Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-24 / 353. szám
Hogyan tovább magasabb szinten? Di. Dányi Pál, Brun József, Gaszler József, Gulyás József, László Imre, Maretics József, Papp Zoltán, Szekeres Istvánná, Viczencz Ottó Läufer László felvételei Az alkotó munka presztízse Gazdasági vezetők 1985-ről, az új szabályzókról, a gazdálkodás perspektíváiról Eddig évről évre 30—30 százalékos termelésfelfutást ért el a pécsi Húsipari Vállalat Fotó: Proksza László Gazdasági vezetőket hívtunk meg szerkesztőségünkbe, hogy feltegyük a kérdést: mit várnak 1985- től, hogyan látják gazdálkodásuk perspektíváit? A kerekasztal-beszélgetésben részt vett dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, Brun József, a Húsipari Vállalat igazgatója, Gaszler József, a sombe- reki termelőszövetkezet elnöke, Gulyás József, a Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalat vezérigazgatója, László Imre, a Pécsi Építőipari Szövetkezet elnöke, Maretics József, a kétújfalui termelőszövetkezet elnöke, Papp Zoltán, a nagype- terdi termelőszövetkezet elnöke, Szekeres Istvánné, a Pécsi Bőrgyár igazgatója és Viczencz Ottó, a So- piana Gépgyár igazgatójaGaszler József — A jó vezető csők örülhet annak, hogy a gazdálkodásban a mérce emelkedik. Úgy vélem, hogy a szabályzók orientálnak a népgazdasági célokról, s mi ebből saját teendőinket meg tudjuk, s mindig meg is tudtuk határozni. Felismerni a célt, megszervezni a megvalósítás feltételeit — ez lesz a jövőben is. Köztudott: a beruházásokat visszafogták, tehát beruházásokkal nem tudtuk bővíteni a termelést. Maradt az egyetlen járható út: a meglévő termelő kapacitások tökéletesítése,' hatékonyságának növelése, a figyelem a minőségre terelődött. Másrészt tudtunk törődni Somberek és társközségeinek életével. Utat építettünk, iskolát hoztunk tető alá, finanszíroztunk óvodaépítést. Ez feltétle- rül szükséges ahhoz, hogy a területen élő emberek közérzete javuljon, hogy érezzék: a gazdaság nemcsak munkahely. A jövőbeni előrelépés zálogát én a feldolgozói kapacitás megteremtésében látom, tervünk például, hogy akár integrációban, akár saját erőből megoldjuk a diabetikus készítmények gyártását, s az ország ebbeli igényeit kielégítsük, sőt exportra is jusson. Az új szabályzók véleményem szerint sok „újra" nem kényszerítenek, csak arra, hogy kézbe kell vennünk a költséggazdálkodást. Viczencz Ottó A Sopianában az elmúlt négy évben bekövetkezett változások egyik alapvető oka — vagy támasza — az volt, hogy a gyár léte forgott kockán. Vagy tud nyereséget termelve a piacon keresett termékeket gyártani, vagy elbukik. Ez bizonyos stresszhatást váltott ki az egész kollektívában. A dolgozók megértették: többet kell vállalni, többet kell tenni. Ezt azért mondtam el, mert manapság sok szó esik az új vállalatvezetési formákról, a választott vezetőről, a vállalati tanácsról. Mi, ha nem is nevében, de egy ilyen „vállalati tanáccsal” állítottuk talpra a Sopianát, s állítom, az ilyen összefogásban sok tartalék rejlik. Lényeges a vezetői munkában, hogy egyes feladatokat kiexponálva az ember maga mellé tudjon állítani csoportokat, művezetőket, élenjáró, úgynevezett hangadó munkásokat. Változik jövőre a bérezés, amit igen szerencsésnek tartok, hiszen nagyobb differenciálásra ad módot. Állítólag ez a rendszer három éven belül nem változik. Szeretném, ha így lenne. Ez hosszabb távú gazdasági törekvéseink — most a belső, gyári törekvésekre gondolok - alapvető feltétele. Gulyás József- A gazdasági szabályzó rendszer várható hatásával kapcsolatban mi is sokirányú számításokat végeztünk. Tudjuk: az export jelentősége tovább növekszik, a népgazdaság nagyobb devizabevételt vár el azoktól a vállalatoktól, amelyek a nemzetközi piacokon. versenyképes termékekkel tudnak megjelenni. Mi kiemelt feladatnak tartjuk, hogy az eddigi 70 százalékos exportarányt hosszú távon megtartsuk, sőt fokozzuk. Már a közeli jövőben meg akarjuk haladni a 10 millió dolláros és és 10 millió rubeles export- bevételt a hazai bőrkesztyű-ellátás biztosítása mellett. Tovább kell fejlesztenünk a termékszerkezetet. Ezekben a napokban indítjuk a cipőfelsőrész-gyártást egy NSZK kooperáció keretében, növeljük a bőrdíszmű exportot és a szabadidő-ruházat termelését. Az új adózási rendszer nagyon erős hatást gyakorol a vállalatokra, a nyereség jelentős növelését követeli meg. Ugyanakkor az alapanyag-árak, az energia- és egyéb költségek emelkedése, a piacok árleszorító törekvése nem csekély feladatot ró ránk. Az új helyzethez olyképpen igyekszünk még igazodni, hogy növeljük a bér- és munkaerőgazdálkodás hatékonyságát, előtérbe helyezzük - amennyiben lehetséges - a kevésbé munkaigényes termékek gyártását. László Imre Négy évvel ezelőtt teljes szerkezetváltást hajtottunk végre, a lakásépítésről átálltunk a lakásfelújításokra. Ehhez az egész szövetkezetét át kellett szerveznünk, s ma, alig gépesíthető folyamatok között élve, a kézi igényű munkák adják feladataink zömét. Éppen ezért az új szabályozók nem éppen kedvezően érintenek bennünket. Abból kiindulva, hogy gazdasági változás már sok volt, de ilyen derekasan körbezárt még nem, csak egy utunk lehet: s a belső tartalékok hasznosítása. Az új vállalatvezetési formákról hadd mondjak néhány szót. Én korábban kinevezett vezető voltam az állami iparban , s soha nem éreztem, hogy áll mögöttem valaki, nem éreztem azt, amit ma a szövetkezeti mozgalomban érzek. A dolgozók respektből eredő beleszólási joga az, hogy fel van készítve, hogy mindenről tud, ami lényeges az üzem jelenét- jövőjét illetően. Az új vállalat- vezetési forma bevezetésének elsőrendű szándéka, felfrissíteni a vezetést. Mert lehet ugyan, hogy jól működik egy vállalat, s. bizonyos szinten eredményeket is produkál, de az is lehet, hogy több van bennük, csak még nem vették észre. Brun József — Elég nehéz kérdés a húsiparban dolgozók számára az, hogy mit tudnánk magasabb szinten csinálni. Mi eddig évről évre 30—30 százalékos termelésfelfuttatást értünk meg, arra számítva, hogy rövidesen technológiai váltásokra kerülhet sor. Sajnos, az iparág jövedelmezőségi szintié a vártnál alacsonyabb — a világpiaci árak csökkennek —, s tervünk néhány évvel eltolódik. De nem akarunk visszaesni a termeléssel: iá kiegyensúlyozott megyei ellátásra törekszünk, Budapest mellett az ország többi vidékeire is szeretnénk kilépni termékeinkkel a mellett, hogy exportunkat fokoznunk kell. A fő hangsúlyt 1985-ben a jövedelemtermelésre fordítjuk. Mindent fel kell dolgozunk, omit csak lehet! Léonünk kell a munkaszervezésben. s további erőteljes ter- mékfeilesztésre, úiabb termékcsaládok piacra dobására számítunk. Mi a mezőgazdasági szabályozásba kerültünk át, ami alnovetően kedvező az iparáq számára, s így vállalatunknak is. Az viszont nem kedvez, hogy be vaayunk lőve az iparáqi nvereséaet illetően, s ennek következtében az alacsonyabb adómentes bérfeilesztési lehetőséget biztató bruttóiövedelem szerinti munkabér-szabályozásba maradunk. Választási lehe- tőséaünk Így nincs. Nem vagyunk elkeseredve: további fejlesztéseken gazdálkodunk. Világbanki hitelt kértünk a szarvasmarha és a sertés vágóhídi kaoacitásának növelésére, jövőre hűtőház éoitésbe váaunk bele, s tanulmánvszinten foglalkozunk a vágóhídi kapacitás kitelepítésével is. Szekeres Istvánné — Életünkben a piac mind beszerzési mind értékesítési vonalon nagy szerepet játszik. Ennek alapján szervezzük a munkát. A közelmúltban arra az elhatározásra jutottunk, hogy minden termékcsoporttal ki kell lépnünk a világpiacra, hogy ott mérettessünk meg, s ez ösztönözzön minden fronton a minőség javítására. Mindez fantasztikus munkát igényelt a kollektívától, de megérte. Jó hallani azoknak a dolgozóknak a véleményét, akik mondjuk például évi 2 millió négyzetméter puhabőrt állítanak elő, s ma azt tudják: a minőség vetekedik a legjobb minőségű svéd vagy'olasz termékkel! Most az új cél: önköltségben is ezt a nemzetközi szintet elérni. Úgy tűnik, hogy megfelelő kooperációk segítségével, külföldi szervezők bevonásával ez is menni fog, s ez ad biztosítékot arra, hogy az új szabályozók kihívásaira megfelelő választ adjunk. Ugyanakkor döntés előtt áll a vállalat: milyen keresetszabályozást válasszunk. Mindenképpen széles plénum elé visszük, megvitatjuk, s a dolgozói javaslatok után foqunk dönteni. Hiszen az a jó, ha ők is érzik a különbségeket, s ha a döntésüket később vállalni is tudják. Maretics József — Mennyire újak az új szabályozók? Egy gazdasági vezető számára annyiban, ameny- nyiben a gazdálkodás frontján új lehetőségeket szabadítanak föl, tájékoztatnak, orientálnak, ha tetszik rászorítanak a tartalékok megkeresésére. Gazdaságunktól 9 milliót vesznek el. Úgy kell dolgoznunk, hogy ezt bekalkulálva, az e fölötti nyereség lesz a mienk. Kétújfalu- ban az idén is lesz 40 milliós eredmény, s jövőre sem szabad, hogy gondiaink támadjanak. Elhatároztuk, hogy a legjövedelmezőbb ágazatokat fejlesztjük, s ez a mezőgazdaságban ma a növénytermesztés, azon belül is a búza és a kukorica. Megyei szinten a cukorrépa termesztésben az elsők között vagyunk, de ha a kukorica jobban fizet, a répától elbúcsúzunk. Ez kényszer. Szerintem óriási lehetőségek vannak még a munkaszervezésben, s évről évre újból és újból elő kell venni a témát. A vezetői feladatok része a kádermunka is, ami szintén kulcs- fontosságú kérdés. Mindenütt akad kezdeményezőkész, vállalkozó szellemű ember — főleg a fiatalok között érzem ezt —, s bűn, ha egy vezető e törekvéseket nem veszi észre, netán nem engedi, gátolja a kifutási lehetőségeket. Űk azok, akik a munka menetének sok-sok apró módosítást elvégzik — újítanak —, s ha ezek az újítások nem is honorálhatok forintban, a mérleg megvonásakor azért megjelennek. Papp Zoltán — Gazdaságunk egyike azoknak az üzemeknek, amelyek 1983—85-ös években a kísérleti keresetszabályozási formát alkalmazta, s a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munka termelékenysége nagymértékben emelkedik. Az egy főre jutó termelési érték 41 százalékkal, a nyereség pedig 36 százalékkal nőtt két éven belül! Most váltanunk kell. A bruttó jövedelem-színvonaltól függő szabályozást látjuk a legkevésbé hátrányosnak, de ezzel is veszélyeztetve van a jelenleg kialakult, megítélésünk szerint igen hatékony kereset- szabályozási mód nyomán bejött dinamikus fejlődés. Az eayéb szabályozók hatására ielentős naavsáqrendben növekednek az elvonások, a nyere- séa csökeknése fenyeqet. Kivédéséhez eqy út vezet: a költ- séatakarékos aazdálkodás! Az új helyzetben át kell értékelnünk a középtávú fejlesztési elképzeléseinket is, hiszen mi az állattenyésztési főágazat korszerűsítését szorgalmaztuk. E téren növeli a gondokat a magas felhalmozási adókulcs. Mi is, és biztosra veszem, hogy más termelőszövetkezetek is lemaradásban, késésben vagyunk a szarvasmarha-telepeink korszerűsítésében, amit nem lenne szabad tovább elodázni. Ez az ágazat alacsony nyereséget hoz, bár jelentősége nagy. Mi várható? Az, hogy a tenyésztés színvonala tovább romlik, a tartási kedv — és az állomány — tovább csökken. S ez senkinek sem jó. Végezetül véleményem, hogy a szabályozásban bekövetkező gyakori váltások irreálissá teszik a középtávú tervezést, s a vállalati stratégia kidolgozása helyett a taktikai megfontolásoknak kedveznek. Dr. Dányi Pál — Gazdasági fejlettségünkhöz viszonyítva igényeink lényegesen előbbre járnak, akár az emberi, akár a vállalati igényekről van szó. Ha a szabályzók mostani változásait ismerve végiggondoljuk teendőinket, megfogalmazhatjuk: ezek a szabályozók a fejlődés dinamikáját adják, bennük rejlik a lehetőség, hogy lehagyjuk az előttünk haladókat, de az is, hoqy a mögöttünk kullogók köröznek le bennünket. Bérvonalon ott a lehetőség, hogy azon is gondolkozhatunk, mennyit adjunk, de ott van mellette az is: mit kell mindezért az asztalra tenni. Véleményem szerint 1985-ben réaóta mondogatott gazdaságpolitikai törekvések realizálódnak, s a szabályzók szerkezetében az ösztönzés ereje nagyobb. Hiszem hoay a helvi viszonyok ismeretében minden vezető szabadabb mozgásteret, önállóságot kaD. Lassan változik a vállalati vezetés szerkezete. A tulajdonosi tudat erősítésének ebben a munkában nagy jelentősége van. Fontos az, hogy kik lesznek majd e vállalati tanácsok taaiai, hogy mennyire érzik maid a döntésükkel együtt járó konzekvenciákat magukénak — a felelősséget és az eredmény örömét —, hogy miként működnek a demokratikus fórumok, hogyan sikerül a dolgozók bevonása, hoqy mikén alakul a csapatmunka. Gazdasági munkánk egészében is, a megyei oártértekez- letre készülve is sok szó esik majd a hoqyan tovább kérdéseiről, a gazdaság megújuló sáról. Végiggondolva az elmúl! éveket, a jövőbeni feladatokat azt kérem és szorgalmazom hoqy a megyében a tisztesség gél végzett alkotó munka pfesz tízse növekedjen, s olyan le gyen a közhangulat, a környe zet, hogy érdemes legyen töb bet tenni, tisztességgel, becsű lettel dolgozni. S ennek a mun kának legyen társadalmi — he tetszik anyagi — megbecsülése Kozma Ferenc Palettázógépet szerelnek o pécsi Sopiana Gépgyárban Fotó: Läufer László
