Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-01 / 240. szám
6 Dunántúlt napló 1984. szeptember 1., szombat Nyugdíjban, a jövőnek dolgozva... Mit csinál most Miska bácsi? Feleségével az üdülőhöz teraszán Néha régmúlt eseményekre jobban képesek vagyunk visz- szaemlékezni, mint felidézni a tegnap történteket. Lám, elfelejtettem dr. Fáy Mihály pontos címét: Tomruk, Tobruk, Topruk, az utcanév sem, a házszám meg különösen nem jut eszembe, pedig nemrég mondták. A Balaton északi és keleti partjának találkozásánál, Almádi és Fűzfő között két évtizede sincs, hogy a nyaralótelep épülni kezdett. Türelmesen keresem. Hat év előtti utolsó beszélgetésünk talán minden mondata, hangulata él bennem. — Májusban volt, a szél a fa illatát hozta az irodába. Kinn, a MOFA aprítóiában lehet máskor csak ilyen tisztán érezni. Az üzemcsarnokokban a rostokra tépett fa elveszti illatát, formáját, szilárdságát... A prés alól kikerülő táblák már a modern világ eayik alapanvaaaként (jármű, bútor, hűtőszekrény, építőanyag, csőmre óléi par), nliq-aliq em- |éVe*te+n»k a fára. Az első táblákból készítették annak idején Miska bácsi efső íróasztalát. a kopott, sötétbarna bútordarabot eavszer szabadsága alatt lopták ki irodáiá- ból. cserélték úira. Most a Mohácsi Farostlemezgyár kis „múzeumában" őrzik. Az igazqatóval életének nehéz szakaszairól beszélaet- tünk. Mintha most is látnám: a kétméternyi keménytartású férfi (pedig akkor már két súlyos beteqségén esett át, akkoriban támadták országos lapok régebbi, állítólagos rossz beruházási döntésekkel kapcsolatban is), szokott ruháját viselte: hófehér ing, bordó kardigán munkásnadrág. Feje felett egy farostlemezre írt jelmondat volt: „Az igazmondás jó emberi tulajdonság.” — Mindig akkor völt a legnehezebb, amikor nem láttam munkám eredményét. Lehetséges, hogy nem pontosan úgy fogalmazott, mint miként most felrémlik, de az értelme biztosan ez volt: elviselhetetlennek érezte, amikor üzemzavar, vaay akár csak karbantartás miatt csend volt a gyárban, amikor a levegőből kitisztult a fa illata. Ha éjszaka nem hallotta az aprító morcosát zúgását, felébredt... Megszokta a rönkök zuhanását, a vágókések rikoltásának, a prés sivításának hangját. Huszonhárom évig a gyár kicsiny vendégszobájában élt, csak hét végén utazott haza Budapestre, vagy nyáron a Balaton-oartra, a családhoz. A nyugdíjazás előtti utolsó beszélgetésünkkor azt mondta : — Nehéz lesz megszokni a csendet, újabb célokat, újabb kockótatokat újabb munkát kell keresnem. Ha már az ember nem dolaozik. nem is él . .. Lejutok a Balaton partjáig, tisztázódik, hogv az üdülőtelep neve Topruk, a miniszoknyás lány. a fejkendős asszony nem ismeri dr. Fáy Mihályt. Egy helyen építkeznek, pontosan megmondják hol lakik. Sőt, ha nem találom otthon, biztosan öccsénél, dr. Fáy Andrásnál lesz a szomszéd utcában, a vízaknát építik — mondják készségesen. Valóban a betonozással bajlódnak, dehát a vezetékes víz minden fáradságot megér. Néhány lépés Miska bácsi „meseháza”, így nevezik a szomszédok. A Balaton mellett nem sürget a munka — úgy tűnik, őszinte öröm a váratlan látogatás. Még nincs idő a házat megnézni, Baranyáról, Mohácsról kell előbb mesélni, Miska bácsi feleségét csakúgy érdekli mint férjét. Először találkozunk, de hót onnan jöttem, ahol a férje életének java részét töltötte. Mutatja, hoay Miska bácsi mit kapott Mohácson a kollégáitól, amikor búcsúztatták: művészi kivitelű , busómaszk, egy buzogány, kereplő, farostintarzia. — Ez a mohácsi sarkunk itt Fűzfőn — mondja Fáy Miska bácsi, Pesten is van egy ilyen zúga a lakásunknak. Mohács, Mohács... A kitüntetései felől kérdezem (Népköztársasági Érdemérem, Szocialista Munkáért Érdemérem, Munkaérdemrend arany fokozat, Szocialista Hazáért Érdemérem, Szocialista Magyarországért Érdemérem, s természetesen tucatnyi más kitüntetés), de ő arra a legbüszkébb, hogy Mohács díszpolgára. Pedig de messze kezdődött az életút: — Csongrádban, a Tisza partján születtem, tizennyolc éves koromban Csepelen a Neményi testvérek papírgyárában egyik fuvaros segítségével kaptam munkát. Az öregek azt mondták: öcsém, itt csak rendesen lehet dolgozni, majd mi megmondjuk, hogy mikor ne dolgozzál. Meg is mondták, de akkor aztán senki sem dolgozott, így volt például a 12 órás munkanap kiharcolásakor. Esteledik. A lugas már árnyékot vet a „meseház” nappalijára, ahol beszélgetünk, az unoka a kis szobában már a Tenkes kapitányát nézi. A szomszédok már nem jönnek olyan gyakran mint amikor a honfoglalás volt itt a Balaton- parton. A Fűzfői Papírgyár mérte akkoriban az olcsó telkeket, a régi papírgyári munkások egész sora telepedett A MOFA erőmüvi rési» ide. Fáy András, Miska bácsi öccse, volt még nemrégiben is a gyár igazgatója. Miska bácsi fia is „papírgyáros”, ő hívta fel a figyelmet a Stúdió 83- ban látott értékes könyvek zúzására. Esteledik, illenék búcsúzni, dehát éppen negyedszázada, hogy elkészült az első tábla nagyipari módszerekkel előállított farostlemez Mohácson s mi a beszélgetésben még csak a harmincas évek végénél tartunk, akkor lépett be egyébként (1938) Miska bácsi az illegális kommunista pártba ... — A kényszer hozta magával, hogy a farostlemez-gyártás kísérleteit megkezdjük, Szegeden egy elhagyott malom épületében a Cserepes- soron. Én még sosem hallottam róla, egy leningrádi szakíró faipari könyvében néhány lexikális utalás volt minden elméleti tudomány, amit először felfedeztem. Dr. Fáy Mihály gépész- és faipari szakmérnök doktori disszertációját arról írta, hogy miként változtatja meg a farostlemez fizikai tulajdonságait, szilárdságát, esztétikai megjelenését a fakéreg. Itt a szép kis ház a Balaton . partján. Szőlő, kert veszi körül, a betonozás is az elébb még munkát adott, mégsem kerülhető ki a kérdés: mit csinál most, Miska bácsi? Dr. Fáy Mihály néhány régebbi gondolatát megsárgult újságlapról idézem: „...dolgos gyerekeket akartam nevelni. feleségem segítségével sikerült. Nem az én feladatom, hogy életem másik nagy célját, a MOFA, az itteni dolgozók szolgálatát hogyan teljesítettem. Volt olyan tervem, hogy embereket oktassak bármilyen katedráról, vagy tudományos munkát folytassak. A gyárban a mindennapi gondok mellett sajnos ez nem tel- jesedhetett. De egészségesnek, további munkára alkalmasnak érzem magam, nem fogom az időmet malmozással tölteni...” (1978). — Érdekes szembesítés — mondja kissé bizonytalanul. Felesége említette, hogy egy éve a látása nagyon megromlott, a sötétedő szobában talán nem látta, hogy úgy olvasom fel, amit mondok, hirtelen bizonyára elképzelni sem tudja, hogy idézem hat év előtti szavait. — A Faipari Tudományos Egyesület végrehajtó bizottságának tagja vagyok. Az MTESZ szeniorok tanácsában is dolgozom... Nem szabad elsikkadnia annak a nagy szakmai tudásnak, ami az öregekben van — mondja váratlan határozottsággal. A Faipari Tudományos Egyesületben a szemtanúk hitelességé, vei állítjuk össze a magyar fa- és papíripar négy évtizedes fejlődését, a faipari kutatás, a mérnök- és üzemmérnök-képzés fejlesztésének lehetőségein dolgoznak. S ez persze sosem lehet független a múlttól. A faipar mindig is szétforgácsolt volt — mondja Fáy Miska bácsi. — A MOFA most például az Ipari Minisztériumhoz tartozik, de a MÉM-től sem füaaetlen, a KPM, az ÉVM használja termékeit, a szövetkezeti mozgalom is szervesen kapcsolódik az iparághoz — elemzi a nyugdíjas igazgató máig is alapos ismeretekkel a helyzetet. — Múzeumot akarunk létrehozni Sopronban. Az ősember első szerszáma és fegyvere is a fa volt, a szakmák egész sora a fára épült, s a szakmák egész sora szűnt meg a faiparban. Meg kell őrizni, meg keli menteni ezek szakmai kultúráját, szerszámait, emlékeit... Program?, Álmodozás? — merülhet fel a kérdés számunkra, akik a mindennapi tennivalóinkban már-már elsüllyedve, sokszor aligha akarunk a múltra gondolni, s dehogy is számítunk arra, hogy jövőnkre sem gondolunk. — Sok régi munkatársammal találkozom a szakmából, igazgatókkal, munkásokkal ... Azt mondják, nem .mennek már vissza a gyárba, minek akadozzanak... A MOFA mostani igazgatója, Steindl Laci, a többiek sosem mulasztják el, hogy megnézzenek ... Lombosi Jenő Helyünk a világban Kis ország vagyunk — vélekedik a legtöbb magyar, ha hazánknak a világban elfoglalt helyéről elmélkedik. Valójában a népesség számát tekintve a világ országainak csak egyharmada nagyobb hazánknál, a 34 európai ország közül pedig csupán 13. Eddig nem alakult ki az egy főre jutó nemzeti jövedelem és az életszínvonal nemzetközi összehasonlításának megbízható módszere, de legszerényebb becslések alapján is kétségtelen, hogy e téren hazánk egyike azoknak az ipari országoknak, amelyek aránya a világ összes országához képest mintegy 15 százalék. Ugyanakkor ebben a csoportban is igen nagy különbségek mutatkoznak, s a magyar népgazdaság itt a közepesen fejlettek közé tartozik. Az elmúlt negyedszázad folyamán Magyarország bizonyos nemzetközi tekintélyre tett szert, olyanra, amivel sem az osztrák—magyar monarchia időszakában, sem a két világháború között nem rendelkezett. Az utóhbi kér évben különösen gyakori, hoav szocialista. nvuqati és feilődő országok államfői, miniszterelnökei és eqyéb vezető személyiségei látoaatnak el hozzánk, vagy vendégül látják a mi állami- és oártvezetőinket. A kelet-nvuqati oolitikai fe- •szültséqek és a viláaqazdasági válsáaiel'enséqek megnövekedése ideién mikéopen tudta a Maayar Néoköztársaság oolitikai és aazdasáo-diolomáciai mozaóskörét növelni? Ennek .eayik alaovető oka, hoay Maqyarorszng őszinte, korrekt, meabízható és — ami a nemzetközi kapcsolatokban igen jelentős — következtés, tehát kiszámítható politikai partner. Egyséaes a Varsói Szerződés, a KGST többi or- száqával, s kész az eayüttmű- ködésre minden állammal, párttal és mozgalommal, amely a békéért tevékenykedik. Bár a magyar néogazdasáq a hetvenes évek közeoe óta — a kelet-nyuqati oolitikai feszültségek növekedése, a vi- láqgazdasági válság és az intenzív gazdaságnövekedési szakaszra való áttérés követelményének egylWeiű jelentkezése miatt — nehéz helyzetbe került, maradéktalanul eleget tesz nemzetközi fizetési kötelezettségeinek. Bebizonyosodott az is, hogy képesek vagyunk a qazdasógpoloitikai hibákat korrigálni. Az energia- és nversanyagárrobbanás, továbbá a nyugati kereslet-válság annak idején, 1974-ben dollár- elszámolású kereskedelmi mérlegünkben 600 millió dolláros passzívumot okozott. Ezt tetézte, hogy a következő években az életszínvonal és a vállalati beruházások volumene tovább növekedett, anélkül, hoqv nem- rubél elszámolású kivitelünk követni tudta volna behozatalunkat. Ezt az irányzatot sikerült megfordítani 1980-ban és 1981-ben nemrubel elszámolású kereskedelmi mérlegünk már naayiából kieavenlített volt, 1982-ben pedig 17. 1983- ban 23 milliárd forint többlettel zárult. S az elmúlt évben konvertibilis devizákban mutatkozó adósságállományunk is csökkent. Manvarorszáa eleget tett — az időközben igen magasra emelkedett kamatlábak éllenére is — mindenkori külföldi fizetési kötelezettségeinek és nem kérte hiteleinek átütemezését, amint azt számos más eladósodott ország megtette. Ez viszont azzal a követelménnyel jár, hogy a nemzeti jövedelem néhány százalékkal csökkentett értékét lehet csak belföldi felhasználásra fordítani, továbbá, hogy a bruttó hazai termék évenként csupán 1—2 százalékkal növekedhet. Ez a tudatos gazdaságpolitika tette lehetővé, hogy csatlakozzunk a Nemzetközi . Valutaalaphoz és a Világbankhoz, ami kedvezően hat vissza a hitelfelvételi lehetőségekre, továbbá azt, hogy hazánk megbízható adós maradjon. A lelassult gazdaság- növekedés kétségtelenül nehezíti termelési és kiviteli szerkezetünk szükséges átalakítását, de ennél sokkal nagyobb kárt okozott volna, ha fizetésképtelenséget jelentünk be. Ilyen esetben uqyanis romlanak a hitelfelvételi lehetőségek, szigorodnak a feltételek és. a gazdaság kényszerpályára kerülhet. Igen előnyösen befolyásolta népaazdaságunk megítélését, hogy mezőgazdaságunk nem csuaán a lakosság ellátását és a kivitelt fedezi, hanem a hústermelésben és a növénytermesztés eqyes szektoraiban Dánia és Hollandia után Európában a leghatékonyabbnak számít. A aazdasáqirányítási rendszer korszerűsítése, politikai rendszerünk demokratikus irányú továbbfejlesztése, párosulva azzal a világszerte elismert ténnyel, hogy hazánkban szilárd a belpolitikai helyzet, uavancsak egyik forrása a bizalomnak. Elismert tény, hogy Ma- gyarorszáa maradéktalanul megvalósítja a Helsinki Záróokmány ajánlásait, sőt sok tekintetben kezdeményezően lép fel, íay például az utazások kölcsönös megkönnyítése, a fiatalok turizmusa és hasonlók érdekében. Nemzetiségi politikánkat a lenini elvek vezérlik, feszültségek nincsenek. Bebizonyosodott, hogy a szocialista állam az egyházzakkal iaen jó kapcsolatot tud kialakítani, s íav például a Lutheránus Viláqszövetség budapesti nagygyűlése az első volt, amit szoniolsta országban tartottak. A különböző egyházak és felekezetek együttműködnek az állammal és egymással a béke érdekében; marxisták és hívők együtt munkálkodnak társadalmunk előrehaladásán. A világban elfoglalt helyünket tovább kell javítanunk és erre képesek is vagyunk. Nagy erőfeszítéseket igényel a nem- . zetközi fizetőképesség és az életszínvonal megőrzése, illetőleg a későbbi életszínvonalemelkedés megalapozása, ami csak a népgazdaság hatékonyságának fokozásával érhető el. Ez nemcsak gazdasági feladat. El kell érnünk, hogy az oktatás, a képzés, a szervezés fejlesztésével olyan mobilitás jöjjön létre társadalmunkban, amely kellően rugalmas reagálásra ad módot, más felől megsokszorozza a kreativitást, az innovációs készséget. Ilyen módon jobb egyensúly alakul ki aközött, amit a külvilágtól igénylünk és amit oda adni tudunk. Gyovai Gyula, a Magyar Külüqyi Intézet igazgatója Jobb és több szén Visontáról Egyenletesen javult a szén minősége az idén Visontán — ez tűnik ki a mátraaljai szénbányák Thorez bányaüzemében most elkészült összegezésből. Nem a geológiai viszonyok változtak meg, hanem gondos szervezéssel, korszerű műszerek alkalmazásával érték el az eredményt. A minőség javításával a Gagarin Hőerőmű Vállalat kérésének tettek eleget; a jobb fűtőanyag ugyanis kevésbé veszi igénybe a tüzelő- berendezéseket. Az idén már számítógépek segítségével tartják számon, hogy a művelés alatt levő területen mikor, milyen a fejtett szén minősége, illetve kalóriaértéke. A műszerek által jelzett adatok birtokában a termelésirányítók azonnal intézkedhetnek, hogy megfelelő hőértékű szén kerüljön az erőműbe. Az idén négymillió-nyolc- *■ százezer tonna szenet termeltek ki Visontán, amelynek fűtőértéke átlagosan 1569 kalória, a tervben szereplő 1500 kalóriával szemben.
