Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-15 / 344. szám
Sólymos Pál, Gombosi László és Krömendy László az Htington- darabban Foto; Tér István Ú, balettest: B. S. E. Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Megalakulásának 25 éves jubileumát ünnepli ebben az évadban a Pécsi Balett. Ez idő alatt felnőtt a nézők egy generációja, amely megismerkedhetett a modern táncművészettel, hazai és külföldi koreográfusok munkáival, továbbá olyan kortárs zenei alkotásokkal, amelyeket — itt helyben — különböző okoknál fogva nem hallhat, nem láthat. Az együttes külföldi meghívásai révén pedig Pécs neve ismertté vált Európa, India, Amerika kis- és nagyvárosaiban. A november 21 -i bemutatón az elmúlt időszakot idézve két 1976-ban bemutatott balett felújítását és egy új táncvígjátékot Tóth Sándor koreográfiáival. Bach h-moll szvitjének felújított változata volt az est nyitószáma. Szépségével mára bemutatón nagy sikert aratott, ebből a felújítás révén sem veszített. Az eredeti gondolatot megtartva — mely felidézi a barokk ünnepélyességet, de a fiatalos, kedves játékosságot is -, az évek folyamán! szerzett tapasztalatok felhasználásával az új alakzatok mívesebbek, a mozdulatok ökonomikusabbak, klasszikusabbak lettek. A változatos számú szereplőgárda - a kettősöktől a hatszemélyes befejező számig, köztük a férfi pás de deux-ig (amely a balettekben nagyon ritka) - e zenével egységes ihletésű volt. A tánc szépségéhez, intenzitásához hozzájárult a gesztusok és pózok egymást követő (jó) ritmikája, időarányossága, folyamatossága. A nyolc évvel ezelőtti bemutató melegbarna kosztümjeit ezüstszürke trikó váltotta fel, ez segítette a mozdulatokat befejező szoborszerűen szép tartások látványát. A kettős szerep- osztásból kétségkívül az első volt sikeresebb, hisz ezt a „régi" együttes mutatta be már biztos tudással. Ebben a szereposztásban — csakúgy mint a másodikban — feltűnt egy fiatal táncos: Lencsés Károly, aki méltó társa volt a táncokat már ismerő kis együttesnek. A Schönberg Megdicsőült éj c. alkotására készült kompozíció már nem mondható olyan zenei-tánci egységnek, mint a Bach-mű. A cselekmény az, amely nem simul a zenéhez, a látottakat a zene — főleg a középső szakaszban — nem mélyíti el, a két művészeti ág eltávolodik egymástól. Schönberg Az Asszony és a Világ c. Deh- mel-költemény hatására komponálta ezt a korai művét. Erőteljesen romantikus zenei kifejezőrendszerben érzékelteti a gyötrelmet, szenvedélyt, amely 8. HÉTVÉGE után a Férfi és Asszony egymásra találása ad feloldást. A tánc első és utolsó szakasza — bár az eredeti költeménytől el- í térő a cselekmény — mégis egységet tud alkotni a hangzottakkal, mert egy bizonyos ponton érzelmi találkozás van jelen, viszont a színen megjelenő for- . S radalmárok és katonák véres 5 összecsapásánál hiányzik a zenei háttér. Bár szélesen ' hömpölygő, drámai szenvedélytől fűtött zenekari muzsika szólal meg, de ez más jelrendszerű, mint a forradalmi, nagy tö- ! megzenék. Sajnos, ekkor meg- i szakad a néző-hallgató és a 5 színpad közötti kapcsolat, amely | az utolsó szép jelenetekre is áthúzódik. Ez a tánc — szemben a Bach- ^ hal — a második szereposztás- ban volt hatásosabb. Egységesen szép, hihető táncot láttunk ugyan az első szereposztásban Sólymos Páltól, a másodikban Lovas Páltól, de intenzívebb volt a tánca a második szerep- E osztásbéli Anyának — Szabolics Éva, — a Katalizátor Zarnóczai y Gizellának, a Fekete trikós Haj- c zer Gábornak. Az első szerep- £ osztásban a Vörös trikós nő szerepét játszó Paronai Magdolna volt meggyőzőbb, őszintébb. Az estén új koreográfia is színre került. Ellingtonnak, századunk világhírű jazzművészé- % nek, komponistájának zenéjére készült balett-vígjáték, A három matróz. Tóth Sándornak a humor iránti fogékonysága ismert. Az utóbbi évek bemutatói között majd minden esetben megtalálható koreográfiái kö- zött egy tréfa, vagy éppen a fonákjáról láttatott életjelen- ség. Most a szabadnapos matrózok minden kikötői lehetősé- Ü get kihasználó időtöltését állította színpadra, sok kalandos eseménnyel, játékkal. A színpad kicsit a marseille-i kikötőről való elképzeléseinknek adott hitelt, kocsmájával, kiszolgálólányával, utcalányával, és az . ehhez a környezethez szüksé- •I ges személyi kellékekkel. A táncokhoz Éllington ritmikája adott alapot, a jazztánc ele- .■ mei mellett az operett tipikus táncelemei is feltűntek a pan- tomimikus jelenetek között. Ez ; a játék egy szereposztásban készült: nagyon jó táncot lát- í tunk Paronai Magdolnától, ? Zarnóczai Gizellától, és széllé- ; mes volt, ezenkívül kellemes látvány Éliás Zsuzsa Aranyszo- 1 bor jelenete. Ezzel szemben 'i túljátszott volt a három matróz j — Sólymos Pál, Körmendy Lász- | Iá és Gombosi László - játéka. : A tánc elsősorban az ifjúság körében aratott és fog aratni nagy sikert, mert a balettszín- | padokra kevés vígjáték szüle- I tett, ritka műfaj ezen a terüle- | ten, és a „balett" fogalom ' alatt más tartalmat vélünk fel- j fedezni. De hát.. . „nem kell ] mindig kaviár". Pécsi beszélgetés Kondor Béláról Nincs szó úgynevezett kerek évfordulóról, ez az év kicsit mégis Kondor Béla esztendejévé változott. Az óriási visszhangot keltett Magyar Nemzeti Galériabeli kiállítást meg kellett hosszabbítani. Bezártával vándorkiállításokon mutatják be Kondor 'Béla képeit az ország nagyvárosaiban és a külföldi magyar intézetekben. A múlt héten a pécsi Modern Magyar Képtárban is megnyílt a múzeum Kondor-gyűjteményéből rendezett kamaratárlat. Pár napja, december 12-én volt tizenkét éve, hogy meghalt Kondor Béla. Pécsett először rendeztek kiállítást a műveiből és grafikái mellett bemutatják azt a két pannót is, amit Kondor a hatvanas évek elején tervezett egy uránvárosi óvoda számára, de amit a korabeli zsüriszemlélet elutasított. Él Pécsett valaki, aki a hatvanas évek közepén, Kondor talán egyik leghar- monikusabb időszakában, közvetlen tanúja volt mindennapjainak: Bogi Éva, Kondor Béla második felesége. Arra kértük, idézze fel a művésszel kapcsolatos néhány emlékét. — Aki csak rövid időre is találkozott Kondor Bélával, egyúttal belekerült egy fantasztikus, tragikus forgatagba, egy varázskörbe. Halála után tizenkét évvel, az idei kiállítássorozat alkalmával is kiderült, hogy ez a varázslat nem múlt el, és hat mindazokra, akik ismerték őt. — Miért éppen idén került sor a kiállításokra? — A Galéria már 1982- ben. Kondor Béla halálának tizedik évfordulóján meg akarta rendezni az életműkiállítást. A művek száma azonban oly nagy — 1800— 1900 opusról van szó —, hogy ezek számbavétele, magán- gyűjtőktől való összeszedése a vártnál jóval több időt és energiát vett igénybe. Kondor esetében sokszorosan igaz, hogy a műveknek sorsuk van. A nyugtalanság, a forrongás, amely életében is végigkísérte minden kiállítását, most sem ült el, csak úgy érzem, másmilyen lett. Miközben most újra felfedezték Kondort, világossá vált. hogy helye ott van a magyar kultúra legnagyobb géniuszai között. — Hogyan születtek művei? Vajon milyen hatásra jelenik meg a szárnyas emberalak Kondor képein? — Titkok övezik ezt is. Maga nem beszélt róla. Már pályája elején, 1957-ben ott ez az alak ,,Őrangyal" című képén. Pilinszky János, aki a Kondor életében megrendezett kiállítások többségét megnyitotta, egy ízben „a tudás előtti tudásról beszélt". Arról, hogy nem is a művész keresi, űzi a témákat, hanem fordítva: azok lesznek úrrá őrajta. Kondor maga is szólt erről. Én úgy vélem, hogy a szárnyas emberalakok Pilinszky hatására vonulnak végig Kondor egész életművén. — Pilinszky János milyen szerepet játszott Kondor Béla életében? — Nem köztudott, hogy az ő barátsága jelentette a legfontosabb kapcsolatot. Több mint egy évtizeden át, naponta találkoztak, beszélgettek egymással. Tudjuk, Kondor elkészítette Pilinszky portréját, verset írt hozzá, képeket ajánlott neki, mégis kevéssé ismert ez a barátság, akárcsak Kondor néhány más jelentős kapcsolata. Miközben igen sokan írKiállítás a Modern Magyar Képtárban ták s írják meg róla emlékeiket, legmeghittebb barátai, Ottlik Géza, Gross Arnold nem éltek ezzel a lehetőséggel. Talán még nem jött el ennek az ideje. Nagy László — aki köteteinek illusztrálására nyerte meg Kondor Bélát —, nemegyszer írt róla. Kondor 'halála után azonban Pilinszky sohasem szólalt meg Kondorról, nem is írt róla. — Mit jelentettek egymás számára? — Pilinszkyt Kondor világa vonzotta, az a világ, amit Dosztojevszkijéhez lehetne hasonlítani; a jó és a rossz szüntelen, megszenvedett harca, n szárnyalás és a bukás lehetősége ugyanabban a pillanatban — mindaz, amit Kondor szárnyas alakjai megidéznek. Másfelől viszont szerintem a bibliai téma Pilinszky hatására vonult be Kondor művészetébe.- Kondor Béla maga is irt. Ismerjük Boldogságtőredék című, maga illusztrálta verseskötetét, valamint prózában írt vallomásait. Ezek az írások hogyan születtek? — Tulajdonképpen mindig megelőzték a képet. Kondor nagy ciklusokban élt. A feltöltődés időszakában rengeteg vendég fordult meg nála. Akik csak ilyenkor látták, úgy vélhették, hogy a bohém művész életét éli. Mindig akkor kezdett el festeni, amikor már teljesen készen állt benne a mű. Sohasem festett félig készet. Vázlatai sem vázlatok a szó eredeti értelmében. Ezt megelőzően napokig írta a verseket. Versei szenvedésből, fájdalomból születtek. De amikor elkezdett festeni, boldogan, jókedvűen dolgozott, és számolatlanul ontotta a műveket. Hatalmas életműve, tudjuk, másfél évtized alatt született meg. Képein megjelenik életének csaknem minden mozzanata. Képein szinte már másnap megjelent minden, ami nyomasztotta vagy boldoggá tette. Elemi kényszer hajtotta, űzte az alkotásra, mint akinek nincs más választása. — Az Írás után szóljunk a zenéről is, hiszen képei tele vannak zenei motivumokkal. Egy korábbi interjúból tudjuk, hogy önök ketten is a zene révén találkoztak. — Míg az írás a konfliktusokat, addig a muzsika a harmóniát jelentette számára. Sok zenét hallgatott maga is muzsikált, rengeteg hangszer volt mindig a műtermében, sőt maga is készített hangszereket és komponált zenét - persze, a szónak mai, egészen modern értelmében. Vonzotta Vuji- csics Tihamér egyénisége, a szemüveges csellista képében Mihály Andrást festette meg. Barátság kötötte Kur- tág Györgyhöz, aki két éve „Kondor-kő” címen komponált zenét, tíz éve elhunyt barátja emlékére. Szinte párhuzamosan, egymás kölcsönhatásában született képe Szent Antal megkísérléséről és Kurtág szerzeménye Bornemissza Péter: ördögi kisértetek című művére. — Fülep Lajos azt mondta róla - olvassuk Németh Lajos művészettörténésznél —, ha Kondor nem magyarnak születik, akkor most nem Picasso, hanem Kondor koráról beszélne a művészettörténet. Hogyan találkoztak Füleppel? — Németh Lajos hozta el Fülepet egy reggel, megbeszélt időpontban, Kondor Béla műtermébe. Kondor a magyar szellem óriásaként tisztelte őt, akárcsak Kodályt. Jellemző módon, mindketten a ridegség álarcát öltötték magukra az első találkozáson. Fülep megnézte a műveket, de akkor nem mondott ítéletet. Mégis, azonnal létrejött köztük a kölcsönös rokonszenv, és az első fura találkozást egészen másfélék követték: a nyolcvanéves művészetfilozófus és a harmincöt éves festő közös sétái a Széher úton. Fülep, az első pozitív Ady-kri- tika szerzője, ismét az ő mércéjével mérhető tehetséget fedezett fel — és idehaza. Az Európa Könyvkiadó „Kondor Béla arcképe" címmel vaskos emlékkönyvet készül megjelentetni. Ennek gondolatát még Kormos István vetette fel annak idején. Az ötszáz oldalas kézirat, amelynek egyik lektora Bagi Éva, számos dokumentumot tartalmaz: Kondor leveleit, diplomamunkájának megvédését, kritikákat, kiállítások megnyitóbeszédeit, visszaemlékezéseket, verseket, méltatásokat — megannyi mozaikcserepet a még mindig alakuló és még mindig oly rejtélyes Kondor Béla-arckép- hez. Gállos Orsolya Berták László Könyörgés méltó keresztért Kondor Béla: Pléh Krisztus című képére \ Atyám, nem férek a keresztre, csak útban feléd, összeesve, csak repüléshez rugaszkodván, vállamhoz szegve törött orcám, csak hajlott térddel, ájulóban, ha már nem vagyok, aki voltam. Atyám, ne vigy a kísértésbe, miért hagytál el, mondd, mivégre, felkészültem Kinra, halálra, vagyok országod hu királya, mért növesztettél ekkorára, ács fiát ácsok csúfságára? Tudom, könnyebb volt fölcipelnem, de ne dolgoztass magad ellen, és keringek már minden fában, hadd nyújtsam ki bennük a lábam, nőjön nagyra, ki vállal téged, küldj rá erősebb ellenséget. Engem a hiány égbe röptét, ők a nagy szárnnyal söprögetnek, méricskélik szégyenem hosszát, gerincük hozzá igazítják, Pilátushoz mérik az embert, jaj, Atyám, adj méltó keresztet! Kondor Béla és Pilinsiky János a Bécsi utcai műteremben. Molnár Edit felvétele Fonay Zsuzsa
