Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-24 / 353. szám
Tettekkel, bizakodással írta: Lukács János, a Megyei Pártbizottság első titkára Eseményekben gazdag, nehéz és felelősségteljes időszakban élünk, dolgozunk, méginkább ennek nézünk elébe. Megyénk dolgozói nagy erőfeszítéseket tesznek az alkotás, a termelés, a gazdálkodós, a fejlesztés feladatainak megoldásáért, a tudomány, az oktatás, a kultúra eredményeinek gyarapításáért. Megkezdődött és folytatódik pártunk XIII. kongresszusa és a megyei pártértekezlet előkészítése; felszabadulásunk 40. évfordulójának megünneplésével, a négy évtized történelmével, eredményeivel, tanulságaival kapcsolatos megemlékezések, rendezvények sorozata; az 1985-ös népgazdasági terv, a VII. ötéves terv helyi, megyei céljainak, feladatainak valós szükségleteken alapuló és a reális lehetőségeket számba vevő tervezése. Megismerhettük a Központi Bizottságnak a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről, az országgyűlés és a tanácsok szerepének növeléséről, az ifjúság helyzetéről a közelmúltban hozott nagy horderejű döntéseit. Legfrissebben a kongresszusi irányelveket, valamint országgyűlésünk értékelését, állásfoglalását idei munkánkról, az ország gazdasági helyzetéről, 1985. évi közös teendőinkről. Természetes és érthető a fokozott figyelem belső viszonyaink iránt, mert a szocialista építés, a politikai, a gazdasági mechanizmus, az intézményrendszer jó működése valamennyiünk érdeke. Anyagi boldogulásunk, szellemi épülésünk a legszorosabban összefügg a politikával, a gazdasággal, a javak termelésének mennyiségével, minőségével, a felhasználás és az elosztás módjával. Mindezekben 1984-ben is továbbhaladtunk, a munkának, a társadalmi tevékenységnek sok biztató jelét láthatjuk. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a termelésben, gazdálkodásban mutatkozó közömbösséget, a defenzív magatartást, a szocialista normánktól eltérő jelenségeket sem. Hibát követnénk el, ha nem számolnánk a rendkívül feszült nemzetközi légkörrel, azzal az éles küzdelemmel, amely a nemzetközi küzdőtéren politikai, gazdasági és ideológiai téren folyik, különöskéopen az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei által kikényszerített fegyverkezési versennyel, annak terheivel, azzal a munkával is, amit folytatnunk kell a békéért, az enyhülésért, a népek, nemzetek politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatainak bővítéséért. fl kongresszusra készülve A beszámoló, párttaggyűlések légköre is tükrözte, a közhangulat is kifejezi: mai helyzetünkben - a körülményekre is figyelemmel —, rendkívül nagy a várakozás a jövő év márciusában összeülő párt- kongresszus iránt. E várakozást annak jeleként értékelhetjük, hogy az emberek — e nehéz időben is —, pártállásra való tekintet nélkül a párttól várják a válaszokat, megtett útunk reális - az eredményeket és a hibákat is számba vevő — értékelésére, a miértekre, a meglévő gondokra és azok megoldására. A párttól várják a szocializmus további, építésének hazai és a nemzetközi feltételekkel számoló programját is. Az emberek bizakodnak, mindennapi tetteikkel az eddig is szép eredményeket felmutató kongresszusi és felszabadulási munkaversennyel igazolják, hogy támogatják politikai törekvéseinket, döntő többségben hitet tesznek amellett is, hogy munkából és tisztességesen akarnak élni. Nagy felelősség, hogy a várakozásoknak a kongresszus szintjén és a párt minden szervezetében megfeleljünk. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben kifejtett alapállás-helyzetünkre, jövőnk- re vonatkozóan nem előzmény nélküli. Érdekes mozzanat: sokan — párton kívüliek is — hozzászólva, véleményt nyilvánítva a dokumentum tartalmához, azt tartják, hogy a Központi Bizottság a valóságosnál optimistábban ítéli meg a helyzetünket, fejlődési lehetőségünket. Ez az optimizmus azonban nem megalapozatlan, mert belső tartalékaink és azok mozgósításának újabb ösztönzői, lehetőségei ezt jól alátámasztják. Az elmúlt öt év során is fejlődött a gazdaság, gyarapodott a társadalom. A szocialista építőmunka napirenden lévő kérdéseire, a világgazdaság kihívásaira eredményes, szocialista válaszokat adtunk. A gazdaság teljesítőképességét mutatja, hogy az ipari termelés 12—13 százalékkal, a mezőgazdaság termelése 14- 15 százalékkal, a nemzeti jölönösen érzékeny politikai te- herpróbát jelentett az utóbbi években a reálbérek kényszerű csökkenése. Megyei tennivalóink Megyénk gazdasága részese az eredményeknek. A helytállás, a jobbra, többre törekvés tiszteletet érdemel. Mégis - a pozitív tendenciákra alapozva —, kritikusabban kell vizsgálnunk a termelési-gazdálkodási folyamatokat, mert a baranyai gazdaság is magán viseli, szenvedi mindazokat a nehézségeket, gondokat, gyengeségeket, amelyekkel a népgazdaság is küszködik. Saját tennivalóinkra irányuló figyelem azért is indokolt, mert iparunk szerkezete olyan sajátosságokkal rendelkezik, ami fokozottan érzékeny a munkaerő-hiányra, a beruházási forrásokra, a nemzetközi piac feltételeire. Alapvetően ez az oka, hogy iparunk, épitőtében bárhol is dolgozunk, irányításban vagy végrehajtásban, politikai, állami, vagy kulturális területen, a gazdaság valamennyiünk ügye. Csak a gazdaság eredményes működése, jövedelemtermelő képességének fokozása, termelékenységének növekedése lehet garancia politikai céljaink elérésére. Látjuk, a kívánt tendenciák felerősítése nemcsak azon múlik, hogy mi történik az üzemi kerítésen belül. A külső tényező, mint adottság nem tőlünk függ, kedvező, kedvezőtlen hatásainak fogadására mindenkor készen kell állnunk. A legfontosabb számunkra lehetőségeink, mozgásterünk kihasználása, a befogadókészség javítása, a tudati tényezők erősítése. Lényeges tanulság, hogy a jelenlegi szabályozás adta lehetőségeket sem tudtuk — többé-kevésbé azonos körülmények megléte esetén sem — egyformán kihasználni. Sokan voltak, akik a lehetséges cselekvési sávban a felső haBoranya megye először adott egymillió tonna gabonánál többet vedelem 11 százalékkal lesz nagyobb az 1980. évinél. Az ország fizetőképességét úgy őrizte meg, hogy elkerülhette a drasztikus társadalmi megrázkódtatással járó visszafogásokat. Nemcsak a fizetőképesség maradt fenn, hanem javult külső egyensúlyunk is, a tőkés áruforgalom harmadik éve aktív, ebben az évben már nettó adósságállományunk is csökken. Folytatni tudtuk a legfontosabb társadalompolitikai programokat: olyanokat, mint a lakásépítés, vagy az alapellátás színvonalának megőrzése, az egészségügyben, az oktatásban, az áruellátásban. Ez egyben azt is jelentette, hogy az emberek százezreinek nlaovető szükségleteit sikerült kielégíteni. Az életszínvonal tekintetében megvalósulnak elképzeléseink. Az egy főre jutó reál- jövedelem 6, az egy főre jutó fogyasztás 5,7 százalékkal nőtt. Ebben az évben élénkült a termelés, a tervezettnél nagyobb lesz a nemzeti jövedelem, lehetővé válik a reáljövedelem és fogyasztás további növelése. A reális értékelés azt kívánja, szóljunk arról — mindenekelőtt tanulságai miatt —, hogy az elvitathatatlan eredményeket nem egészen szándékaink szerinti módon és eszközökkel értük el. A fizetési .mérleg egyensúlyának javulása döntően nem a munka hatékonyságának, jövedelmezőségének, termékeink versenyképességének növeléséből, hanem az import, a beruházások, a lakossági fogyasztás erőteljes visz- szafogásából származott. A szükségesnél kevesebbet fordíthattunk beruházásokra, a műszaki színvonal növelésére, infrastruktúrára, szociálpolitikára, munkajövedelmekre. Küiparunk az elmúlt években összességében csökkenő mértékben járult és járul hozzá a nemzeti jövedelemhez. Mértékében — és azt látnunk kell — minden bizonnyal szerepe van az emberi tényezőknek, a vezetői munka gyengeségeinek, a szervezetlenségnek, a fegyelmezetlenségnek és az elégtelen politikai felvilágosító, mozgósító .és ellenőrző munkának is. Baranyai sajátosság ugyanakkor az is, hogy a mezőgazdaság (az élelmiszeripar is — együttesen az élelmiszergazdaság) növekvő mértékben gyarapítja hazánk nemzeti jövedelmét. Korábbi teljesítményeihez és az országos átlaghoz képest is figyelemre méltó a növekedése. A mezőgazdaságban a gabona- és hústermelés az elmúlt négy évben több mint 20 százalékkal nőtt. A megye egy lakójára vetítve 2500 kg gabonát és 250 kg húst termelnek a gazdaságok. Arra, hogy történelmünkben Baranya megye először adott egymillió tonna gabonánál többet az országnak, méltón büszke az ógázat összes dolgozója, a megye egésze is. A kritikus alapállás - amely az eredményeket és hiányosságokat együtt kezeli — azonban ebben az ágazatban sem nélkülözhető. A szép eredmények mögött - esetenként túlságosan nagy a szóródás; bár a nyereség tömege évről évre nőtt, a költséggazdálkodás még javítható és nyilván sok egyéb tennivaló is akad. Munkánknak milyen főbb tanulságai lehetnek - vannak -, a gazdasági folyamatok alakulása kapcsán? Legfőbb tapasztalatként: újólag is az állapítható meg, a munka társadalmi szervezetáron, míg sajnos ennél is többen akik az alsó határon teljesítettek. A gazdaságpolitika, a szabályozás nem determinálja abszolút módon a cselekvés eredményét, erre csak a lehetőséget adja meg. Nem erősödött fel igazán még — sok oka van —, a termelésfejlesztés intenzív jellege, önkritikusan kell megállapítanunk, a műszaki, mérnöki tudás, a szakmai kultúra (amely éppen e réteg nagyobb anyagi-erkölcsi megbecsülését is megteremthetné) nem érvényesül eléggé. Lassú - és nemcsak anyagi okok miatt — a számítástechnika, a mikroelektronika, a tudományos eredmények, újítások hasznosítása, a korszerű vezetési, szervezési rendszerek alkalmazása. Szemléletváltozásra is szükség van Nem fogadhatjuk el azokat a nézeteket, amelyek szerint a nehézségek megkötik kezünket, bénítanak. Ellenkezőleg, a szükség cselekvésre ösztönöz, a nehézségek mozgósítanak. Létkérdés számunkra, hogy jó válaszokat és megoldásokat találjunk a gyakorlati munkában. Mindenképpen tanulság, mennyire fontos a munkahelyi feladatok lehetőség szerinti közös kialakítása, velük az azonosulás megteremtése, a kezdeményező-alkotó szellem kialakítása. A demokratikus, jó munkahelyi légkör olyan eszköz lehet a kezünkben, amely anyagi ráfordítások nélkül is lendítőjévé válhat előrehaladásunknak. Munkánk tanulságai közé sorolható az is, hogy a felismert gondoktól, hibáktól, gyengeségektől sem tudunk elég gyorsan szabadulni, illetve azokon változtatni. Esetenként minden bizonnyal túlbecsüljük a tudati viszonyokat, állapotokat is. Az állampolgári, a munka-, a termelési-technológiai fegyelem javításában, a munkaidő- alap védelmében, a teljesítmények szerinti elosztás gyakorlatában nem tudunk érdemi javulást elérni. A helyzet különösen ellentmondásos, mert amikor ezekről az egyébként fontos kategóriákról szó esik, amikor beszélünk róluk, mindenki részéről teljes a szóbeli támogatás. A gyakorlati megvalósítás során pedig szinte az ellenkezője érvényesül. A lazítás, a szabályok kijátszása, a fegyelmezetlenség, esetenként és helyenként szó nélkül marad. Nem erényünk még a határozott követelménytámasztás, a következetes felelősségrevo- nás, a felelősség vállalása. Nem érződik eléggé a kollektíva, a szűkebb közvélemény ítélete sem és arra is van tapasztalat, hogy éppen a kellő vezetői erély, a kiállás, a példamutatás hiánya hozza magával a lazaságot, a közömbösséget. Nem kevés tehát, amit tettünk, van mire építenünk és van még sok minden, amin változtatnunk, javítanunk kell. Az 1980-as évek azonban nemcsak a szintentartás, hanem az erőgyűjtés évei is voltak. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben olvashatjuk: „A fejlődés meggyorsításához szükséges feltételek adva vannak vagy megteremthetők. Terjed és erősödik a követelményekhez igazodó felelős gazdálkodás. Folyamatban van az ehhez szükséges irányítási és intézményrendszer kialakítása. Nagy tartalékaink vannak az energia- és anyaggazdálkodásban, a minőség javításában, a gazdálkodási, a munka- és technológiai fegyelem erősítésében, a szervezettség javításában. Mindezek a gazdasági fellendülés új forrásait nyithatják meg." Van alapunk arra, hogy ilyen bizakodással és reményekkel tekintsünk a következő évekre. Terveinkről Az 1985-ös népgazdasági terv mutatói biztatóak, a termelésnek, következésképpen a nemzeti jövedelemnek a korábbi évek átlagánál nagyobb emelkedését jelzik. A tervnék a jövőben is követelménye, hogy a -népgazdaság külső pénzügyi, egyensúlyi- helyzete tovább javuljon, a gazdaság belső egyensúlyi viszonyai konszolidálódjanak, de már a gazdasági növekedés élénkülésére is alapoz. A gazdaságirányítás továbbfejlesztésére hozott döntések - ezen belül a jövő évre vonatkozó szabályozók — éppen ezért szigorúbb követelmények élé állítják a vállalatokat és szövetkezeteket. A közelmúlthoz képest az elosztásban is változik a helyzet. Belső felhasználásra: beruházásra, fogyasztásra, a termelés ösztönzésére, és szociálpolitikai célokra is több anyagi eszköz fordíthatóPolitikai, gazdasági szempontból egyaránt fontos mozzanat a reálbérek színvonalának megtartására irányuló törekvés. A kormányzat és a szakszervezetek — elismerve néhány ágazat feszítő kereseti arányait —, úgy foglaltak állást, hogy a központi keresetszabályozási kategóriába sorolt vállalatok közül a szénás ércbányászat, a villamos- energia-ipar, a vasút, a posta, a tömegközlekedés és a sütőipar dolgozói az átlagnál magasabb 6, illetve 7,5 százalék közötti adóméntes béremelést kaphassanak, örülünk a döntésnek, mert ez megyénkben több mint 30 000 dolgozót érint. A nem központi keresetszabályozásba tartozó vállalatoknak — hatékony, jövedelmező munka esetén — ugyancsak bővülnek lehetőségeik a fő- munkaidőben végzett jó munka jobb anyagi megbecsülésére. Természetesen a megalapozott terv mellett is sok múlik azon, hogy tudunk-e a lehetőségekkel élni, más szóval rajtunk, valamennyiünkön múlik feladataink megvalósítása, céljaink elérése. A megyében a feltételrendszer alakításában, és a konkrét cselekvés terén is sok lesz a dolgunk. Többek között: alapos politikai előkészítő munkával kell segítenünk a szakszervezetekkel együtt a vállalatvezetés új formáinak bevezetését, ezáltal a dolgozó kollektívák szerepének erősítését, a vezető testületekbe választott dolgozók támogatását, felkészítését. Meg kell teremteni a feltételeit, hogy az erre kijelölt vállalatok legalább egyharmada már 1985-ben áttérhessen az új vezetési formára. A kongresszusi és a felszabadulási munkaversennyel új lendületet kaptak a munkamozgalmak. A párt szervezeteinek is kötelességük előmozdítani, hogy a dolgozók kezdeményezései jól illeszkedjenek a vállalati tervekhez, gazdasági törekvéseinkhez. A szocialista munkaverseny legyen jó eszköze az alkotó légkör kibontakoztatásának, mindenekelőtt a műszaki-technikai megújulásnak, a szervezettség, a fegyelem javításának, az emberek sokoldalú nevelésének. fl köz szolgálatában A pártkongresszusra készülés azt' is jelenti, hogy a párt- alapszervezetekben és a párt- bizottságokban tisztújítás is lesz. Néhány hónap múlva pedig tanácstagokat és parlamenti képviselőket választunk. A munka személyi feltételei minden bizonnyal jobbak lesznek, a közszolgálatot nemcsak vállaló, hanem a politikát értő és megvalósítani tudó emberek kerülnek majd a testületekbe. És azt is várhatjuk — várjuk is —, hogy az új összetételű, felfrissült testületek élve megnövekedett szerepükkel, dinamikusabban és eredményesebben dolgoznak. Fejlődésünk felgyorsítása, a gazdasági növekedés élénkítése, az intenzív folyamatok kibontakoztatása, az életszínvonal emelése, mindannyiunk óhajtott ügye és feladata. Erinek érdekében minden progresszív erő összefogására és tetteire szükség van. A szocializmusnak, a politikánknak ed-' dig is sok aktív támogatója és harcosa volt. Ez a támogatás csak erősödhet, ha pártunk tagjai elkötelezetten képviselik és védik politikánkat, példamutatóan- dolgoznak megvalósításáért, eszmei-politikai vitákban a meggyőzés eszközeivel, igazságunk erejével szereznek új szövetségeseket. . A meqyei pártbizottság ebben a nehéz és felelősségteljes időben abban látja feladatát, hogy a maga területén biztosítsa a párt politikai irányvonalának megfelelő gyakorlatot. Határozottan törekszik arra, hogy a politikai munka eszközeivel, az állami, a társadalmi szervezetek közreműködésével elősegítse az alkotó tevékenységet, az eredményes munkát, a Baranyában élő emberek boldogulását. Élve az alkalommal, pártbizottságunk nevében megyénk minden lakójának kellemes, szép karácsonyt és eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánok! 3
