Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-17 / 316. szám
Jelentős átalakulások előtt az Egyetemi Könyvtár Fotó: Läufer L. Tokaji írótábor ’84 Értelmiségünk és a reform kibontakozása Az együttmunkálkodás iskolája Érdek- és értékérvényesítés, dotáció és minőség „A könyvtár küszöbét titkon át ne lépd!” — ezzel a mondattal kezdődik az alapító Kli- mo György 1774-ben kelt könyvtárhasználati utasítása. A 210 éve átadott (akkoriban az első hazai nyilvános) könyvtár ma a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem központi könyvtára. A-kategóriás, tudományos könyvtár. Ám, ha megszegnék az utasítás idézett mondatát és elbolyonga- nánk a raktárakba zsúfolt, az 52 személyes olvasóteremben és két apró kutatószobában elhelyezett több mint félmillió könyv és folyóirat között, több meglepetés érne valameny- nyiünket. örülnénk, mert bő a választék, gondosan őrzik a ritka kincseket, de bánkódásra is lenne okunk. — Számos gondunk van — mondta dr. Tóth Tibor egyetemi docens, aki augusztus elseje óta az Egyetemi Könyvtár megbízott igazgatója. — Raktárainkban nem férnek nnár el a könyvek. így egy részüket kénytelenek vagyunk rossz körülmények között, sokszor a főépülettől távol tárolni. Értékes munkák is vannak köztük. Technikai feltételeink is szegényesek. Munkatársaim sokszor csak ablakmélyedésekben tudják végezni nagy figyelmet igénylő munkájukat. Másutt nincs hely. Sétára indulunk. A Leonardo da Vinci utcai klasszicista stílusú épület második emeletén a raktárakba szinte belépni sem lehet. Könyvek mindenütt. Az ablakokban, a földön. A belső zárt udvar egyik dohos melléképületébe is jut belőlük. Itt az udvarban találjuk a könyvkötészeti műhelyt és a katalóguscédula-sokszorosító szobáját is. Mindkettőben dohos szag, beázott mennyezet fogad, a gépek a századfordulóról valók. Továbbhaladva, az egykori belvárosi iskola máladozó vakolatú, nedves szobáiban is könyvek a földön. Talán a Klimo- és a Szepesy- gyűjtemény három, szép szobrokkal díszített szobája a legkevésbé telített, igaz, néhány folyóirat-évfolyamnak csak itt jutott hely. A 20 000 felbecsülhetetlen értékű, fehér hártyába, préselt disznóbőrbe és barna boriúbőrbe bújtatott régi könyv mit sem sejtve a megA kárpát-ukrajnai magyar irodalom a szomszéd országok területén kifejlődött magyar nemzetiségi irodalmak közül a legfiatalabb. Az Erdős Kárpátok és a Tisza között elterülő vidéknek gazdag magyar történeti és művelődési hagyományai is vannak, talán elég, ha a Munkács várát védő Zrínyi Ilonára, az e tájon kibontakozó Rákóczi Ferenc-féle függetlenségi háborúra gondolunk. Ezek a hagyományok a népköltészet alkotásaiban élnek tovább, nemcsak a magyarok, hanem az ukrán lakosság körében is, e területen, amely 1945-től a Szovjetunió tagállamának, az Ukrán SZSZK-nak a része Kár- pátontúli Terület elnevezéssel. A nemzetiségi művelődés ügyét a Munkás Újság, majd hamarosan a belőle szervezett Kárpáti Igaz Szó című napilap vállalta magára. A lap azonban egészen 1967-ig az ungvári ukrán nyelvű napilap (a Zakarpatszka Pravda) magyarra fordított cikkeit közölte, s ezért a kárpát-ukrajnai magyar irodalomra nem tudott hatást gyakorolni. Az irodalmi termést ritka időközökben megjelenő almanachok gyűjtötték egybe (Új Hang, 1954; Szovjet-Kárpá- tontúl, 1955; Tavaszi napsütés, 1955; Kárpátontúli elbeszélők, 1956). Az Ukrajnai írószövetség 8. HÉTVÉGE A Klimó-gyűjtemény egy részlete változott körülményekről, katonásan sorakozik a polcokon, és továbbra is a kutatók rendelkezésére áll. * Dr. Tóth Tibor gazdaságtörténetet tanít a közgazdasági karon, de könyvtárigazgatóként mindenekelőtt a jelen és a jövő foglalkoztatja. — Joggal bizakodhatunk — mondja —, hiszen az egyetemen folyó rekonstrukciós munkálatokban kiemelt helyet szántak a könyvtáraknak. A központi könyvtár, amelynek most több mint háromezer beiratkozott tagja van, jelentős változásnak néz elébe, de sok jóra számíthat a hálózati egységként működő két kisebb (jogi és közgazdasági) és egy nagyobb (tanárképző) kari könyvtár is. Az itt dolgozó munkatársak (összlétszámúk 62) az egyetem, a város és a megye vezetése — a lehetőségekhez mérten — minden támogatást megad. Az elképzelések szerint a volt Belvárosi iskolát a közeljövőben raktározásra megfelelő állapotba hozzák, nagyobb olvasótermet nyitnak és kutatótermeket is berendeznek. TaKárpátontúli Tagozatának kiadásában 1958-ban jelent meg a Kárpátok című almanach. Ezután különböző időszaki kiadványok (Kárpáti Kalendárium, Naptár), illetve orosz és ukrán lapok adtak teret a nemzetiségi irodalomnak. 1966-ban átszervezték a Kárpáti Igaz Szó cimű lapot: ettől kezdve önálló szerkesztőséggel dolgozik, s ezen belül Neon címmel megjelenő irodalmi-művészeti rovata tölt be irodalomszervező szerepet is. Hasonló szerep jut a Kárpátontúli Ifjúság és a beregszászi Vörös Zászló című lapok rendszeresen megjelenő irodalmi oldalainak, valamint 1970-től a Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékletének. Megindult a magyar könyvkiadás is: 1951-ben megjelent az első magyar nyelvű könyv: Bállá László Zengj hangosabban című verseskötete. Később a Kárpáti Kiadó keretén belül magyar szerkesztőség alakult. A magyar színházi kultúrát a Beregszászon működő Népszínház ápolja, amely sajátos vállalkozás: állami keretek között műkedvelő társulattal lép fel rendszeresen. A nemzetiségi irodalmi és tudományos tevékenység színhelye az ungvári egyetem magyar tanszéke. A tudományos kutatók közül különösen Váradi-Sternberg Jánost kell említenünk, aki a magyar—orosz kulturális kapcsolatok kutatása terén ért el eredményeket. Ián itt lesz lehetőség az égetően szükséges, kulturáltabb körülményeket biztosító új munkahelyek kialakításához is. A tervek szerint új, külső raktárban is tárolnak majd könyveket. Továbbra is a központi könyvtár gyűjtőkörébe tartozik majd a hazai kiadású társadalomtudományi munkák, dokumentumok teljességre törekvő kezelése. Valamennyi magyarországi újság és folyóirat elhelyezése és elosztása más dél-dunántúli könyvtáraknak. Itt őrzik még — többek közt — az egyetemre vonatkozó irodalmat és az oktatók disszertációinak egy példányát is. Jelentősen bővülnek a könyvtárak technikai lehetőségei. A most rendelkezésre álló egyetlen másológép mellé hamarosan megérkezik egy gyorsmásoló, amely a kiscsoportos oktatásban is nagy segítséget jelenthet. Mielőbb szükség lenne egy katalóguscédula-sokszorosító gépre, hiszen a könyveket különböző — a kutató és oktató munkát, valamint a közművelődési funkciót segítő — katalógusokban dolgozzák feli nem is szólva a naponta érkező 30—40 újdonA magyar nemzetiségi irodalomnak fő szervező egyénisége Bállá László, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, aki költő, drámaíró, regényíró, riporter pályát mondhat magáénak. Verseiben közéleti elkötelezettségét fejezi ki, prózai munkáiban a vegyes nemzetiségű kárpátaljai vidék életét mutatja be. Hat novelláskötete, két regénye, gyermekverseinek kötetei jelentek mec és két színművét adták elő. A legjelentékenyebb kárpátaljai magyar költő a néhány éve elhunyt Kovács Vilmos volt, Lázas a Föld, illetve Csillagfénynél című versesköteteiben őszinte szavakkal számol be az Ungvár és Beregszász környéki magyarság életéről. A népi származású értelmiségnek azokról a tapasztalatairól adott számot, amelyek idehaza főként Nagy László vagy Csoóri Sándor költészetéből ismerősek. A népi hagyományokat követte, nagy műgonddal alakította ki tiszta szavú költészetét, a hagyományos dallamban modern érzékenységet és nyugtalanságot is kifejezett. Ő írta a kárpátaljai magyar irodalom egyik kiemelkedő regényét is; 1965-ben megjelent (új kiadást érdemlő) Holnap is élünk című önéletrajzi munkájában az egyszerű dolgozó emberek tapasztalatait szólaltatta meg. Mellette az idős parasztköltőnek, Sütő Kálmánnak, továbbá Kecskés Béságról és a magyar és külföldi folyóiratokról. A távlati célok közt szerepel egy mikrofilmes rendszer beszerzése. Ez a bölcsészképzés mintegy 40 éves szüneteltetése miatt elmaradt dokumentumok megszerzésében, katalogizálásában és, más szinkron anyagok hozzáférhetőbbé tételében segíthetne. Az ezredfordulóig egy közepes nagyságú számítógép üzembe helyezését is tervezik. Nagyobb átalakítások várhatók a három kari könyvtárban is, ahol hasonló gondokkal küszködnek. Ezek funkciója sem változik: gyűjtőkörük továbbra is elsősorban a hallgatói alapigényekhez igazodik majd. „Gazdagabban távozz, térj vissza gyakrabban!” - fejeződik be az 1774-es szabályzat. Ennek szellemében is nagy szükség van a könyvtári átalakításokra. A könyvtár a társadalomtudósok laboratóriuma, felszereltsége, a kutatási körülmények sokat segíthetnek az új, nagvra törő oktatási tervek meavalósításában és segíthetik a Pécsre jövő neves oktatók megtartását és letelepítését is. Bozsik László Iának és Szemes Lászlónak van nagyobb szerepe. A kárpát-ukrajnai magyar irodalom fiatalabb nemzedéke a hatvanas évek végén lépett színre. Antológiájuk A várakozás legszebb reggelén (1972) címmel látott napvilágot. Először a Kárpátontúli Ifjúság mellett működő Forrás Stúdió, majd miután ennek munkáját súlyos bírálat érte, a Kárpáti Igaz Szó irányításával dolgozó József Attila Irodalmi Stúdió keretében foglalkoznak a nemzetiségi irodalom műhelykérdéseivel. („Lendület” címmel havonta állandó oldalon nyújt megjelenési lehetőséget számunkra a Kárpáti Igaz Szó.) E nemzedékhez tartozik Balia D. Károly, Balogh Balázs, Vári Fábián László, Fodor Géza, Füzesi Magda, Finta Éva, FJorváth Gyula, továbbá tagjai voltak a későbbiekben Budapestre települt Bállá Gyula és Benedek András. Az utóbbi években a fiatalabb nemzedék is önálló verseskönyvekkel jelentkezett. Az ő írásaikból adott közre válogatást az 1977-ben megjelent Szivárványszínben című antológia, illetve az 1980-as Dolgos kézfogás című prózagyűjtemény. A viszonylag kis létszámú kárpát-ukrajnai magyarság köznapi életéről, hagyományairól és kultúrájáról a fiatal költők és írók munkássága révén kapunk újabb beszámolót. Pomogáts Béla Mintegy félmillió diplomás ember — értelmiségi — él és dolgozik ma Magyarországon ... Különböző országok különböző mutatókkal mérik gazdasági és szellemi teljesítményüket. Az egyik köztük a diplomások, egyetemei, főiskolát végzettek száma, arányai. Mégis, a tízmillióhoz viszonyított félmillió — e távoli, egykori szép cél — ma nem mond sokat. Azért sem, mert a korábbinál jóval sokfélébben szóródó, tagozódó, megoszló értelmiség manapság egyre hangosabban keresi új, méltó, rangos feladatait: önmagát. Meg azért sem, mert — ezzel összefüggésben — a társadalom is keresi értelmiségét: a mind nagyobb, s nehezebb feladatokat elvállaló, képzett, értelmes munkásait. E két összetartozó mozzanai- tot a közelmúltban megtartott, immár 13. Tokaji írótábor több szempontból is nagyon pontosan kifejezte. Az előbbit előadásainak, vitáinak tartalmával, továbbgondolt gondolataival, s címével is: „Értelmiség a szocializmusban". Az utóbbihoz a vendéglátó Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye felelős pártvezetője fűzött megjegyzést: elgondolkoztató diagnózist, példázatot: „Jó lenne, ha az értelmiség aktivizálódna, ha nagyobb lenne a csatazaj. A csönd egyenlő a bukással.” A legészakibb megyénk nép- fronfbizottsága által ezúttal is jól megrendezett, ötnapos szellemi traktához Dr. Huszár Tibor akadémikus, az ELTE Szociológiai Intézetének igazgatója adott — bevezetésül — valóban több napra elegendő muníciót. Nem kevesebbet vállalt, mint hogy megrajzolja az értelmiséq helyét társadalmunk szerkezetében, vázolia funkciójának, szerepének változását, s mai dilemmáit. Előadását nagyfokú realitásérzék és komplexitás jellemezte — határozottan mutatott rá egyebek közt az ötvenes évekbeli szakképzés elégtelenségére (a felsőoktatás közvetlenül a termelés „szolgálóleányává” vált, az eqyetemek mintegy szakemberképző gyárakkénr iqazodtak a tervciklusi profilokhoz), s hoqv az ilyen hibák ma sem ritkák: iskolarendszerünk ma is kevés szakembert képez működőképes, konvertálható tudással — márpedig az újból lendületet kapott reformfolyamathoz ilyen kellene leginkább. A gazdasági és egyben társadalmi reformfolyamat állt Huszár előadásának tengelyében. persze, az értelmiség számára és szempontjából legfontosabb kérdésekkel. Mai, holnapi feilődésünk alapkérdését abban fogalmazta meg, képes lesz-e értelmiségünk (szakembereink) a velük szemben támasztott igényeknek megfelelni, a gyorsuló változások viszonyai között. Ennek pedig az a feltétele, hogy nincs reform, illetve nem valósítható meg, ha az értelmiség által akkumulált szellemi potenciál nem, vagy csak „áron alul" hasznosul, azaz a világ által diktált szellemi, műszaki, technikai megújulás nyomán való felzárkózásunk kulcsa: az értékes szellemi munka dotációjának megváltozása egy, már elavult s ezért újragondolandó értékrend nyomán. Nincs külön „értelmiségi demokrácia” — mondotta az értelmiség vezető szerepének, illetve a hatalomhoz való viszonyának kérdéséről. Ám a társadalmunkban még ezután kialakítandó demokrácia célja, hogy minden réteg — így az értelmiség is — pontosan, nyíltan és világosan megfogalmazhassa érdekeit. Ehhez sok lehetőséget kell megadni, sok csatornát kell szabaddá tenni — ám az értelmiségi érdekérvényesítés annyival több a többinél, hogy értékérvényesítés is egyben, mert kultúra, kulturáltság, értékek nélkül nem hozható létre politikai kultúra, ami a demokrácia fő feltétele. Huszár Tibor igen szemléletes példákkal érzékeltette, hol tart társadalmunk, gazdasági életünk az úgynevezett „húzó ágazatokban” (mikroelektronika, biotechnika stb.), s többek közt ebben: a hagyományos, „humán" értelmiség szempontjait a műszaki, gazdasági haladás követelményeivel ötvöző erőteljes hangsúlyaiban mutatkozott meg szemléletének komplexitása. Az -írótábor rész'.vevői ezt viszonylag kevéssé méltányolták, és inkább a demokratizmus kibontakozására, ennek akadályaira, s az írók, az irodalom, a nyilvánosság, a közvélemény formálásának problémáira mutattak rá, erről fogalmaztak meg kérdéseket. Kunszabó Ferenc elmondotta: nehézségeink közepette sem feledkezhetünk meg arról, hogy közösségi társadalom építése, formálása a cél, s mivel az individualizmus káros jelenségei is felfedezhetők, kérdéses, hogy közösségek nélkül lesz-e demokrácia. Papp Lajos, a Napjaink főszerkesztője abban összegezte véleményét, hogy nincs tisztázva társadalmi rendszerünk és ideológiánk értelmiségképe, illetve értelmiségpolitikája. Fekete Gyula szerint az értelmiség legfőbb ismertetőjegye: tudnia kell közösségben gondolkozni, s az árnyalt szociális kultúrára nemcsak az íróknak, pedagógusoknak, hanem a „reáliák” művelőinek is szükségük van. A gazdaság vastörvényei — jegyezte meg — kétségkívül bebizonyították, hogy „mozdulni kell”, ám a megújulás jelei a kulturális életben nem, vagy alig érezhetők. Miért járunk ennyire külön síneken — kérdezte —, miért nem gyűrűzik át a reform a1 kultúrába is? Huszár Tibor a jelzett ellenvetésekre különösen két vonatkozásban válaszolt meggyőzően. Egyrészt kimutatta: az értelmiség életszínvonaláról fellelhető tények, adatok azt bizonyítják, hoqy a szellemi tőke újratermeléséhez az eddigieknél valóban különb feltételek szükségesek — és ezek előterem'ése éppen ai reform- folyamat előrehaladása révén lehet és lesz megoldható. Másrészt, a településfejlesztési koncepció készülő reformjával azt példázta, hogy a gondo- kah problémákat valamennyi értelmiséginek együtt kell végiggondolni, s ez mint modell, később is követhető, sőt, követendő. Ebben és számos feladafunk megoldásában legyünk „józan realisták" — akárcsak Széchenyi, aki „hitelben, hídban, és lóversenyben is tudott gondolkodni" —, ám ne higgyük, hogy a többiek ábrándozók, mert együtt kell látni, mik a feladataink, s mi az, ami bénító. Varga János Nemzetiségi magyar irodalmak A kárpát-ukrajnai magyar irodalom
