Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-08 / 247. szám
A bolgár felkelés évfordulójára Bármerre jár az ember Bulgáriában, lépten-nyo- mon elcsodálkozhat azon, hogy mennyit fejlődött ez a baráti szocialista ország az elmúlt negyven esztendőben. Hiszen köztudott: a második világháború előtt Európa egyik legelmaradottabb államaként tartották számon. Ma az a benyomása az utazónak, mintha ez a sanyarú múlt nem is létezett volna, A városok, a falvak szépek, gondozottak, korszerű üzemek magasodnak mindenfelé, a megművelt földek látványa szorgos emberek kezemunkáját dicséri ... Ma ünnep van Bulgáriában, mégpedig a legjelentősebb nemzeti ünnep. A négy évtizeddel ezelőtti szeptember 9-e úgy él minden bolgár szívében, mint az igazi, a végérvényes szabadsáa első napja. Aki járt Bulgáriában, maga is tapasztalhatta, hoqy az itt élő emberek milyen gonddal készülnek erre az ünnepre. Különösen lázas volt a készülődés az idén, hiszen immár neqyven esztendő távlatából tekinthetnek-emlékez- hetnek vissza a hősi harcokra. A népi felkelésre, amely a kommunisták irányításával 1944. szeptember 9-én meqbuktatta az elnyomó monarcho-fasisz- ta diktatúrát. Az eqyszerű emberek, a partizánok és a hozzájuk csatlakozott katonai alakulatok küzdelmeire. A szovjet Vörös Hadsereg előrenyomulása Szófia irányába, hozzájárult a néofelkelők diadalához. A bolgárok ezután sem tették le a feqvvert: harcoltak tovább, részt vettek más orszáaok, így hazánk felszabadításában is. Eqyúttal a szabadsáq els4, naDiát követő hónapokra, évekre is emlékeznek a bolaárok. Meaavő- ződéssel mondják «endé- aeiknek, hoay a több mint 1300 éves államisáara visz- szatekintő Bulaáriában soha akkora változások nem mentek véqbe, mint 1944. szeDtember 9-e óta eltelt neqwen évben. Hazájuk a szocializmus építése során elmaradott aarárállamból fellett iparral és mezőgaz- dasáaaal rendelkező or- szágqá fejlődött. Megfiatalodott, meqújult az ország, s ami feltűnik a látogatónak, lakói ma is tele vannak tervekkel, tettvágy- gyal. Legnagyobb nemzeti ünnepükön tisztelettel és szeretettel köszöntjük a bolgár népet, sok sikert kívánunk országépítő munkájához. Ahol a sasok köröznek Képriportunk a Bolgár Néphadsereg büszkesége, a magashegyi egység gyakorlatáról készült. A felvételeket Sztanimir Sir- kov, a bolgár „Néphadsereg” munkatársa bocsátotta a Dunántúli Napló rendelkezésére. Mire jók a RO RO-k? Európa közútjain mind gyakrabban tűnnek fel a bolgár közúti szállítási vállalat MAT feliratú kamionjai. Bulgária — nem kis részben földrajzi fekvésének köszönhetően — hosz- szú idő óta ielentős részt vállal az észak-déli, azaz Nyugat-, illetve Észak-Európa és a Közel-Kelet közötti forgalom lebonyolításában. A bolgár szállítási vállalat az elmúlt évek során jelentősen korszerűsítette járműparkját. növelte gépkocsijainak számát. Jelenleg ez Európa eqvik legnagyobb, leqkiterjedtebb partnerkapcsolatokkal rendelkező teherfuvarozási vállalata. A hálózatbővítés során a MAT több olyan úi szolgáltatást vezetett be. amellyel a szállítási idő ielentős rövidülését, a szállítás hatékonyabbá és természetesen aazdasáqo- sabbá tételét kívánta elérni. Eddig a leaátütőbb sikert a gyorshajókkal lebonyolított, korszerű vízi, teher- és személy- szállítás aratta. A közúti szállítás időtartamát ugyanis jelentősen meg- hosszabbítia a rakomány vámkezelése, illetve a határátkelőhelyeken való várakozás, továbbá az egyes országokban fizetendő magas úthasználati díj. Alternatívaként kínálkozott a Duna víziútjo, amely Bulgáriát Jugoszlávián, Magyaror- száaon, Ausztrián keresztül ösz- szeköti- az NSZK nagyvárosaival, kapcsolatot biztosít a balti- és északi-tengeri kikötőkkel. A bolgár szállítási vállalat két éve indította be az északnyugat bulgáriai Vidin és az NSZK-beli Passau között különleges, célállomástól célállomásig közlekedő gyorshajóit, a RO RO-kat. Az Európában eddig . egyedülálló vízi szállítási mód lényege, hogy Vidin kikötőjében speciális, kerekes konténerekbe rakják az árut, amely innen a RO RO-kon útmegszakítás, átrakodás, minden egyéb időveszteség nélkül szállítható Passauig. Jelenleg négy ilyen hajót üzemeltet a bolgár szállítási vállalat a két kikötő között. Mind a négyet NSZK-beli cégek építették. A hajó 114 méter hosszú,, szélessége 22,8 méter, óránkénti átlagsebessége 15 kilométer. Fedélzetén 49 egyforma nagyságú speciális konténer számára van hely. A rakomány teljes ki-, illetve berakodásához, a hajó műszaki kiszolgálásához mindössze 6—7 óra szükséges. A RO RO a Dunán felfelé hat, visszafelé pedig négy nap alatt teszi meg a Vidin—Passau közötti 1430 kilométeres utat. Ez körülbelül ugyanannyi idő, mint a szárazföldi út — a legoptimálisabb körülmények között. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a közúton sokkal gyakoribbak a továbbhaladást akadályozó tényezők, akkor a víziút jóval kedvezőbb a szállítási hátáridők betartása szempontjából. A növekvő siker, a fokozódó nemzetközi érdeklődés hatására a MAT a szolgáltatás továbbfejlesztését, a későbbiekben újabb hajók üzembe állítását is tervezi, Vidinben pedig már épül, kifejezetten a RÓ RO-k kiszolgálására, Európa egyik legkorszerűbb konténerkikötője. A bolgár szállítási vállalat — némiképp megváltoztatott profillal — más útvonalakon is sikerrel közlekedteti a RO RO-kat. nevezetesen az égéi-, és földközi-tengeri kompközlekedésben. Többek között a MAT a RO RO gyorshaiókkal idén megindította a Földközi tenger leghosszabb kompjáratát: ez Barcelonából indul és Marseille érintésével jut Bur- gaszba. Tóth Júlia Épül a szófiai metró Rég befejeződtek mór a szófiai metró szükségességéről folyó viták, ma inkább csak az autósok bosszankodnak, mert a fővárosban se szeri, se száma a forgalomeltereléseknek az építkezés miatt. A munkálatokat a legtöbb szakaszon nyitott módszerrel végzik, hiszen a metró legnagyobb mélysége is csak 20 méter, néhol pedig alig éri el a 7 métert. Az első kísérleti szakasz hossza 7,7 kilométer, s ez az egyik legtávolabbi városrészt, Ljulin kerületet köti össze a központtal. A vonalon 7 állomás épül. A megállók mindegyikén két várótermet, tágas peront, szellőztető helyiségeket és egyenáramú alállomást alakítanak ki. A szerelvények maximális sebessége eléri majd az óránkénti 100 kilométert, az átlagsebesség pedig megközelíti az 50-et. A két végállomás között a vonatok 11 perc alatt teszik meg a távolságot. A számítások" szerint a vonalon óránként 50 ezren utazhatnak a jövőben. Jelenleg a legtöbb munkát az állomások végső arculatának megformálása adja. Különösen ott okoz ez gondot, ahol az ókori Szerdika régészeti leletei kerültek a felszínre. Az emlékek egy részét beépítik az állomások várótermeinek feljáróinak falaiba. Másrészükből kis múzeumokat rendeznek be a megállókban. A metrót szovjet szakemberek tervei alapján létesítik, s a szerelvényeket, az elektromos- berendezéseket, valamint a javítóműhelyek felszerelését is a Szovjetunióból szállítják. Szerdika - Szredec - Szófia A mai Szófia helyén már ötezer évvel ezelőtt éltek emberek. Az első települést, amelynek létezéséről a tör* ténetírós is megemlékezik, a trákok egyik törzse, a szer- de'< Vonították. Innen a név: Szerdika. A falucska a római katonacsászárok idején tartományi központ lett. Szerdika a IV. században már nagyváros. Ebből a korból származnak a mai városközpontban fellelhető legrégibb építészeti emlékei, a városfal, a középületek és a fürdők maradványai. ,,Szerdika az én Rómám” — mondta a városról Nagy Constantin kelet-római császár. A VII. század második felében az óbolgárok (bolgártörökök) elől menekülő szlávok foglalták el Szerdikát, s nevét Szredecre szlávosítot- ták. A szredec szó központit, középsőt jelent. Ezzel arra utaltak, hogy a város a Balkán-félsziget földrajzi középpontjában, főútvonalak kereszteződésében helyezkedik el. A város mai neve a XIV— XV. században terjedt el, a korabizánci keresztény templomnak, a Szent Szófia székesegyháznak köszönhető. A IV. században épült templom eredetileg temetői kápolna volt, s mai - formáját a VI. században nyerte. A XIV. században Szófia (görögül: bölcsesség) rövid ideig királyi székváros. A hódító törökök ellen utolsó csatát vívó Sismann cár itt tartotta udvarát 1382-ig, a város elestéig. Fővárossá csak a török uralom megszűnését követő ' időkben vált. Ekkor — 1879 tavaszán — Bulgária első nemzetgyűlése egyetlen szavazattöbbséggel döntött úgy, hogy a középkori bolgár főváros — Veliko Tirnovo — helyett itt legyen az’ ország székhelye. A száz évvel ezelőtti húszezres városka azóta milliós nagyvárossá nőtt. Szófia címere négy részre osztott pajzs, amelynek közepén látható az oroszlános állami címer. A pajzs felső mezejében Szerdika látképét, bal alsó mezejében pedig a fővárostól elválaszthatatlan Vitosa hegy kontúrját helyezték el. A pajzsra rákerült a Szent Szófia székesegyház képe és a gyógyítás istenének, Aszklepiosznak a szentélye is. Ez utóbbi a Szófiában és környékén felszínre törő gyógyforrások bőségét jelképezi. A címer tetején lévő bástyakorona Szófia egykori nagyságára, az ötágú csillag pedig forradalmi hagyományaira utal. A kultúrpalota Szófia egyik látványossága. A pa lotában a többi közt a leghíresebb bolgár festők alkotásai láthatók. A képen: Joan Leviev A tűz című falfestménye az egyik teremben.
