Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-29 / 268. szám
w*® Louaszheteny kilépett a mozdulatlanságból Hosszú évtizedekiq mozdulatlanságba dermedt Lovász- hetény. A háborút követő kényszerű lakosságcsere után itt lassan bontakozott ki az újra törekvés. A jég tavaly tört meg. Aki mostanában keresi fel a közséqet, azt meglepetés éri: egyszerre több helyen is építkeznek. ♦ Gál István tanítót, a népfrontbizottság elnökét, a helyi tanácstagi csoport vezetőjét afelől faggatom: mennyire ér. vényes ma, 1984-ben a község határában a tábla. hogy „Lasshetting"? Elmondja, hogy a „tökéletesen sváb faluban” öt család maradt a kitelepítés után, a Lasshetting pedig ma már úgy érvényes, hogy a másfelé (tehát nem az országhatáron túlra) telepítettek közül többen is visszajöttek, visszavásárolták a régi házat, így az alig 400 lakosú kis község ma ismét német nemzetiséginek mondható. Azt is megtudom a közelmúltról. hogy 1948-tól mostanáig mindössze három ház épült, s ami újat látni, az tavalyi vagy idei „termés”. Tízet számol össze hirtelenjében, korszerűnek ígérkező otthonokat, amilyenek manapság mindenütt megtalálhatók, ezért aztán minek is mondjam, hogy fürdőszoba is lesz bennük . . , Azaz . . . talán csak azért mert ennek a csöppnyi falunak a víz okozza a legtöbb gondot. „Ha a most megindult fejlődésnek valami gátja lesz — jelenti ki Gál István —, akkor az a viz lesz..." A kutakban csökken az egyébként is nitrátos víz szintje, s a 20 diákkal dolgozó iskolába most is naponta kannával hozzák a vizet. ..Mintha végre megállapodásra jutott volna önmagával ez a község" — nyugtázza a kitérő után elégedetten a mai helyzetet, s felteszi önmagának a kérdést: mitől van ez így? A válasz nehezen áll össze, hiszen így fogalmaz: — „Semmi olyan csoda nem történt, ami ezt indokolná." Talán az út? Általa annak ideién megnyílt a viláq Pécs és Mohács felé. s annyira jó a közlekedés, hogy rég nem járnak már innen a nagy. palli állomásra vonattal utazni. Közben meaiegyzi, hogy annak idején 64-ben az ő Trabantja volt az első autó a faluban, s néqv év múlva sem volt méq vetélvtársa a Skodájának, ma pediq itt is szép számmal van qépkocsi. Az utcák is mind jól járhatók: a falubel;ek sok társadalmi munkája van ebben ♦ Bazsonyi Istvánná, aki a közelmúltig a tanácsi kirendeltség vezetője volt, sorolja az 4. HÉTVÉGE Palágyiék az épülő házuk előtt építkezőket: Amánék, Schul- theiszék, Martinék, Kapoliék, Palágyiék, Pálfiék . . Járom a falut, ismerkedem az új házakkal, s látom, hogy egyikük sem úgy új, hogy újként épült üres telekre, hanem úgy, hogy az öreg, nemegyszer éppen- hogy még lakható házban, pontosabban annak az ideiglenesen megtartott részében még laknak, s elől az utcafronton épül vagy éppen áll már az új. A formák nem hi- valkodók. Egyszerűek. S nem kell nagy szakértelem kideríteni, hogy az ajánlott tervek aazdag gyűjteményéből valók. Persze az is látnivaló, hogy íqv vagy úgy, de „testresza- bottak”. ♦ Itt van pl. a Kopoliéké. Ikerház. De nem az eredeti terv szerint az, hanem az adaptálás során lett azzá. A középkorú Kapoli István, a pécsvá- radi Mezőgép betanított lakatosa betonkeverés közben tart eqv kis szünetet, hoay beszéljen a háza történetéről: „73 éves korom, azaz 1945 óta élek itt és semmi kedvem nem volt elmenni innen, hiszen mindenhová eliutok. s talán Pécsváradon sem lennék közelebb a munkahelyemhez, mint innen. Az öreg ház nagyon öreg volt már, s az maradt volna a javítás után is. Egyszerűbb volt újat építeni. Hívtam a Mihály unokaöcsémet, aki a Pécsi Állami Gazdaságnál dolgozik, s ezért lett a „Harka" típusú házból ikerház...” S úgy, hogy az adaptáló az eredeti tervet és a tükörképét egymáshoz illesztette, a nagyszobákat kissé meqnyújtotta. s a kettő eny- nyivel kiugrik a homlokzotsíkból. „Tudom, hogy így többe került, de ugye, megérte?..." Hát hogyne érte volna meg! Ismét lapátolni kezdi a sódert, s még megjegyzi: szerettek volna idén beköltözni, de ebből már semmi sem lesz. Talán ha simábban ment volna az anyagok beszerzése, s ezáltal az építés is szaporább lehetett volna . . . ♦ Kapoliéktól átlátni a községet átszelő völgy felett a túloldalra, ahol két vakolatlan ház is fürdik a délutáni napsütésben. Pólfiéké az egyik, Palágyiéké a másik. Pálli Jánost keresem fel előbb. Ő a pécsváradi ktsz-nél dolgozik, Mecseknádasdról került ide. Maglód típusú házával szerfölött elégedett, s azért vállalta ezt és itt, mert „nem húzott a város, és hogy helyrerángattuk az utakat, most már egész jó itt..." A vízre már nem panaszkodik: a 27 méter talpmélységű kútban 5 méteres a vízoszlop, s bár igaz, hoqy nitrátos (,,amig a gyerekek kicsik voltak, mindennap Pécsváradról hordtam nekik a vizet. . ."), de hát ezen nem lehet segíteni. Az építés? Az anvaaot tavaly szeptemberben kezdték beszerezni („ahová csak mentünk, ott vettük, amit találtunk; a legtöbb gondot az okozta, hogy amikor volt fuvar, nem volt mit szállítani, s amikor lett volna szállitani- való. akkor alig akadt fuvar . . ."), s még máig sem értek a végére. A munkát — az asszony babfejtés közben naqy pontossággal közli — március 18-án kezdték, s úgy tervezik, jövő augusztusban beköltöznek a készbe. Addig kibírják a régiben. Palágyi Gyulát (esztergályos a pécsváradi termelőszövetkezetben) ebédnél találom az öreg vályogházban. Felesége — négy nagy lány édesanyja — magyarázza, hogy igazából csak tatarozni akarták ezt az öreget, de hamar rájöttek: érdemesebb újat építeni. Tavaly július 26-án kezdték, s idén szeretnék a lakhatási engedélyt megkapni. „Elvileg ugyan elfogadható, de még legalább 3 év, amíg a belsőket le tudom rendezni" — tolja el maga elől az üres tányért Palágyi Gyula. S ahogy elnézem a házat, igazat is kell adnom neki. A ház egyébként a Gora ajánlott terv továbbfejlesztett változata. A jelzőt a legkomolyabban értem, hiszen Palágyiék háza kétszintes lett ezáltal, s a földszintet nappalinak, étkezőnek szánják. Két nagy helyiség van itt, igen szépen, mívesen rakott széles, boltíves nyílás választja el a kettőt. S mivel az alsó szint ez, természetesen az ívelt nyílás sem volt az eredeti tervben. „Nem is tudom már, hogyan jött az ötlet — tűnődik el —, de az biztos, hogy kellemesebbé teszi majd az itt-tartózkodást." No persze lehetett volna ide szabványajtót is tenni, csakhogy az nem nyújtotta volna azt a mindennapi szép élményt, amit ez a szabályosan szép ív fog nyújtani. Palágyiné megjegyzi: „Addig öröm az építés, amíg minden simán megy, de képzelje csak el: tavaly megrendeltük a kisméretű téglát, és még mindig nem kerültünk sorra, pedig áll már a ház. . ." És nevet is hozzá, mintegy jelezvén, hogy igazabb az öröm, amit ez a majdnem-kész ház jelent, s elmeséli azt a tervüket is, hoqy ezt az öreget sem fogják lebontani egyelőre, hanem valahogy kipofozgatják, mert ugye a négy lány . . , hiába nagy az új ház, ha valamelyiknek kell. amía az új családdal talpra állnak ... szóval jobb az albérletnél. Különben optimista emberek. Pa- lányinak nem túl nagy a keresete („24 éve dolgozik niár és csak 4600 forint a fizetése, a 14 éves lányom mea elment az általános után dolgozni és 4000-et keres. .."), amihez kell a kiegészítés: állatokat nevelnek, tsz-alapanvagból. Azt mondják, hogy jó pár évia, amíg van egészség, csinálják ezt, mert enélkül nem menne a hiteltörlesztés. És búcsúzában futja még eqy üzenetre: „ Azt ajánlom, ha valaki akar, csak bátran vágjon bele, majd csak kész lesz ..." ♦ Pláne, ha nem kell egyedül csinálni. Lovászhetényben is úgy járja, mint manapság sokfelé: egymást segítve, kalákában. Szemetes utcák, rendetlen udvarok, autóroncsok Koszkár-pályázat Fél éve újra indult Koszkár- pályázatunk. Olvasóink partnereinkké szegődtek a szebb, tisztább Pécsért. Hétről hétre jelezték, maguk készítette felvételekkel megmutatták a rendetlenséget. Nézzük az elmúlt félév mérlegét. A 6-os főúton többen is lefényképezték azt a bozótot, amely az útbaigazító tájékoztató táblára is felnőtt — az ősz elejére végre eltűnt. Az elburjánzott növényzetet kivágták. A látogatót valamivel rendezettebb kép fogadja. Remélhetőleg a következő tavaszon is. Ha beljebb megyünk a városba. nyugtázhatjuk, hogy eltakarították a törmeléket a Fekete Gyémánt tér 3-as számú ház elől is a DÉDÁSZ javítása után. Az üröm csak oz, hoay több hetes várakozás után. Sajnos nem rendhagyó eset, többnyire mindennapos, hoav a szolqáltató cégek ottfelejtik a munka befejeztével a törmeléket, gyakran a munkaárkot, vagy többnyire bosz- szantóan hosszú ideig várat magára az út aszfaltozása, helyreállítása, mint a Hajdú Gyula—Kodolányi út sarkán, a Szamuely Tibor út sarkán történt. A Szőlő utcából is elszállították a törmeléket a többszöri jelzés után. Elérhetetlennek tűnik a tervszerű, összehangolt munka a szolgáltatók és a város rendjéért felelős vállalatok között. Kétes siker, hogy egy-egy fénykép után mozdulnak, és hetek-hó- napok után helyreáll a rend. A Szőlő utcai törmelék-eltakarításnak azért sem örülhetünk igazán, mert szemközt, a Vak Bottyán utcában, a városfal mellett, a drótkerítéssel elzárt bozót, végig szemetes, rendezetlen területet takar. Tudott, hogy a városfal-rekonstrukció során rendbe teszik ezt a szanált területet, de addig? Esetleg évekig (?), állandósul ott a rendetlenség. El lehet-e fogadni az álláspontot: nem érdemes törődni a területtel, hiszen egyszer épül ott valami? Tervek készülnek. Igen ám, de évek múlva valósulnak meg, és addig? A Rákóczi úton. a zeneiskola mellett a pavilonsor eltakarja az eddig rendezetlen részt, amit parkolónak is mondhatnánk, ha a boltok mögött nem halmozódna a törmelék, a láda, papírhalmok. A Jókai téren a palánk mögötti területre nézhettünk be olvasónk felvétele segítségével. A képről egyértelműen az derült ki, hogy néha-néha dolgozgatnak ott az építők. A Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalattól kapott tájékoztatás ellentmond: az épület- együttes belsejében dolgoz. nak. A födém megerősítés után most kezdik a betonozásokat. A végleges rendet a jövő év végére ígérik. Ojmecsekalja felé, a Tüzér és a Lotz Károly út sarkán a DÉDÁSZ ígérete szerint október végén, november elején felszámolják az aknából kilógó kábeleket. Kényszermegoldást kellett választani a szakembereknek, tájékoztatott Vass József, a pécsi kirendeltség vezetője: a tavaly átadott újme. csekaljai alállomást segíti a Tüzér utcai trafó is, hiszen ekkora városrész nem maradhat kétoldali betáplálás nélkül, csak folyamatosan vehetik le a terhelést. Való igaz, hogy a kábelek állapotát nem javítjai a szabad ég alatti „tárolás", de a forgalom akadályozása nélkül így tudták megoldani, hangsúlyozzuk, kényszerűen az átépítést. Az autóroncsokról. Lvov- Kertvárosban és Komlón is találtak egyet-egyet olvasóink. A Sarohin tábornok útjáról — ígéretet kaptunk — elszállítják, a komlói Zrínyi térről elvitette a városi tanács. Érdemes megjegyezni, hogy harminc napig el lehet foglalni a közterületet, utána el kell szállíttatni a mozgásképtelen autókat. A városi tanács vb-hiva- talának műszáki osztályán kell bejelenteni, ők rendelik meg a szállíttotást a hatósági járműmegőrzőnél. Ott egy évig őrzik a roncsot, ha nem jelentkezik a tulajdonos, árverésen értékesítik. A belső udvarokról három kép jelent meg: A Sallai utca 10., a Sörház utca 2., és o Kossuth téri irodaház udvara. Éz utóbbit a nyár óta rendbe tették, az ottani lakók elköltöztek, holmijukat eltakarították. Tervezik, hogy a hivatal udvarát parkosítják, tavasszal- nyáron az ügyfelek kellemes körülmények között várakozhatnak az ügyintézőre. A két lakóépület udvara is rendben van — óm meg kell jegyezni, ez nemcsak a PlK dolga, o lakók felelősségén, jó szándékán is múlik a környezetük tisztasága. Végül említsük meg, többen, több helyről szóvá tették, megmutatták a limlommal, szeméttel körülhalmozott konténereket, kukákat, szemetes edényeket. Jogos az igény, hoqy rendszeresen ürítsék, szállítsák, hogy mindenütt legyen belőlük elég. De (!) ismert a város szűkös háztartási pénze. Kénytelen annyiból aazdálkodni, amennyiből lehet. Hogy tudunk-e a meglévőre viqyázni, a kevesebbet is rendben tartani, az már rajtunk, városlakókon is múlik . . . G. M. Pécsett, a Tüzér utca, Lotz Károly utca sarkán még néhány hétig így marad a kábelköteg Hársfai István
