Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-17 / 316. szám
Helytáll a mezőgazdaság A dohányzás ártalmáról Beszélgetés Dr. Kis Pállal, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesével A mezőgazdaságot sokan sikerágazatnak tartják. Ezt statisztikai adatokkal is lehet bizonyítani: a világ megművelt földterületének 0,25 százaléka van hazánkban, ugyanakkor a világ mezőgazdasági termelésének 1 százalékát adjuk. Ezt a nemzetközileg is elismert kiváló teljesítményt a magyar mező- gazdaság az elmúlt két évtizedben érte el. Ebben az időben a termelés értéke több mint 60 százalékkal növekedett. Leggyorsabban a gabona- és a hústermelés fejlődött. Gabonatermelésünk 1970 óta 80 százalékkal nőtt, s 1982-ben az egy főre jutó gabonatermés 1400 kilogramm volt. Hazánkban az egy lakosra számított hústermelés négyszer nagyobb a világátlagnál, s elérte a 210 kilogrammot. Mostanában — a nemzetközi sikerek ellenére is — sok gazdaságban panaszkodnak, hoqy romlik a termelés jövedelmezőséae. Milyen a gazdasáqok helyzete? Milyen eredmények várhatóak az idén? E kérdésekből beszélgettünk dr. Kis Pállal, a Ma- qyar Nemzeti Bank elnökhelyettesével. Teljesített terv — Két éve tart az aszály, aminek sok gazdaság érzi káros következményeit. Az elmúlt esztendőben számottevően megnőtt a veszteséges gazdaságok száma. Mi várható az idén? — Az idei népgazdasági terv a mezőgazdasági termelés 4 százalékos növekedésével számol, tehát lényegében az 1982. évi termelési eredmények megismétlését tűzte ki célul. A mezőgazdaság mostani helyzetét összefoglalva, röviden azt mondhatjuk, a gazdaságok teljesítik a tervet, ami a két éve tartó aszály ellenére rendkívül kedvező eredmény. A növénytermelésben és az állattenyésztésben ez elsősorban a sertéstartás gyors növekedésének következménye, ami ellensúlyozza a szarvasmarha- és juhágazatban tapasztalható lemaradást is. Érdekes tapasztalat, eltér a korábbiaktól, hogy az idén lelassult a mezőgazda- sáqi nagyüzemek ipari, szolgáltató és kereskedelmi tevékenységének bővülése. A termelés jövedelmezősége, s a gazdaságok nyeresége a tavalyi aszályos esztendőhöz képest várhatóan javul. Ez egyben igazolja azt is, hogy a termelés növelésével képesek voltak a nagyüzemek „kigazdálkodni” a közgazdasági szabályozók által közvetített elvonásokat. Persze azt ma még meq kell mondani, hogy az őszi betakarításé növények hozamai számottevően befolyásolhatják az üzemek eredményeit. Másfelől az is igaz, hogy Sz a kedvező kép az országos átlagra jellemző, de ezen belül naqyok a szóródások. Az idén is mintegy 57 nagyüzem veszteségével számol a bank az előzetes felmérések szerint. Kedvező azonban, hogy a veszteséges gazdaságok száma lényegesen kisebb — mintegy fele —, mint tavaly volt. A pénzügyi hiány nagy része hat megyére — Bács- Kiskun, Békés, Borsod, Pest, Szabolcs, Szolnok — összpontosul. Három megyében már a harmadik éve sújtja az aszály a gazdaságokat. Főleg ezekben a térségekben a gazdaságok tartalékai kimerültek, a veszteség és az alaphiány nagy része csak központi segítséggel rendezhető. Nem is maradtak magukra a gazdaságok, hiszen a Pénzügyminisztérium a tavalyihoz hasonlóan az idén is földadókedvezmény nyújtásával, a jövedelemadó-előleg befizetésének mentesítésével segítséget nyújt. A folyamatos termeléshez — óvadék mellett — a bank is folyósított hitelt a nehéz helyzetbe jutott gazdaságoknak. Ügy is igyekezünk enyhíteni az üzemek gondjain, hogy indokolt esetben az esedékes fejlesztési hitelek egy részét prolongáltuk. Kevesebb beruházás — Alig van gazdaság, ahol napjainkban ne mérlegelnék gondosan a hitelek felvételét. Az utóbbi időben ugyanis jelentősen nőtt a hitelek kamata, ezért a gazdaságok kevesebb hitelt kérnek, mint azelőtt. — Ez a folyamat megerősíthető a banki tapasztalatok alapján is: szeptember 30-án a forgóeszköz-hitelállomány 2 milliárd forinttal — 6,5 százalékkal — alacsonyabb volt, minf egy évvel korábban. Másfelől megfigyelhető, hogy a termelés folyamatosságának' biztosításához a tavalyinál nagyobb összegű hiteleket vettek fel a gazdaságok. Az úgynevezett rövid lejáratú hitelek évközi növekedése jórészt a tavalyi aszály következménye. Az aszálykárt szenvedett gazdaságok többséae felélte tartalékait, az állatállomány takarmányozásához is sokhelyütt hitel igénvbevéte- lére kényszerültek. Növekedtek a termelési költségek is, ami átmenetileg ugyancsak növelte a hiteleket. Megfigyelhető azonban, hogy a gazdaságok kamatérzékenysége is mérséklőleg hatott a hitelek felvételére. A jelenlegi szigorú forgóeszközhitelezés igen gondos pénzgazdálkodásra készteti a gazdaságokat. — Az elmúlt esztendőben csökkent a gazdaságok nyeresége a korábbiakhoz képest, az idén igyekeztek visszaszorítani a hiteleket is. Honnan volt elegendő pénzük a fejlesztéshez? Hogyan alakultak a beruházások? — Az utóbbi esztendők közül az idén érezhető legerőteljesebben a beruházások mérséklődése. Ennek oka részben a központi intézkedésekben, részben a gazdaságok helyzetében keresendő. A szabályozás is úgy változott, hogy mérséklőleg hasson a beruházásokra, másfelől az aszály miatt a gazdaságok nyereségági fejlesztési alapja is csökkent. Következmény, hogy az idén mintegy 26 milliárd forint értékű beruházás valósul meg a mezőgazdaságban. Ez ugyan valamivel meghaladja a tervezettet, de 900 millió forinttal kevesebb az 1983. évinél. A beruházásokon belül az építkezések meghaladják, a gépvásárlások megközelítik az előirányzatokat, az ültetvénytelepítések viszont elmaradnak attól. A 26 milliárd forintos várható kifizetésből 4,7 milliárd forint az úgynevezett export- árualapot bővítő beruházás. A beruházásokra fordított összegnek több mint 70 százaléka a vállalatok saját pénze. Ez valamivel több az előirányzottnál, de kevesebb a tavalyinál. Az összes pénzügyi forrásokon bejül a támogatások mintegy 10 százalékot, a hitelek 20 százalékot tesznek ki. A hitelekből, amelyeknek összege 5,2 milliárd forint, a gabonaprogram megvalósítását szolgálja 2,4 milliárd; az export árualap növelését pedig 0,8 milliárd forint. — A közelmúltban területi tanácskozásokon ismertették a gazdaságokkal a jövő évi szabályozóváltozásokat. Ezek közül az egyik változás a hitelezési rendszert is érinti. Mi ennek a lényege? — Jövőre — a vállalatok közötti rugalmasabb üzleti kapcsolatok kialakítása érdekében — lehetőség lesz az egymás közötti hitelezés szabadabb kibontakozására. Az egymással gazdasági kapcsolatban álló vállalatok és szövetkezetek bármilyen szabad pénzforrásuk terhére kereskedelmi hitelt, illetőleg előleget nyújthatnak. Megszűnik az a jelenleg is érvényes megkötés, hogy az ilyen hitelt csak szabad fejlesztési alapból lehet nyújtani. A hitelezés szélesebb körű kibontakoztatása erősítheti a jövőben a gazdasági kapcsolatokat, elmozdíthatja a fizetési fegyelem javulását. Új dolog az is, hogy a kifogástalan hitelképességű vállalatoknak jövőre úgynevezett folyószámlahitelt lehet nyújtani. Beruházási hitelekkel viszont a jövőben is csak azokat az elképzeléseket segíti a bank, amelyek a befektetett összeg hatékony felhasználását ígérik. Magyarán: a jövedelmező, a gazdaságos, a minden piacon keresett, jól értékesíthető, versenyképes árúk termeléséhez nyújt hitelt -a bank. így például folytatjuk a gabonaprogram jövő évi gépbeszerzéseivel és tárolók építésével kapcsolatos finanszírozást. Megkezdődtek az integrált állattenyésztési és húsipari fejlesztések megvalósítása. A bank mellett lépéseket tesz a korszerűbb hitelezési rendszerek alkalmazására. Versenyképes élelmiszeripar — A piaccal az élelmiszer- ipari vállalatok vannak nagyobbrészt kapcsolatban. Hogyan fejlődtek ezek a vállalatok? Milyen a mostani helyzetük? Miképp .segítette a bank fejlődésüket? — Jelenlegi ismereteink szerint az élelmiszeripari termelés néhány ágazatban meghaladja g tervezettet. Azt mindenki érzékelheti, hogy a lakosság élelmiszerellátása jó. A vállalatok törekedtek a termékszerkezet korszerűsítésére, mintegy 150 új terméket hoztak forgalomba. Közismert az is, hogy az élelmiszeripar adja a népgazdasági exportnak mintegy negyedrészét. Az idei terv szerint 4—5 százalékkal kell növelni az élelmiszeripari exportot. A vállalatok iqyekeztek ehhez alkalmazkodni, érezhetően megélénkült piackutatási munkájuk. A kereslet azonban nem mindig volt összhangban az árualappal. Kedvezőtlen volt az is, hogy egyes élelmiszerek világpiaci árai csökkentek. A bank elsősorban az. export árualapokat bővítő hitelekkel támogatta a gazdaságosnak ígérkező élelmiszeripari fejlesztéseket. A jövőben is az a célunk, hogy a hitelezéssel is elősegítsük a legkorszerűbb termelési technológiák kialakítását, a melléktermékek és hulladékok feldolgozásának javítását, vagyis hozzájáruljunk az élelmiszeripar versenyképességéhez. V. Farkas József A gabonaprogram teljesítése érdekében 13 millió forint értékben vásárolt erő- és munkagépeket, illetve épített 600 vagonos tárházat (képünkön) és készít új keverőüzemet a majsi Kossuth Termelőszövetkezet. Fotó: Erb János A szajki termelőszövetkezet lánycsóki sertéstelepének új süldőnevelőiben a Szalkszent- mártonból érkezett Budai János és Kövér József a központifűtés-rendszert szerelik. Fotó: Erb János A dohány — Nicotiana — a burgonyafélék családjához tartozik számos fajjal és változattal. Nevét Jean Nicot (1530— 1600) francia diplomatáról nyerte, aki 1560-ban hozta Amerikából Franciaországba. Hozzánk — Erdélybe — 1568- ban Bornemissza Pál püspök révén került. A dohány mérges nikotinalkaloidot és aromát adó nicotianint tartalmaz. Ennyit magáról a dohányról 1984. november 17-én, a dohányzás elleni első világnapon. A fentiekből annyi kitűnik, hogy a frissen felfedezett Amerikából meglehetősen hamar került át Európába, s ugyancsak gyorsan terjedhetett el a kontinensen, ha nyolc évvel az „invázió” után már Erdélyben is pöfékeltek. Szédületes karriert futott be a dohány e bő négy évszázad alatt, melynek csak az utolsó pár évtizedében tudjuk igazán, mekkora istencsapása ez az emberiségnek, ám azt is tudjuk: túl kései a felismerés ahhoz, hogy gátat lehetne vetni a káros élvezetnek, ezért csupán korlátozni próbáljuk, közismerten kevés sikerrel, hiszen — csakúgy, mint az alkoholizmus elleni küzdelem — ez is janu- sarcu. S hadd tegyem hozzá nagyon gyorsan: világszerte az, hiszen mindkettőn óriási a haszon — hol az állam, hol a magántőke számára. Az pedig csupán írott malaszt, — ezt is jól tudjuk —, hogy újabban az is olvasható a cigarettás csomagokon, hoqy „a dohányzás káros az egészségre”. Aligha hihető, hogy e jámbor figyelmeztetés olvastán akár egyetlen frissen vásárolt cigarettacsomagot eldobtak volna. A különböző célzatú — egyre szaporodó — világnapok benjáminja azért gondolkodásra késztet, s hogy a Csehovtól kölcsönzött cím alatt az alábbiakban elmondandók miatt megpróbáljam kifogni a szelet az ellentábor vitorlájából (tudom: nem sok eredménnyel), sietek kijelenteni: olyan valaki fejti ki a véleményét a dohányzás hatásairól, aki valaha maga is dohányos volt. Nem szándékom a dohányzásnak a dohányzó egészségére gyakorolt kóros hatásáról beszélni, s mondhatnám, hogy azért nem, mert kinek-kinek a szuverén ügye, hogyan rongálja az egészségét. Persze ez nem igaz, hiszen az egészségkárosítás — lettlégyen az bármilyen eredetű is — nem magánügy, hanem nagyon is társadalmi ügy. Jól tudja minden dohányos, hogy a szenvedélye súlyos légzőszervi megbetegedésekhez vezethet, hogy elsőszámú rizikófaktor az érrendszeri megbetegedések létrejöttében, s hogy számos egyéb nyavalya előidézője is lehet, és azt is, hogy mindez milyen károsan alakíthatja egész további életüket, s mégis csinálják. Mondjuk, hogy gz az ő ügyük. Ám a társadalom nemcsak dohányosokból áll, hanem nemdohányzókból is. Nem tudom, milyen arányban van egymással a két tábor, de még ha törpe kisebbségben .lennének is a nemdohányzók (nem így van!), akkor is kíméletet érdemelnének. De mi van ehelyett? Kedvenc "példám a másik káros szenvedélyből ered. Tessék csak elképzelni, milyen következményekkel járhatna, ha — teszem azt — két borissza lefogna egy józanéletűt, s egy harmadik addig töltené bele a szeszt, míq az az eszméletlenségig lerészegedne? És mi van a dohányzással? A viláq legtermészetesebb dolga, hogy a nemdohányzó akarata ellenére is szívja a dohányfüstöt — ezt nevezik passzív dohányzásnak —, mert az érzéketlenül önző és tapintatlan környezet erre kényszeríti. Míg az említett példa komoly felzúdulást keltene, a kényszerdohányzást mindenki tudomásul veszi. Hol van már az az idő, amikor úgy illett, hogy társaságban megkérdezték: szabad rágyújtani, s nemleges válasz esetén — mert valaha azt is merték! — a cigaretta visszakerült a zsebbe. Ma ilyent kérdezni? Ugyan kérem! És ha a nemdohányzó netán tiltakozni merészel, hát megnézheti magát. Szenvedélyes vitáim voltak már emiatt dohányosokkal, s a magam tiltakozása olyan reakciót váltott ki majd minden esetben, hogy „nekem szuverén emberi jogom dohányozni”. És az én szuverén emberi jogom, hogy ti. nem akarok passzívan sem dohányfüstöt szívni, azzal mi van? Ahhoz senkinek semmi köze? Hát kérem, ez a baj! Várakozom a busznál, szánnék föl, s a mellettem lévő utas — féllábbal már a lépcsőn — még egy utolsót sluk- kol a cigarettából, majd a füstöt már a jármű belsejében magától értetődően a képembe fújja, ülök az értekezleten, fontos volna az_ aktív részvétel, ám alig fél óra elteltével már kívül lennék, mert ég a szemem, kapar a torkom a füsttől, ezért óvakodom megszólalni, nehogy ezzel is nyújtsam a szenvedés idejét. Szerencse, hogy az utóbbit illetően egyre több helyen ismerik fel a dolog veszélyességét és tartanak értekezleteket, tanácskozásokat cigarettaszünetekkel. S annak is örülhetünk, hoqy szaDorodnak a munkahelyek, ahol kiírják, hogy ott nem dohányoznak. De sajnos, ezek nem azok, ahol különösen kívánatos lenne a dohányzás teljes betiltása. Igen, jól érti az olvasó: teljes betiltás! Az egészségügyi intézményekben — mit ér az orvos bármilyen fenyegető intelme, ha előtte ott a csikkektől bűzlő hamutartó —, az oktatási intézményekben — üres papolás minden, az iskolákban e tárgyban elhanqzó szó. ha serdü- letlen és a serdülő azt látia, hony a pedagógus is „baqó- zik” —, az élelmiszerüzletekben — sajnos, iártam már olyan húsboltban, ahol a pénztárosnő vidáman ereaette a füstöt —, az étkezőhelyeken ... Érdekes, azt minden dohányos kibírja, hogy eqy másfél-kétórás filmet — legyen az bár- milv izaalmas — rágyújtás nélkül nézzen véqia, de eqy háromneqyedóránvi éttermi tartózkodás t'ét-hérom cigaretta nélkül elképzelhetetlen. Mint az is, hogy pl. a távolsági autóbuszon —• ha csak fél- vagy háromnegyedórányi is az utazási időtartam — ne borítsák füstbe a jármű belsejét. Lehetne még sok-sok . példát felhozni, ami mind-mind azt bizonyítja, hoav a társadalom eav részének az élvezetétől a társadalom másik — talán nagyobb — része kényszerül szenvedni. - A tovóbb'orolás helyett egyetlen dologról szólok méa. Arról, hoqy mennyire sajnálom és féltem azokat a gyermekeket, akik dohányzó szüleik mellett nőnek fel. Vajon eszébe jutott-e már valakinek, hogy valamiképpen ez is ifjúság elleni bűntett — lehet, hogy erős a meqhatározás, de ha vétséget mondok, annak nincs ereje —', amint a .szülői alkoholizmus. A gyermekét itató szülő éllen. — súlyos esetben — eljárás indítható, de a csecsemőkorától passzív dohányosként felnövekvő emberkét senki és semmi nem védi. Hát csodálhatjuk-e, ha még a tizedik évüket sem elért gyermekeket látunk cigarettázni? A részeq gyermek megbotránkozást kelt, s húsvét táján újság, rádió, tévé figyelmeztet: ne adjunk szeszes italt a locsolni jövő gyermekeknek. De ki figyelmezteti a szülőt, hogy ne szoktassa dohányzásra a gyermekét? Sajnos, ugyanúgy, mint az alkoholista környezetben felnövő gyermek maqa is potenciális alkoholistajelölt lesz, a dohányos környezetben felnövő gyermek passzív. dohányzása is aktív dohányzássá „fejlődik", őket kellene megmenteni, természetesen abba sem belenyugodva, hogy a nemdohányzók milliói kénytelen-kelletlen részesedjenek a nikotin „áldásából”. Hársfai István HÉTVÉGE 3.
