Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-15 / 254. szám
Reprintek sorsa Van egy szenvedély, amelynek smemilyen káros hatása nincs. Mégis vannak megszállottái, akik — ha egyszer belekóstoltak —, soha többé nem tudnak leszokni róla. S ha körülményeik mégis úgy alakulnak, hogy ideig-óráig nem hódolhatnak szenvedélyüknek, — csak a kedvező alkalomra várnak, aztán folytatják, ahol korábban abba kellett hagyniuk. Ez a szenvedély a könyvgyűjtés. Aki nem próbálta, talán soha nem tudja még, mit jelent órákig kutatni egy-egy antikváriumban valamely régen megjelent könyv után. S hogy mekkora szomorúságot okozhat. ha a keresett könyv sehol sem kapható. Például azért, mert vagy egy évszázaddal ezelőtt jelent meg. Számos országban okozott ez gondot az utóbbi évtizedekben, ki tudja, hány ezer embernek. Elsősorban a szép, veretes könyvek kedvelődnek. Régi könyvek újra kiadása sem segített, mert a qyűjtők állítják: az antikvitások modern kiadása már csak részben ugyanaz. Az igazi, a régi kellene... Korántsem véletlen, hogy a megoldást nálunk elsősorban az antikváriumi szakemberek keresték. Dr. Kollin Ferenc — ma az Állami Könyvterjesztő igazgatóhelyettese — hosszú évekia vezette a központi antikváriumot, s már akkor dédelgette tervét: ki kell adni a régi könyveket újból, méghozzá változatlanul. Először azokat, amelyek iránt a legnagyobb o kereslet. Évtizedekre elegendő* kiadói tervnek az, ami könyvészeti, irodalmi, míT- velődési érték, s ami fél évszázada vagy még régebben hiányzik a könyvesboltok polcairól. így kezdődött — külföldi példákat is figyelembe véve — az utánnyomások, népszerű — szakmai nevükön reprintek — kiadása. Az első reprint-kötet 1982. végén, a téli könyvvásárra jelent meg: Tótfalusi Kis Miklós 1801-ben nyomatott Szakáts-könyve. Tavaly — többek között — Szerelmey Miklós Balaton albuma, Alf Rudolf Buda-Pest könyve jelent meg, mindkettő magyar és német nyelven (ugyanabban a kötetben). Kár volna felsorolni valamennyi reprintet — már csak azért is. mert legtöbbjük teljesen elfogyott. Eleinte nagyon óvatos volt az ezúttal könyvkiadásra vállalkozó Állami Könyvterjesztő Vállalat: mindössze két—háromezer példányt nyomatott belőlük. Aligha lehetett előre felmérni, mennyi fogyna el hiszen a régi könyvek szerelmesei nem tömörültek egyesületbe, senki sem tudja pontosan, hogy hányon vannak. De kiderült, hogy sokan. Ezért aztán egyre emelkedett a példányszám, volt olyan múlt évi reprint-kiadvány, amely tízezer példányban jelent meg. Jó részük már előjegyzésben gazdára talált. Az idei ismertető hátlapján felsorolják a korábbi köteteket, s már háromnak a címe után ott áll a megjegyzés: „elfogyott”. így például a híres cukrász-dinasztia alapítójának. Kugler Gézának először 1905-ben napvilágot látott műve: A legújabb és legteljesebb nagy házi cukrászat.- Az 1983-ban megjelent tíz reprintkiadvány közül kettő kapott oklevelet a Szép Könyv versenyen. Az egyik Bartal Antal 1901-ben írott könyve, A magyarországi latinság szótára. a másik Kubinyi Ágostonnak sokkal réaebbi, 1842-ben •kiadott, de ma is használható műve: Magyarországi mérges növények. A reprintkiadvány szép is, szükséges is — de előállítása igen költséges. Az ÁKV úgy kalkulál, hogy némelyik kötet semmi hasznot nem hoz, á ■nagyobb példányszámúak többletbevételéből fedezik ezek ráfizetését. Pedig a kis példányszámú reprintek ára is elég borsos, némelyik 600 forint körüli áron került forgalomba. Egyre nagyobb az érdeklődés a reprintsorozat iránt, hi8. HÉTVÉGE KACÍV.tlSi •lives KiCTin PRACTICES álEBWISZTÓ \ Mióta I PSACTICtS ftKüXsztnó M. Á G Y k R PRACTICES TERME MAGYAR mCIICÜS .TENYÉSZTETŐ N, NAGYVÁTHY JAKOS, tiKiinrsTut szua Tittaion'ttiiuMRéu szén a kötetek ízlésesek, jó kézbevenni őket. S aki már egyszer belelapoz egy ilyen kötetbe, aligha tudja egyszerűen letenni. E könyveket korábban csak előjegyzésre lehetett beszerezni, továbbá öt könyvesboltban és öt antikváriumban. Az előjegyzés továbbra is megmarad, de az idén már minden nagyobb könyvesboltban — nemcsak Budapesten — megvásárolhatják a reprinteket a könyvbarátok. A könyvtárakat ellátó Könyvértékesítő Vállalat az ÁKV-nál valamivel később, a múlt év második felében indította meg — Tudománytár gyűjtőcímmel — reprintsorozatát. Elsőként az ógörög—magyar nagyszótár látott napvilágot — több mint száz év után, az eredeti ugyanis 1875-ben jelent meg. Gyorsan követte a második kötet: Bodor Antal—Gazda István: Magyarorszáq honismereti irodalma című bibliográfiája. Mindkét könyvre bízvást el lehet mondani, hogy hézagpótló. Arra azonban a Könyvért — és a kiadványsorozat gazdája, dr. Pataki Istvánné főosztályvezető — sem számított, hogy ilyen sikerük lesz. Könyvtárak és kutatók szinte egymással versengve hajszolták a frissen megjelent köteteket. Mivel a könyvtárak — nem szólva az egyéni vásárlókról — mostanában nem bővelkednek anyagi eszközökben, a Könyvért is igyekszik a lehetőségekhez képest alacsonyan tartani az árakat. Gyorsan hozzá kell tenni: ez csak annyira sikerülhet, amennyire a fényképezés és a nyomdai előállítás magas költségei engedik. Petz Vilmosnak, a századelőn készült Ókori Lexikonja négy kötetben jelenik meg, az első a téli könyvvásárra, ötszáz forint körül lesz egy-egy kötet ára, de aligha marad belőle sok 1985-re, hiszen ebben o témakörben ilyen tudományos igényű munka azóta — vagyis jó nyolcvan éve — sem került forgalomba. A múltat korántsem önmagáért idézi a reprintek sorozata. Hogy mennyire a jelennek szól, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Széchenyi István Magyar játékszinrül című, Pesten 1832-ben megjelent könyvének változatlan újranyomása. Itt olvasható ez a mondat: „Óhajtásom: Számosb Játékszínnek létrehozása: javaslatom pedig ennek elérésére: Egyesült erővel mindenek előtt egyetlenegyet hozni tökéletes rendbe.’’ Azaz: felépíteni a nemzet színházát. Széchenyinek ezt a művét reprint-kiadásban nemrég jelentette meg az ÁKV, s ennek tiszta nyereségét — 300 ezer forintot — felajánlotta az új Nemzeti Színház építése javára. Néhány év alatt több évtized hiányait igyekszik pótolni mindkét reprintkiadó vállalat a maga profiljának megfelelően. Hogy mindenki hozzájuthasson ezekhez a művekhez, az áfész- könyvesboltokban is megrendelhetők ezentúl a Könyvért reprintjei. Szép szenvedély a könyvgyűjtés, s hasznos is. Az utánnyomások azt a célt szolgálják. hogy magas színvonalon ki is lehessen elégíteni e szenvedélyt. Várkonyi Endre Színháztörténet képekben, szobrokban Az elmúlt negyven esztendő fővárosi és vidéki színházi életének kiemelkedő esményeiről gyűjtött össze kiállítási képsorozatot a Hatvani Galéria. Az összeállítás lényeges momentumokat sűrít. Felvillantja a háború után újjászülető Nemzeti Színházat, közli az első bemutató plakátját, a Major Tamás rendezte Bánk bánt, amelynek címszerepét Abo- nyi Géza alakította, s Tiborc a felejthetetlen Bartos Gyula volt. A felszabadulás utáni első premier a Nemzetiben 1945. április 21-én zajlott le parádés szereposztással. Külön tárló mutatja be az egykori Blaha Lujza téri Nemzeti Színház épületének emlékeit, oszlopfőit. A kiállítás felöleli az elmúlt évtizedek minden jelentős magyar színházi eseményét, a vidéki színjátszás eredményeit, emlékezetes bemutatóit mindmáig. Pécs, Szeged, Győr, Miskolc, Kaposvár, Békéscsaba színházi életének jellegzetes karaktere tárulkozik fel, drámák, színészek, jelmezek, szcenikai megoldások. Mintegy összegezésként érzékelhetjük a rendezés fejlődését, a kordivat alakulását a plakáton és a fotókon. Ez a Hatvani Galéria harmadik színháztörténeti kiállítása, amely a felszabadulástól számított negyven évadot öleli föl, szinte a teljes repertoárt. Kultúránk egyetemessége derül ki ebből, mély patriotizmusa egyben. Az, hogy Katona József, Madách Imre, Illyés Gyula, Németh László klasz- szikus értékeit több rendezői elképzelésben közelítette meg színjátszásunk és sort kerített arra, hogy Sophok- lés, Shakespeare, Moliere, Racine, Corneille, Goethe, Ibsen, Gorkij, Csehov eszméivel vértezze fel, építse teljes emberré sokmilliós magyar közönségünket. A katalógus előszavában Cenner Mihály közli az impozáns adatokat. E hazában mintegy száz színház létezett, létezik, s változatos célkitűzéseivel, felkészültséggel képes arra, hogy közvetítse a hazai és az európai dráma minden fontos üzenetét. Lenyűgöző, hogy négy évtized alatt mintegy 15 ezer produkciót mutattak be őrzött hagyományok és megújított társulatok közreműködésével. Az értékőrzés és hagyományteremtés szép példája nemcsak az 1959-ben felújított Szegedi Szabadtéri Játékok, melyre több kontinens színészeit hívták a Tisza-parti városba, hanem az egri Agria Játékszín, a szentendrei Theátrum, a szombathelyi Isis szentély operaelőadásai, a soproni barlangszínház, a nyíregyházi, pécsi, zalaegerszegi színház egész tájegységnek színházi kultúrát nyújtó eseményei. Az idén először rendeztek előadást a Hatvani Szabadtéri Játékszínben, amely szorosan kapcsolódik e színháztörténeti tárlathoz. Leleményes ötlet, hogy a kiállítás keretében, mintegy részeként bemutatják Kelemen Kristóf szobrászművész színészportréit. Mondhatjuk: egész galéria ez az egyedülálló szoborsorozat. Mennyiségben, minőségben egyaránt. A szorgalom, a hűség és a pontosság, a tehetséggel párosulva eredményezi Kelemen Kristóf művészi értékeit. így marad fontos szobrászi nyomként üzenet a többi között Horusitzky Zoltánról, Simándy Józsefről, Béres Ferencről, Ruttkay Éváról, a magyar színészet nagy egyéniségeiről. L M. Bilicsi Tivadar portréja kotása Kelemen Kristóf al- Tolnay Klári, a Cseresznyéskertből taranyabol Somogyba Vaskos kiadvány tiszteletpéldánya fekszik előttem: „A szentlőrinci iskolakísérlet középiskolai kiterjesztése. Kutatási beszámoló. Pécs 1984, június. Szerkesztette: Bernáth József, Gáspár László és Tasnádiné Rónaky Edit.'' Ma kértem el, hogy legalább belenézegessek, mint laikusként is a szentlőrinci „munkaiskola” egyik drukkere a, gondolom, tíz- és százezrek között. S ma tudtam meg, hogy ez a kutatás igen előrehaladott stádiumban folyik a téma gazdája, Bernáth József egyetemi docens irányításával, akinek ez egyik fontos tudományos munkája; s aki a fenti összegezés óta a Kaposvári Tanítóképző Főiskola újonnan kinevezett főigazgatója. Ebből az alkalomból kértem meg, találkozzunk egy beszélgetés erejéig, új munkahelyén. Régi ismerősként köszönthettük egymást, noha pályáját az utóbbi tíz évben csak messziről figyelhettem. Érdemes azonban a kezdettől áttekinteni röviden. Érdemes, mert tartalmas és tanulságos ez a pályaív. Mind oktató-, mind tudományos munkája szempontjából. Valahogy tetszik benne az akarat komolysága, a vállalás mer- sze; a mit miért teszek képességeim szerint-elhatáro- zások tudatossága. A kockázat, az újkeresés izgalma. Pécs-vasasi bányászszülők gyerekeként nevelkedett. Főként a humán tárgyakhoz Kutató, intézményvezető Bemutatjuk a Kaposvári Tanítóképző Intézet új főigazgatóját vonzódott.- A Pécsi Nogy Lajos Gimnáziumban, majd a szegedi bölcsészkaron végzett, elsősorban történészként: okkor ez izgatta legjobban. Felesége csoporttársa volt, együtt tanítottak Karcagon hat, Pécsváradon egy évig. Itt ugyan már fél szívvel Komlón élt, az akkor épülő új gimnáziumban, amelyet honfoglalásától három évig irányított. Vallja: a Steinmetz Gimnázium elindítása élete egyik legszebb időszaka. Pécsett — ismét néhány évig — o megyei tanács oktatási csoportvezetője. A permanens művelődés iskolai megalapozása —azóta is kurrens — témakörében pályázott a kandidatú- ráért, amelyet 1975-ben sikeresen meg is védett, s egy- időben a pécsi főiskola pedagógiai tanszékén docensként megkezdte felsőfokú oktatói munkásságát. Mindez természetesen tudományos kutatómunkáival — egyebek közt egy szolnoki UNESCO-támogatású nemzetközi középiskolai kísérlettel — egy vágányon gördült előre, hiszen még megyei tanácsi irányítóként ott bábáskodott a szentlőrinci kísérleti iskola megszületésénél, s fölcseperedésénél is közreműködött. ,.Szeretettel és lelkesedéssel gondolok vissza erre az időszakra és Gáspár Lászlóra, a kísérlet vezetőjére, aki tői mint tehetséges, fölkészült marxista kutató egyéniségtől, nagyon sokat tanulhattam. Talán a legtöbbet.. . A kísérlet, a maga kezdeti szakaszában nagy kihívást jelentett a pedagógus közvéleményben: sok vitát csiholt — s ma már nemzetközi rangja van ..." Olyannyira, hogy az első tíz év után megkezdődött a szentlőrinci kísérleti iskola alapelvein a középiskolai program kialakítása. Mintegy 60 pedagógussal állnak kapcsolatban ez ügyben ma is. A kiterjesztés lehetőségeit kutató team szervezője és irányítója eddig Ber- ráth József volt; a munka most Gáspár László vezetésével folytatódik, amiben a kaposvári tanítóképző főigazgatója egyfajta összekötő szálat is jelent. Ugyanis nemcsak a szentlőrinci alapkísérlet középfokú kiterjesztéséről van szó. Szükséges a szentlőrinci program eredményeinek más (alsó fokú) intézményekben, adaptáció útján való kipróbálása is. Az egyik ilyen adaptációs színhely a kaposvári Toldi utcai Általános Iskola, ahol a program előkészítésében, elindításában Bernáth József már az elmúlt tanévben közreműködött. Ilyenformán nem „ismeretlen földre” lépett, amikor Somogy megye vezetőinek meghívására elfoglalta új munkahelyét a tanítóképző főiskola élén. Érdeklődésemre, mit tart legfontosabbnak mostani elképzelései között, kifejtette: „Amiért szívesen vállaltam ezt a megbízatást, az, hogy itt lehetőséget látok arra, hogy —, a korszerű pedagógiát nemcsak szóban hirdetve —, ennek a szellemében szerveződjék az intézeti élet. Sokszor úgy tapasztaltam, hogy a szavak és a tettek — elmélet és gyakorlói — kissé eltérnek egymástól ■ . . Sokféle példát idézhetnék, emeljünk ki egyet. Vajon a felelős gondolkodás kialakitható-e a holnap tanáraiban, tanítóiban anélkül, hogy rendszeresen döntési szituációt teremtenénk a számukra? Ha a hallgatóknak ' nincs más dolguk, mint egyik óráról a másikra járkálni, de abban kevés a szavuk, hogy pedagógusjelölt életüket miként rendezzék el —, akkor ez egyfajta önállótlan mentalitás kialakulásának, a felelős gondolkodás meglazu- lásának veszélyével jár... Én komplex fejlesztést és kollektív intézményi vezetést képzelek el, amelynek a kimunkálásában oktatók, hallgatók, dolgozók éppúgy részt vesznek, mint a régió művelődési vezetői. Ilyennek remélem intézetünk öt—tiz éves jövőjét..." W. E.
