Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-17 / 316. szám
Hegállás nélkül a kemencéknél Egymillió kis méretű tégla terven felül Szigetvárról — A körkemencében jön a tűz, s a szakmánkban régi szabály, hogy a tűz elé kiégetni való téglát kell tenni . . . Akkor is, ha egyre csökken a létszámunk — mondja Sziládics Zoltán, a szigetvári téglagyár üzemvezetője. A munkáskéz náluk is egyre fogy. Egy évtizede, amikor az üzemvezető ide került — azóta szinte semmit sem változott a gyár —, még majd kétannyian gyártottak évente 7,5 millió kis méretű téglát. Ma, azaz az idei évben harminchármuktól 4,5 millió nyers- és 4 millió égetett téglát vár a vállalat. — November 9-én álltunk le a nyersgyártással, december elején hagyjuk abba az égetést, s amíg a nyersből 5,2 millió, addig az égetett téglából 5 millió darabbal zárjuk az idei esztendőt. — Több mint egymillió téglával többet adnak az építkezőknek a tervezettnél. Ezt milyen gépesítéssel érték el? Sziládics Zoltán legyint: — Gépek? Az emberek hajtották ki magukat, nehéz fizikai munkával hozták a többletet, hétvégi műszakokkal. * Elindulunk, hogy láthassam, hogyan születik itt a kis méretű tégla. Az agyagbánya kotrógépe kétekkora gyárat is elláthatna, onnan futószalagon jut az agyag a présgépbe, hogy annak végén a vágóból már a nyers téglák foglalkoztassák szinte minden munkafázisban az embereket. , (A sínen való mozgatásnál is segít gép, a megrakott, illetve üres kocsikat vontató-toló dízel kuli.) A préscsarnokban levő hatalmas gép transzmissziós meghajtású — ez ez ósdi megoldás a téglaiparban is ritka —, egyetlen nagv teljesítményű villanymotor hajt szíjáttételekkel mindent, amit csak mozgatni, forgatni kell. Az ember — megállás nélkül dolgozik, nem dobja le a meghajtó szíjat, mint a présgép, nincs vele alkatrészgond, mint a dízel kulival, bírja a munkát a szezonban szombat—vasárnapokon is, és még tovább terhelhető ... De meddig? Csak ne lenne minden reggel a kezdéskor olyan gond, hogy hányán jelentek meg, és velük indulhat-e a termelés! Csak ne fogyna a munkáskéz! Pedig fogy. És nemcsak azok fordítanak hátat, akiket a nagy kereset reménye hoz ide. Hamar rájönnek, hogy ez nem aranybánya. Az egyenes darabbér csak a teljesítményt fizeti meg. És azt se bőkezűen. A lerakók - jelenleg négy nő - kapkodják a nyerskocsik három szintjére felrakott nyerstéglákat, és nagy gonddal úgy rakják azokat egymásra, hogy köztük szabadon járhasson a levegő. A szárítószín asszonyai havi átlagban 140-150 000 nyerstéglát emelnek, raknak. Ha csak négy kilóval számoljuk, akkor is 600 000 kilót mozgatnak havonta. Ezer tégla lerakásának bértétele 28,50 forint . .. Maries Imréné, aki tíz éve már másodszor helyezkedett el itt, októberben 150 000 téglát rakott le a 20 műszakban, 5700 forintot keresett. A körkemence befalazott ajtajai mögött izzik a tégla. A nyitott ajtók mögött vagy a kiszáradt nyerstéglákat rakják a tűz elé, vagy a már kiégettet hordják ki a teherautókhoz, nagyritkán a depóba. Kapronczai János már negyedszázada itt dolgozik, most berakóként napi 9—10 000 szárított téglát rak a kemencébe a tűz elé. (Egy-egy ilyen tégla súlya 3—3,1 kiló. Tessék utánaszámolni, mennyi súlyt mozgaA szárítóban havi 150—160 000 nyerstéglát mozgatnak a lerakók. (A szerző felvétele) Felemás szezon a Kaposvári Cukorgyárban A héten Baranyában befejeződött a cukorrépa betakarítása. Most a feldolgozón, a szállítókon és a rakodókon a sor, hogy a veszteséget elkerülendő, minél gyorsabban célba juttassák és kinyerjék a répából a cukrot. A kaposváriak az idén 42 állami gazdaság és termelő- szövetkezet mintegy 6000 hektárról betakarított cukorrépáját dolgozzák fel. A répa több mint fele Baranyából érkezik, a többi Somogybái és kisebb része Tolna megyéből. — Az utóbbi 5 év során ilyen későn még nem kezdtük tott meg, amióta itt keresi a kenyerét.) Szeptemberben az öt szombati és a négy vasárnapi műszakkal együtt összesen 29 napot végighajtva 8090 forintot keresett. Októberben viszont 5 napot beteg volt, egy szombati és vasárnap pluszműszakkal is csak 5100 forintot vitt haza. Ezt jelenti az egyenes darabbér. Ki mennyit dolgozik, annyit kereshet. Hiába a negyvenórás munkahét, tudják, kell a tégla - nekik meg a pénz —, legtöbbjük rendszeresen szombat és vasárnap is munkába áll. — Erejüket megfeszítve dolgoznak. Most a kongresszusi felajánlás, az adott szavuk jelenti az egymillió többlet téglát — sommáz az üzemvezető. — Csak a munkakörülményeinken lehetne valahogy javítani! — És ha a környező munka- lehetőségek a meglevőket is elcsábítják? — Akkor nem tehetünk semmit. Talán javulnak a körülményeink, talán vonzóbb lesz a bérezés. Most még megy a termelés. Már azt számolgatjuk, hogy ha a jelenleginél 10 emberrel kevesebb lesz, akkor is gyárthatunk téglát, de csak szakaszosan. Egyszerre mindenki a nyersgyártásban, utána az égetésnél dolgozik, megint a nyersgyártás, újra az égetés . . . Csak így lehetne. Legnagyobb gondunkon, a létszámhiányon csak a nyersgyártás és a kemencék kisgépesítése segíthetne. Sorolja, hogy targoncákkal és egységrakatlapos mozgatással lényegében könnyíteni lehetne a nehéz fizikai munkát és a szárító fészerekbe is majd kétannyi nyerstégla férne be. így szűk a hely, sok nyerstégla szikkad cserép és kertészeti nádtakaró védelme alatt, ami nem sokat véd esőben, pláne fagyban. Hiába kevernek most is kai- nit sót a nyerstéglába, az csak az egy-kétfokos fagytól véd. Tavaly ilyenkor, Márton napján mínusz nyolc fokot mértek és sok nyerstéglájuk ment tönkre. Valamikor november közepéig tartott a nyersqyártás és február közepéig égetett a kemence. A mostani megcsappant létszámmal örülnek, ha annyi nyerstéglát gyárthatnak, hogy december elejéig munkát biztosíthassanak a kemencének. — Jövőre mikor indulnak? — Ha az időjárás engedi, március első hetében kezdjük a nyersgyártást és március vége felé begyújtjuk a kemencét... Ha marad még annyi emberünk ... — És ha legalább ennyien kezdik a szezont? — Akkor ugyancsak igyekszünk, hogy amennyire csak képesek vagyunk, azt megtermeljük. A téglásokat mindig is hajtotta, ha nagy szükség van a téglára. Márpedig úgy néz ki, hogy ha az idei egymilliós többletet jövőre is képesek leszünk legyártani, annak is lesz biztos vevője . . . Murányi László Versenyben a milliókért Gelencsér Lajos, Frankó Ferenc, Kádámé Laczkó Rozália, Nádor László, Bobula András. Döntőben a DÉDÁSZ-csapat Újításuk eredménye: sokmilliós megtakarítás Nem marad papíron - az idén megvalósul! A mai tévéműsor pécsi vagy baranyai figyelmes olvasójának alighanem feltűnt a délutáni programban egy ismerős név: DÉDÁSZ. Fölötte a cím: ,.Versenyezünk a milliókért". Vagyis: a dél-dunántúli áramszolgáltatók — mint látni fogják — öttagú csapata a KISZ KB energia- és anyagtakarékossági versenyében három forduló utón, 160 induló együttes közül hatodmagával beverekedte magát a mai országos döntőbe. A hét elején felkerestük őket Pécsett, hogy az eddigiekről, felkészülésükről és természetesen a legfőbb versenyfeltételnek számító energia- és (vagy) anyagtakarékossági pályamunkáról érdeklődjünk. Kérdéseinkre a Bobula András (csapatkapitány)—Kádárné Laczkó Rozália—Frankó Ferenc—Nádor László—Gelencsér Lajos összetételű csapat első két tagja válaszolt — A verseny célja, értelme, hogy újólag felhívja a figyelmet az 1980-as minisztertanácsi határozatokban és a hatodik ötéves terv programjában megfogalmazott energia- és anyagtakarékossági feladatokra, illetve konkrét, megvai- lósult vagy megvalósítható javaslatokkal segítse, szorgalmazza, a televízió nyilvánossága előtt is, további elképzelések, ötletek megszületését, kialakítását — így Bobula András. — A két dolog a mi esetünkben úgy jött össze, hoqy beadtunk egy közösen kidolgozott újítást a dél-dunántúli transzformátorhálózat átépítésére, célszerűbb, energiatakarékos hasznosítására. Ez a versenyre a belépőjegyet jelentette. Fontos további követelményeknek is meg kellett felelni: a pályamunkát széles körűen, azaz más cégeknél is alkalmazhatóvá tenni, ehhez tudni, ismerni a beruházások közgazdasági, pénzügyi feltételeit, hátterét. Végül, de nem utolsósorban: ismerni energia- gazdálkodásunk problémáit, különböző anyag- és energia- takarékos eljárásokat, megoldást mondani a hiányzó technológiákra, és fel kellett készülni sok-sok gyakorlati feladat azonnali, „gyorstüzelő” megoldására is. Maradjunk egyelőre maqá- nál a versenynél: a DÉDÁSZ - osok a baranyai döntőn 7 csapatot hagytak maguk mögött. Igazi, kemény erőpróbát jelentett az országos középdöntő, amit szeptemberben Tatán, 42 csapat részvételével rendeztek meg. Miután ott a legjobb hat gárda közt végeztek, következett egy félig erőfelmérő, félig „ráhangoló" kétnapos edzőtáborozás Ho- rányban, ahol kiderült, hogy az energetikán túl a finisben sok egyébről is számot kell adni. Például cseppet sem árt a számitástechnika és idegen nyelvismeret, az ötletek, eljárások menedzseléséről, tehát megvalósításáról sem árt tudni, és jól jön, ha a csapattagoknak van — a szakmán, képzettségen, beosztáson túlmutató — műszaki érzéke, tájékozottsága, fogikai készsége. Ezúttal, egy — már leküzdött — feladat rövid ismertetésével egyben a mai vetélkedő megnézésére is biz'atunk: Gelencsér Lajos a középdöntőben — nem tréfa! — elekt- ropneumotikus, energiatórolós, automatikus WC-öblítő berendezést szerkesztett — mintegy húsz perc alatt, pontos technológiai leírással .............Pedig n em volt csoda — szerénykedik az igen kreatív elméjű fiatal gépészmérnök —, a csodához méq öt perc kellett volna ... Most, a pesti döntő előtt — többek közt — hulladékanyagok hasznosításának gyakorlati kérdéseire készültünk fel, ami esetünkben a kábeldarabokat jelenti . .." A pályamunkaként szereplő újítás egyébként a csapatkapitány ötlete volt, aki már évekkel ezelőtt — akkor még keszthelyi szolgálatában — megfigyelte, hogy a balatoni hálózat transzformátorainak egy részét a nyár véqén ki- kapcsloják, elkerülendő a párosával elhelyeze t trafók őszszel és télen — a felére csökkenő terhelés miatti — fölösleges munkáját. Ebből született meg — Frankó Ferenccel, a társszerzővel közösen kidolgozott — feladat: megnézni, hoqy s mint kellene a DÉDÁSZ egész területén kicserélni — többnyire kisebbekkel helyettesíteni — a nem megfelelő trafókat . .. A dologból újítás lett, amit az idén a DÉDÁSZ meg is valósit: a nyár óta folyik tetemes energiaveszteséget okozó, nemegyszer szükségből, kény- szerűségből rosszul „méretezett” transzformátorok cseréje. Az eredmény: 38 százalékos veszteségcsökkenés, energiamegtakarítás, ami megfelel Barcs vagy Nagyatád városok félévi háztartási energiaigényének, s egyéb előnyei mellett mintegy százmilliós erőművi — hálózati beruházás halasztását teszi lehetségessé. Még néhány szó azokról a csapattagokról, akiket eddig nem jellemeztünk: Nádor László villamosmérnök, ener- qotechnológus, a csapat általános energetikai szakértője: Kádárné Laczkó Rozália elemző közgazdász, ő munkálta ki az ötletek megoldásának pénzügyi hátterét, a megvalósítás módjait a beruházások feltételrendszerében. Varga J. a répa feldolgozását, illetve a cukorgyártást, amelynek időpontja idén október elejére esett — tájékoztatott bennünket Pintér Sándor, a gyár főkönyvelője. — Ez természetesen azt jelenti, hogy arányosan később végzünk majd. Ám a problémát nem ez okozza elsősorban, hanem — hogy bár a hektáronkénti 42 tonnás termés több a tavalyinál —, a répa cukortartalma alacsonyabb, a múlt évi 15,5-del szemben 14,6 százalék. A másik pedig, hogy 1984-ben 3000 tonnányi cukorral kevesebb lesz a megelőző esztendőhöz képest. Sajnos, nincs lekötve teljes kapacitásuk, így nemigen számíthatnak nyereségre, legfeljebb költségeik térülnek meg. Ennek oka nem a kevesebb termés, hanem hogy kevesebb a szállító. Pintér Sándor szerint egyes gazdaságok a nagyobb nyereség reményében Jugoszláviába küldik répájukat. Ennek folytán előfordulhat, hogy a kaposváriak a szezon végén esetleg társgyóraktól kényszerülnek répát vásárolni, hogy kapacitásukat kihasználhassák. Eddig csaknem 10 000 vagon cukorrépát dolgoztak fel, naponta átlagban 287 vagonnal. Idén vezették be az úgynevezett négycsoportos műszakot, ami tulajdonképpen három műszakot jelent: egy csoport mindig pihen, így ki tudják adni a heti két szabadnapot, amire eddig nem volt lehetőség. Ebben az évben fejezték be a qyár 400 millió költségű rekonstrukcióját. Új répafogadót, betonozott tárolót építettek, szennyvízülepítő berendezést szereltek föl, melynek segítségével az igen nagy meny- nyiségű vizet forgatják, tisztítják, majd újra felhasználják a gyártás során. Az energiaracionalizálás keretében a közelmúltban vásároltak egy norvég szeletprést, munkábaál- lításával a répaszeletben maradt víztartalom az eddiginek felére csökkent, tehát a szárítás kevesebb energiát emészt fel. Ha már szó esett a jugoszláviai bérfeldolgozásról, megkérdeztük, vajon azonos mennyiségű és minőségű répából a jugoszlávok miért nyernek ki több cukrot, mint mi. A főkönyvelő véleménye szerint 100 kiló répából több fehér cukrot ők sem nyernek. Nyilván arról lehet szó, hogy a melaszcukor további finomításával tesznek szert 1—2 kilós többletre, az úgynevezett Guentin-eljárás alkalmazásával. A kaposváriak ezt nem tudják produkálni, miután olyan gépekre lenne szükség, amelyeket csak tőkés import útján szerezhetnének be. Kaposvárott azt szeretnék, hogy a gazdaságok november 20-ig betakarítsák a még kint lévő cukorrépájukat. Amennyiben ez sikerül, abban az esetben még idén ők is befejezik a cukorgyártást. Ha a tavalyinál kevesebb is lesz az itt gyártott cukor, az ország szükségleteinek kielégítését ez nem befolyásolja. Právicz L. HÉTVÉGE 5.
