Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)

1984-09-01 / 240. szám

KöszöntiUlc bányászainkat! Neked mit adott a bánya? Néhány éve bányásznap előtt ugyanezt kérdeztem a három baranyai bányavállalat egy-egy vájárjától. Lehetősé­get, szakmát, gondtalan meg­élhetést, lakást, az emberi se­gítőkészség, az összetartó erő megismerését, kitüntetéseket. . . — mondták. Egyikük sem volt még ötvenéves, de kettő kö­zülük az akkori bányásznap után már nem szállhatott le a bányába, megromlott egész­ségük miatt. Tartozunk annyi tisztelettel a legnehezebb, leg­veszélyesebb fizikai munkát végző embereknek, hogy most, amikor a mecseki bányászko­dás gondjai megszaporodtak, az itt dolgozó húszezernyi bá­nyász élet- és munkakörülmé­nyei nem javulnak olyan mér­tékben, mint kívánatos lenne, nem sorolom fel mindazt, amit az óvodától a temetőig csak a bánya tud megbecsülésben, anyagiakban nyújtani. Hadd válaszollak a kérdésre azzal, amit sok százezren, akik vala­ha a föld alatt dolgoztak a vi­lágon, érzéseikben, gondola­taikban minden bizonnyal megfogalmaztak, ki sosem mondták, leírni különösen nem akartak. Mit adott néked a bánya? Erős vagy, nem félsz a mun­kától, úrrá leszel a szerszá­mon, amikor a kőbe szaladó fejtésben szikrázni kezd a fej­tőkalapács. Nem félsz a hata­lomtól, a fejtőkalapács minden körülmények között a tied ma­rad. Részese lehetsz a hata­lomnak — talán sehol másutt nem veszik annyira komolyan a munkások demokratikus jo­gait, mint a bányában. Mit adott néked a bánya? Tartást, emberséget, közös­ségi érzést, segítőkészséget, bátorságot. Nem félsz a sötét, meleg vágatoktól, a meredek fejtésektől, ahol zúgó szénfo­lyam rohan melletted, a lég­áram százmilliónyi szénport kor­bácsol arcodba. Nem félsz a gurítóktól, amelyek közül sok­ba a napszint embere lábát sem merné tenni. Nem félsz ha egyedül maradsz. Tudod, számítasz arra, hogy perce­ken belül sok tucatnyian siet­nek segítségedre, s addig ke­resnek, küzdenek érted, amíg meg nem mentenek. Mit ad néked a bánya? Saj­nos, fiad követni csak ritkán akar, de tudod, hogy féltve, csodálva, büszkén gondol rád ... Elég neked mindez? Bizonyára nem. A szén, az urán még a jövő évezredben is legfontosabb energiahordozóink között lesz, s a bányákban az emberi mun­kakultúrára mindig szükség lesz. Téged csak segíteni fog­nak a gépek, robotok, számí­tógépek, agyközpontok (ha a társadalom szellemi és anya­gi erejéből erre nem áldozunk megkülönböztetett mértékkel, akkor bányászat sem lesz), de te, a Bányász pótolhatatlan ma­radsz mindig is . . . L. J. 1. Fejtésben István-aknán 2. Komlói látkép 3. Az ércbánya éaülö V. üzeme 4. A Mecseki Szénbányák Kodály-kórusa 5. A Mecseki Ércbányászati Vállalat zenekara 6. Edzésen a Komlói Bányász SK futóatlétái. 7. Ércbányászlakások Pécsett, a Hajnalka utcában 8. Az Aknamélyítők saját kivitelezésben építik központi telepü­ket Pécsett

Next

/
Thumbnails
Contents