Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-12 / 281. szám

1984. október 12., péntek Dunántúlt napló 3 Pártfórumon: ^ A bőrgyár dolgozója, Nyuli György Pécsett, Nagydeindol 2/1. alatt építi családi házát gyári segítséggel. Életrajzi könyv a baranyai ellenállókról Az ellenállási, antifasiszta mozgalmak baranyai részve­vőiről gyűjteményes életrajzi kötet jelenik meg 1985 áprili­sában, felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából. A veteránok felkutatását, élet­rajzuk megjelentetését a KISZ Baranya megyei Bizottsága kezdeményezte, s az akció támogatóinak — az MSZMP Baranya megyei Bizottsága, a Magyar Ellenállók és Anti­fasiszták Baranya megyei Szervezete, a Janus Pannoni­us Múzeum helytörténeti osz­tálya, a Baranya megyei Le­véltár — részvételével mun­kabizottság alakult a gyűj­tés, kutatás és szerkesztés el­végzésére. A kötetben mindazon élő személyek helyet kapnak .élet­rajzukkal, akik részt vettek a spanyol polgárháború nem­zetközi brigádjainak harcai­ban, valamint a második vi­lágháború hazai és külföldi partizánharcaiban, hazánk felszabadításában és az 1956-os ellenforradalom leve­résében. A kötet szerkesztője Vargha Dezső levéltáros. A szerkesztő bizottság munkáját segítik az adatok gyűjtésével s a szemtanúk felkeresésével a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Tanárképző Ka­ra másodikos, harmadikos történelemszakos hallgatói és a kari pártszervezet. Az eddigi kutatások ered­ménye több tucatnyi dosszié önéletrajzokkal, fényképekkel. A tervezett kötet anyaga azonban még korántsem tel­jes. Éppen ezért tesszük köz­zé a szerkesztő bizottság ké­rését: mielőbb jelentkezzenek az MSZMP Baranya megyei Bizottsága pártarchívumánól, vagy a Megyei Levéltárban a kötet szerkesztőjénél mind­azok, akik a fent említett mozgalmakban, harcokban tevékenyen részt vettek, illet­ve azok, akik ilyen személyek tevékenységével, életével kapcsolatos adatokkal tudnak szolgálni. A bőrgyári dolgozók lakáshelyzete Építési és vásárlási kölcsönökkel segít a gyár Feltételezem: nem mindegy manapság, hogy egy adott munkahelyen milyen az embe­rek közérzete, ha a lakás, lak­ni szavak felmerülnek. Érzik-e, hogy a munkahely e legége­tőbb egzisztenciális kérdésben segít-e, s e segítségnek akad­nak-e kézzelfogható eredmé­nyei? A Pécsi Bőrgyár párt-végre­hajtóbizottsága a közelmúlt­ban tárgyalta a vállalati dol­gozók építési és lakásvásárlási igényeinek alakulását, számot adva arról, hogy az elmúlt négy évben — 1981-től 1984-ig — mit tudtak tenni. A tájé­koztató minden mondata a se­gítőkészséget sugallta, s jó volt olvasni: a lakásépítési igénylők kérelmeit az időszak alatt maximális mértékben ki­elégítették a kollektív szerző­désben rögzített feltételeknek megfelelően. E magánerős épí­tők több százezer forintos tá­mogatást kaptak! A lakásvá­sárlás már nehezebben ment: az említett időszakban mind­össze 20 lakás vásárlására nyílé lehetőség: 10 lakást a MÉV Lakásépítő és -Fenntartó Szövetkezet beruházásában és Hitelezésében, tízet pedig az OTP-konstrukció keretében tud­tak dolgozóik számára bizto­sítani. Nézzük sorjában az éveket. Heten kaptak 1981-ben lakás- építési támogatást: összesen félmillió forintot, öt család la­kásvásárlását támogatták 340 000 forinttal. A következő évben — 1982-ben ’— 14-en koptok lakásépítési hozzóiáru- lást 1.3 millió forint összérték­ben és nyolcán kaptak közel 650 000 forintot lakásvásárlás­ra. 1983-ban hét dolgozó 700 000 forintot kapott lakás­építésre, 22-en pedig közel két­millió forintot lakásvásárlásra. Az idén 10-en kaptak összes­ségében egymilliót építésre és ez ideig hárman 116 ezret la­kásvásárlásra. E mellett továb­bi támogatásként szinte minden évben 50—100 dolgozó kapott kedvezményes szállítást, soknak jutott bontási anyag. Egyéb vonalon is sikerült néhány la­kást biztosítani, így összességé­ben 1981 és 1984 között 83 vál­lalati dolgozó lakáshoz jutásá­ban segített ar Pécsi Bőrgyár. így sikerült elérni, hogy je­lenleg 51 dolgozójuk lakással knocsolatos kérését tartják nyil­ván. Hárman kértek építési köl­csönt, huszonketten lakásra vár­nak, heten lakáscsere-igényü­ket nyújtották be, s tizenkilen­cen kértek lakásvásárlási köl­csönt. Ez adja a vállalat és a vállalati Ickáselosztó társadal­mi bizottsáq soron következő fel­adatait is. Már aláírtak egy szerződést az OTP Baranya me­gyei Igazgatóságával, hogy egy építkezés keretében újabb 11 lakást kapnak majd — itt a be­költözés 1986-ban várható. Elő­zetes tárgyalásokat folytattak a Mecseki Ércbányászati Válla­lattal, a Postával, a PÉTÁV-val, a Mechanikai Laboratóriummal, a Közúti Építő Vállalattal, hogy az igényeknek megfelelő­en esetleg újabb közös építke­zést indítanának, s várhatóan az év végén már a döntés is megszületik. S az is nyilvánvaló, hogy a jövőben is további 60— 80—100 ezer forintos össze­gekkel segítik dolgozóik lakás­vásárlási-építési kéréseit. K. F. Pályázati felhívás Á haza minden előtt Az„1985-ös év olyan kiemel­kedő belpolitikai és nemzetközi eseményekben bővelkedik, mint hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, az MSZMP XIII. kongresszusa, a hitleri fasizmus és a japán militazizmus felett aratott győzelem 40-ik, a Var­sói Szerződés megalakulásának 30-ig és a helsinki záróokmány aláírásának 10-ik évfordulója. E kiemelkedő eseményekre tör­ténő felkészülésünk alkalmából a Magyar Honvédelmi Szövet­ség „A haza minden előtt” címmel pályázatot hirdet, az MHSZ életét, munkáját bemu­tató irodalmi, képző- és fotó- művészeti alkotásokra. A pályázaton részt vehetnek amatőr és hivatásos alkotók egyaránt, személyenként legfel­jebb három alkotással. Csak eredeti — pályázatokon még nem szerepelt, publikált, ki nem állított alkotásokkal — lehet pályázni. A pályamunkákat a Magyar Honvédelmi Szövetség Országos Központ címére — 1394 Budapest, Beloiannisz u. 16. — kell megküldeni 1985 január 5-ig. A pályázat jeligés. Ezzel kapcsolatos mindennemű felvilágosítást a fenti cimen le­het kérni, illetve az MHSZ me­gyei parancsnokságán. niégynen ora a 11 ä ros Ilit: Á szép, virágos Mohácsért A parkosítást önként kezdték a lakók Biró Gáspár s meg lehet nézni, már igen szép eredménye van. Bíró Gáspár mint közös képviselő személyesen járt utá­na, hogy például rózsát kap­janak, de minden lakó hozzá­járult valamilyen ehhez ha­sonló segítséggel. Azóta is rendszeresen vágják a füvet, gondozzák a növényeket, ön­töznek. Annak idején, amikor saját elhatározásból hozzálát­tak a parkosításhoz, felesége őrizte és osztotta ki a munká­ra jelentkezőknek a szerszá­mokat. A szerszámokat és a fűmagot a városi tanács adta, ezzel járult hozzá a lakótelep szépítéséhez. Ezenkívül igen sokat köszönhetnek Porgányi Lászlónak, a város főkertészé­nek, aki szakmai tanácsot, maximális segítséget nyújtott a szombatjukat, vasárnapjukat föláldozó lakóknak. Ilyen előz­mények után nem csoda, ha a ,,40 órát a városért” felhívás­hoz mindenki csatlakozott ezen a környéken is. Bíró Gáspár: — Ez a mi érdekünk is, hi­szen mindenki úgy érezte, em­bertelen a zöldterület nélküli környezet, az, hogy amint ki­léptünk az ajtón, máris sivár „közterületen” voltunk, s ezen akartunk változtatni. A másik dolog, hogy a szép környeze­tet ugyan mindenki szereti, de sokan vannak, akik nem jut­nak el önmaguktól a tettig, s ezért kell időnként egy-egy ilyen versenyszerűen meghir­detett akció, s hívásra, kérés­re már a város bármelyik la­kója szívesen jelentkezik. Ennek a negyven órának, ami biztosan minden esetben több is lesz ennél, az értéke­lésére a jövő évben kerül sor, de talán mindegy is, a ver­senyt ki nyeri meg: a nyertes ugyan Mohács városa és an­nak valamennyi lakója lesz. D. Cs. M indenki szeret szép, tiszta, s természetesen lehetőleg virágos, fákkal, bokrokkal tarkított városrészben lak­ni. Sőt nemcsak annak örülünk, ha közvetlen kör­nyezetünk ilyen, hanem ha városunk egésze is hasonló képet mutat, hisz mindenkit jóérzéssel tölt el, ha barátságos utcá­kon át vezet az útja. Míg ellenkező esetben ismerősei más városból, netán külföldről érkező vendégei előtt kénytelen szégyenkezni, ha városának utcái porosak, piszkosak, és se­hol egy fa, egy szál virág. Mindez igaz, de - minthogy nálunk ez már jó pár éve így alakult —, azzal is tisztában vannak az emberek, hogyha barátságos környezetben sze­retnének élni, ahhoz önmaguk is hozájárulhatnak, s nemcsak azzal, hogy nem szemetelnek, hanem azzal i«, hogy közösen összefogva, társadalmi mun­kában parkosítanak. Ennek persze leginkább az új lakóte­lepeken van értelme, hiszen ahol családi házak vannak, ott mindenki természetes dolog­nak tartja a virágok, bokrok ültetését, s eszébe sem jut, hogy ez társadalmi munka. Ugyanez a helyzet falun: még a legszegényebb ember is adott arra. hogy háza előtt ha más nem is. de legalább fű le­gyen. Persze, a városi embe­rek másként gondolkodnak: többségükben megvárják, míg a városrendezés terve és üteme szerint a legújabb panelházak között is megjelennek a par­kosítok. Vannak azonban olyan em­berek, aki nem várják ki ezt az időt, mert ösztönszerűen ide­genkednek a rideg környezet­től, s egy-egy ház lakói össze­beszélnek, s nekiállnak maguk, hogy kedvükre való növények­kel vegyék körül lakóhelyüket. A spontán kertészkedések mel­lett az utóbbi időben egyre- másra hirdetnek különböző társadalmi szervek is olyan ak­ciókat, amelyekkel környezet­szépítő munkára szeretnék bír­ni a városok lakóit. Sok ilyen volt már; most a legújabb a „40 órát a városért" környe­zetszépítő verseny, melyet ha­zánk felszabadulásának 40. év­fordulójára hirdettek meg sok helyen, így többek között Mo­hácson is. Hogy a mohácsiak szeretik városukat, az már több ízben bebizonyosodott, most pedig, a városi tanács, a megyei és a városi népfrpnt felhívására annyian csatlakoztak ehhet a szép környezetért indított ver­senyhez, hogy a lokálpatrio­tizmust itt már vitatni sem le­het." A februárbán meghirde­tett „40 órát a városért" moz­galomhoz a lakosság több mint 65 százaléka csatlako­zott, ez 3550 családot jelent. Elsősorban parkosításról van szó, s ennek leginkább az új lakótelepeken van látszata. Díszcserjék a házak előtt Azt is el kell mondani, hogy akik ezt a munkát vállalták, azok tulajdonképpen jóval többet vállaltak a személyen­kénti negyven óránál, hiszen a virágültetés vagy a park- gondozás nem olyan dolog, amit negyven óra alatt „el le­het intézni” — ez folyamatos, állandó törődést igényel. A sok közül az egyik legak­tívabb család Bíró Gáspáré: ö feleségével együtt igen so­kat tett azért, természetesen a lakótársakkal együtt, hogy há­zuk környéke szebb legyen. — A Radnóti lakótelepről költöztünk ide a Felszabadu­lás lakótelepre, s míg az elő­ző már egy belakott városrész volt, ez akkor nagyon rideg­nek tűnt. A ház körül elva­dult, gondozatlan volt a kör­nyék, s akkor minden felszólí­tás nélkül mi magunk, lakók nekiláttunk rendbehozni: ás­tunk, ültettünk rózsát, ecetfát, füvesítettünk, s ebből a mun­kából senki nem akart kima­radni. pontosabban senki nem akart lemaradni, s a környező házak is hozzáláttak. Ez lesz a második tél, amit itt töltünk,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents