Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-12 / 281. szám
2 Dunántúlt Tlgplö 1984. októtMf 12., péntek A magyar-francia kapcsolatokról A Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság kapcsolatai rendezettek, a két állam érdekeivel összhangban fejlődnek. Erősödésükről, bővülésükről tanúskodik az elmúlt két évtized. E kapcsolatok legfelsőbb szintű megnyilvánulása volt Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának látogatása Franciaországban, 1978-ban, illetve Francois Mitterrand francia köztársasági elnök magyarországi útja két évvel ezelőtt. Az akkori őszinte, jó légkörű megbeszéléseken a kölcsönös érdeklődésre számot tartó témák felelősségteljes és konstruktív megtárgyalásakor kifejezésre jutott az a közös vélemény, hogy a rendszeres politikai párbeszéd alapvető fontosságú mind a kétoldalú kontaktusokban, mind a nemzetközi kérdések rendezésére irányuló törekvésekben. A megbeszélések azt is iqazolták, hoqy adottak a lehetőséaek, és kölcsönös a készség a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésére. Ennek jegyében kerül sor a közeli naookban Kádár János újabb látogatására Franciaországban, találkozójára Mitterrand elnökkel és a köztársaság több más vezető személyiségével. Hazánk és Franciaország diplomáciai kapcsolatait 1963- ban kölcsönösen nagyköveti szintre emelték, s a hatvanas évek közepétől a magyar— francia politikai érintkezés rendszeressé vált. Az államközi kapcsolatok kiemelkedő állomásai a két ország vezető politikusainak látogatásai. Ezek sorában több alkalommal járt a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Fran- ciaorszáqban, illetve a Francia Köztársaság kormányának elnöke Magyarországon. Legutóbb 1983 nyarán volt kormányfői találkozó Budapesten. A két orszáa külügyminiszterei és más tárcák vezetői is számos esetben folytattak eszmecserét. Gnzdasáai téren 1974-ben tíz évre szóló, jelenleg is ér- vénves qazdasóai, ipari, műszaki eqyüttműködési egyezményt kötöttek a két ország képviselői. A gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyesbizottság rendszeres üléseivel 1975 óta magasszintű fóruma a két ország közötti gazdasági kapcsolatokkal összefüggő kérdések megtárgyalásának. A magyar—francia áruforgalom 1976 és 1981 között megkétszereződött, exportunk a legmagasabb értékét 1980- ban érte el, 153 millió dollár volt. A gazdasági recesszió elhúzódása a francia gazdaság belső megerősítését szolgáló intézkedések következtében ez az érték csökkent, s 1983-ban 141 millió dollárt tett ki, a Magyarországnak szállított francia termékek értéke pedig 160 millió dollár volt. A kétoldalú árucsere-forgalomban Magyarországról főleg mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékeket, ipari fo- gasztási cikkeket vásároltak, a Franciaországból érkezett importáruk kétharmadát pedig anyagok és félkész termékek, mintegy negyedét tették ki. Magyar és francia vállalatok között jelenleg mintegy félszáz kooperációs szerződés van érvényben, s 30 újabb lehetséges megállapodásról folynak tárgyalások. Az ilyen jellegű együttműködésre az egyik legrégibb példa a VIDEOTON és a francia Thomson cég közötti termelési kooperáció, a legfrissebb pedig az, hogy ez év júliusában a magyar Számítás- technikai Koordinációs Intézet (SZKI) leányvállalatot alapított Franciaországban. A vállalat- közi ‘kapcsolatok egyik ígéretes, ám még korántsem kihasznált területe a harmadik piaci együttműködés. A gazdasági kapcsolatokban aktív szerepet játszik a magyar és a francia bankrendszer közötti együttműködés. A magyar bankok mintegy 40, a francia pénzügyi életben számottevő szerepet betöltő pénzintézettel állnak üzleti kapcsolatban. A több évszázados hagyományú magyar—francia szellemi kapcsolatok jelenének fontos tényezője — elsősorban a fiatalok körében — a nyelvtanulás. Hazánk oktatási intézményeiben 17 ezren tanulnak franciául, évente mintegy 700 középiskolás tesz érettségi vizsgát e nyelvből. Évek óta jelentős számban fogadnak magyar ösztöndíjas hallgatókat, illetve tudományos kutatókat Franciaországban. Budapesten, illetve Párizsban eredményesen működnek a két ország kultúrájának megismertetésében, terjesztésében a kulturális intézetek. A tudományos kapcsolatok az 1966-ban Budapesten aláírt kulturális, műszaki—tudományos együttműködési egyezmény, valamint az azóta kötött kiegészítő szerződések szerint fejlődtek. Az idén tartották a hatodik magyar—francia közgazdász találkozót, tavaly pedig a két ország illetékes miniszterei elhatározták, hogy 1984 végére létrehozzák a Sorbonne mellett működő hungarológiai tanulmányi központot. Alig egy éve született megállapodás az együttműködésről a környezetvédelem, az energia és a nyersanyagok kitermelése és hasznosítása területén, s már tisztázták a közös kutatások témaköreit is. Az idegenforgalomról szóló, korábban megkötött együttműködési egyezmény alapján létrejött a magyar—francia idegenforgalmi vegyesbizottság, amely legutóbb ez évben Budapesten ülésezett. A felek ekkor megállapodtak abban, hogy az idegenforgalmi programok szélesebb kínálatával törekszenek a két ország közötti turistaforgalom növelésére. Turistaként 31 ezer francia járt tavaly Magyarországon, hazánkból pedig 19 ezer személy utazott Franciaországba. A DÉDÁSZ VÁLLALAT BÓLYI ÉS SIKLÓSI KIRENDELTSÉGE felvételre keres: közgazdasági szakközépiskolát végzett dolgozókat Jelentkezni lehet 7—15 óráig a kirendeltségeken: O Siklós, Táncsics M. u. 18. Q Boly, Borjádi út 2. szám alatt Az NSZK és Kína felfedezik egymást Azért jöttem Kínába, hogy mindenekelőtt gazdasági kapt- csolataink közép- és hosszú távú fellendítését elősegítsem — fogalmazta meg látogatásának esszenciáját a nyugatnémet ZDF televíziónak Peking- ben adott nyilatkozatában Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. A nyugatnémet kormányfő, aki nagylétszámú — döntően gazdasági szakemberekből álló — küldöttség élén tartózkodik a hét végéig Kínában, egy pillanatig sem titkolta, hogy az egymilliárd lakosú, ázsiai ország óriási piacokat kínál az NSZK export-orientáltságú gazdasága számára. S a nyugat- • német cégek élni is akarnak ezzel a lehetőséggel. A majdnem 5 milliárd márka értékű nyugatnémet—kínai árucsereforgalommal az NSZK, Kína 3. legnagyobb kereskedelmi partnere Japán és az Egyesült Államok mögött. A kép teljességéhez tartozik, hogy Kína ugyanakkor csak a 35. helyet foglalja el az NSZK külkereskedelmében. 1983-ban a nyugatnémet eladások 2,8 milliárd márkát tettek ki, (30 százalékkal voltak magasabbak, mint 1982- ben), s döntően gépekből, acélcsövekből, hajókból, gépjárművekből, vegyipari és elektronikai termékekből álltak. A kétmilliárdos nyugatnémet vásárlások növekedése csekélyebb — 15 százalékos — volt, s főleg textilipari és élelmiszeripari árukból tevődtek össze. Az első, nyugatnémet értékelések azonban óvatosságra is intik azokat, akik a hatalmas, kínai Diac „qyors meghóditá- sában” bíznak. Először is nyilvánvaló, hogy a vilóq élvonalát jelentő, nyugatnémet technológia adaptálása a még min- diq elmaradott kínai gazdaságban (a kinai lakosságnak mindössze tíz százaléka dolgozik az iparban, min nyolcvan százaléka a mezőgazdasáq- ban) csak lassan haladhat előre. Másodszor pedig, a nyugatnémet cégeknek meg kell küzdeniük az olcsóbb japán és amerikai konkurrenciával. Helmut Kohl kínai látogatása mindenesetre azt tanúsítja, hogy Nyugat-Európa legfejlettebb tőkés országa, az NSZK, ezúttal is a rá jellemző mozgékonysággal — és Kína ösztönzésével — szállt versenybe a nála 17-szer nagyobb lélekszámú és 38-szor nagyobb területű ázsiai nagyhatalom piacainak elnyeréséért. Pedro Manuel de Aristegui, Spanyolország libanoni nagykövete újra szabad. A diplomatát szerdán rabolták el és néhány órás fogság után sértetlenül kiszabadult. A képen a nagykövet libanoni rendőrtisztek társaságában látható Bejrútban. zanak ki, amely eligazítást ad a békemozgalmi feladatok megoldásához. Az öt szekcióülésen — kifejezésre juttatva a békemozgalom sokszínűségét — különböző korosztályok, foglalkozási ágak képviselői mondhatják majd el véleményüket az emberiséget leginkább érintő kérdésekről, s arról, miként erősíthetők meg a béke pozíciói a mind feszültebb nemzetközi helyzetben. Az előadó ezután arról szólt, hogy a békekonferenciához kapcsolódóan két rendezvényt tartanak: október 26-án, pénteken a Parlament előtt nagygyűlés lesz, amelyen tíz- és tízezrek tehetnek hitet a Béke ügye mellett. Előző napon, október 25-én, csütörtökön Százhalombattán is demonstrációt tartanak. Magyar— algériai hírügynökségi tárgyalások Az Algériai Hírügynökség (APS) meghívására Burján Sándornak, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójának vezetésével hírügynökségi küldöttség tett látogatást Algériában október 6—11. között. Megállapodás született a két hírügynökség együttműködésének továbbfejlesztéséről és kibővítéséről. A delegációt fogadta Basir Ruisz, az FLN Politikai Bizottságának póttagja, tájékoztatási miniszter. * ------------------------------Üdvözlő távirat Az Országos Béketanács ülése A közelgő X. Országos Béke- konferencia előkészületeként csütörtökön a Parlament va- dásztermében ülést tartott az Országos Béketanács. A testület megtárgyalta és elfogadta az elmúlt évek békemozgal- m; munkájának tapasztalatait összegző beszámolótervezetet, valamint a további békemunka főbb irányait meghatározó állásfoglalás alapelveit E dokumentumokat az október 27- én kezdődő békekonferencia elé terjesztik. Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára a tanácskozás előkészületeiről szólva elmondta: a konferenciát összehívó júliusi Országos Béketanács-ülést követően országszerte — az őszi anti- imperialista és szolidaritási akciósorozathoz kapcsolódóan — békegyűl^seket tartottak. E fórumok nemcsak arra teremtettek alkalmat, hogy összegezzék a helyi békemozgalmi tevékenység eredményeit, hanem arra is, hogy — szakítva a hagyományokkal — már most, előzetesen megválasszák e közsösségek konferenciaküldötteit, és az Országos Béke- tanács leendő tagjait. Ezzel újabb lépést tettek a formális elemek visszaszorítására. A MÉMOSZ-székházban ösz- szeülő konferencián — a munkajelleget erősítendő — a hangsúlyt főként az eszmecserére helyezik, arra törekednek, hogy olyan programot dolgozLosonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte I. János Károly királyt, Spanyolország nemzeti ünnepe alkalmából. A nápolyi maffia mintegy 120 embert gyilkolt meg az idén. A képen: a minap három férfi végzett Gennaro Ventre tanárral Nápoly egyik külvárosában. NAGYVILÁGBAN Kommentár Október 15-ig már csak három nap van hátra. Érthető, hogy Közép-Amerika sorsára odafigyelők az egész világon az átlagosnál is nagyobb feszültséggel várják a közeli napok, hetek eseményeit. Dániel Ortega, a ni- caraguai sandinista rendszer vezetője ugyanis szeptemberben az ENSZ-ben, majd utóbb még többször is amerikai tartózkodása során, október idusát említette, mint azt a napot, amikor általános támadás indul országa ellen. Azt állította, hogy készen állnak az amerikai kormány és megfelelő szervei által készített tervek az agresszióra, amelynek nyilvánvaló célja a november elejére kitűzött nicaraguai választások megakadályozása. Hátsó gondolat Washingtoni illetékesek azonnal képtelenségnek minősítették a feltételezést, kívülállók viszont arra figyelmeztettek, hogy az utóbbi időben igen komoly ellen- forradalmi erőket vontak össze Nicaragua határainak több oldalán. Lényegében Ortega nyilatkozata vészjelzésnek fogható fel, mivel a minden módon támogatott ellenforradalmárok nagyszabású offenzívája esetleg mégis magával hozhatná a közvetlen amerikai beavatkozást, a nicaraguai politikai vezetés nyilván úgy gondolta: ha világgá kiáltják a rendszerük elleni terveket, annak nemzetközi hatása visszatarthatja az agresszióval netán kacérkodókat. A külvilági és a hazai megítélés hatása egyébként máris érződik Washingtonban. Hiszen a képviselőház szerdán végül úgy döntött, hogy a most kezdődött költségvetési évben a kormány kiadási terveiben egyetlen cent sem szerepelhet a nicaraguai ellenforradalmárok számára. Vitathatatlanul növekszik hát az ellenállás Reaganék közép-amerikai politikájával szemben, alighanem annak hatására, hogy nyilvánvalóvá vált: az Egyesült Államok kormányának biztatására utasította el néhány közép-amerikai állam a Contadora-csoport kiegyensúlyozott béketervét, amelyet Nicaragua elfogadott. Otthon és külföldön mind többen vetik a Rea- gan-kormányzat szemére, hogy nem az igazi rendezés, a közép-amerikai viszonyok békéssé tétele lebeg a szeme előtt, hanem az, hogy miként dönthetné meg a neki nem tetsző nicaraguai rendszert. Mivel e politika csinálói úgy látják, hogy a közelgő parlamenti választás megerősíti a sandinistákat, vitathatatlanná válik kormányzásuk törvényes volta, hát szeretnék azt megakadályozni. Egy újabb, minden korábbinál erősebb fegyveres támadás alkalmas lehet erre, ha pedig mégsem, akkor még Ortega jóslata a közvetlen agresszióról is valóra válhat. Eme hátsó gondolat mindenesetre nem áll messzire a washingtoni politikacsinálóktól. Avar Károly
