Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-29 / 328. szám
■ i Költők a városról Pecs felszabadulasanak A múlt, a jelen, a jövő Pécs kél Csorba Győző Helyet keres A szomszéd grundokon gyerekzsivaj Csapong és változik ahogy a játék Honnan való? Nem innen szállt-e föl innen a szomszédból a Vilmos utca tájáról több mint negyven éve? Fölszállt elszéledt nem hallottam Most az ősz egybeűzte helyet keres a télre s mert felőlem fészek-meleget érez itt kérezkedik s kelleti magát. Lovász Pál Pécsi pillanat Négyszögből domborul a kupola, félhold, kereszt megkékült fénybe karcol, hegyoldal lenget ferdült hátteret, motor, gyerekszáj dzsessz-zsivajt kavar, harang kondul, eget hasit riadt galambcsapat: fejét fölkapja Hunyadi lova. Pákolitz István Janus mandulafájára Nem tudományos a fölfedezés, csak a pillanat áldó- Röpke szülötte, hogy itt álmodod álmaidat; íme a kert és ime a kertben a mandulafácska, Otször-száz tavaszon folyton-sarjadozó: Itt van hát a sirod. De a lényeg mégse a nyughely, Szent újjászületést hirdet a mandulafa; Szimbólum és a való igy ötvöz múltat a mába, Hirdetve, hogy a mű nem szállt sirba veled; Nem sirod keresem, keresetlen meglelem immár Benned a nem-múlót, azt, ami égig emel; Gyöngyarany és gyémántveretes csilló szavaidban Életöröm zendül emberi szív ütemén; Csillaglépteid átívelnek a messzi jövőbe, Mandulafád viruló: őrzi örök tavaszod. Weöres Sándor Pécs A hullámos város felett harangok hang-leve folyt. De mind fölitta a Hold, hogy éjszaka lett. Augusztus 27-én választották meg Piti Zoltánt Pécs megyei város Tanácsának elnökévé. Azóta hat nap híján eltelt az a bizonyos száz nap, amit az új feladattal való ismerkedés miatt meghagy számára a sajtó az első nyilatkozattételig. Pécs felszabadulásának a mai 40. évfordulója adta az alkalmat, hogy a Dunántúli Naplónak adandó első interjújára kérjük a tanácselnököt. — Mit jelent Piti Zoltán 1945. november 15-én született magyar állampolgárnak a felszabadulás, az eltelt 40 esztendő?- Kortórsaimnak, a mai negyveneseknek természetes realitás a szocialista Magyar- orszáq építése. De nem egyszer hallani, hogy „kimaradtunk" valamiből. Én méqsem hiszem, hogy hátrányos helyzetűek lennénk a történelmi események sodrását tekintve, sőt úqy vélem, hogy az igazi megmérettetésünkre a természetes nemzedékváltásból adódóan a következő években kerül sor. Rövid számvetést végezve egyéni életemben: ez a négy évtized jelentette a gondtalan iskolai tanulmányokat, a sporthoz fűződő szoros kapcsolatokat, a fizikai munkával való ismerkedést, a munka melletti állandó tanulás élményét, a családalapítást, az aktív ifjúságmozgalmi tevékenységet, a tanácsi munka megismerését, megszerelését. A négy évtizedből — kisebb kitérővel - 16 évet dolgoztam a megyei irányításban.- Hogyan érzi magát új tisztségben, és mit jelent az ön számára a mai gazdasági viszonyok közt tanácselnöknek lenni? — Még nem értem ró elmé- lyülten gondolkodni ezen, ' s úgy érzem, hogy a megalapozott válaszhoz szükségem van néhány évi tapasztalatra. Pécs Interjú Piti Zoltánnal, Pécs megyei város Tanácsának elnökével tanácselnökének lenni felelősségteljes és megtisztelő megbízatás, ez az átlagos körülmények között is állandó bizonyításra, napról-napra történő megújulásra készteti az embert, de még hangsúlyosabb ennek az igénye a gyorsan változó gazdasági körülmények között. A közelmúltban egy fórumon megkérdezték: mi a legnehezebb a tanácselnöki munkában? Akkor hirtelen nem is tudtam mit válaszolni, de ma már - több fogadónap után — tudom, hogy a „nem" kimondása a legnehezebb.- Milyennek látja a várost elnöksége kezdetén?- Tudom, hogy az emberek érzékenyen reagálnak nagy és kis ügyekre egyaránt, s odafigyelnek arra is, hogy szemetesek az utcák, hogy a közterületet bárki kényére-kedvé- re használja, hogy a kommunális szolgáltatók a kívülállók számára gyakran indokolatlanul teszik nehézzé - olykor lehetetlenné! - a közlekedést az elhúzódó útfelbontásokkal, az eredeti állapotnak megfelelő helyreállítás elodázásával. Bosszantja az embert, hogy miért húzódik oly soká egy- egy építkezés, vagy réqi létesítmény felújítása. Ezekre nekünk is érzékenyebbnek kell lennünk. Nem tagadva a gondokat, fontosnak tartom az eredményeinkről is beszélni, értékelni a mögöttük meghúzódó emberi teljesítményeket. Megqvőződésem, hogy az élet minőséqe a nehezebb gazdasági feltételek ellenére is javult, a Pécsett élő családoknak több mint a fele új és javarészt korszerű otthonba költözött, s minőséqileg változott a háztartások felszereltsége is. Lényegesen javult az egészségügyi ellátás és az oktatás feltételrendszere, jelentős köz- művelődési létesítményekkel gazdagodtunk, s kiemelkedőnek tartom a biztonságos ivó- vízellátás megoldását, a földgáz megérkezését, a belváros rekonstrukciójának a beindulását, a város regionális szerepkörének a további erősödését. Ismertek persze a város feszültséggócai is, amelyek közül a legfeszítőbb a szennyvíztisztítás megoldatlansága. Ez nemcsak az elviselhetetlen bűz miatt jelent gondot, hanem azért is, mert akadálya lehet a város további fejlesztésének.- Ha teljesen szabadon dönthetne és pénze is lenne hozzá, mit tartana a legfontosabbnak megvalósítani a városban? — Egyre kisebb gond a „gazdálkodási szabadság”, viszont egyre feszítőbb, hogy a „holnap” igényeit a „tegnap” pénzéből kell kielégíteni. Én azt hiszem, hogy ha hirtelen többletpénzhez jutnánk, akkor sem kellene erőltetetten keresni a fejlesztési célokat, hiszen ott vannak a már megkezdett programok: a lakáshoz jutás feltételeinek a javítása, a szociális otthon második üteme, az új szennyvíz- tisztító szakaszos építése, az északi érintő út befejezése, a Nemzeti Színház teljes felújítása, a Művészeti Szakközép- iskola második üteme, a földgázprogram gyorsítása, a belvárosi rekonstrukció gyorsítása .. . Személy szerint nagyon szeretném a tömegközlekedés gondjainak a gyors megoldását és a hírközlés — telefon- ellátás - nemzetközi színvonalra emelését a városunkban. — Hol tart a következő középtávú terv kidolgozása és a pécsiek hogyan kapcsolódhatnak be ennek a vitájába? — A terv kidolgozása kezdeti szakaszban van még. Megtörtént a hatodik ötéves terv várható teljesítésének — ezzel eayütt a hetedik ötéves terv induló állapotának - a felmérése, kidolgoztuk az ún. szakmai programokat és ösz- szeállítottuk azokat a választ igénylő kérdéseket, amelyek alapvetően meghatározhatják a város jövőbeni fejlődésének a lehetséges irányát és mértékét. Ezek közül említek néhányat: mi lehet a város fejlődésének a motorja, a regionális szerepkört erősítsük, vagy a város komfortosságát javítsuk, a városon belül hogyan értelmezzük a területileg arányos fejlesztés követelményét, milyen mértékben és milyen célok érdekében támaszkodjunk a lakosság önkéntes te- leoülésfejlesztési hozzájárulására? Ezekhez hasonlóan természetesen még nagyon sok nyitott kérdés van, amelyeknek a megválaszolását nem vállalhatja fel egy szűk szakmai apparátus, szükség van tehát a lakosság alkotó közreműködésére is. Ennek a fórumait a HNF városi bizottságával együtt szervezzük, s igyekszünk majd eljutni minden tanácskozási központba. A magam részéről nyílt és aktív részvételre számítok, hiszen rólunk és értünk folyik majd a vita — fejezte be nyilatkozatát Piti Zoltán, Pécs megyei város Tanácsának az elnöke. Hársfai István Viharban Feljegyzés 1944-45-ben (Részletek) M enekülök. Úgy látszik, a budapesti rádió és a német hivatalos jelentés nem egészen mondott igazat. Már Szentlőrincnél is kiürítés? Szentlőrincen aztán megint gyökeret vertünk. Itt már világosabban láttuk, mi is ennek a nagy várakozásnak az oka. Pécs felől erős ágyúdörgés hallatszott. Az állomáson idegesen futkároztak a német és magyar katonák. Érdeklődtünk, miért állunk. Azt mondták, szerelvényt várnak Pécs felől, ha beérkezik, továbbindulunk. Még nincs baj. Pécs szilárdan a németek kezében van. Biztosan meg fogunk érkezni. De bizony csak tíz óra felé indultunk tovább. És nem sokáig mentünk; Kisbicsérden megint nagyot zökkent a vonat: megálltunk. Mintha innen tovább se indulnánk. Most már nagyon erősen lehetett hallani az ágyúdörgést. — Mennyire van ide Pécs? — érdeklődtem a kalauztól. — Tizennégy kilométerre. — Mikor indulunk? — Nem tudjuk. Talán még fogad bennünket Pécs. Hát így állunk? „Talán még fogad?" Az ágyútűz egyre erősödött, s most már a gépfegyverek ismerős kelepelését is ugyancsak hallani lehetett. Hiszen az oroszok már közvetlenül Pécs előtt állnak. Nemsokára meg is tudtuk a valóságot. — Az oroszok üszögnél vannak és lövik a várost. Pécs már aligha fogad bennünket, mert ürítik az állomást. Nagyon megijedtem! Úristen, idáig elvergődtünk valahogy, s most derül ki, hogy későn érkeztünk! Itt, a város előtt alig negyedórányira meg kell állnia a vonatnak és nem mehetünk tovább? Innen kell visszafordulnunk? De hová? Ha visszafordulunk, vajon meddig jutunk? Vissza Pestre? Vagy valahová Szombathelyre, Németországba? Soha! Az országúton egyre csak vo. nulnak nyugat felé a németek autói, láttuk a visszavonuló magyar és német katonák gyalogos csoportjait. Az utasok közül sokan már szállingózni kezdtek ki az országúira, hogy gyalog vágjanak neki a hosszú útnak Pécsig. Végre beérkezett egy üres tehervonat. Menekülő német katonák is voltak rajta. — Merre vannak az oroszok? — kiabáltuk át. — üszög előtt állnak, lövik a várost! — ez volt a válasz. A vonat elment és abban reménykedtünk, hogy- most már csak elindulunk. De nem. Tovább vesztegeltünk. Később elterjedt a hír, hogy a mi vonatunkat még beengedik a pécsi állomásra, de onnan nyomban visszafordul. Aztán ez a hír is hamisnak bizonyult. Fél tizenegy felé a kalauz végigjárta a kocsikat. — Aki Pécsre még be akar jutni, induljon el gyaTog. A mi vonatunk nem megy tovább. Ez megadta a végső lökést. Leszállunk és gyalog megyünk Pécsre, de itt nem maradunk és vissza nem megyünk. Pontosan most sem tudom, meddig tartott a szörnyű novemberi sárban ez a kínszenvedés, de legalább két órába telhetett, amía elértünk Me- csekalia állomásig. Útközben ismét kiürítő vonatok jöttek szem. be, most már öt-hat mozdony is elöl, utána olyan hosszú kocsisor. hogy a végét sem lehetett látni. Itt-ott német katonák álltak a nyitott vagonokban és kiabáltak, hogy ugorjunk fel a lépésben haladó vonatra. De bizony egyetlen utas sem akadt, aki elfoaadta volna a „szíves invitálást”. Már a mecsekaljai állomás közelében járhatunk, amikor az áayúk Hörqésében és géppuskák zajában valahonnan egészen messziről haranqszót hallottunk. Pécsett delet harangoztak, és a harci zai szüneteiben ezt a békés, szelíd hanqot felénk hozta a novemberi szél. Felismertem a székesegyház öreg harangját. Feleségem örvendezve szólt: — No látod, nincs még nagy baj odabenn, ha a harangok is szólnak. Délre harangoznak, az emberek még erre is gondolnak. Majd csak beérünk a városba! És mentünk tovább, kanyarodtunk ide-oda a gyalogösvényen, dagasztottuk a vendégmarasztaló baranyai sarat. Végre, véqre feltűnt a szent- miklósi szőlő, ahol huszonöt évvel ezelőtt egy szép nyáron én is kapálaattam. Áthaladtunk a mecsekaljai állomáson és elbaktattunk egy hosszú német katonavonat mellett. Féltem, hogy a német katonák megállítanak bennünket, de senki sem szólt hozzánk. Meakerültük az állomást, s eay újabb végtelenül hosszú kiürítő vonat előtt sikerült a másik oldalra átmennünk. A pécs—szentlőrinci országút egyik bekötőútján magyar tankok álltak, aztán nagy csörgés-zörgéssel dél felé indultak. Ügy látszik, már arrafelé is oroszok vannak. Végre Pécsett voltunk ... Csuka Zoltán Lvov-kertvárosi tízemeletesek A Kodály Zoltán úti lakóházak Az Apáczai Csara János Növelési Családi házak Mólom határában,
