Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-08 / 247. szám
fiatal házasok Lvovmienk Másod- és harmadállás a megélhetésért Ennyi pénzért még a tapéta színe sem választható — Mennyi a havi jövedelmük? — Nekem átlagban 5500 forint, a feleségemnek a túlórákkal együtt olyan 3700. Az az igazság, hogy most nagyon meg kell fognunk a pénzt. Szórakozni nem járunk el, rendszerint a szülőkhöz járunk hétvégeken ebédelni. ízlésesen berendezett a lakásuk. A nagyszobában nem hivalkodó, de mutatós a szekrénysor, kényelmes az ülőgarnitúra, a polcokon sok o könyv. A kisszobában most franciaágy van, de majd ez lesz a gyerekszoba. — Szeretnek itt lakni? — Annak nagyon örülünk, hogy itt élhetünk, mert a miénk. De az azért nagyon bosszantó, hogy ennyi pénzt kell befizetni, s az ember még azt sem választhatja meg, hogy milyen legyen a tapéta, a szőnyeg- padló ... — A bosszúságoktól eltekintve, milyen itt a panelban élni? — Családi házban nőttem fel, nekem nagyon nehéz még ma is megszoknom, hogy este fúrnak, vagy hogy a fölöttünk lakó lépteit hallom. De hát ez csak idő kérdése. Viszont úgy veszem észre, hogy jó a közösség, megértőek az emberek. Roszprim Nándor Proksza László felvételei Együtt a Salamon család — Tízévi várakozás után kaptuk meg ezt a lakást — mondja Salamon Tiborné, miközben férjével megmutatják másfél szobás otthonukat. — Nyaralásból jöttünk vissza, első útunk a tanácsra vezetett, ahol láttuk, hogy mi is szerepelünk a névjegyzékben. Sírtam az örömtől ... Salamonék Siklósi úti (Lvov- Kertváros) második emeleti lakása egyszerűen, de szépen van berendezve. A nagyszobában a szülőktől örökölt politúrozott szekrénysor, a tavalyi költözés után vásárolt ülőgarnitúra, az ablak közelében soksok virág. A kisszoba —nyolcéves és háromhónapos kislányuk birodalma — zsúfolt, nehezen fér él az alig hat négyzetméteren a rácsos ágy, kis szekrény, kihúzható ágy, íróasztal. — Amikor 1974-ben összeházasodtunk, szüléimhez egy eredetileg garázsnak készült helyiségbe költöztünk Borbálatelepen — meséli Salamon- né. — A falból szinte csöpögött a víz, állandóan dohszag terjengett. Ide született az első kislányunk, Gabika. Igénylésünk bent volt, nagyon sokszor bementünk a tanácsra, már szinte mindenkit ismertünk. Salamon Tibor eredeti szakmája autószerelő, de jelenleg az ÉPGÉP-nél dolgozik, mint hegesztő. A feleség szülési szabadságon vao, a szakmája fodrász, de második kislányuk születése előtt a kesztyűgyárban volt betanított munkás. — Hogy jönnek ki anyagilag? — Nagyon nehezen, pedig most már másod- és harmadállásom is van — válaszol Salamon Tibor. — A házfelügyelő bevonult katonának, így elvállaltuk a takarítást, de mivel ez csak meghatározott ideig nyújt jövedelemkiegészítést, nemrég kezdtük el a feleségemmel a bőr ajándéktárgyak készítését. Kiváltottam a másodállású iparengedélyt, talán bejön ... Nagy szükségünk van pénzre, mert csak a lakásrezsink havonta 3000 forint. — Hogy érzik magukat az új lakásban egy év után? — Természetesen most is nagyon örülünk, főleg annak, hogy a miénk. De annyi bosz- szantó hibát is észrevettünk azóta, melyek nem dicsérik a kivitelezőt: az ablakok külső feléről lepereg a festék, a küszöbök feljöttek, az ajtók nem záródnak jól, a villanytűzhely mellett lespóroltak egy sor csempét... — Mi a céljuk az elkövetkezendő években? — Szeretnénk egy új kocsit, s külföldre utazni. Én még soha nem léptem át a magyar határt — válaszolja Salamonná. A Lakatos házaspár idén áprilisban költözött egy Kovács Antal utcai kétszobás, OTP- lakásba, ugyancsak Lvov-Kert- városban. Csaba a Baranya megyei ÁHV-nál húsraktárvezető, Erika tanítónő a Testvér- városok téri Általános Iskolában. — Hogyan sikerült ilyen liatalon lakáshoz jutni? — Szülői segítséggel — válaszolnak szinte egyszerre. — Ez úgynevezett licites lakás — folytatja Erika. — Az OTP-től az kapja meg, aki többet tud készpénzben kifizetni. Nekünk szerencsénk volt, mert mindkettőnk szülei segíteni tudtak, így ezzel a pénzzel, OTP-köl- csönnel, s két gyerek vállalásával 400 000 forintot tudtunk ígérni az 566 700 forintba kerülő lakásért. — Előtte három évig Erika szüleinél laktunk, ahol három nemzedék élt együtt — mondja Lakatos Csaba. — Persze, az is jobb volt az albérletnél, hisz nem kellett fizetni, de így azért mégis más. össze kell húznunk magunkat, mert nagyok a kiadásaink, de annak örülünk, hogy az OTP-től felvett 70 000 forint kölcsönt sikerült visszafizetnünk. Ennek ellenére magasak a kiadások. Lakatos Csaba és felesége Most járja a bőripari technikumot. Havi jövedelmük 800Q forint, de ha a feleség megkezdi a gyest, akkor ez megcsappan. Az új felvetőgép a mohácsi selye'mgyárban Fotó: Erb János Leányvállalat lesz a mohácsi selyemgyár Profil az üvegszövet Manapság a nagy fővárosi vállalatok vidéki gyáregységeit az önállóan elszámoló leány- vállalattá válási törekvések jellemzik. A mohácsi selyemgyár is irányt vett erre. Ennek eredményeként 1985-ben már önelszámolású leányvállalatként folytatják termelésüket a mohácsi szövők. A budapesti anyavállalat igazgató tanácsa elfogadta, sőt támogatta a gyár ilyen irányú törekvését, így nyitva áll az út a bizonyításra, hogy majdani önállóságukkal jól tudnak-e sáfárkodni.. Bense Jánostól, a gyár igazgatójától megtudtuk, hogy piaci gondjaik nincsenek. Különböző szálvastagságú és szerkezetű nyersszöveteik első osztályúak és igen keresettek, amiből a legtöbbet az építőipar és a cipőipar rendel. Különösen új termékük, a műszaki célokra, szigetelésre ■ használt üvegszövet. A jövőben szinte csak ezt a szövetet fogják gyártani, amire már felkészültek. Szakmai berkekben köztudott, hogy a gyáregység gépparkjának zöme már öreg. Ennek ellenére, nyilván a jó tmk-mun- kának köszönhetően a géphiPontosan és gyorsan Lajos János a Vízügyi Igazgatóság részére készülő szivattyúállomás automatikáját szereli. Fotó: Läufer L Keresettek a pécsi Kontakt gmk termékei Új típusú elosztó és vezérlő szekrények Telephely létesítésére társult 1983 júliusában Pécsett a Kontakt önálló gazdasági munka- közösség és két kisiparos. Ilyen jellegű összefogásra megyénkben eddig nem volt példa. Idén márciusban már megkezdődött a termelés a Felszabadulás úti, csaknem 300 négyzetméteres műhelycsarnokban. A gmk csaknem másfél millió, míg a kisiparosok több százezer forintot fektettek be. A 17 fős gazdasági munka- közösség évi árbevétele 6 millió forint. — Gépekhez, gépsorokhoz szükséges villamossági berendezéseket készítünk — mondja Hirth Ferenc, a gmk képviselője. — Megindulásunkkor, 1982-ben 150 szórólapot küldtünk szét. Különösebb reklámra azóta nincs szükségünk. Pontosak, és roppant gyorsan fejlesztik ki a kért termékeket. Legyen szó pár darabos egyedi, vagy nagyszériás megrendelésről. A Mezőgép pécs- váradi gyáregységének a Car- borobot szénkazánok elektronikai vezérlőegységét alig másfél hónap alatt alakították ki. A Pécsi Sopiana Gépgyár a tubusgyártó gépsor és a csomagológépek elektromos tartozékait gyártatja velük, amiket a helyszínen be is szerelnek. Nemrég Debrecenben, Hatvanban, Nagyatádon, Szegeden helyeztek üzembe csomagológépsort. Jelentős partner a cserkúti Mezőgép Vállalat, az Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet. Az utóbbi révén közvetett exportban is részt vesz a gmk. Főként az elosztó- és vezérlőszekrények újabb típusainak a kifejlesztésére és gyártására rendezkedtek be, az árbevétel 80 százaléka származik ebből. De a prototípus kialakítása miatt legalább 10 fős bedolgozórendszert működtet a Kontakt, és ennek a tagjai között magasan képzett mérnökök is találhatók. Maguk a gmk-sok többségében villanyszerelők, technikusok, akik a korábbi munkahelyükön, a Mezőgépnél tervező- munkában is részt vettek. Az önálló termékkifejlesztés sorában az említett kazánautomati- ka jelentette a fejlesztői erőpróbát. Egy éven át főállás mellett végezték a munkájukat a 30— 35 éves vállalkozók. Ezalatt fizetést sem osztottak. Utána önállósultak, de megtartották a jó kapcsolatot régi munkahelyükkel. Két év alatt senki sem lépett ki a közösségből. Csuti J. Jubilál a magyar alumíniumipar ötvenéves a magyar alumíniumipar. A nevezetes jubileum alkalmából pénteken ünnepséget rendeztek Mosonmagyar- óvárott, a városi művelődési központban. Az ünnepségen, amelyre az ország valamennyi bókát gyorsan elhárítják, s a gyár temékei a magas minőségi követelményeknek megfelelnek. A szűkös anyagi lehetőségek mellett még ebben az évben futja erejükből, hogy két új gépet vásároljanak, illetve állítsanak termelésbe: egy felületkezelőt és egy irtelenítőt. Szerencsés, hogy a gyár, amely jelenleg csaknem 300 fős, munkaerőgondokkal nem küszködik. Az utánpótlásra nagy figyelmet fordítanak. Az elmúlt időszakban a tapasztalatok azt bizonyították, hagy jelentősen megnőtt a szakma iránti érdeklődés. így ez év szeptemberétől hat főt iskoláznak be az 502-es mohácsi Ipari Szakmunkásképző Intézetbe, mint selyemszövőipari tanulót. P. L. bauxitbányájából, timföldgyárából és alumíniumipari üzeméből érkeztek meghívottak, az iparág fél évszázados történetéről Kapolyi László ipari miniszter és Dózso Lajos, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója emlékezett meg. A magyar alumíniumipar kialakulását attól az időtől számítják, amikor hazai bauxitból timföldet, majd abból alumíniumot állítottak elő. Ennek első kiemelkedő eseménye 1934- ben a 2 ezer tonnás évi kapacitású Mosonmagyaróvári Timföldgyár felavatása volt. A hazai timföld kohósítását 1935 elején, a Csepelen felépített elektrolízis-üzemben kezdték meg. A későbbi években felépült a két ajkai és az almás- füzítői timföldqyár. Valameny- nyinek a Bakony-hegység keleti, illetve délnyugati részén elhelyezkedő bauxitbányák szolgáltatják az ércet. A négy timföldgyár évi termelése 830 ezer tonna timföld. Ennek egv részét a tatabányai, az ajkai és az inotai kohókban alakítják át alumíniummá, a többit pedig exportálják. HÉTVÉGE 5.
