Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-06 / 275. szám
t Az 1084-es átadási idény eredményei Újabb tiz-egynéhány méterrel nőtt a fekete védőtető, ami egyben azt is jelenti, hogy befejeződött az 1984 évi ásatási idény Az elmúlt hónapokban szabaddá vált falak most e tető alatt pihennek, a leletek pedig, amik idén szerencséltették a kutatókat, már biztonságos helyre költöztek. A régész az idén kapott kérdésekre keresheti a választ. Mielőtt azonban átadnánk a szót — egyelőre csak a hangosan gondolkodás jellegű számadás végett — dr. Sándor Mária régésznek, tartson velünk az olvasó egy rövid sétára és vegyük szemügyre együtt: mit látni ma a pécsi székesegyház mögött az 1977 óta folyó ásatás színhelyén. A terület keleti végén szabaddá -tették a hajdani várfal itt még meglévő eredeti szakaszát. Bent a tető alatt idén tovább folyt a „magna aula” részletes kutatása, melynek során érdekes és értékes leletek kerültek napvilágra. Itt most már teljes hosszában járható az északi folyosó és a maga valójában látható az 1664. évi Zrínyi-ostrom okozta károsodás, ami gyakorlatilag a vár létének a végét is okozta, hiszen a török már nem állította helyre, csupán annyit tett, hogy a romokat földdel takarta le. Az egyetem-épület és az Aranyos Mária kápolna között már nyomokban korábban megismert épületmaradványokat egészében feltárták, s a kápolnán túl újabb nagy területen távolították el a feltöltéssel odakerült földet. Idén sem nyúltak a kápolna északi oldalához; ennek a teljes feltárása várat magára. amíg a fölé magasodó fal statikai vizsgálatát, illetve szükség szerinti megerősítését el nem végzik. Tavaly a kápolna területén három törökkori kútszerű szemétgödröt tártak fel, ezekhez idén további hat csatlakozott óriási leletanyaggal. Az idei úi feltárás már a Gosztonyi-kőtár mögött van, kevés számottevő falmaradványt hozott felszínre, lévén ez a kápolna előtti térség. A most végétért ásatási idény viszont már felvetette az egész romkert restaurálásának és be- mutathatóvá tételének a szükségességét, amiről lesz még szó e cikk keretében. Most azonban hallgassuk meg a régészt. — Ebben az évben sikerült lehatárolni az egyetem épületének a tömegét — kezdte tájékoztatóiét dr. Sándor Mária. — Magában a belsőben pedig részletkutatásokkal tisztáztuk, vannak-e korábbi előzmények. A nagyterem kutatása során a törökkori padlószint alól került elő a szezon legbecsesebb lelete, egy kőből faragott címer, amely szerintem különös jelentőséggel bír az épület rendeltetését illetően. Itt említem másik érdekes leletünket, egy kisméretű, bronzból készült, reneszánszkori címerrel, ékes ágyútöredékét. A (további kutatások feladata lesz a címer alapján meghatározni az ágyú egykori készíttetőjének a személyét. Az északi 32 méterhosszá folyosó az 1664-es robbantás omladékainak az eltávolítása után az eredeti padlószinten járható, s ezáltal jól érzékelhető az egyA keleti várfal a feltárás után Az Aranyos Mária kápolna előtere épDIetmaradványokkal. kori épület teljes hosszúsága és magassága. — Az egyetemtől nyugatra teljes egészében feltártuk a nagyjából szabályos négyzetalaprajzú románkori helyiséget, amelyből néhány éve előkerült az emlékezetesen szép románkori palmettás díszítésű oszlopfő. Az is kétségtelenné vált, hogy e helyiségnek a pusztulását követően építették az egyetemet, melynek a nyugati fala a románkori helyiségre épült. De ennek a helyiségnek a rendeltetését ma még nem tudni. További kutatást kíván az, hogy az Aranyos Mária kápolna és az egyetem közötti területnek a beépítése a megelőző korban milyen volt. Annyi már bizonyosra vehető, hogy a 12—13. században részben beéoített területen, a 14. században nagy átrendeződés volt, az ekkor emelt épületek a korábbi, románkori házak maradványaira helyezkedtek. — Az Aranyos Mária kápolna nyugati—délnyugati sarokcsatlakozását is egyértelműen lehatárolhattuk, a török — kútszerűen mélyített — szemétgödrökből pedig a gazdag törökkori anyag mellett némi gótikus épületdísz-töredék is előkerült, amelyekből — a korábban találtakkal együtt — visszakövetkeztethetünk a ká- pölna gazdagon díszített architektúrájára. Egyébként a török anyag változatlanul edénytöredék, amelyek között azonban több olyan típus is van, ami eddig nem volt egyértelműen törökként meghatározható. — A kápolnától nyugatra nagyobb szabad tér mutatkozik, melynek a betöltéséből egy jelentős kisebbméretű románkori oszloptörzs került elő. Szükség lesz e terület további feltárására a korábbi korszakok kutatása mellett a kiterjedtség megállapítása végett is. Részlet az északi folyosóból — most már jól érzékelhetők a méretek — Az egyetem keleti oldalán igyekeztünk tisztázni a várat lehatároló falat. Eredményként kiderült, hogy a jelenleg látható várfal nagyrészt török építmény, amit a lepusztult középkori falra építettek. Megtaláltuk a középkori fal jelentősebb szakaszát is, valamint annak az alapozását. Ebből következtethetünk a közép- és törökkori szintviszonyokra. Az idei kutatási idény legjelentősebb lelete kétségkívül a mór említett címer volt, így arról a következőkben részletesebben is szólunk. Ezegykb. 30x30 cm nagyságú, alul csúcsban véqződő hibátlan címerpajzs, amelyen az egykori felfüggesztés nyomai is láthatók. A kő állapotából ítélve a címer belső térben lehetett elhelyezve. A címer szimbolikája a használat kettősségére utal: eay keresztet ábrázol a szárak végeinél egy-egy Anjou-lili- ommal, a szárak találkozásánál pedig egy keresztberakott kulcspár van. Mit jelent ez a szimbolika? — Az Anjou-liliomok egyértelműen az akkori magyar államiságot jelenthetik — magyarázza dr. Sándor Mária —, s ez egyben a korra nézve is meghatározó. A kulcsok a szentszéket, vagyis az egyházat jelképezik. E kettős szimbolika azt jelentheti, hogy olyan rendeltetésű doloqé lehetett a címer, mint a feltételezett egyetem, amelynek az alapításában részes volt a korabeli állammal együtt az egyház is. — Mutat-e hasonlóságot ez a címer más, korabeli egyetemekéivel? — A középkori egyetemek általunk ismert címereiben a 15. századtól kezdve a könvv szereDel szimbólumként. De — kérdem én — akkor már hol volt a pécsi eayetem? Mindenesetre igen alapos összehasonlítható címertani vizsgálatokra lesz még szükség az Anjou-korból. — Ha nem az egyetemé, akkor kié, vagy mié lehetett a címer? — Máshonnan nem kerülhetett ide, ez nem volt jellemző arra a korra. De mit is keresett volna itt Pécsett máshol egy ilyen címer? — És még mi lehetne? — Kevés variációra van lehetőség. Lehet a címer egy személyé is. De ha világi személyé. akkor mit keres benne az egyházi szimbólum, s ha egyházi személyé, akkor az államiság szimbólumának a jelenlétére nincs magyarázat. Különben hadd hivatkozzam méq a közéokori európai egyetemek leakiválóbb szakértőjére, az Amerikában élő Gábriel Artrikra, aki magai is valószí- nűs'ü. hogy ez a címer az első magyar egyetemé lehetett. Az ásatást a közelmúltban megtekintették a megye és a város párt- és állami vezetői. A látottak nagy megelégedéssel töltötték el őket, s ott a helyszínen felmerült, hogy gondoskodni kell a romkert restaurálásáról, biztonságos védelméről, s olyan értelmű helyreállítás lehetőségét kell megteremteni, hogy a „magna gúla” múzeumként az itt talált páratlan leletanyag bemutatóhelye legyen. Piti Zoltán városi tanácselnök ezzel kapcsolatban kérdésünkre elmondta. hogy o város a megyével és az Országos Műemléki Fel- üavelőséggel karöltve rendeli meg a programtervet, s e szervek együttesen kívánnak gondoskodni a helyreállítás pénzügyi fedezetéről. Ez ügyben különben Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Fel- ügyelőséq igazgatója is úgy foglalt állást, hogy a romkertet a teljes helyreállítás révén ebben az évtizedben bemutatha- tóvá kel! tenni. Hársfai István Megtaláltak az egyetem címerét? Ebben az évtizedben bemutatható lesz a romkert Változó idegenforgalom A jó hírű magyar vendéglátás szellemében Tartalmas szolgáltatásokat vár az utazó l/ Ar-r tovább erősíteni a hazai gazdaságban kialakult pozícióját az idegen- forgalom. Számottevő változások, kiugró hagy fejlesztések ugyan nem várhatók, a szakemberek mégis bizakodnak, hogy a különféle tartalékok mozgósítása és a néhány területen szükséges szemléletváltozás hozhat eredményeket. A Pécsett megrendezett II. országos idegenforgalmi konferencia egyik jelentős eredménye, hogy nemcsak alapos elemzésnek vetette alá az eddigi tapasztalatokat, de meghatározta azokat a legfőbb célokat, feladatokat is, amelyeket a jövőben követni érdemes. A vitában kialakult vélemények egyértelművé teszik, hogy a turizmus szervezése, a hazai és a külföldi vendégek fogadása, utaztatása, olyan fontos bevételi forrás, amelyet továbbra sem szabad figyelmen kívül hagyni. A főbb törekvéseknek azonban változnia kell. Míg korábban minél nagyobb tömegek fogadása volt a cél, ma már ez illuzórikus lenne. A sajátos gazdasáqi körülménvek a határon innen és túl egyaránt meggondolásra késztetik az utazót. Pénzéért minél tartalmasabb szoláltatásokat kíván és csak akkor marad hosszabb ideig, ha valóban jól érzi magát. Az idegenforgalom gazda- sáaossáqának, hatékonyságának és versenykéoességének fokozása megköveteli a szervező munka iavítósót, a programkínálat bővítését. Mindez csak látszólag az ideaenforqa- lom belső üave, hiszen ahhoz, hogy a szintet tartani lehessen, megfelelő településfejlesztési koncepció és számos eavüttműködő partner kívántatik. Az ideaenforgalom eaészsé- ges fejlődése nem képzelhető el menfelelő háttér, íav a természetvédelem munkálkodása, vagy soort és kultúra nélkül. De leaalább ilven fontos, hoay a szakma művelői iái felkészültek legyenek, értsék és szeressék, amit csinál" 'k. A pécsi tanácskozáson ezenkívül az is hanqsúlyt kapott, hoay a gyakorlatban jobban kell hasznosítani a measzerzett tudást. Nem elég a szakembereket beiskolázni, de arra is törekedni kell, hogv a tanultakat megfelelően alkalmazzák. Bár a külföldiek fogadásának jelentősége várhatóan nem változik, az ideaenforgalom szervezői, irányítói eqyre naayobb fontossáaot tulajdonítanak a hazai turizmus fejlesztésének. Azt vallják, hoqv a belföldi iaénvek kielégítése csak növekvő színvonalon valósítható meg. Az előrejelzések szerint a magyar állampolgárok éves szabadsáauk több mint neqyedét fordítiák üdülésre, a turizmussal kapcsolatos kiadások a lakossáq fogyasztási alapjának mintegy 6 százalékát jelentik. Az utazásoknak eayre rövidebb távra és várhatóan elsősorban a naavobb városod környékére korlátozódnak. Emellett az elmúlt évek településfejlesztési elemzései, valamint a külföldi tapasztalatok újra ráiránuították a fiaveimet a falusi üdülés jelentőségére. Az adottsáaok meglehetősen sokrétűek, a vízpart, a heqyvi- dék, a népi haavományok mind más-más lehetőségeket kínálnak. A statisztika szerint az idén közel 2 millióan töltötték a nyarat szakszervezeti, vállalati, vagy ifjúsági üdülőben. De sokan vették igénybe a viszonylag olcsó kereskedelmi szálláshelyeket, a magánnyaralókat és víkendházakat is. A hazai turisták a múlt évinél mintegy tíz százalékkal több alkalommal utaztak külföldre. A több mint 5 millióra becsült „kalandozó magyar” jelentős része elsősorban a szomszédos szocialista országokat kereste fel. A belföldi turizmus lehetőségeit gazdagította, a magánpanziók, a kempingek és a fizető-vendéglátás számának növekedése. Jelenleg mintegy 200 ezer magánüdülő és hétvégi ház van az országban, a számítások szerint legalább 800 ezer férőhellyel. Figyelemreméltó körülmény, hogy ez kétszer annyi, mint a kereskedelmi és a szociálturisztikai férőhelyek száma összesen. A Balatont érintően mindez azért lényeges, mert ott a kö- zeliövőben újobb szálláshelyek nem létesülnek. A 90-es évekig a vízminőség védelmét szolqáló fejlesztések kapnak elsőbbséget. A „magyar tenger” egyik tehermentesítője a Velencei-tó, míq a másik a Mátra-bükki körzet. A Mátra a meqközelítés feltételeinek javulásával egyre erőteljesebben kapcsolódik az országos és a nemzetközi idegenforgalomba. Kedvező esetben hasonló változás vár a Mecsek vidékére is, amelynek idegenforgalmi fejlesztését az elképzelések szerint az ezredfordulóig kellene megoldani. A tervidőszak végéig 32 százalékkal. azaz 76 ezer férőhellyel bővülnek a kereskedelmi szálláshelyek. A folyamatban lévő rekonstrukciókkaf együtt, a jövő év végéig csaknem tízezres kaoacitásnöveke- dés várható. A következő esztendőben átadják az új kongresszusi központot. A budapesti létesítmény konferenciák, bankettek, kiállítások, filmvetítések és hangversenyek rendezésére lesz alkalmas. elképzelései között J'-'VtJ lénveges helyet foglal el a gyógyturizmus fejlesztése. Hazánk a termálvíz- készletek alaoián a viláarana- listán az ötödik helyet foglalja el. Lehetőségeink kihasználását tekintve azonban koránt sem állunk ilyen kedvező helyen, igaz, az utóbbi időben történtek kedvező változások. Megépült néhány gyógyszálló és növekedett a gyógyvendé- qek átlagos tartózkodási ideje, és biztató a jövő is. Mór készül a sárvári gyógyszálló és aláírták a büki beruházás szerződéseit. A távlati tervek között szerepel az Ár- pád-híd budai hídfőiénél létesítendő Thermál Szálló és .a Jó- zsef-hegyi forrás vizére telepítendő Malomtó Gyóqyüdülő, amelv külön érdekessége, hogy a közeli barlang lehetőséget nyúit légzőszervi betegségek terápiás kezelésére. De vannak hasonló elképzelések a Tabánt il(e*ően is. A fejlesztések lehetőségeit a vállalatoknak maguknak kell biztosítaniuk. KözDonti forrásokra aránylag csekélv mértékben lehet számítani. Az utazási irodáknak, a vendéglátó és egyéb vállalatoknak éopen úgy élni kell a korszerűbb üzleti, kereskedelmi módszerek lehetőségeivel, a rugalmasabb és összehangoltabb piaci munkával, mint ahogv az más területen is követendő. A pécsi konferencia alapos szakmai elemzései, a kialakult tartalmas vita megfelelő támpontot ad az idegenforgalomban tevékenykedők munkájához. A megállapítósok, az elképzelések azonban megnyugtatóan jelzik a másik fél számára is, hogy a hazai turizmus, a hagyományosan jó hírű magyar vendégfogadás szervezése, irányítása biztos kezekben van. Az ideqenforga- lom a változó körülmények között igyekszik még jobban felkészülni, megtalálni a helyét és teljesíteni feladatát. Ferenci Demeter