Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-15 / 344. szám
A szocialista országok életéből A jugoszláv gazdaság közelről Köztudott, hogy Jugoszlávia gazdasági életében az elmúlt években nehézségek mutatkoztak. A korábban bőséges árukínálat erősen lecsökkent, sőt, 1983 őszén jelentős energiakorlátozási intézkedéseket voltak kénytelenek bevezetni. Ehhez járult az egyre gyorsuló infláció. Az utóbbi hónapokban azonban már mutatkoznak a javulás jelei, nagyobb a választék az üzletekben, az energiakorlátozási intézkedéseket pedig fokozatosan megszüntették. A nehézségek okairól és a kibontakozás útjáról kértünk és kaptunk tájékoztatást Belgrádban, a kormány tájékoztatási titkárságán. Tájékoztatónk mindenekelőtt a pozitív jelekről számolt be. Arról, hogy a megtorpanás után az idén az ipari termelés előreláthatóan 5 százalékkal nő. Ez két százalékkal meghaladja az előirányzatot. A mezőgazdaság az utóbbi négy évben folyamatosan növelte termelését, és az idén a kedvezőtlen időjárás ellenére is két százalékkal több búzát termelt, mint 1983-ban. Az 5,5 millió tonna búza mintegy 2—2,5 millióval haladja meg a belső szükségletet. Tájékoztatóm rámutatott, hogy a búzatermés további 1 millió tonnával növelhető. Kukoricából az idén 11 millió tonna termett, ami az állattenyésztés fejlesztését teszi lehetővé. Mindez hozzájárul az export növeléséhez. A jugoszláv kormány ezért igyekszik támogatni a mezőgazdaságot. Jugoszlávia egyik nagy gondja a mintegy 19 milliárd dollár külföldi adósság törlesztése. Ez óriási terhet jelent' a népgazdaságnak. Az ország azonban mindenkor igyekszik eleget tenni nemzetközi kötelezettségeinek. Ezt mindenekelőtt az export fokozásával érik el. Arra számítanak, hogy a külkereskedelmi mérleg az idén 600 millió dollár aktívummal zárul, és a más forrásból származó devizatartalékok is növekednek, így az idegenforgalomból mintegy 1,2 millió dollár bevételre számítanak. A jövő években mindent elkövetnek, hogy ezt az eredményt növeljék, 1990-ig el szeretnék érni a 4 milliárdos idegenforgalmi bevételt. Tájékoztatóm hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia nyitott a nemzetközi piac számára. Ezért nem csökkentik, sőt, 1985-ben 5 százalékkal növelik a behozatalt, ugyanakkor 20 százalékkal kívánnak többet exportálni, mint 1984-ben. Ezt részben a világpiac bizonyos javulására alapozzák, másrészt mindent elkövetnek, hogy termékeik minőségileg és technikailag megfeleljenek a fejlett tőkés országok piaci igényeinek. Mindezt az önigazgatással, a vállalatok önálló tevékenységével kívánják elérni. A fejlesztésekbe fokozott mértékben kívánják bevonni a külföldi tőkét, ettől az ipar gyorsabb fejlődését, a termelési költségek csökkenését és világszínvonalú termékek előállítását várják. Jugoszlávia gazdaságát a piac törvényszerűségei irányítják. Az árak 80 százaléka szabad. A vasút, a lakbérek és egyes mezőgazdasági termények árát azonban központilag szabályozzák, a kommunális szolgáltatások és az energia árait pedig az egyes szövetségi és tartományi kormányok állapítják meg. Kivételt képeznek a kőolaj-származékok árai (benzin stb.), amelyek a mindenkori világpiaci árakhoz igazodnak. A gazdasági élet egyik legsúlyosabb problémája az évek óta tartó infláció. Tájékoztatóm szerint ezen a téren az idén némi javulás mutatkozik: az 1984. évi várható 40—45 százalék alacsonyabb, mint a tavalyi árnövekedés. Adminisztratív eszközökkel, árbefagyasztással nem lehet csökkenteni az inflációt, mert ez áruhiányra és a termelés csökkentésére vezet. Marad a másik módszer: ez a gazdasági törvényszerűségek alapján az árak szabad mozgása. A termelők maguk döntenek az árakról. E módszer eredményességéi bizonyítja az idén a bútor- és cipőárak alakulása. Mindkét árufajtára túl magas árakat állapítottak meg a termelők. S az eredmény? A belső piac nem tudta felvenni, hatalmas raktári készletek halmozódtak fel és a gyárak kénytelenek voltak az árakat csökkenteni. A jövőre vonatkozólag pedig a vállalatok kénytelenek lesznek technikai fejlesztéssel csökkenteni termelési költségeiket, hogy eleget tehessenek a piaci igényeknek. Mindez azt is jelenti, hogy gondoskodniok kell az ipar szerkezeti átalakításáról, a termelés racionalizálásáról. A bérek és az árak viszonyát is a gazdasági törvényszerűségek határozzák meg. A nemzetközi gazdasági helyzet lassú javulása alapján bizonyos fellendülés várható. Jugoszlávia rendelkezik természetes és anyagi eszközökkel ahhoz, hogy növekedjék a gazdasági aktivitás, és nagyobb lépést tehessen a termelékenység növelése, a jobb és olcsóbb termelés irányában. Ez pedig kihat majd az életszínvonal növelésére, és a hiánycikkek megszüntetésére. Mindez persze nem megy egyik napról a másikra, de a távlatok biztatóak. Az idei eredmények — a még mindig jelenlevő nehézségek ellenére — arra utalnak, hogy az ország gazdasága megindult a kibontakozás útján. Gáti István Elektronika Erlurtból Az NDK-ban, Erfurtban mikroelektronikai szerkezeti elemek gyártására szakosított kombinátot létesítettek. A nagyüzemben az első esztendőben, 1978-ban mindössze 675 millió, 1983-ban pedig már 1724 milliárd márka értékben készítettek mikroelektronikai elemeket. Míg 1978-ban csak 2200, tavaly 135 000 mikroprocesszor hagyta el a gyártósorokat. A BAJKAL AMUR VASÚTVONAL ÖVEZETÉNEK TERÜLETI, IPARI KOMPLEXUMAI ES CSOMÓPONTJAI A Bajkál—Amur vasútvonalon a közelmúltban a sínpálya teljes hosszában megkezdődött a rendszeres vonatközlekedés. A közel 3200 km hosszan megépült BAM általában 200-500 kilométernyire északra, csaknem párhuzamosan követi az 1913-ban átadott - néhány száz kilométerrel hosszabb — transzszibériai vonalat. Egyik végpontja az Amur-parti Komszomolszk, a másik a Léna folyó menti Uszty-Kut. A három időzónát keresztező BAM többnyire 1500—2000 méter magasban, elsősorban örökké fagyott talajon halad kelet-nyugati irányban. E területen az év 365 napjából több mint 260 napon fagypont alatt van a hőmérséklet, ahol rendszeresen mínusz 50 fokot is mérnek. Olyan vidék ez, ahol nagy a földrengésveszély, tíz meg tíz kilométereken át egybefüggő mocsarakat kellett leküzdeni. Több mint háromezer műtárgyat - hidat, átereszt stb. — terveztek és építettek meg, köztük például a hosszú Léna-hidat. Négy alagúton vezet át a vasútvonal, amelyek közül a 16 kilométeres szevero- mujszki a leghosszabb. Szenet, aranyat, vasércet s még kr tudja hányféle kincset rejt a föld a BAM mentén és tőle északra. A „jövő század vasútvonala" e nagy természeti értékek számára teremt kijáratot az óceánhoz. Óhaj és ualösög Csehszlovákia 38 főiskoláján és egyetemén évente körülbelül 30 ezer hallgató fejezi be tanulmányait. A szakmunkásképző középiskolákból évente mintegy 120 ezer fiatal, szakképzett munkás kerül ki és helyezkedik el az iparban, közlekedésben és a szolgáltatásokban. Az összesen 810 szakközépiskolából és gimnáziumból szintén mintegy 40 ezer fiatal kerül ki a gyakorlatba, többnyire mint technikai, egészségügyi és gazdasági középkáderek, ami hozzávetőlegesen 50 százaléka az iskolák olyan végzőseinek, akik nem folytatják tanulmányaikat valamelyik főiskolán vagy egyetemen. A fiatal szakemberek túlnyomó része természetesen azzal számol, hogy abban a szakmában kezd el dolgozni, amelyre szakképzést nyert. A csehszlovák oktatás- és gazdaságügy az egyes ágazatok társadalmi igényei alapján képezik a fiatalokat. A főiskolát, középiskolát, szakmunkásképző iskolát végzett fiatalok szabadon, saját választásuk alapján helyezkednek el. A Libereci Gép- és Textilipari Főiskolán évente körülbelül 450 hallgató fejezi be tanulmányait. A végzősök elhelyezéséhez nyújt segítséget az úgynevezett börze, amelyen az egész ország textilgyártó vállalatainak képviselői gyűlnek össze, hogy tájékoztassák a negyedik éves hallgatókat a szabad munkahelyekről és vállalatuk feltételeiről. A diákoknak körülbelül 20 százaléka maga talál munkahelyet még tanulmányideje során — mondja ing. Jáchym Novák docens, a textilipari kar dékánja. A diákokkal még a tanulmányi idő alatt fenntartott kapcsolatok egyik formája a vállalati ösztöndíj. Ezt elsősorban a kisebb városokban működő üzemek nyújtják, hiszen a végzősök túlnyomó többsége előnyben részesíti a nagy ipari központokban való elhelyezkedés lehetőségét. Ezzel az ösztöndíjjal akarják az üzemek megelőzni a szakemberhiányból adódó problémákat, elsősorban a gépiparban, a közgazdaságban, a tanítói és orvosi hivatásban. „A libereci gépipari karon folytatott tanulmányaim során a gyártási gépekre és robbanómotorokra szakosítottam magam” — meséli ing. Jaroslav Rys, aki ma a Mladá Boleslav-i AZNP Autógyártó üzemben szerszámok konstrukciójával foglalkozik, „örömmel fogadtam a harmadik évfolyamban az AZNP ösztöndíját. Ez számomra nem csupán havi 1000 korona hozzájárulást jelentett (Csehszlovákiában az átlagos havi fizetés 2743 korona), hanem biztos egzisztenciát is. öt évre kötöttem le magam, hogy az AZNP üzemben fogok dolgozni, s az üzem anyagi segítségével sikerült itt háromszobás lakást is szereznem. A feleségem, aki középiskolai tanárnő, szintén el tudott helyezkedni a helyi közgazdasági középiskolában." Más a helyzet a munkás szakmában. A szakmunkásképző középiskolákban, amelyek a fiatalokat a kiemelt gépipari, kohászati, szénbányász, nehéz vegyipari, építőipari, stb. szakmákra készítik fel, a feltételek megfelelnek a nemzetgazdaságban elfoglalt pozíciójuknak. Az itt tanulók nem csupán elszállásolást, tanszereket, munkaeszközöket kapnak ingyenesen, hanem még élelmezést is. A családtól távol lévő ifjúsági otthonokban jól felszerelt klub- helyiségek is rendelkezésükre állnak, amelyek a legigényesebb egyéni kedvteléseikkel való foglalkozást is biztosítják számukra. „A szakmunkásképző iskolák üzemeltetését azok a vállalatok finanszírozzák, amelyek számára a fiatal munkásokat képezzük. A harmadik évfolyamban a fiúk már jövendőbeli fizetésük 70 százalékát is megkeresik. A II. évfolyamban munkaszerződést írnak alá a tanulmányaikat fedező vállalattal, amelyben kötelezik magukat, hogy három évig az illető vállalatnál maradnak. Mivel építőipari munkásokból egész Csehszlovákiában hiány van (nem mindig sikerül a társadalmi igények alapján megtölteni tanulókkal az egyes ágazatokra előkészítő iskolákat), sok függ attól, milyen feltételeket ajánl fel a vállalat a kitanult szakmunkásoknak (lakást, megfelelő munkakört, jó keresetet, olcsó üdülési lehetőséget). Különben előfordul, hogy egy másik vállalat megfizeti a kitanító vállalatnak azt a 60 ezer koronát, amibe annak egy-egy szakmunkás kitanítása kerül, s ezzel a maga számára nyeri meg azt" — meséli a prágai Magasépítkezési Vállalót tanulókat előkészítő központjának igazgatója, ing. Ivó Kosár. Bolgár szőlősgazdák „Bresztovica falva, borral jár a malma ...” Mint minden csúfolódó dalocska, nyilván ez is túloz, de az igaz, hogy amikor a 30-as években nagy tűzvész ütött ki a faluban, borral oltották a lángokat, mert kevés volt a víz. Az esetből a száj- hagyomány mondókét kerekített. Bresztovica egyébként is valóban sokat köszönhet az isteni nedűnek. A bortermelés itt mindig jövedelmező foglalkozás volt. A háború előtt kis- Amerikának nevezték ezt a Plovdiv környéki falut. Vajon kinek volt kis-Amerika, a termelőnek, vagy a kereskedőnek? Az öregek emlékeznek még arra, amikor télen-nyáron sárban gázoltak, távolból hordták a vizet, s egy-két módos gazda kivételével rozoga házakban laktak, a csecsemők fele még az egyéves kort sem érte meg . . . Jó ötven év telt el azóta. Akik ma metszőollókkal és kombájnokkal dolgoznak, gyerekek voltak, vagy még meg sem születtek, amikor 1948-ban megalakult a termelőszövetkezet, a faluban megjelent az első traktor, s egyökrös szekérrel szállítva az anyagot, társadalmi munkában építeni kezdték az olvasókör épületét... A Bresztovicai Szakosított Szőlőgazdaság 2500 hektáron művel földet. Ennek 43 százalékán szőlőt termeszt, és ebből származik jövedelmének 60 százaléka. A borszőlők hektáronként 135 mázsát hoznak, a csemegefajták valamivel kevesebbet, 130 mázsát. A gazdaság a termés jelentős részét exportálja. A szőlőn kívül epret, cseresznyét, őszibarackot, mandulát, zöldségféléket, búzát, árpát termel. Bár fő területe, ahogy a neve mutatja, a szőlő- termesztés, jószágot is tart: 220 tehenet, 600 borjút, 750 birkát, és 120 anyakocát. A községben 1200 lakóház van, állandó lakosainak száma 5000. Sorra járjuk az utcákat. A falut kis hegyi patak mély medre osztja két részre. Hamar meggyőződünk róla, hogy lámpával sem találni elhanyagolt házat, mindegyikben van villany és vízvezeték, némelyikben központi fűtés is. — Legfontosabb „kenyerünk” a szőlőtermesztés — jelenti ki határozottan a gazdaság elnöke, Rangel Portev. Szőlősgazdák leszármazottja ő is, végzettségét tekintve közgazdász, erős szálak kötik szülőhelyéhez és annak lakóihoz. A gazdaság szorosan együttműködik a plovdivi Georgi Dimitrov Tudományos és Kísérleti Gazdasággal, amelynek magas képzettségű szakembereit, modern laboratóriumait és fejlett technológiáját veheti igénybe. A község régen megértette, hogy a tudomány és a gyakorlat szövetsége magas terméshozamot és magas jövedelmet eredményez. Intézkedések születnek a mezőgazdasági munka megkönnyítésére, nagy kapacitású és hatékony gépekkel cserélik fel a régi állományt. Ebbőf következik, hogy a gazdaság dolgozóinak száma egyre csökken: húsz éve 2000 tagja volt, ma 790. A felszabadult munkaerőt a szopoti Metalchim gépgyár fiókműhelye foglalkoztatja, ahol apróbb cikkeket készítenek. De akár kombájnra ülnek, akár az esztergapad mellé állnak, Bresztovica lakói azért elsősorban szőlősgazdák. Ezért aztán nincs ház, amelynek kertjében ne virítana szőlőlugas, ahol a pincében ne érne legalább egy-két hordó bor. . . Nincs gazda, aki az első pár szó után a vendég tiszteletére ne verné csapra azt a jófajtát, amilyet egyedül ő csinál. HÉTVÉGE 7.
