Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-22 / 261. szám
II pécsi városháza felújításáról jelentjük Minden csepp alkohol agysejtek tömegét pusztítja A toronykupola gerenda tartószerkezete, szem- így készül a bonyolult profilú ablakkeret — ben az egyik óraablak. a sablon adja meg a végső formát. Hamarosan bontják a Széchenyi téri állványzatot Színes városcímer az ablakon Rézlemezzel borítják a tamásiak a nagy kupolát. Amikor július 9-én úgy adtuk hírül, hogy lengyel építőmunkások rohammunkájával folytatják és fejezik be igen rövid idő alatt a pécsi városháza külső felújítását, magunk sem gondoltuk, hogy ez ennyire igaz lesz. Mert íme: ma azzal kezdhetjük a tudósítást, hogy nagy a valószínűsége annak, miszerint a jövő hét vége felé, de az utána következő héten minden bizonnyal megkezdik a Széchenyi téri homlokzat állványerdejének a bontását. Ha úgy vesszük, hogy július végén, augusztus elején indult az érdemi munka, mégpedig azzal, hogy meg kellett építeni azt az irdatlan állványzatot amely most az északi és a nyugati oldalán beborítja a városházát, akkor azt mondhatjuk, hogy a szó igazi értelmében vett rohammunka szemtanúi voltunk és vaqyunk, (már amennyire a zöld lepel ezt lehetővé teszi). A krakkói Energoprzem építőipari vállalat 62 szakmunkása — kőművesek, bádogosok, ácsok, tetőfedők és asztalosok — dolgozott az állványokon, amikor a felvonó a torony legtetejére vitt Kukái Sándorral, a felújítás tanácsi „kormány- biztosával”, hogy közelebbről is szemügyre vehessük a „szédítő” tempójú munkát. Ti. a tempó a gyorsaságát illetően valóban szédítő, de a nagy magassáqban ezt figyelni szé. dítő. Hallatlanul stabil az állványzat. a gyakorlatlan láto- natót méqis a bizonytalanság érzete keríti a hatalmába, különösen amikor közeleg a lift, melynek a mozgása megremegteti az egész alkotmányt. Ilyenkor lehet becsülni igazán azt a 62 munkást, aki mintha az édes anyaföldön lenne, úgy szaladgál a magasban a hajladozó pallókon. Kezdjük a summázattal: remekül áll a városháza homlokzatfelújítása, ami nemcsak a sok és jó szakmai felkészültségű lengyel munkásnak, hanem a kiválóan szervezett anyag- ellátásnak is köszönhető. A Széchenyi téri homlokzaton már minden kész, ottjártunkkor a festés előkészítésén dolgoztak. Jól holad a munka a Kossuth Lajos utcai oldalon is. Itt különösen a torony okozott gondot. Amióta a felújítással foglalkoznak, egymást kerülgette a két lehetőség: részben 4. HÉTVÉGE bontani és újraépíteni, illetőleg nem bántani. Még legutóbb, amikor elkezdődött a munka, akkor is úgy volt, hogy az erkély fölötti részt lebontják, lent a földön eredeti formájában újra megépítik, majd helikopterrel emelik az új toronyrészt a helyére. A szerkezetek újabb, most már a kiszabadítás utáni vizsgálata eldöntötte, hogy a szükséges megerősítések után maradhat a torony úgy, ahogy van. E megerősítéseknek a végén járnak már, s hamarosan előkészíthetik a terepet a toronyórának is. Ahonnan csak látni a városból a Széchenyi téri kupolát, a készülő új vörösrézborítás ragyogása magára vonja a tekintetet. Közelről még lenyűgö- zőbb a látvány! Ezt a munkát a tamási költségvetési üzem munkásai végzik, s a kezük nyomán mind kisebbre zsugorodik a fekete szigetelőréteg. Most csillog-ragyog a réz, (egyébként az összes párkány. zat, amit különben horganyzott lemezzel szoktak borítani, most vörösrézlemez-borítást kap), de Kukái Sándor már arra figyelmeztet, hogy a déli sarokrizalit kupolája, amely tavaly készült el, már megfeketedett, s csáknem egy évtized kell hozzá, amíg szép zöld patina vonja majd be azt és valamennyit. Megszépülnek a címerek is. Nem dőlt még el, hogy a főhomlokzaton lévő legnagyobb méretű, régi városcímer a fel- frissítés során megkapja-e egykori eredeti színeit. És kap-e helyet a homlokzaton Pécs új címere? Igen. Mégpedig a tanácsterem három magas ablaka közül a középsőn, s színes üveqből. Az elmondottakból kitűnik, hoqy a pécsi városháza külső felújításának a befejező szakaszához érkeztünk. Mi lesz még vissza? Nem sikerült a nagy munkával összehozni a Centrum Áruház kirakatrendszerének az eredeti állapotba való visszaállítását. A jelenlegi portálrendszert, ami évek óta sorozatos üvegtörésekkel hívja fel tönkrement állapotára a figyelmet, felszámolják és visszaépítik az egykor volt, keskenyebb, íves boltozató kirakatokat. Az átalakítás kőműves- munkáit méq most elvégzik, de a fémszerkezetek beépítésére később kerül sor. Remélhetőleg a karácsonyi vásárra már az új kirakatokkal fogadja vásárlóit az áruház. Hátra van még az északi udvar. Ennek a felújítása 1985-re marad, s ha ez is elkészül, akkor fejeződik be a pécsi városháza felújítása. Hársfai István Az alkoholizmus az ország veszedelme Nem gyógyítani, megelőzni kellene! A közelmúltban tartotta a Baranya megyei Alkohol- ellenes Bizottság éves értekezletét, amelyen részt vett az Országos Alkoholellenes Állami Bizottság két tagja is. Az értekezlet tulajdonképpen tükrözte azt a képet, hogy is állunk az alkoholizmussal. Az ellene való hadakozás egyelőre szélmalomharcnak tűnik. gatók nem kapnak olyan képzést, hogyan kell az alkoholos beteggel foglalkozni. Sok orvos nem tudja, mit kezdjen velük, pedig ők tudnák rádöbbenteni az alkoholistát arra, milyen szörnyű, amit művel! Ök tudnák megmagyarázni, milyen rombolást végez az alkohol a szervezetben. azonban egészen más a helyzet — mondja Varga Jenő csoportvezető ápoló. — Nagyon sokan vannak, akik hússzor, harmincszor is megfordultak már nálunk. Van egy emberünk, akivel már több mint nyolcvanszor volt szerencsénk itt találkozni. Sok a nő is. Egyik visszatérő nőbeteg például 35 éves, de nyolcvannak néz ki. A detoxikálóban ezen az estén dr. Kött Béla főorvos az ügyeletes. — Nem egészségügyi probléma az alkoholizmus növekedése, hanem társadalmi — mondja. — Sajnos, aki már odáig jut, hogy idekerül, vagy pszichiáternek kell foglalkoznia vele, az régen rossz. A Az Edison úti detoxikáló állomáson ezen a pénteki napon, este fél 7 körül még csend és nyugalom volt. Az öt fős ügyeletes ápolóbrigád ekkor még a pihenőszobában beszélgetett, vagy a tévét nézte. Szinte valamennyien jól megtermett, izmos férfiak, köztük a legalacsonyabb termetűn is látszik, vékonysága ellenére sem gyönge legény. Mint mondták, alapfeltétel itt a jó erőnlét, hiszen némelyik részeg ugyancsak agresszív és az alkoholtól felfokozott erőt sokszor csak többen tudják megfékezni, — Sok mocskot kell nekünk itt eltűrni — mondja H, L., az ápolók között a ranqidős, aki megkért, a nevét ne írjam ki, mondván, ők nem túl népszerűek. A részegek között sok a bosszúálló és többször volt, hoay ha találkoztak az utcán, meqfenyeqették őket. Képzelheti milyenek, amikor behozzák ide őket. összehányják, összecsinálják maqukat. Más- nao reqgel pediq amikor kiengedjük, ugyanabba a ruhába kell felöltözni. Dühös is vaavok rájuk, meg sajnálom is a szerencsétleneket. Nem értem. miért nem tesznek már valami eddiqinél hatásosabb intézkedést az alkoholizmus visszaszorítására? Az Alkoholellenes Bizottság értekezletén a következőket mondta egy hozzászóló: Nem kecsegtet sok sikerrel az alkoholistákkal való foglalkozás. Elsősorban az ifjúság körében kellene megállítani az alkoholizmust. A bevallottak szerint 70—80 százalék alkalomszerűen iszik, és 40-45 százalékuk már többször volt részeg. Sajnos, az alkoholisták gyógyítá- sa-qyógyulása sem mondható sikeresnek. Ha megtörtént a gyógykezelés, és visszamegy a réqi munkahelyére dolgozni, sokszor éppen a munkatársak gondoskodnak róla, hogy visz- szaessen. Tenni kellene a társadalmi szokások és a közvélemény ítélkezésének megváltoztatásáért. Mert jópofa az, aki csak kicsit spicces, de aki már alkoholistává válik, azt megvetik, megbélyegzett ember lesz. jóllehet, ugyanaz a közösség segítette hozzá, hogy az legyen, * Este 8 óra. Kezdődik a tévében a krimi. Épp ekkor fut be a detoxikálóba a mentőautó, az első szállítmánnyal. Vékony, beesett arcú, tántorgó embert támogatnak. Arcán de- liriumos vigyor, A Légszeszgyár úti sorompó mellett hevert az úton, ott szedték fel. A pihenőszoba kiürül, az ápoló számára megkezdődött a munka. — Ez jó kis részeg. — mondja H. L. — békés, nincs bajunk vele. A páciens adatait felveszik. levetkőztetik, a fürdőben zuhany alá teszik. Ezután következik az orvosi vizsgálat. Gyomormosást itt ritkán alkalmaznak, hiszen a már felszívódott alkoholt, nem tudják semmivel kimosni. A vizsgálat után bekerülnek a kétágyas szobába. Akinek kell, gyógyszert adnak, vagy injekciót. A békés részegeket hagyják, hogy kialudják a mámorukat, az agresszíveket bizony ágyhoz kötözik. — Van egy rendelet, amely szerint, ha valaki egy évben két-három alkalommal is megfordult itt nálunk, azt jelenteni kell a tanácsnak, és javasolni kellene a Nagyfán való kezelést. A gyakorlatban — H. L. méltatlankodik: Akkor kellene menteni ezeket az embereket, amikor még nem késő. Nem kellene megvárni, hogy idekerüljenek, mert ilyenkor már reménytelen. * Az értekezleten hangzott el: az alkoholistákkal foglalkozó pszichiáterek csak mindig egy stádiummal később találkoznak a beteggel, mint kellene. Sokszor amikor már késő. A probléma először az üzemi, vagy körzeti orvosnál csapódik le, ezen a fórumon kellene elindulni az intézkedésnek és ideiében elkezdeni a gyógykezelést. * Az első páciens után alig 10 perc múlva egyszerre kettőt hoznak. Akit először kezelésbe vesznek 1966-ban született. Teljesen öntudatlan. A fürdetésen és vizsgálaton átesve, már az ágyban, szánalmasan vékonv testét hideg rázza, nyúzott fiatal arcában hangosan kocognak a fogai. A másik a folyosó padján várakozik sorára. Ha nem látnám a nevét, azt hinném, egykori görög férfiszépség késői leszármazottja. ö sem sokkal idősebb a másiknál. Fogalma sincs, hol van, mi történik vele. Az egyik ápoló, Dörnyei László próbál kontaktust teremteni vele, nem sok sikerrel. Ö az első, aki ezen az estén ellenáll. Minden erejével tiltakozik a levetkőztetés, a fürdetés el- tö- Az ónnlé1' azonban gyakorlott, rutinos mozdulatokkal teszik a dolgukat. — Tudja, én azt a vendéglátóst is megbüntetném, aki kiszolgálja azokat, akik már ittasak — mondja Kucsera István, miközben a fürdetés után vizes karjait törli. — Nincs is lelkűk azoknak, akik látják, hogy már részeg valaki, mégis adnak még inni neki! * Az értekezleten jelentették be: az Egészségügyi Minisztérium a közeljövőben nagyobb összeget áldoz az alkoholos betegek gyógyítására, a tárgyi és személyi feltételek javítására. Az egyik felszólaló: tarthatatlan, hogy az orvostanhallmegelőzésnek kellene előtérbe kerülni, akkor kevesebb pénzbe kerülnének az akoholisták. * Dr. Balázs Bélával, a Detoxikáló és Ideggondozó Intézet vezetőjével az értekezlet után beszélgettünk: — Magyarország lakóinak száma 10 millió. Ez csaknem ennyi gondolkodó agyat jelent. Ezek a gondolkodó fejek a mi vagyonunk. Ha ezt elpusztítja valami, az katasztrófa. Az alkoholizmus az ország vesezdelme, ugyanis az alkohol minden cseppje vissza- hozhatatlanul agysejtek tömegét pusztíthatja el. Májkárosító hatása is van, a szívizom- zatban pedig zsíros elfajulást idéz elő. Aki például rendszeresen, naponta másfél liter bort megiszik, az tulajdonképpen biztos lehet abban, hogy rövidesen mójsorvadás, vagy szívroham végez vele, vagy az agyállomány sorvadása miatt válik használhatatlanná. — Tudni kel! azonban, az alkoholt nem minden szervezet bontja le egyformán. Van, aki hajlamos arra, hogy alkoholistává legyen, de nem törvényszerű, hogv az is lesz. Akaraterő, a közösség visszafogó ereje sokat számít Sajnos, Magyarországon nő az alkoholizmus. Mi az oka? Naqyon sokféle. Sok mai fiatalban hiányzik a ki'artó munka, a szellemi qyarapodás, a lelkesedés öröme. Nő az életszínvonal, de nem nő vele az életmód igényessége. Nincsenek a fiatalok számára olyan szóra- kpzósi lehetőségek, amik egészségesek. A társas, csapatsportoknak, játékoknak van pszichés szerepe, erre csak keveseknek van lehetőségük. Az orvos qyóayítja az alkoholos beteget, de a megelőzésben nem sokat tehet. * A pécsi Detoxikáló Intézetben péntek este egy óra alatt, 8-tól 9-iq négy részeget hozott a mentő, és az éjszaka hátralévő részében is naqy volt a forgalom. Tavaly 799-en kerültek ide, utcáról felszedve, öntudatlan állapotban. Az idén eddig 560-nál tartanak. Sarok Zsuzsa
