fűvel takart tisztás mélyül. Fél perc sem telik el, amikor az egyik hajtó már kiabál : — Vigyázz, disznó! Jobbra megy!!! Valósággal széttúrja a magas füvet. Az út felé rohan, éppen a vadászmester felé, mi már igen, de ő még nem látja. Talán tizenöt méterre lehet tőle, már vállánál a fegyver, kíséri a rohanó állatot, az kivágódik az útra, két-három méterre Nemeskéri Lászlótól, aki abban a pillanatban lő. Bukfencet vet a testes disznó, a lendülettől két-három méterre csúszik. Amikor odaérek, még ránganak a lábai. Fekete, 80— 90 kilós kan. Kegyelemlövést kap. Hat disznó esett, jó messzire egymástól. Éva Lászlóé — valószínűleg tüdőlövést kapott, véli a vadász — még nincs meg, kisebb csapat indul keresésére, kellő óvatossággal: a sebzett vaddisznó támadhat. Igaza lett Nemeskéri Lászlónak, aki még a reggeli órákban azt mondta: hat-hét disznó meg- lövésére számít. A tábortűz körül egy óra felé összegyűlök szerint lehetett volna több is. Ha elég a hajtó, elég kutya van, ha ... Vaddisznók nyomában
