Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1984-12-24 / 353. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! D incmtűii napló XLI. évfolyam 353. szám 1984. december 24., hétfő Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja JHindfM kednej OüwáÁnknak fa&lÁűQ, békéj karáes atLyi iinn£jft£Jk£l kíúdtiunk ! Ki legyen a pásztor? H egynyi a bölcsességgé sűrűsödött gondolat, a hideg fejjel leszűrt tudományos megállapítás, a reméltet és a valót összeve-. tő tapasztalat az emberi té­nyező, az emberi felelőssség szerepéről a mindennapok­ban és a történelem alkotta távlatokban. S szemben ez­zel a másik hegy, a gondol­kodást megakasztó szenve­délyeké, indulatoké, a tudo­mányt sarokba állító hamari általánosításoké, a felületes tapasztalatoké. Mindkét hegy a miénk, magunk hordtuk, hordjuk össze, vál­lalni mégis csak az egyiket, az elsőt akarjuk, a másikkal úgy teszünk, mint amihez nincsen közünk, nem tulaj­donunk, talán a többieké, másoké, ismerősöké, ismeret­leneké . . . Képletes két hegy és a köznapok immár földhöz kö­tött valósága. Mert köznap, hogy az emberek felelőtle­nek; az emberek érzik fele­lősségüket. Köznap, hogy la­za a munkafegyelem; kemé­nyen dolgozunk. Mások mi­lyen könnyen élnek; nekünk mennyi a gondunk. Tények, tévhitek, tapasztalatok, fel- tételezések felelgetőse ez, iátéknak tűnő szófogócska, fogalom-kergetősdi agyte- kervénveinkben. Ez a játék akkor fordul komolyra, ami­kor a szavak, a fogalmak testet öltenek, döntésekben, cselekedetekben, magatartá­si formákban és mintákban, mert akkor már meg nem kerülhető az elhatározás: vállaljuk-e avagy elutasítjuk felelősségünket. Egyetlen mondat, de mi, mindannyian, megélői, meg­tevői, a beavatottak hitével bólintunk rá; ,,A párt és a nép közös erőfeszítésével le­küzdöttük a súlyos társadal­mi, gazdasági, kulturális el­maradottságot, hazánk a társadalmi haladás élvona­lába került.” A citátum a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának a párt XIII. kongresszusára megalkotott irányelveiből való. S mert bólintottunk, így igaz, sodorni kezdenek ben­nünket emlékeink, mi min­denben van benne nagyszü- leink, apáiqk, anyáink, a magunk eszének, kezének nyoma. Az emlékek folyama nem csupán a fénylőt hordja há­tán elénk, hanem zátonyok, sziklagörgetegek keserves nyomait úgyszintén, a ke­nyérjegyes karácsonyokat, a felemelt és teljesíthetetlen népgazdasági terveket, a szövetkezetben gürcölő és mégis koplaló paraszto­kat.. . Ez is mintha már mese lenne, oly' távoli, s mégis, közeli, torakszorítóan az, mert azok műve és tu­lajdona, akik mi voltunk, va­gyunk, mi, mindannyian. Nem tévedés, nem tollforga- tói kényelem a betű sze­rinti ismétlés, hanem annak — meglehet, ügyetlen — ér­zékeltetése, nem oszthatjuk ketté a sorsunkat, életünket, múltunkat, ez a mienk, az meg másoké; a történelem nem tűri az ilyen osztályo­zást. Eleink - első írásbeli elő­fordulásának ideje ez — az 1095 körüli évekből hagyták ránk mai pásztor, akkori for­májában paztur szavunkat, s századok alatt nemcsak betűalakja, hanem jelentése is módosult; tágult, átvitt ér­telmű lett. Ezért, hogy sor­sunk — történelmünk! — va­lójában mindig is arra kö­vetelt feleletet, ki legyen a pásztor? Ki legyen pásztora ezernyi teendőnek, bajnak és örömnek, gondnak és tettnek, kínnak és kacajnak, lehullásoknak és fölemelke­déseknek?! Ki legyen a pásztor, vezetőként és vég­rehajtóként, nagy hírrel és névtelenül?! Voltak rossz pásztoraink, korlátoltak, ha­mis szavúak, sanda szándé- kúak, tehetségtelenek, de hi- hetjük-e, múltunk ebből áll? Avagy sokkal inkább abból, amit a dolgozó emberek nemzedékeinek összefonódó sorsa pásztorolt? Szónoki a kérdés, benne a felelet. Ki. legyen tehát a pásztor? Mindenki pásztor, a maga jószágával, a maga meze­jén, a maga tegnapjával, jelenével és holnapjával egyetemben az, nem lökheti el a pásztorbotot, mert e „bot" az esze, a keze, az te­rel, mozdul, ad tiltást és nó­gatást, irányt szab és meg­álljt mond. Szocialista jelenünk a ko­rábbi éveknél is jobban megnöveli a lehetőségét a pásztorok kiemelkedésének. A maguk jószágát, a maguk mezejét jártató, járó embe­rekből a közösség bizalma sokakat kiválaszt a nagyobb felelősségre, a tágasabb pásztorkodásra, a nehezebb - mert emberek váltakozó létszámú, jellegű, feladatú csoportjait érintő — gondok vállalására. Nem felelősök és felelősségtől mentesek szétválása ez, hanem olyan egybetartozás, amelyben más és más a teher a vállakon, de mindenkinek jussa a te­her, s mindenkinek része a teendő. T öprenghetünk, ki le­gyen a pásztor a vá­lasztott igazgató, szö­vetkezeti elnök, a tanács­tag, az országgyűlési képvi­selő, a kinevezett pásztorok közé ki kerüljön ilyen, olyan, amolyan beosztásokba, s ez a töprengés felelősségünk­nek egyben királyvize is, megmutatja, mit ér. S ha ér valamit, ha sokat, ha jól vá­lasztja ki a pásztorokat, akikre kisebb és nagyobb közösségek jószága, mezeje bízható, aligha kétséges, azért történik így, mert föl­ismertük, a magunk dolgá­ban, a magunk jószágával, mezejével kell megmutat­nunk, értünk a pásztorkodás­hoz, s mert értünk hozzá, másoktól is megkövetelhet­jük ezt. Karácsonyi számunkban TETTEKKEL, BIZAKODÁSSAL: Az ország úgy őrizte meg fi­zetőképességét, hogy elkerül­hette a drasztikus társadalmi megrázkódtatásokkal járó visz- szafogásokat. Ebben az évben már nettó adósságállományunk is csökken . . . Baranya megye élőször adott több, mint egy­millió tonna gabonát. Méltón büszke az ágazat összes dol­gozója. A PÁRTTITKÁR: Kiírhatnám a pártiroda ajta­jára, hogy ne kopogj, lépj csak be, itt a te üqyedet intézik. Ez — ha szó szerint veszik — erő­sen túlzás, mert a mi helyisé­günk nem panasziroda. Vannak azonban dolgok, amellyel a párttitkárhoz fordulnak (csak). Nem csak „igent", hanem „ne­met” is kell mondani. FÖLDGÁZPROGRAM BARANYÁBAN: Százharminc település kapott engedélyt az Országios Ener­giagazdálkodási Hatóságtól (PMOEGH) a földgáz beveze­tésére. Az országos program­ban kilenc baranyai község pá­lyázott sikeresen: Dunaszekcső, Véménd, Somberek, Görcsöny- doboka, Palotabozsok, Nagy- kozár, Bogád, Romonya és Ko- zármisleny térhet át a föld­gázszolgáltatásra. HÚSZ ÉV A JELENKOR SZERKESZTŐSÉGÉBEN: Elsősorban azokra támasz­kodunk, akik itt élnek, dolgoz­nak. A Maroknyi hűségesek: Csorba Győző és Martyn Fe­renc . . . HANG A HETEDIKRŐL: A palackból csak szól, csak nyöszörög a magányos han­gocska, gyere haza anyu ... VADDISZNÓK NYOMÁBAN: Közvetlen a dörrenés után, élesen felvisít egy disznó. Re- cseg-ropog a sűrű, ahogy mé­nekül . .. Gerinclövés — fordul felém halk szóval Gondos Gyu­la. Akkor visít így . .. AZ ÉV SPORTOLÓI: Csak jó lóra' kell tenni. S per­sze hajtóra is ...

Next

/
Thumbnails
Contents