Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-24 / 353. szám
A nevelési központ madártávlatból Panyik István légifelvétele 1983 májusában készült Nevelési Központ Különleges épületegyüttes. Amfiteátrumszerű. Hét épület-hat alacsonyabb, a hetedik föléjük magasodik, s emögött a nyolcadik, különállóként a legmagasabb, s mind azonos, ám más és más megjelenést adó négyzetraszteres homlokzati elemekkel öltöztetve. A nyolcszögletű teret az épületek ölelő karja övezi, s nyitott a közvetlenül előtte, de ma már indokolatlanul itt lévő felvonulási épületek kuszaságára, majd a városrész házaira, távolabb a városra, még távolabb a párában kéklő Jakab-hegyre. Teljesen szokatlanul kívül van az iskolaudvar, a környék lakói erre járvárt, elvegyülnek a rohangáló gyerekek közt. A két nagy épület között időnként nagy a nyüzsgés, a háttérben lévő kis téren ilyenkor nagy a csend, más évszakokban a szökőkút csobogása és a gyerekzsivaj ötvöződik eggyé. Lvov-Kertváros szívében, a szüntelenül növekvő városrész központjában vagyunk. • A megvalósulás kronológiáját Serény/' József, az UNI- BER osztályvezetője mondta el:- A Városi Pártbizottságon 1976. január 26-án tartott megbeszélésen a DTV és a BÉV kedvező nyilatkozatai alapján döntöttek az intézmény létrehozásáról. Fontos és sürgősen megvalósítandó beruházásnak minősítve a nevelési központot, s döntés született arról, hogy az ötödik ötéves tervben 240 bölcsődei, 400 óvodai helynek, 48 általános iskolai tanteremnek, művelődési háznak, tornacsarnoknak, uszodának, konyha-étteremnek és 350 fős diákotthonnak kell elkészülnie, a hatodik ötéves tervben pedig az egésznek egy 16 tantermes középiskolával kell kiegészülnie. A kiviteli terveket 1977. szeptember 29. és 1978. december 20. között szállították, az építkezés 1978. március 2-án indult és 1984. április 10-én ért véget. A tervezett költség 300 millió forint volt, az intézmény ténylegesen 316 millióba került. A tervek Jankovich Tibor és Tóth Zoltán irányító tervezők vezetésével készültek, a folyamatban részt vett az ELTE közművelődési tanszéke, az Országos Pedagógiai Intézet, az Országos Oktatás- technikai Központ, konzulensként félszáznál több pécsi pedagógus, és Szilágyi János személyében már a tervezés szakaszában kinevezték 3 majdani intézmény főigazgatóját. A kivitelező az építmények nagy részét a saját 4 IMS szerkezetéből építette, egyes épületeknél viszont a pi-panel ipari szerkezetet használta fel. • Tóth Zoltán, ma megyei főépítész, annak idején a létesítmény egyik irányító tervezője :- Eredetileg több, különálló iskola szerepelt a tervben, de minthogy akkoriban kezdett ez a fogalom, hogy nevelési központ, Jenei Lajos, a Magyar Építőművészek Szövetsége iskolaépitési bizottsága elnökének a révén meghonosodni, vizsgálni kezdtük: nem lehetne-e olyan integrált létesítményt alkotni, ami a lakosságot is szolgálhatja? Az akkori célcsoportos beruházási rendszer viszont csak alapellátási intézményekkel számolt: pl. iskolák saját, norma szerinti tornateremmel, étteremmel és konyhával, könyvtárral stb. A műszaki-gazdasági normatíva a költségeket is meghatározta; mi bármit is csináltunk, ezen belül kellett maradni. (A mai fogyatékosságok erre vezethetők vissza.) Nos, mi ezeknek a lehetőségeknek az ismeretében próbáltunk lépni a lakóterület ellátása felé. Olyan, nagy belső flexibilitással működtethető intézményegyüttes létrehozására törekedtünk, ami jelentős építészeti beavatkozás nélkül követheti az életkori változásokból adódóan formálódó követelményeket, s időeltolással más-más jelleggel használható belső tereket. S mindezt abban a tudatban, hogy nem engedhetjük meg ennek az új intézménynek a működésképtelenségét. Rengeteget foglalkoztunk a tájolással, amikor az már eldőlt, hogy pavilonrendszerben építkezünk. Központi teret akartunk csinálni (az élet ősidők óta a tereken zajlik, mi pedig nem építünk évtizedek óta igazi tereket), de mivel Pécs történeti terei dél felé nyitottak, mi a régi várossal való vizuális kapcsolat megteremtése végett ezt a teret észak felé nyitottuk. A művelődési ház auláját fedett városi térnek képzeltük el, ennek a külső térrel való kapcsolatát az üvegfalak jelentik. Szilágyi János, az intézmény főigazgatója a tapasztalatok alapján a használhatóságról beszél: — Létrejött egy rendszer, ami több a hagyományos iskolánál, mert mindig azt tudja, amire a társadalmi igény jelentkezik. Tud fejlődni a középiskola felé (1986-tól a 3-as iskola változatlan berendezéssel középiskolaként működik tovább), és tód fejlődni a felnőttek felé. Óriási értéke tehát, hogy elvitatha- tatlanul és mindig az adott lakóterületi érdeket szolgálja. A városrész központjává válik azáltal, hogy itt minden együtt található, ami egy hagyományos városban kü- lön-külön. És ezt úgy elégíti ki, hogy ellátja az alapfeladatát, a fennmaradó kapacitásával pedig a lakosságot szolgálja. De az alapellátást is a szokottnál magasabb szinten látja el, mivel az alkalmazott építészeti megoldás ehhez hallatlan többletet kínál. Ha összehasonlítanám más nevelési központokkal, ez nagyobb, komplexebb azoknál, mert ez az élet egész folyamatát végig tudja kísérni, azok pedig csak bizonyos életkori szakaszokat vállalnak fel. Gyermekintézményi funkciója révén jó a lakossági kapcsolat, hiszen a felnőtt lakosságnak legalább a 80 százaléka szülőként él itt, s elsősorban ők a mi partnereink.- Mitől lehetne még jobb az intézmény? Sajnálatos módon vannak olyan hibák, amelyeket csak most, lakva vehettem észre magam is, hiába vettem részt már a tervezés folyamatában. Zavaró például, hogy az IMS-szerke- zet oszlopai mindenütt bent vannak az egyébként sem nagy térben; zavarják a pedagógiai munkát is. A bebútorozásnál a berendezés mobilizálhatóságára gondoltak, de ez éppen az oszlopok miatt nem megy. Aztán akusztikai gondjaink is vannak. A betonszerkezet kiváló hangvezető, emiatt pedagógus is. diák is egyaránt hamar kifárad. A művelődési házban is rosszul sikerült a hangszigetelés, a programok szinte kioltják egymást, a csendet, nyugalmat kívánó programok pedig végképp nehezen mennek. Csodálatosan jó az aula, ami belekerült, az mind ragyogó, az emeleten viszont — ma már látni — zártabb, intimebb terekre lenne szükség. A mindenkori szükséglet szerint variálható térosztás jó elgondolás volt, de az erre szolgáló paravánok el- mozdíthatatlanul kerültek a helyükre ... q A művelődési ho révén — könyvtár, mozi stb. — látogatott centruma a városrésznek a nevelési központ, Pécs is felfedezte már, egyes rendezvényei révén az ország is. Étterme vendégeket fogad az iskolásokon kívül is, uszodája kívülállók számára is használható. De vajon kihasználtuk-e mindazt a rengeteg lehetőséget, omit ez a maga nemében egyedülálló intézmény kínál? Pl. a tér lesz-e valaha is olyan tér — életünknek a tere —, amilyennek a tervezői megálmodták? Lehet, hogy a nevelési központ újra és újra továbbgondolkodásra késztet? Hársfai István Földgazprogram Baranyában Százharmincát település kapott engedélyt az Országos Energiagazdálkodási Hatóságtól (IPM-OEGH) a földgáz bevezetésére. Az országos programban kilenc baranyai község pályázott sikeresen. A baja-pécsi szállító-fővezetékhez kapcsolódva Dunaszekcső, Vé- ménd, Somberek, Görcsöny- doboka, Palotabozsok, valamint Nagykozár, -Bogád, Ro- monya és Kozármisleny térhet át a földgázszolgáltatásra. Az előkészítés eve után szinte valamennyi településen jövőre megkezdik a vezeték építését, a községi tanácsok irányításával lakossági társulásokat alakítva, ám a helyi gazdasági egységek segítségével. Hiszen Dunaszekcsőn, Somberekén és Véménden a termelőszövetkezetek ellátását biztosító vezetékek már megépültek, és a termelőszövetkezetek anyagi támogatással, géppel, vagy földmunkával segítik a községekben a vezeték- hálózat kiépítését. S valameny- nyi baranyai községről elmondhatjuk, hogy készülnek, illetve részben kész kiviteli tervekkel rendelkeznek, és a jövő év elején versenytárgyalást hirdethetnek az építkezésre. Dunaszekcsőn a termelőszövetkezetet ellátó vezetéket idén átadták, a BARANYATERV most a községi vezetékhálózat terveit készíti és februárban legkésőbb szállítja a kiviteli terveket. A községi tanács ekkor tervezi a versenytárgyalást, illetve szándéka szerint a község lakóival megvitatja a vezetéképítéssel kapcsolatos közös feladatokat és dönt a megvalósítás lehetőségeiről. A sombereki termelőszövetkezethez, illetve a palotabo- zsoki és görcsönydobokai telephelyéhez megépült a vezeték. A községek kiviteli terveit az AGROBER készíti. Somberekén a program első üteme tulajdonképpen idén megvalósult, s a termelőszövetkezeten kívül egy intézmény is bekapcsolódik a földgázszolgáltatásra: karácsonyra a szociális otthon áttért a földgázfűtésre. A jövő év elején pedig ötven lakást köt be a DDGáz. S a három községben jövőre épül ki a földgázvezeték-hálózat. Véménden a község határáig megépült a vezeték, amelynek a műszaki átadása a napokban várható. A belső hálózat terveit a BARANYATERV készíti, és a tavasszal megkezdik az építést. Nagykozár, Bogád, Romo- nya községeket hat - hat és fél kilométeres vezeték kapcsolja össze, amelynek terveit még idén szállítja a DDGáz mérnöki munkaközössége, míg a községek belső hálózatának terveit a jövő évben folyamatosan készítik és 1986-tól lehetőség lesz a lakosság ellátására. Kozármislenyben a társulás szervezésén dolgoznak, az előzetes felmérések alapján a község lakói földmunkával is hozzájárulnak a vezetéképítéshez, amelynek terveit a DTV készíti. A lakossági hozzájárulás mértékét a kész kiviteli tervek döntik el, de tény, hogy kedvezőbb helyzetben vannak azok a települések, amelyekben a gazdasági egységek nagyobb anyagi erőkkel tudnak részt venni a földgázprogram megvalósításában. A sombereki termelőszövetkezet például hathatós anyagi támogatást nyújt mindhárom, a területéhez tartozó községnek, illetve saját termelőszövetkezeti tagjainak. A baranyai földgázprogramban jelentős Mohács ellátása. A városban már ott a vezeték, a MOFA részben áttért a földgózfűtésre, idén már mintegy egymillió köbméter földgázt használ fel. A város gerincvezetékének beruházása százötmillió forintba kerül. Harmincnégy gazdálkodó egység hozzájárult a vezetéképítéshez, és a tervek szerint az 1986-os fűtési szezonra valamennyi nagyfogyasztó az olajMohácsra, a Farostlemezgyárba a város felszabadulásának 40. évfordulóján érkezett meg a földgáz. Újhegyen, a Nagykozári úton már előkészítették az árkokat a gázvezeték fogadására ismét ugrásszerűen megnövekszik o jövő év végén, illetve 1986-ban. Figyelemre méltó a Mohácsi Építőipari Szövetkezet elhatározása: szerelő-szolgáltató tevékenységre szerződést kötött a DDGáz-zal, szerelői most tanulják a szakmát a DDGáz műhelyeiben, s felkészülnek a lakások belső szerelvényeinek beépítésére. A községek igénye szerencsésen kapcsolódik a pécsi földgázprogramhoz. 1986-ál a DDGáz komplett szolgáltatást ígér a megyeszékhelyen, így az itt dolgozó gazdasági munkaközösségek, kisiparosok tudnak vállalkozni a nagy igénnyel jelentkező településeken. Az mindenképpen biztató a program megvalósításában, hogy a DDGáz ígérete szerint a szükséges csőanyag az építők rendelkezésére áll. G. M. 1 . • \ 1- ;r iE-.. Mr*** A sombereki gázátadó állomás Läufer László felvételei ról áttérhet a földgázfelhasználásra. S 1986-tól kezdik meg a lakosság bekapcsolását. A városi gerincvezeték építését a Közúti Építő Vállalat vállalta, míg a beruházó, a DDGáz szakaszos üzembe helyezéseket ígér. Sőt, havonta közös koordinációt terveznek, s szeretnék a város lak^'t is megismertetni a Mohácson egyelőre még ismeretlen energiahordozóval. Videovetítéseket terveznek a városi tanáccsal közösen a gáz helyes használatáról, amit nyilvánvalóan érdemes a községekben is követni. A baranyai programban a vezetéképítésre biztosított a kivitelező, a már ismerteken kívül vállalkozik a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat is. Kérdés, hogy a belső szerelésekre lesz-e vállalkozó, mert a bekapcsolások száma
