Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-12 / 281. szám
1984. október 12., péntek Dunántúli napló 7 Ma avatják fel az atomerőmű második blokkját 880 megawatt Paksról A jövő század üzeme... Ez a benyomása támad annak, aki a Paksi Atomerőmű reaktor- csarnokába lép. Először az óriási, vagy inkább monumentális méretek képesztik el. Az építmény hosszúsága vagy száz, szélessége mintegy harminc méter, s a magassága sem lehet sokká) kevesebb. Másodszor a néptelenség, az embernélküliség látványa ragadja magával a látogatót. Az, hogy az erőmű legfontosabb épületében nem találunk senkit. S mégis, megállás nélkül ontja magából a két reaktor a hőt, amelyekből majd gőz, a gőzből pedig áram lesz. Hogy az ember szerepe itt már csak a megfigyelésre, a regisztrálásra szorítkozik, az a 11- es blokk félkör alakú, nem túl nagy vezénylőtermében válik érzékelhetővé. A képernyőkön megállás nélkül mozognak, villognak a színes fényjelek. Az előttük ülő férfiak nyugodt arca, halk beszélgetése elárulja, hogy minden a legnagyobb rendben halad, engedelmesen dolgozik a ll-es számú blokk reaktora, turbinája és generátora, egyszerűbben kifejezve: áramot ad már a Paksi Atomerőmű II. blokkja is. Az előzmények távirati stílusban: a 60-as évek második felében döntöttek a négy blokkból álló — egyenként 440, összesen 1760 megawatt teljesítményű — Paksi Atomerőmű felépítéséről. 1982. december 28-ón avatták fel az I. blokkot, 1984. szeptember 30. voj) a II. blokk üzembe helyezésének határideje, amit 1984. szeptember 6-ra rövidítettek le az építők és szerelők. Napjainkra, vagyis 1984. október 12- re már teljes erővel dolgozik, termeli az áramot a II. blokk turbinája és generátora is. Megmarad az olaj Más szavakkal: 1984. október 12-től már 880 megawatt teljesítmény szolgáltatására képes a Paksi Atomerőmű Vállalat. 40 milliárd forintba került a két blokk. — Ismeretes, hogy az ország két nagy erőműve, a százhalombattai, illetve leninvárosi gáz-, illetve olajtüzelésű — mondja Tallósy János, a PAV osztályvezetője. — Mindkét létesítmény még akkor épült, amikor olcsó volt az olaj, s nem sejtettük, hogy két nagy olajárrobbanás előtt állunk. A kőolaj megdrágulását követően A sajtó, rádió és televízió Mit tehet egészségűnk védelméért ? Mit tehet az írott sajtó, a rádió, a televízió egészségünk védelméért? — Ez a kérdés foglalkoztatta Moszkvában. 20 ország képviselőit azon a konferencián, melyet a WHO kezdeményezésére a moszkvai televíziós központban rendeztek meg szeptember végén. A WHO, a Világ-egészségügyi Szervezet csaknem 200 tagállamot számlál. Számos nagy programot hirdetett még a világon, de nemcsak az elvi irányítás jellemzi, hanem a gyakorlati segítségnyújtás is. A világon először rendeztek olyan konferenciát, ahol egészségügyi szakemberek és olyan televíziós társaságok képviselői cserélték ki gondoadtuk ki a jelszót: minél kevesebb kőolajat eltüzelni, minél többet feldolgozni! Azzal, hogy a PAV II. blokkja 440 megawattal javítja az ország energiamérlegét, nagy lépést tettünk a cél megvalósítása felé. Mint ismeretes, az idén avatta fel az ország a Dunai Kőolajipari Vállalat katalitikus krakkűzemét Százhalombattán. Ez az üzem lehetővé teszi, hogy megtakarított fűtőolajból benzint, dízelolajat stb.-t állíthassunk elő. Éjjel-nappal Nyolcezer ember épített és szerelt Pakson, s többé-kevés- bé részt vett ebben a munkában még a PAV sok dolgozója is. Azt, hogy 24 napot nyertek az előirányzott határidőhöz képest, kimondani, leírni nagyon egyszerű, elérni viszont nagyon nehéz volt. Mint minden ilyen nagy beruházáson, itt is készítettek hálóterveket, amelyekben logikai sorrend szerint hangolták ösz- sze, ütemezték a különböző munkák menetét. De minthogy egy ilyen óriási építkezés hihetetlenül szövevényes — öt fővállalkozó, több tucat alvállalkozó, plusz a külföldi gyárak, szállítók —, mint történni szokott, az előre nem látható váratlan események gyakran megkérdőjelezték a hálóterv számításait, s előtérbe lépett az emberi lelemény és áldozatkészség. Csak egy külön krónikában, könyvben lehetne kifejteni, részletezni, mi mindent éltek át az építők és szerelők, hogy tartani tudják a határidőt. Hányszor maradtak bent túlórázni, hány napjuk maradt bent az éves szabadságokból; hányszor csengett náluk vasárnap délután, vagy éjszakánként is Paks-ügyben a telefon stb. A PAV II. blokkja csak egy kiemelkedő állomás az atomerőmű-építkezés történetében. Az, aki megszemlélte a II. blokk turbináit, generátorait, s megfordul, egy újabb monumentális méretű üzemcsarnokot lát maga előtt, amely — az I. és II, blokk már ismert munkatermétől eltérően — tele van nyüzsgő emberekkel. A betonpadlón heverő, beépítésre váró óriási gépek, alkatrészek sokaságával. A zaj, a lárma világa ez, ahol még késő este is villognak a hegesztőpisztolyok. 1987 végére be kell fejezni Pakson az építkezést és szerelést. Magyar László Az MTESZ elnökségének illése Az MTESZ országos elnöksége csütörtökön Kónya Albert akadémikus elnökletével ülést tartott. Az ülésen Sebestyén Jánosnak, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettesének előterjesztésében a következő tervidőszak műszaki fejlesztési koncepcióiról tárgyaltak. Az elnökség többek között megállapította, hogy igen fontos a feljesztési irányok gondos rangsorolása. Az MTESZ szakértői bizottságot küldött ki a fejlesztési koncepciók társadalmi vitájában felvetett javaslatok, észrevételek összefoglalására. Az ülésen Tóth János, az MTESZ főtitkára beszámolt a szövetségnek az utóbbi időszakban végzett munkáról. Az édesapa nyomdokain t taskos kötetekre tellene talán, ha valaki megpróbálná V összegyűjteni mindazokat a példázatokat, történeteket, amelyek az Idő lelki sebeket gyógyító, fájdalmakat mulasztó hatalmáról szólnak. Ki tagadná, hogy ez a különös hatalom valóban létezik. A veszteség persze pótolhatatlan marad, de az emberi természet ágy formálja a múltba tekintést, hogy a széppel, a kedvessel takargatja a tragédia komor árnyait. így van ezzel Szigeti József- né, a pécsi Landler Jenő mun- kásőrzászlóalj tagja is. A zászlóaljtörzs ellátó rajában teljesít szolgálatot 1983 januári eskütétele óta. Kedves, közvetlen, mindig segítőkész közösségi ember, valamennyi rojtag kedvence. Csakúgy, mint a munkahelyén, a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalatnál, ahol bérellenőrként dolgozik. Mi lehet megnyerő egyéniségének titka? A döntő tényező biztosan a család melegével védett, kiegyensúlyozott, boldog gyerekkor. Egészen kilencéves koráig, pontosabban 1956. november 12-ig tartott ez a felhőtlen időszak: ezen a napon halt hősi halált az ellenforradalmárokkal vívott fegyveres harcban édesapja, Orosz Gyula, a néphadsereg hivatásos tisztje. Negyvennégy éves volt. Halála után a honvédelmi miniszter századossá léptette elő, s kitüntették a Munkás-paraszt Hato- lomért Emlékéremmel és a Vörös Csillag Érdemrenddel. Két kislány maradt árván utána: az akkor 12 éves Erzsébet és a kilencéves Maqdi, asszonynevén ma Szigeti Józsefné. — Édesapám Rónaszéken született. Családi hagyományként folytatta nagyapánk szakmáját, aki bányaüzemi asztalos volt. Édesapám 1940-től dolaozott Komlón, bányászként — kezdi a visszaemlékezést Szigeti Józsefné. Már 17 éves korában kapcsolatba került a munkásmozgalommal és 1945-ben az elsők között lép be a kommunista pártba. Később párttitkárrá választják, a komlói építőipari vállalatnál pedig asztalosipari részlegevezető lesz. 1950. végzi el a tartalékos tiszti tanfolyamot, öt évvel később a néphadsereg hivatásos tisztje lesz főhadnagyi rendfokozatban. Politikai munkásként teliesít szolqálatot. Az ellenforradalom kitörésekor a hadkiegészítési parancsnokságon dolqozik. Novemberben a tiszti karhatalmi egységben teljesít szolgálatot. Novemher 12-én a karhatalmi század eqv részét azzal a feladattal küldik a Magyareg- regy és Komló közötti térségbe, hogy számolják fel az ott meghúzódó ellenforradalmi csoportot. A fegyveresek heves ellenállást tanúsítanak. Ebben a tűzharcban éri halálos fejlövés Orosz Gyula főhadnagyot. — A tragikus esemény idején ön még kisgyerek. Milyen emlékeket őriz édesapjáról? Tekintete elréved a múltban. Huszonnyolc év! Nagylánya, a másodikos fodrászipari tanuló, maholnap kétszer annyi idős lesz, mint ő volt 1956 novemberében. El-elgondolkodva formálja a mondatokat: — Édesapám víg kedélyű ember volt. Én legalábbis mindig így tapasztaltam. Szerette a beosztottait, s úgy hallottam, hogy ők is szerették édesapámat. Soha nem zárkózott el, ha valaki a segítségét kérte. Rengeteg barátja volt. S nagyon sezretett minket is, két kislányát. Mindig tudott időt szakítani, hogy velünk játsz- szon. Szinte mindennapos családi szertartás volt a muzsikálás: édesapám mandolinon játszott, mi lányok pedig énekeltünk. Ennek köszönhetem, hoav ma is ennvi mozgalmi dalt tudok. így volt ez egészen az ellenforradalomig. Azokban a hetekben viszont alig láttuk. — Mesélt arról a gyerekeinek, hogy miért van ez így? — Emlékszem, a komlói kenyérgyárat őrizte akkor katonáival. Sokáig elmaradt, s mi a testvéremmel elhatároztuk, hogy meglepjük, elmegyünk hozzá. Félúton, családi házunk és a kenyérgyár között egy erdei ösvényen találkoztunk vele. Este volt. A fák között golyók fütyültek. Édesapám nagyon megszidott bennünket a könnyelműségünkért és ránk terítette a zubbonyát, hogy jobban beleolvadjunk a környezetbe. Otthon aztán annyira, amennyire gyerekek megérthetik, vázolta nekünk, hogy ki, ki ellen harcol és miért. Elkerülhetetlen, hogy az utolsó tragikus napra terelődjön a szó. — Tulajdonképpen nem egy, hanem két napról van szó, amit soha nem felejtek el. Lehet, hogy csak így utólag, de úgy tűnik, hogy a szokottnál is forróbban búcsúzott tőlünk. Reggel öt órakor érte a halálos lövés. Aznap talán már mindenki tudta Komlón, hogy meghalt, de édesanyámnak és nekünk nem merte senki megmondani, csak másnap délelőtt. A postásnő jött értünk az iskolába. A tanárok már tudták, hogy miért visz el bennünket. A házunk közelében a nővéremnek elmondta, hogy édesapám meghalt. Én valamivel mögöttük mentem. Hallottam, hogy Erzsi felsikolt, ugyanakkor megláttam édesanyámat feketébe öltözötten. Már nem kellett mondani: mindent tudtam. Orosz Gyula emlékét ma két utca is őrzi: az egyiket Komlón, a másikat Pécs-Vasason nevezték el róla. A Mecseki Szénbányák mázaszászvári üzemének villamos szocialista brigádia is Orosz Gyula nevét vette fel. — Édesapám halála után nagyon sok segítséget kaptunk barátaitól, munkatársaitól, a néphadseregtől. Ennek is köszönhető, hogy mindketten továbbtanulhattunk. Nővérem Pécsett, a Gyárvárosi Általános Iskolában tanár. Családunk akkor költözött el Komlóról, amikor én 1967-ben férjhez mentem. Két év után Nagykanizsáról visszajöttünk Pécsre a férjemmel. Azóta az egész család Pécsett lakik, de emlékeink Komlóhoz fűznek. Szigeti Józsefné 1970-ben lett a párt tagja, 1983. januárjában pedig a munkásőrség soraiba lépett. Édesapja példája, hősi halála volt az egyik indítéka ennek a lépésének. — Talán azt is apai örökségnek tekinthetem, hogy mindig is mozgalmi ember voltam, szeretem a közösségi életet. Elhatározásomon, vállalásomon nem csodálkozott senki: séma munkahelyemen, sem a családban. Legkevésbé édesanyám. Ö is emlékezett rá, hogy annak idején családi házunk pincéjében tanítgatta alig felcserepedett lányait pisztollyal lőni. Mostanság, amióta munkásőr vaqyok és lőgyakor- latra megyünk, gyakran magam előtt látom ezt az emlékképet: kezemben édesapám pisztolya, ujjai ráfpnódnak az enyéimre, hogy szilárdan tarthassam a gyerekkornak nehéz fegyvert, ott áll mögöttem, irányítja remegő kezem és nagy szeretettel nyugtat, bátorít, tanít. Dunai Imre tataikat, akik hazájukban egészségneveléssel foglalkoznak. A moszkvai televízió egészségnevelési programjait a konferencia háziasszonya, Julija Beljancsikova doktornő mutatta be. Ő az egészségnevelési programok főszerkesztője. A szovjet televízió több irányban segíti a nézőt egészsége védelmében. A legnépszerűbb talán a vasárnap délelőtti 45 perces házi orvosi tanácsadás. Ilyenkor Julija doktornő a televízió képernyőjéről látja el jótanácsaival a nézőket. Ehhez a műsorhoz havonta 15—20 000 levél érkezik. Van a szovjet televízióban kisgyerekeknek szóló — bábokkal játszott - egészség nevelő esti mese is. Nem „csak” mesét látnak a legkisebbek, hanem megtudják például, miért kell este fogat mosni, mosakodni. Láttunk műsort, ahol moszkvái' iskolások beszéltek a dohányzásról, és láttunk műsort, amelyben egy kisfiú két ujját mentették meg a mikro- sebészek. Az édesanyja azért tudta megmenteni a levágott ujjakat, mert látta egy előbbi adásban, mit kell tenni, tehát hogyan kell hűteni, tárolni az ujjakat. A svéd televíziós kollega mondta, hogy az ő „18 órai kávé" című, havonta jelentkező 45 perces műsoruk a felvilágosító programok mellett meghirdetett egy jógával és kocogással kombinált programot; versenyszerűen emberek százai kezdtek kocogni és jógázni. Megdöbbentő műsorokat láttunk a fejlődő országokból. A lepra, a malária, a tuberkulózis népbetegségnek számít. Kongóban és Angolában olyan televíziós műsorokra van szükség, melyekből részletesen minden kiderül, hogyan kell viselkednie a terhes anyának, miért kell kórházban szülnie, miért kell a vizet felforralnia, hogyan készíthet bébitápszert otthon, milyen tüneteik vannak a fertőző betegségeknek? Láttunk olyan műsorokat, amelyekben a svéd Vöröskereszt munkatársai Etiópiában kutat fúrtak, vagy az UNICEF képviselői egy angolai faluban megmagyarázzák a falusiaknak, hogyan kell a kötszereket és gyógyszereket használni. A szocialista országokat Bulgária és Magyarország képviselte. Megtudtuk, hogy kétévente Várnában rendez a Vöröskereszt fesztivált, melyre televíziós, játék- és dokumentumfilmekkel lehet nevezni, s az összes műsor egészségünk védelméért készült. A Magyar Televízió összes egészségnevelési programjából mi a Sorstársak című műsort mutattuk be. Igen nagy tetszést aratott a műsor, főleg azért, mert információkban gazdag és rövid riportokból építkezik. Több kollega kért tőlünk konkrét riportot, melyet beépítene saját országa műsorába. Újdonság volt a műsor formája is, többen elismerték, hogy — bár nagyon fontos lenne — mégsem jelölnek egyetlen műsort sem a siket nézők számára. Egymás műsorait nézve fel- 1 merült bennünk, milyen hasznos lenne ezeket a műsorokat cserélni, bemutatni mindenütt. Ezért szerepel a záróokmányban az, hogy a WHO és a televíziós társaságoknak együtt kell működniök, hogy segíthessék a fejlődő országokat és hogy az egyes műsorok cseréjével a hazai egészségnevelési programokat is segítsék. Célként a Világ Egészségügyi Szervezete azt jelölte meg: Az egészséges emberért 2000-ig! A konferencia résztvevői egyetértettek abban, amivel India képviselője javasolta a program kibővítését: Ivóvízért 2Q00ig! Hárságyi Margit
