Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-29 / 328. szám

1984. november 29., csütörtök Dunántúlt napló 3 A HNF elnökségi ülése Hők a lakóterületi közéletben lián nrualap ~ a tarolok A Mohácsi AFÉSZ-tőt érkezett fejeskáposztát rakják ki a Zöldért pécsi raktárába Läufer László felvétele Jó téli zöldségellátást ígér a ZÖLDÉRT Elmebajnoksággal kezdődött a döntő Omádi László felvétele Munka és művelődés A tavalyinál nagyobb az árualap, bőséges a kínálat, jobb a minőséq, alacsonyab­bak a felvásárlási árak, ki­egyenlített téli zöldségellátás­ra számíthat a lakosság, állapította meg tegnapi ülésén a MÉSZÖV elnöksége. A tes­tület több fontos napirend között vitatta meg a Zöldért Vállalat és az áfészek fel­készülését, a téli tárolás hely­zetét. A kilátások kedvezőbbek az előző évinél, amikor az aszá­lyos időjárás miatt kisebb ter­mésből kellett a téli igényeket kielégíteni. Tavaly télen or­szágos gond volt a burgonya­hiány. Egyes, főként pesti ma­gánkereskedők 25—26 forintor kértek kilójáért. Most ilyen gond nincs. A Baranya me­gyei Zöldért Vállalat jó pozí­ciókkal indul a télbe, fel tud­ja tölteni tetemesnek mond­ható tárolókapacitását. Há­romezer tonnás burgonya-, ezer tonnás hagyma-, ezer tonnás hűtött almatárolóval rendelkezik a vállalat, s ezt a kapacitását további 1300 ton­na bértárolással egészíti ki, A ma már önálló vállalat­ként működő Zöldértnek vég­eredményben nincs ellátási kötelezettsége, szerepe a lakos­ság téli ellátásában azonban továbbra is meghatározó. A több csatornás értékesítésben a vállalat részesedése nyáron már csak 30 százalékos, a megye téli ellátása azonban 70—80 százalékban a Zöldért kezében van. November vé­géig 2280 tonna burgonyát, 1501 tonna zöldséget és 790 tonna gyümölcsöt, az áfészek részére további 660 tonna árut tárol be télire a vállalat. A fo­gyasztói árak, a minőségi téli alma kivételével nem emel­kednek. De almából a lakos­ság készletezése is jelentős. Az őszi akcióban 600 tonna olcsóbb, ún. „turkálós” almát adott el a Zöldért a fogyasz­tóknak. A Zöldért és az áfészek együttműködését értékelve az elnökség megállapította, ez a kapcsolat gyengült. Az áru- szállítási szerződéseket az áfészek csak 36,8 százalékra teljesítették. Fő ok, hogy a primőr áruk kikerülik a szö­vetkezeti kereskedelmet, a kis­termelők egyéb csatornákon adják el termékeiket. Olyan is előfordul olykor, hogy nagy termés esetén a szerződött árut az áfészek nem veszik ót. Kétszáz magán-zöldségbolt van a megyében, Zöldért-bolt csak negyven, a szövetkezeti kereskedelem kezéből „kicsú­szott” az áru egy része. A verseny nagy, s ha a for­galomból részesülni akarnak, kölcsönösen be kell tartani a szerződéses fegyelmet, új ala­pokra kell helyezni a Zöldért és az áfészek kapcsolatát, amire már vannak kezdeti jó példák is — állapította meg az elnökség. A vitában elhangzott olyan vélemény is, hogy túl magas az 50 százalékos árrés, s hogy a Zöldért még mindig keveset tesz a fogyasztói árak meg­fékezéséért. Megfogalmazó­dott egy olyan igény, hogy Pécs város a termelőkkel és forgalmazókkal közösen hoz­zon létre egy nagybani piacot, amely a napi realitások, a ke­reslet-kínálat alapján szabá­lyozhatná be a zöldség- és gyümölcsárakat. — Rné — A Munka és művelődés szak­mai és kulturális játék városi döntőjét tartották meg szerdán Pécsett, a Ságvári Endre Mű­velődési Házban. A vetélkedő­sorozatban részt vettek a Me­csek aljai város és környékének ipari, mezőgazdasági, valamint szolgáltató vállalatainak szo­cialista brigádjai. Ebben az év­ben 209 szocialista brigád vett részt a háromfordulós játék­ban, amelyet Pécs felszabadu­lásának 40. évfordulójának tisz­teletére hirdettek meg. A Mun­ka és művelődés akció segíti a munkások folyamatos, rend­szeres és változatos művelődé­sét. Ezenkívül a brigádok ak­tívan részt vesznek lakókörnye­zetük esztétikusabbá tételében, újításokat nyújtanak be a vál­lalatoknak, és társadalmi mun­kát végeznek a közművelődési intézményekben. A városi döntőbe a Dél­dunántúli TÜZÉP Vállalat Her­mész, a KISZÖV Kovács Mar­git, a MÉV IV. Bányaüzem Baranyában a munkaképes korú nők 68,5 százaléka dolgo­zik. A nőknek a lakóterület köz­életében való részvételéről hangzott el tegnap tájékoztató a Hazafias Népfront Baranya megyei elnökségének ülésén. A megyei népfront elnöksége átfogóan legutóbb 1978-ban tárgyalta meg a népfrontbizott­ságok nőpolitikái tevékenységét, s azóta is rendszeresen foglal­koztak a nők helyzetével. A tegnapi tájékoztató a követke­ző legfontosabb dolgokat álla­pította meg: már említettük, hogy a nők többsége dolgozik, s külön is érdemes megjegyez­ni, hogy ez nem csupán a vá­rosokra vonatkozik. Nőtt a köz­ségekben is a nők folyamatos foglalkoztatása. Lambrecht, a MÉV Bányamérő II. Cséti Ottó, MÉV III. sz. üzem Eötvös, Pannónia Sörgyár Gambrinus, Pécsi Bőrgyár Al­pári Gyula, Dohánygyár Pan­nónia, Zsolnay Porcelángyár Martyn Ferenc és Wartha Vin­ce szocialista brigádjai jutot­tak. A Ságvári Endre Művelő­dési Ház előcsarnokában a brigádok kiállítást rendeztek. Fényképeken, tablón és minta­darabokon mutatták be válla­latuk, szövetkezetük, brigádjuk életét. A vetélkedő színhelyén a Doktor Sándor—Zsolnay Mű­velődési Központ munkatársai kiállítást rendeztek a Munka és művelődés játék történetéből. A vetélkedőn részt vett csapa­tok tagjai elmebajnokságon, városismereti kérdésekben és filmekről versengtek. A verseny győztese a Dél­dunántúli TÜZÉP Vállalat Her­mész szocialista brigádja 20 ezer forint pénzjutalomban ré­szesült. Baranyában a községi tiszt­viselők fele nő, a testületi ta­goknak pedig 35 százaléka. A népfront választott testületéiben a nők minden rétegének képvi­selete biztosított, s a népfront­munkának egyetlen olyan terü­lete sincs, ahol ne tevékenyked­nének nők. S amelyik nő részt vállal a közéletből, az i— ahogy ezt egyöntetűen mindenütt elis­merték —, lelkiismeretesen, föl­készülten és megbízhatóan vég­zi munkáját. A főbb területek, ahol külö­nösen jelentős a nők közéleti aktivitása: ilyenek a szülői mun­kaközösségek, a falugyűlések, a béke-, barátsági és szolidari­tási rendezvények, a különböző klubok és szakkörök. A nyugdí­jasok 64 százaléka nő, így a velük való foglalkozás, az ő be­vonásuk a közéletbe a jövőben kiemelt feladatként szerepel. A népfront munkájába leginkább az alkalmazottak és a pedagó­gus nők vonhatók be, ahogy ezt az eddigi tapasztalatok mutat­ják. Probléma, hogy a lakóhely és a munkahely szétválasztásá­val jelentősen nőtt az ingázó munkás, és értelmiségi nők szá­ma, s ez utóbbiak hiányoznak a községek közéletéből. A kis­községeknek pedig ebből a szempontból az a gondjuk, hogy eddig még nem tudtak túllépni a szokásos nőnapi, anyák napi és öregek napi rendezvénye­ken, s rendszeresnek mondható közéleti tevékenység nincs a nők számára ezeken a helyeken. A nők közéletbe való bevonásá­ban igen jelentős szerepet ját­szanak a családok is, éppen ezért előtérbe került a családok szocialista vonásainak az erősí­tése. A népfrontbizottságok mel­lett működő nő. és rétegpoliti­kai bizottságok azonban jól se­gíthetik — és segítik is — a nők közéletbe való bevonását. Miután a megye népfront­mozgalma megkülönböztetett fi­gyelmet fordít erre a témára, a további munkával kapcsolatban is kitűzték a feladatokat. így például szorgalmazzák a közel­gő tanács, és népfrontválasz­tásokon az arra alkalmas nők testületekbe való beválasztását, fórumokkal seqítik feltárni a la­kóhelyi gondokat, nagyobb sze­repet vállalnak a szemléletfor­málásban, a család szocialista vonásainak erősítésében, még jobban segítik a nő- és réteg­politikai bizottságok, a klubok és szakkörök munkáját. * A HNF Baranya megyei Bi­zottsága ezután a Baranya me­gyei Népi Ellenőrző Bizottság­gal tartott együttes ülésén a lakosság és a gazdálkodó egy­ségek részéről felajánlott tele­pülésfejlesztési hozzájárulások alakulásáról és az ezek felhasz­nálásáról történő tájékoztatás­ról tárgyalt. A kitűzött célokat Baranyában sikerült megvalósí­tani, de az úgynevezett közpon­ti erőforrások önmagukban nem elegendőek, szükség van a lakosság anyagi hozzájárulásá­A foglalkoztatási rehabilitáció időszerű kérdései * Háromnapos tanfolyam Pécsett 360 000 megváltozott munka- képességű ember él Magyar- országon, közülük 200 000 a fiatal. A nemzeti jövedelem 9,7 százalékát költjük táppénzre, míg az egészségügyi ellátásra 4,7 százalékot. Naponta 250 000 ember van táppénzen, s éven­te 37 000-en kérik a rokkant­sági nyugdíjat, és nyolcvanöt százalékuk úgy, hogy megfe­lelő munkakörülmények között foglalkoztathatók lennének — az adatok azt igazolják, hogy a foglalkoztatási rehabilitáció a legfontosabb társadalompo­litikai kérdéseink közé tartozik. Szükséges a foglalkoztatási re­habilitáció komplex-rendszeré­nek kiépítése, működtetése. A foglalkoztatási rehabilitá­ció irányvonalát, feladatait az elmúlt évben megjelent jogsza­bályok sokoldalúan meghatá­rozták, s azok gyakorlati meg­valósításának rendszere is ki­alakulóban van. A minél haté­konyabb működtetés érdekében háromnapos tanfolyamot szer­vezett a Baranya megyei Ta­nács egészségügyi osztálya az Eötvös Loránd Tudományegye­tem jogi továbbképző intézeté­vel Pécsett, amelyen mintegy százan vesznek részt, főként az üzemi rehabilitációs felelősök, illetve a bizottságok munkatár­sai. A tanfolyamot dr. Reményi Jenő, megbízott megyei főorvos nyitotta meg tegnap Pécsett, az SZMT székházában. A háromnapos tanfolyam résztvevői elsőkézből kapnak alapvető ismereteket rangos előadóktól, többek között a re­habilitáció magyarországi tör­ténetéről, valamint más orszá­gok rehabilitációs modelljeiről, megismerkednek az Országos Orvosszakértői Intézet munká­jával, a Harkányi Gyógyfürdő­kórház rehabilitációs osztályá­nak eredményeivel, és a reha­bilitációval kapcsolatos taná­csi munkával, illetve a munkál­tatók feladataival. Dr. Girinyi Margit, az Egész­ségügyi Minisztérium osztály- vezető főorvosa az orvosi re­habilitáció időszerű kérdései­ről, valamint az egészségügyi ágazat koncepcióiról számolt be tegnap. Előadása azért is figyelemre méltó, mert az új jogszabályok értelmében az egészségügy vette át a reha­bilitáció irányítását, alapvető feladatai vannak ezen a terü­leten. A főorvosnő az egészség­ügy személyi felkészültségéről a következőket mondta: ma 4300 körzeti orvos, 1200 körzeti gyer­mekorvos és 1000 főfoglalkozá­sú üzemorvos dolgozik Magyar- országon, munkájukat tekinté­lyes szakmai háttér segíti. A 93 000 kórházi ágynak mintegy fele — közvetve, vagy közvet­lenül — a rehabilitációt szol­gálja. A VI. ötéves terv prog­ramja szerint minden negyedik kórházban működik már reha­bilitációs osztály, vagy más szakosztályhoz kapcsolódó rész­leg. Az állami szanatóriumi el­látást négyezer ágy biztosít­ja, s ehhez kapcsolódik a SZOT-tal kötött megállapodás alapján a SZOT szanatóriumai­ban megvalósítható gyógyke­zelés. Az egészségügy alapvető célja a keresőképtelenséget megelőző grvosi tevékenység, amelyben az üzemorvosi szol­gálat feladata a legjelentő­sebb, hiszen nemcsak a bete­get ismerik, hanem annak mun­kahelyét, munkakörülményeit is, így véleményük megalapozott nemcsak a gyógykezelésben, hanem az üzemi káros ténye­zők felszámolása érdekében is. G. M. ra, társadalmi munkájára és gazdálkodó egységektől kapott segítségre - állapította meg a NEB vizsgálata. A tanácsi pénzeszközöket elsősorban azokon a településeken kell felhasználni, ahol a lakosság elöregedése miatt nem tud jelentősen hozzájárulni a tele­pülésfejlesztéshez. A tanácsok feladata ezenkívül a segítség megszervezése, értelmes célok kitűzése. Ez különösen 1986- tól fontos, amikor is az életbe lépő településfejlesztési hozzá­járulás mértékét a lakosság többségének kell megszavazni. Az ülés befejezéseként a két testület ajánlásokat fogadott el az együttes ülésen tárgyalt témáról, illetve a HNF és a NEB megyei testületének to­vábbi együttműködéséről. etófí A három Pestőr Lassan egy éve, hogy volt egy kabaré, a Telepohár. Üj, friss csapat jelentkezett, új tö­rekvésekkel és poénokkal, igé­nyes előadásmóddal és ami nem kis dolog, jó humorral. Voltak persze gyöngébb pilla­nataik, ám ezeket szerencsésen elfeledtette a produkció egé­sze, lendülete. Jegyzetíró akkor holmi „újjászületésről" beszélt naivul, aztán jött megint a „be­vált" rugóra járó Telepódium, és maradt minden a régiben: bágyadt, odamondogatásnak álcázott csiklandozás az enge­delmesen vihorászó közönség előtt. Maradt az egyre csüg- gesztőbb összkép, ahol a jó poén, a valóban figurát terem­tő színész is elszürkül és elsüly- lyed a nyúlós, unalmas masz- szában. Jegyzetíró nézi szom­bat este a televíziót. A kaba­rét. Aztán elfordul pár percre, és akkor feltűnik neki valami. Hogy nem hiányzik a látvány. Ettől zavarba jön kissé, mégis, ugye televízió, folytatja is a nézést lelkiismeretesen, aztán rájön, hogy teljesen fölösleges. Silány, fantáziátlan díszletek között (erre mondják, hogy „stilizált”?) ugyanazok az ar­cok, ugyanazok a fintorok, gesztusok, a Telepódium a lát­ványt, mint humorforrást leg­följebb egy testőrkalap szintjén — és szintjéig — kalkulálja bele a produkcióba. Márpedig a kép mégse utolsó hatáselem a televízióban ... Persze, ha jó a szöveg, akkor nincs szükség semmiféle „blickfangra”, ha meg rossz, nemhogy a látvány, de az atyaúristen se tud segí­teni. Szombaton nem is akart, bár egy teljesen fölösleges mondat kedvéért tényleg kiku­kucskált az egyik festett díszlet­ből. Az egészen zavaros beve­zetőben megjelenik a három Pestőr (valahogy indokolni kell a címadó szóviccet), mint kör­nyezetvédő. De egészen tág környezetet tessék ám érteni! Mindez azért, hogy elhangoz­hassák: a kabaré méri a kör­nyezet, azaz közélet szennye­zettségét. Ami nagyon igaz, sajnos, nem erre a kabaréra. Ez a fáradt manír-parádé ugyanis nem mért az égvilágon semmi újat. Amit mért, azt le­mérték már előtte százszor. Vagyis a derék Pestőrök ismét kerestek néhány nyitott kaput és döngettek nagyokat. A jó kabaré valóban műszer s ak­kor igazán, ha azt jelzi a maga sajátos módján, amit már „mindenki” érez, de — például — a sajtó még nem ír meg. Szóval akkor jó, ha nemcsak észrevesz, de előbb vesz észre. Pikantériája, különleges státu­sa épp innen való. A már és a még közti „senkiföldién” jár, a kimondhatósáq határait kí­sérti. Azt a mentalitást, közvé­lekedést képviseli, amit a vicc, nem feltétlenül a hivatallal szemben, de előtte járva. Ha erről a szerepről lemond, és le­nyúzott témákat viccel meg utólag, épp a lényege vész el. Ezért persze, nagyon igazság­talan lenne egyedül a Telepó­diumot kárhoztatni, bár érde­mes elgondolkodni azon, hogy például kimondhatóság tekin­tetében a múlt szerdai Külpoli­tikai fórum mennyivel előrébb járt, nem is beszélve a Tudós­klub adásairól. Pedig „humor­ba csomagolva” több mindent elbír a nyilvánosság. Csak­hogy ha gyönge a csomagoló­papír és a csomagolnivaló se épp friss áru, csüggedten bon­togatja a küldeményt a címzett. Hallgatom hát a televíziót, jó színészek rossz szövegekkel, még csak izzadtságszag sincs, erőfeszítésnek ugyanis semmi nyoma. Ám valami mégiscsak sikerült a Telepódiumnak. Is­mét kifordítania a Karinthy- mondást, olyképpen, hogy tré­fában nem ismerek humort. Parti Nagy Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents