Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-24 / 353. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! D incmtűii napló XLI. évfolyam 353. szám 1984. december 24., hétfő Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja JHindfM kednej OüwáÁnknak fa&lÁűQ, békéj karáes atLyi iinn£jft£Jk£l kíúdtiunk ! Ki legyen a pásztor? H egynyi a bölcsességgé sűrűsödött gondolat, a hideg fejjel leszűrt tudományos megállapítás, a reméltet és a valót összeve-. tő tapasztalat az emberi tényező, az emberi felelőssség szerepéről a mindennapokban és a történelem alkotta távlatokban. S szemben ezzel a másik hegy, a gondolkodást megakasztó szenvedélyeké, indulatoké, a tudományt sarokba állító hamari általánosításoké, a felületes tapasztalatoké. Mindkét hegy a miénk, magunk hordtuk, hordjuk össze, vállalni mégis csak az egyiket, az elsőt akarjuk, a másikkal úgy teszünk, mint amihez nincsen közünk, nem tulajdonunk, talán a többieké, másoké, ismerősöké, ismeretleneké . . . Képletes két hegy és a köznapok immár földhöz kötött valósága. Mert köznap, hogy az emberek felelőtlenek; az emberek érzik felelősségüket. Köznap, hogy laza a munkafegyelem; keményen dolgozunk. Mások milyen könnyen élnek; nekünk mennyi a gondunk. Tények, tévhitek, tapasztalatok, fel- tételezések felelgetőse ez, iátéknak tűnő szófogócska, fogalom-kergetősdi agyte- kervénveinkben. Ez a játék akkor fordul komolyra, amikor a szavak, a fogalmak testet öltenek, döntésekben, cselekedetekben, magatartási formákban és mintákban, mert akkor már meg nem kerülhető az elhatározás: vállaljuk-e avagy elutasítjuk felelősségünket. Egyetlen mondat, de mi, mindannyian, megélői, megtevői, a beavatottak hitével bólintunk rá; ,,A párt és a nép közös erőfeszítésével leküzdöttük a súlyos társadalmi, gazdasági, kulturális elmaradottságot, hazánk a társadalmi haladás élvonalába került.” A citátum a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a párt XIII. kongresszusára megalkotott irányelveiből való. S mert bólintottunk, így igaz, sodorni kezdenek bennünket emlékeink, mi mindenben van benne nagyszü- leink, apáiqk, anyáink, a magunk eszének, kezének nyoma. Az emlékek folyama nem csupán a fénylőt hordja hátán elénk, hanem zátonyok, sziklagörgetegek keserves nyomait úgyszintén, a kenyérjegyes karácsonyokat, a felemelt és teljesíthetetlen népgazdasági terveket, a szövetkezetben gürcölő és mégis koplaló parasztokat.. . Ez is mintha már mese lenne, oly' távoli, s mégis, közeli, torakszorítóan az, mert azok műve és tulajdona, akik mi voltunk, vagyunk, mi, mindannyian. Nem tévedés, nem tollforga- tói kényelem a betű szerinti ismétlés, hanem annak — meglehet, ügyetlen — érzékeltetése, nem oszthatjuk ketté a sorsunkat, életünket, múltunkat, ez a mienk, az meg másoké; a történelem nem tűri az ilyen osztályozást. Eleink - első írásbeli előfordulásának ideje ez — az 1095 körüli évekből hagyták ránk mai pásztor, akkori formájában paztur szavunkat, s századok alatt nemcsak betűalakja, hanem jelentése is módosult; tágult, átvitt értelmű lett. Ezért, hogy sorsunk — történelmünk! — valójában mindig is arra követelt feleletet, ki legyen a pásztor? Ki legyen pásztora ezernyi teendőnek, bajnak és örömnek, gondnak és tettnek, kínnak és kacajnak, lehullásoknak és fölemelkedéseknek?! Ki legyen a pásztor, vezetőként és végrehajtóként, nagy hírrel és névtelenül?! Voltak rossz pásztoraink, korlátoltak, hamis szavúak, sanda szándé- kúak, tehetségtelenek, de hi- hetjük-e, múltunk ebből áll? Avagy sokkal inkább abból, amit a dolgozó emberek nemzedékeinek összefonódó sorsa pásztorolt? Szónoki a kérdés, benne a felelet. Ki. legyen tehát a pásztor? Mindenki pásztor, a maga jószágával, a maga mezején, a maga tegnapjával, jelenével és holnapjával egyetemben az, nem lökheti el a pásztorbotot, mert e „bot" az esze, a keze, az terel, mozdul, ad tiltást és nógatást, irányt szab és megálljt mond. Szocialista jelenünk a korábbi éveknél is jobban megnöveli a lehetőségét a pásztorok kiemelkedésének. A maguk jószágát, a maguk mezejét jártató, járó emberekből a közösség bizalma sokakat kiválaszt a nagyobb felelősségre, a tágasabb pásztorkodásra, a nehezebb - mert emberek váltakozó létszámú, jellegű, feladatú csoportjait érintő — gondok vállalására. Nem felelősök és felelősségtől mentesek szétválása ez, hanem olyan egybetartozás, amelyben más és más a teher a vállakon, de mindenkinek jussa a teher, s mindenkinek része a teendő. T öprenghetünk, ki legyen a pásztor a választott igazgató, szövetkezeti elnök, a tanácstag, az országgyűlési képviselő, a kinevezett pásztorok közé ki kerüljön ilyen, olyan, amolyan beosztásokba, s ez a töprengés felelősségünknek egyben királyvize is, megmutatja, mit ér. S ha ér valamit, ha sokat, ha jól választja ki a pásztorokat, akikre kisebb és nagyobb közösségek jószága, mezeje bízható, aligha kétséges, azért történik így, mert fölismertük, a magunk dolgában, a magunk jószágával, mezejével kell megmutatnunk, értünk a pásztorkodáshoz, s mert értünk hozzá, másoktól is megkövetelhetjük ezt. Karácsonyi számunkban TETTEKKEL, BIZAKODÁSSAL: Az ország úgy őrizte meg fizetőképességét, hogy elkerülhette a drasztikus társadalmi megrázkódtatásokkal járó visz- szafogásokat. Ebben az évben már nettó adósságállományunk is csökken . . . Baranya megye élőször adott több, mint egymillió tonna gabonát. Méltón büszke az ágazat összes dolgozója. A PÁRTTITKÁR: Kiírhatnám a pártiroda ajtajára, hogy ne kopogj, lépj csak be, itt a te üqyedet intézik. Ez — ha szó szerint veszik — erősen túlzás, mert a mi helyiségünk nem panasziroda. Vannak azonban dolgok, amellyel a párttitkárhoz fordulnak (csak). Nem csak „igent", hanem „nemet” is kell mondani. FÖLDGÁZPROGRAM BARANYÁBAN: Százharminc település kapott engedélyt az Országios Energiagazdálkodási Hatóságtól (PMOEGH) a földgáz bevezetésére. Az országos programban kilenc baranyai község pályázott sikeresen: Dunaszekcső, Véménd, Somberek, Görcsöny- doboka, Palotabozsok, Nagy- kozár, Bogád, Romonya és Ko- zármisleny térhet át a földgázszolgáltatásra. HÚSZ ÉV A JELENKOR SZERKESZTŐSÉGÉBEN: Elsősorban azokra támaszkodunk, akik itt élnek, dolgoznak. A Maroknyi hűségesek: Csorba Győző és Martyn Ferenc . . . HANG A HETEDIKRŐL: A palackból csak szól, csak nyöszörög a magányos hangocska, gyere haza anyu ... VADDISZNÓK NYOMÁBAN: Közvetlen a dörrenés után, élesen felvisít egy disznó. Re- cseg-ropog a sűrű, ahogy ménekül . .. Gerinclövés — fordul felém halk szóval Gondos Gyula. Akkor visít így . .. AZ ÉV SPORTOLÓI: Csak jó lóra' kell tenni. S persze hajtóra is ...
