Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-24 / 323. szám
Választ a változó feltételekre! Cikklista a képernyőn Hatmillió pár cipó' a DVC hálózatában Három nappal gyorsult a forgási sebesség Jövedelemérdekeltségű bérezési rendszer Fotocellák érzékelik majd az esetleges szikrákat Az emeleti csarnoknak az a része, ahol feltételezhetően a tűz keletkezett. Foto: Erb János Tűz után a Pécsi Bútorgyárban Megkezdődött a helyreállítás — Útnak indították az export- szállítmányokat — Rövidesen megérkezik az új csiszoló Az átlagember, gondolom, egy vagy két pár cipőt vásárol évente: a hölgyek természetesen többet. Ebből következik, hogyha jó néhányon — mondjuk, egyszerre kétmillióan — vásárolni akarunk, ez eleinte a boltokban, később pedig a kereskedelmi vállalatoknál szaporítja a gondokat, hiszen nem két-, hanem legalább tízmillióból szeretnénk választani, és lennie kell olyan cégnek, ahol ez a mennyiség meg is található. A Dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalatnál, amely egyike az ország három legnagyobb ezzel foglalkozó cégének, s csaknem az egész Dunántúl ellátója, ebből a feltételezett tízmillióból — immár pontosan és konkrétan — évente mintegy hatmillió található. Nem várták meg, míg ennyire felszökik az éves készlet: már 1970-ben megpróbálták az akkor még „csak” ötmilliót áttekinteni, feldolgozni, gépi adatfeldolgozás formájában. A vállalatnál azóta pontosan nyomon követhető nemcsak a lábbelik adás-vételének havi és éves menete, periódusai, hanem az is, hogyan támaszt a gazdálkodás egyre határozottabb, feszítettebb igényeket a vállalatokkal szemben és hogyan lehet erre válaszolni is. Az igény — mindjárt kezdetben — két oldalról, két formában jelentkezett: egyrészt növekedtek a készletekkel, áruféleségek gazdáival szembeni követelmények általában, a szabályozás oldaláról is, másrészt ezt még fokozta, erősítette az, hogy a vállalat—lerakat—kiskereskedelem—bolt lánc végén mindig ott állt a legnagyobb úr: a fogyasztó. SemmikéDD sem lehetett tehát megkerülni a feladatot: pontos áttekintést kellett kapni legalább havonta arról, mit hol talál meg a vevő, hol jelentkezhetnek kisebb vagy nagyobb igények, melyik cikket, áruféleséaet honnan hová kell — lehetőleg minél gyorsabban — átcsoportosítani, átirányítani. Bevezették tehát a gépi adat- feldolgozást, aminek segítségével havonta áttekinthették, hogy a pécsi, a kaposvári, a győri és veszprémi lerakat milyen cipőket, s honnan szerzett be, és mennyi kelt el ezekből. Igen ám, de rövidesen kiderült, hogy ez a megoldás — a számítás- technika alkalmazásának előszobájaként említhető úgynevezett „kötegelt módszer" — lassú is, pontatlan is: ritkán ad információt, meg nem is csak arra válaszol, amit kérdeznek, hol többet mond, hol kevesebbet. Nem tette lehetővé például a gvors és soeciális „beavatkozást”: a készletek növekedtek, a forgási sebesség viszont lassult — ezzel szemben a „folyamatos készletkarbantartás” szükségeltetett volna. Magyarán: „azonnal” megtudni, melyik cipőnek nincs igazi kereslete, s ezzel — olcsóbban, még a hagyományos szezonvégi vásárok előtt — azonnal piacra lépni, vagy ellenkezőleg, most, még a tél beállta előtt pontos képet kapni arról, hol, milyen csizmát, bélelt cipőt keres a vevő, s ennek megfelelően rögtön lépni. Léptek tehát — hogy léphessen a vevő is ... Bekapcsolódtak a SZÖV szmítógépes rendszerébe: néhány hónapja a SZÜV R—22-ese gyűjti, rendszerezi a vállalat forgalmi adatait. Ez azt jelenti, hogy a hét bizonyos napjainak meghatározott óráiban egy közvetlen vonalon tv-képernyőről tudják leolvasni a vállalati központban, melyik lerakatnál hogy s mint alakult a forgalom, s ennek alapján azonnal döntenek, intézkednek. „Lekérdezhető" akár a teljes cikklista vagy mérlegsor is — a lényeg az, hogy a számítógép használatával jelentősen —- mintegy 2—3 nappal — javult az áruk forgási sebessége: mivel könnyebben, gyorsabban kapnak képet az igényekről, reagálni, válaszolni is könnyebben, gyorsabban tudnak. Előbb a gépi adatfeldolgozás, később pedig a számítógépes megoldás messzemenően igazolta tehát azt a mindennapi tapasztalatot, hogy az nyer, aki gyorsabban „mozog” a piacon. A másik, fontosabb mozzanat: a gép maga eszközt, módot is nyújt ehhez. A harmadik — s ez sem lebecsülendő —: a gép ellenőrzi is a szubjektív észrevételeket arról, hol, miből mutatkozik többlet vagy hiány, tehát egzaktabb, pontosabb látleletet ad arról, ami eddig csupán a „szubjektivitás” terepe volt: „itt, ebből van hiány”, „ott amazt rengetegen keresték" ... Persze, a bolti, vásárlói vélemények továbbra is nagyon fontosak, mégis az utóbbiakat a tényadatokkal összevetve valóban jóval kisebb a hibalehetőség .. . Igaz, a számítógépes programokkal, megoldásokkal ugyan egyik boltban sem lesz több és jobb cipő, ám amennyi és amilyen van, azt a vásárló gyorsabban, nagyobb választékból kapja meg. A számítógépek hívei azt mondják, ahol e gépekkel tartós és alapos „párbeszéd" alakul ki, ott sokféle haszon származik a diskurzusból; olyasmi is, amire maguk az alkalmazók eredetileg nem is számítottak. Vajon igazolják-e ezt a cipőkereskedelmi tapasztalatok? Igazolják — mégpedig több vonatkozásban is. Jellemző tény, hogy a technika meghonosodása a vállalatnál elsősorban Bánki István gazdasági igazgatóhelyettes főkönyvelő kezdeményezésének köszönhető. Ha volt is némi idegenkedés az új módszerekkel szemben, már a kezdeti sikerek is inspi- rálólag hatottak. Nem utolsósorban azért, mert a „kérdezők” kérdeztek: módosításokat, pontosabb, újabb igényeket fogalmaztak meg, amire megint csak választ kellett adni. E kérdésekből és válaszokból bontakozott ki a mai számítógépes adatfeldolgozási rendszer — további, mellékes, de cseppet sem lényegtelen előnyökkel. Érezhetően javult például az áruforgalmi előadók gazdálkodói szemlélete: figyelmük, felelősségérzetük okszerűbb, gyorsabb, gazdaságosabb döntésekben nyilvánul meg. Ugyanez érződik a lerakótoknál is. Az objektívebb gyorsabb visszajelzések nagyobb önállósághoz vezettek: a számítástechnika — végeredményben — náluk is szinte kikényszerítette az új gondolkodás- módot. Annyira, hogy a vállalat vezetői már az év elejétől lehetségesnek és szükségesnek látták egy új, jövedelemérdekeltségű bérezési rendszer bevezetését. Ennek lényege, hogy a lerakatok maguk döntenek a beszerzés egy részéről, maguk szereznek vevőkört, terveznek például szállítási költséget, s mindezek nyomán részesednek a nyereség túlteljesítéséből. Varga János Robbanás, majd tűz pusztított ez év októberében a Pécsi Bútorgyárban. A baleset a porkamra — a bútorlapok csiszolásakor keletkező, púderszerű por tárolására1 alkalmas bunker — tisztításakor történt. Az emberéleteket követelő, traaikus esemény máig tisztázatlan okok miatt következett be. A vizsgálat jelenleg is tart a robbanás minden részletének és okának feltárására. Az eddigi vizsgálatok mindenesetre arra mutatnak, szabálytalanság nem történt. A robbanás bekövetkezhetett akár öngyulladásból vagy lappangó tűztől is. A tragikus eset óta egy hónap telt el. —r Jelentős anyagi kárunk is keletkezett — mondja Horváth Sándor igazgató.— A porkamra a: gégműhely mellett található, ahol a kontakt csiszológép és a hozzátartozó szalag- rendszer, valamint a porelszívó berendezés leégett, míg az épületben szerencsére a kár jelentéktelen. A munka mór a robbanást követő héten meg-, kezdődött, a Pécsi Faipari Szövetkezet gesztusaként igénvbe vehettük az ő csiszológéoüket, átcsoportosítva létszámunkat. Együttérzésükről ad tanúbizonyságot a baleset után az ARTEX és a TECHNOIMPEX is. A szállításokat átütemezték, soron kívül alapanyagot biztosítottak a kényszerű leállás behozására. Ezzel egyidőben a Szombathelyi Bútorlapgyártó Vállalat felülkezelt bútorlapokat szállított. Nemkülönben a gyár segítségére siettek az ófalui és a 2-es üzem, valamint a központi telepen dolgozók is. Termékkiesés nem történt, a francia, angol, holland és svéd exportszállításoknak eleget tudtak tenni, ezekbe az országokba asztalokat, bárszékeket és étkezőszekrényeket indítottak útnak. A Lengyelországba irányuló exportkötelezettségeiket is teljesítették. A helyreállítási munkák megkezdésére a balesetet követő egy hónap múlva, november 16-án kapták meg az engedélyt a robbanás körülményeinek vizsgálatát végző szervektől. A helyreállítás költsége előreláthatóan 4—5 millió forint között lesz. Mindenekelőtt egy NSZK-beli cég biztonság- technikai berendezését szerelik fel a leendő, új porelszívó rendszerre. Az automatikus készülék lényege: kis fotocellákat helyeznek el a mintegy 27 méter hosszú aorelszívó csövön. Ezek érzékelik az esetleges szikrát majd a tőlük 7—10 méterre lévő, magasnyomású víztartályból automatikus vezérléssel azonnal 5 liter vizet pumoáltatnak be a csőrendszerbe. Amennyiben a fotocellák egyszerre több szikrát érzékelnek. egy pillanat alatt le- állítiák az egész gyártási folyamatot. A leégett kontakt csiszológép helyére állítandó új csiszolót. a szalagrendszert és a porelszívó berendezést az olasz Delmac cég szállítja három héten belül. Az igazgató véleménye szerint a teljes termelés december első napjaiban indulhat újból. Právicz Lajos A Commodore—<4 számítógépen dolgozik Jakab né Szabó Mária Erb János felvétele A stúdiómagnók teljesítményét méri a brigád Fotó: Läufer László Á Hechlabor pécsi elektronmérősei 1200 stúdiómagnó Szorosabbak a határidők, mégis jó a minőség Hónapok óta feszített tempóval dolgozik a Mechanikai Laboratórium pécsi gyárának 21 tagú elektron-mérős brigádja. Rajtuk múlik, hogy milyen lesz a termék végleges minősége. Gyakori, hogy hét végén is munkába állnak a brigádtagok, amiért nem jár túlóradíj. — Májusban azt ígértük a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyhez csatlakozva, hoav az STM 300-as és 310- es stúdiómagnókat határidőre bemérjük, jó minőséget produkálunk egész évben — mondja Bállá József brigádvezető. — Nem gondoltuk, hogy ennyire nehéz lesz feladatainkat megvalósítani. Egyre jobban megérezzük, ha a termelő brigádok, vagy a kooperációs partnerek nem kapják meg időben a hazai és a külföldi anyagokat, alkatrészeket, szerszámokat. Ilyen helyzetben állította be idei első szép rekordját az elektron-mérő brigád. Szeptember 4-e és 28-a között 190 STM stúdiómagnót adott át a meónak. Volt olyan nap, hogy 12 magnó bemérését végezték el. A meó a többszöri ellenőrzés után sem emelt kifogást. Elégedett a külföldi vevő is. Pfeiffer Tiborné technikus szerint nem romlott a minőség, pedig rövidebb a mérési idő és a kevés mérő szakemberre egyre több termék jut. Komoly a leterheltség, hisz az STM stúdiómagnón kívül több mint 10 féle termék bemérésével foglalkoznak. Jelentős piaca van az STM 300-as stúdiómagnónak és a 310-es sztereó-váltpzatának. Idén leaalább 1200-at minősít az Elektron brigád. A külföldi üzletkötők kétszer ennyit is megvennének. Csuti J. HÉTVÉGE 5.
