Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-15 / 254. szám
■mitszeruezazEGSzi-DELSzniiii? Lassan cukrosodik a szőlő Emberhez gépét — géphez embert! A számítástechnikai fogadókészség hiányában » a mikro- és makrokörnyezet gondjai egyaránt tükröződnek Június elején rövid tudósításban adtuk hírül, hogy Pécsett új kisvállalat kezdte meg működését: az ÉGSZI-DÉLSZÁM, teljes nevén a budapesti székhelyű Építésgazdasági és Szervezési Intézet Dél-dunántúli Szervező Leányvállalata. Egy számítástechnikával foglalkozó cég létrejötte „vidéken” önmagában is figyelemre méltó, s érdeklődésünket joggal fokozza az is, hogy a hosszú elnevezés első felében szereplő intézetről korábban is hallottunk. Mi az új vállalót célja, feladata? Hogyan, miben nyújthat segítséget Baranya — s feltehetően a régió — gazdasága fellendítéséhez? E kérdésekre kértünk és kaptunk választ az ÉGSZI-DÉLSZÁM Öz utcai épületében. Kutatás helyett szolgáltatás 1983-ig az ÉGSZI, mint az iparág intézete, elsősorban építésgazdasági és építésszervezési kutatásokat folytatott. E tevékenységnek a fejlődése juttatta el őket ahhoz a felismeréshez, hogy az ágazat- és vállalatirányítás immár nem nélkülözheti az információk gépesített feldolgozását, a gazdálkodási és szervezési módszerek számítástechnikával is alátámasztott modellezését. S ne hallgassuk el: a gazdasági kényszer is azt kívánta, hogy a fejlesztés és alkalmazás ott valósuljon meg, , ahol a legcélszerűbb, legszükségesebb: vidéken, azaz minél közelebb az érintett és „megcélzott" vállalatokhoz. így jött létre — a győri, miskolci, debreceni, szegedi mellett — a pécsi kisvállalat is. Központjuk: az anya- vállalat — a korábbinak mint- eay a fele — épp azt tartja céljának, ami a kutatói státussal nehezen fért össze: a szolgáltatást... Vagyis — konkrétabban — miből, mit ad az ÉGSZI és kinek? Megint „fentről" kezdve: aligha kétséges, hogy már az „eredeti" ÉGSZI olyan szellemi tőkét akkumulált, amit bűn lett volna nem alkalmazni, kihasználatlanul hagyni. Számítógép- bázisukon — előbb egy Siemens, egy IBM, később egy R-22-es, majd ennek „testvérei” — elsősorban az építőipari műszaki fejlesztést, alkalmazói software-feilesztést szolgálták — mindezt típusmo- dellek alapján kifejlesztett programcsomagok és szervezési eljárások formájában, amelyek a megrendelő vállalatok felkészültségéhez, igényeihez igazíthatok. A legáltalánosabban ekként körülírható számítástechnikai anyagot — ágazati információs rendszereket, az irányítás, szervezés, építés feladatcsoportjait, statisztikai adatbázist, személyzeti, anyagnyilvántartási és más „adatbankokat” stb. — a leány- vállalat már úgy fejlesztette, illetve fejleszti tovább, hogy programjainak döntő többsége már nemcsak építőipari cégeknél alkalmazható, hanem másutt is. A konkrét munkaműveletek — vagy az évente, sőt a néha még ennél is gyakrabban változó nyereségszámítások — kivételével ugyanis a vállalati élet csaknem minden „mozgásformája” tipizálható, az anyag-, ügyvitel- és állóeszköz-gazdálkodástól a munkaerő- és bér- gazdálkodáson át a fuvarokig vagy épp a tmk-szervezésig. Univerzális adatbank Mindezek számítógépes feldolgozásától, nyilvántartásától — naprakész módosításaikkal együtt — a gépbérletig, mindent vállal az ÉGSZI. Ez neki is, partnereinek is megéri: nekik azért, mert tipizálható, ám egyedivé is alakítható rendszereik, programjaik akkor gazdaságosak, ha — R-22-esükkel egyetemben — minél többen (többet) használják őket. A partnereknek meg azért, mert például egy, akár csak részleges áremelkedés átvezetése egy több ezres, olykor több százezres készlettengeren — számítógépek nélkül —sziszifuszi munka, csőd, istencsapás. Ettől is, sok más járulékos, de kikerülhetetlen munkától, adattárolástól, nyilvántartástól kíméli meg tehát partnereit — szám szerint mintegy ötven céget — az ÉGSZI. Mindennek ■— szakmaibb jellegű — részletezése helyett lássuk inkább, milyen tapasztalatokat, benyomásokat szerzett az ÉGSZI a vállalatok sokat emlegetett — és vitatott — számítástechnikai fogadókészségéről? Hiányzik a jó szervező Ennek fő bajait az esetek többségében nem a pénz hiánya okozza — mondják a pécsi Öz utcában —, nem is a géphiány, hiszen néhány helyen akár „státusszimbólumnak" is megveszik. Nem kevesebb, hanem több a számítógép, mint kellene — legalábbis több annál, mint ahány cégnél értelmesen tudják használni, feladatot adni neki — ami egyben további munkát is teremt —, egyáltalán: a vállalati munka, élet részévé tenni. Ez azért van így, mert a legtöbb cégnél hiányzik a számítógép „helyretevője” ... Ez — ideális esetben — egy olyan, számítástechnikai képzettséggel is rendelkező szervező ember, aki a vállalati életben, munkában meglátja, észreveszi a számítástechnikával jól, jobban elvégezhető feladatokat. Valahol, valamikor, sajnos, különvált a számítástechnikai programozás és az „egyéb” szervezés, pedig a termék-előállításnak, a piaci munkának e kettő együtt lenne a része, feltétele, formája. Sajnos, ezt a — számítástechnikára vonatkozó — vezetői döntések sok helyütt épp úgy nem segítik, mint az oktatás, a képzés. Az előbbi azért nem, mert esetleg hosszabb idő után derül ki, hogy a technika rossz, az „alkalmazó” pedig alkalmatlan volt, az utóbbi pedig azért, mert az operátorok, gépkezelők képzése ugyan jó úton jár, de új alkalmazástechnikai üzem a Budalakknál Befejezéséhez közeledik a Budalakk Festék- és Műgyantagyár új alkalmazástechnikai üzemének kialakítása. Itt majd a gyakorlat próbájának is alávetik az új termékeket, lényegesen lerövidítve a fejlesztéstől a nagyüzemi gyártásig megteendő utat. A mintegy 80 millió forintos — az OMFB által is támogatott — beruházással megvalósított új üzemben szinte minden olyan berendezés megtalálható, amilyeneken a felhasználók a Budalakk termékeivel dolgoznak. így még a gyáron belül kipróbálhatják, hogy egy-egy felületkezelő anyag mennyire felel meg a megrendelő igényeinek, technikai adottságainak. A Budalakk termelésének ma már csaknem egyharmadát teszik ki azok a termékek, amelyeket egy-egy vállalat külön igénye alapján fejlesztettek ki, s amelyek csak ott hasznosíthatók. A Rábának például olyan speciális anyagokat dolgoztak ki, amelyek kellően védik a náluk gyártott hátsó hidakat a korrózió ellen a tengeri szálítások során. Ugyancsak különleges bevonatokat készítenek a paksi atomerőmű részére, s jelentősebb vásárlóik között található még az Ikarus, a Lehel, valamint több építő-, fa- és bútoripari, illetve fémcsomagoló-eszközöket gyártó vállalat. a programozóképzésből éppen a szervezés tudása, szorgalmazása marad ki. Mindent egybevetve: a vállalati gazdálkodós „környezete", feltételrendszere egészsében elmarad még attól, hogy a számítógépek okos, ésszerű alkalmazását széles körben indokolná, lehetővé tenné, illetve ki- kényszeríthetné. Amíg például az adminisztratív munka s munkaerő olcsó, lehet „strigulázni” is, amíg a gazdaság „eltűri" a hevenyészve szervezett folyamatokat, rosszul, nem elegendő információ alapján hozott döntéseket, amíg a „kisgép" a nagytól telefonon nem „kérdezhet", addig csak óvakodva lehet előbbre lépni ... Persze — tegyük hozzá — meg is fordíthatjuk: a számítógép maga is eszköz lehet a jobb, életszerűbb, „keményebb" feltételek kikényszerítéséhez. Varga János Szüreti előkészületek Behozni a 15 nap késedelmet Villányban 3000 diákot várnak Érdemesebb bort csinálni a csemegéből is A régi nagyközségi szokások élednek újjá az idén egy miniszteri rendelet nyomán, amely kimondja, hogy a szőlő szüret megkezdésének időpontjáról minden tájegységen a helyi községi bizottságok döntenek. Villányban a községi tanácson szeptember 7-én ültek össze a szőlőtermelők; az Új Alkotmány Tsz, a borkombinát, a szakcsoport és az egyéni szőlősgazdák képviselői, és úgy Iff a gyorsmosó! Hol a gyorsmosó? Mit, tegyen az, akinek a kertvárosban van lakása és tiszta autóval szeret járni. A legjobb megoldás, ha leengedi a csövet a negyedik emeletről és úgy mossa autóját. Hogy megbüntetik érte a közterületfelügyelők, mert szennyezi a várost? Előfordulhat. 1983-ban bezárt Pécsett az autó gyorsmosó a Bolgár Néphadsereg útján, azóta csak a BP kútnál üzemel egy. így a város egyik gondja lett a személygépkocsik, magántaxik mosása. Az igaz ugyan, hogy több kisiparos is foglalkozik autóápolással, de a kézi mosás több időbe telik. Lesz-e újabb gyorsmosó vagy nem? Szükség van-e rá vagy nincs? * Tóth László igazgató, Autójavító Kisvállalat Szigeti út: — Régebben végeztünk felsőmosást, de a berendezés tönkrement. Újat kell építenünk. Találtunk is egy megfelelő berendezést elfogadható áron, egy csak mosókefével ellátott rendszert, amely alatt átvezetik az autót és utána kézzel szárazra törölik, ugyanis szárítórendszere nincs. Termé- szeretesen a téli—nyári üzemeléshez épületet, valamint iszapülepítőt is kell építeni. A létesítménybe vizet, villanyt vezetni és fűtést szerelni. A beruházáshoz pénzügyi segítséget ajánlott fel a városi és a megyei tanács, valamint a XIV. Autójavító Vállalat, ami kétmillió forintot jelentene. Mindez eddig rendben is lenne, de kisvállalatunk csak abban az esetben lesz képes mindezt megvalósítani, ha a tanács a mosót saját beruházásának tekinti. A vállalatnak ugyanis csaknem ötven százalék plusz költséggel kell az új építkezéseknél számolnia. Gyaraki Mihály; autószerelő Losonc utca: — Jelenleg még végzek kézi mosást, de az új műhelyemben már nem vállalok. Nehéz fizikai munka, meg nem is kifizetődő. Kicsi a forgalom. Felsőmosást csak géppel éri meg csinálni. Egy igazán jó minőségű berendezés azonban sokba kerül. Nem is beszélve a gyorsmosó építési előírásairól! A húszféle rendelkezés mindegyikének betartása több tízezer forintot jelent. Ki tudja ezt kifizetni. Egyébként véleményem szerint egy a város legforgalmasabb helyére épített gyorsmosó kifizetődő lenne. Hogy esetleg a maszek árai magasak és oda mégsem viszik minden nap? Lehet. Az adónkat ugyan csökkentették, de SZTK-költségeink megnövekedtek. Mi csak kifizetődő szolgáltatásokkal foglalkozunk! Dr. Lantos Árpád, XIV. számú Autójavító Vállalat igazgatója : — Sokan megkérdezték már, hogy miért szüntettük meg a mosót. Most is csak őzt tudom mondani, hogy nem volt gazdaságos. A nyugati országokban természetes szolgáltatás a gyorsmosás, de ott az ösz- szes költséget az autóssal fizettetik meg. Nálunk nem ez van. Felajánlottunk a Szigeti úti mosó építéséhez három- százezer forintot, de úgy tudom, egyelőre ez a beruházás vajúdik. Bízunk benne, hogy nekik nagyobb szerencséjük lesz! * BP-kút, gyorsmosó: — Amióta Pécsett csak itt van gyorsmosó, azóta kétsze- resése nőtt a forgalmunk. Két műszak alatt azonban legfeljebb százhetven autót tudunk vállalpi. A hétvégeken hosszú sorokban kígyóznak a gépkocsik. Kérdés, hogy a berendezés meddig bírja. Tíz évvel ezelőtt épült, s már a tartószerkezet is kezd rozsdásodni. Újat venni? — Drága! A befektetés tíz év alatt térül csak meg. Igaz ugyan, hogy mióta egyedül vagyunk, nem veszteséges a mosás, de egy hónapra csak ezeregy-ezerkétszáz autóhoz elegendő vizet kapunk. Ha többet használunk, megbüntetnek bennünket, így amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon! A Cservenka János, Dózsa György utca: — Vannak olyan napok, amikor nyakig vagyok a munkában, de időközönként meg senki sem nyitja rám az ajtót. Szívesen megvenném jutányos áron a XIV. számú Autójavító Vállalat gyorsmosóját. A helyem az megvan hozzá. A magántaxisoknak és a garázs- zsal nem rendelkező vállalati kocsiknak is előnyös lenne ez. Akár önkiszolgáló rendszerben is meg tudnám oldani, de új berendezést venni nem tudok, mert az nagyon drága. * Somogyvári Attila, városi tanács ipari osztályának vezetője: — A tanács kezdeményezte egy gyorsmosó megépítését, és ehhez a költségek egy részét is vállalná. A Szigeti úti Autójavító Kisvállalat sikeresen pályázta meg. Azóta sok minden történt! Hiába jött össze a pénz, a beruházásokon egyre nagyobbak lettek a terhek, főleg akkor, ha azok vállalatiak. A tervek elkészültek, a gyártó szállítaná is a berendezést, de még nem eldöntött tény, hogy ki legyen az építtető. Jó lenne, ha a következő szabályozómódosítás különbséget tenne a szolgáltatási és más létesítmények beruházását érintő korlátozások között. * Néhány nappal a beszélgetések után kaptuk a hírt: a tanács kifizeti a tervezés költségeit, s várhatóan a közeljövőben meg Is kezdődik az építkezés. Szalai K. döntöttek, hogy tekintettel a szőlő szokottnál lassúbb érésére, Villány térségében szeptember 20. előtt senki sem kezdheti meg a szüretet. Aki mégis megkezdi, az szabálysértést követ el, s ez büntetést von maga után. A PANNONVIN Borgazdasági Kombinát villányi szőlészeti üzemében a megengedettnél négy nappal később, szeptember 24-én kezdik meg a szüretet az oportó fajtával. Ugyan így döntött a községben működő másik nagyüzem, a villányi Új Alkotmány Tsz is. A késői időpont oka az alacsony mustfok. Már több próbaszüretet végeztek. A borkombinát laboratóriumában minden hétfőn megmérik a mustfokot. Szeptember elején az oportó mustfoka 11,1-es volt. A rendelet 14 mustfok alatt tiltja a borszőlő leszedését. Jó esetben, ha nemcsak a nappalok melegek, de az éjszakák is enyhék, hetente 1 —1,5 mustfok emelkedésre lehet számítani. A késői kezdés a kombinátnál azt jelenti, hogy 50 nap helyett 35 nap alatt kell megbirkózni a szürettel. Ezért Villányban legalább annyi diákra számítanak, mint tavaly, amikor 3000 gimnazista szüretelt. Szeptember 24-én, hétfőn 1300 leány kezd, őket bérelt Volánbuszokkal szólítják naponta Pécsről, a Leőwey és a Széchenyi Gimnáziumból Villányba. Egyidejűleg nyitják meg a grötzpusztai szüreti tábort is 120 fővel. A helyi iskolákból 200 fiatal segíti a nagy munkát. A terméskilátások a kétszeri jégverés — ami 50 vagon szőlőt vitt el — ellenére jók. A villányi területen 400 vagon termésre számítanak, vagyis 10 tonnára hektáronként, de csak akkor, ha a következő hetekben az időjárás kedvező lesz. A villányi tsz-ben is több száz pécsi, mohácsi és villányi diák segíti a szüreti munkákat. A termés mennyisége — a jégverés ellenére — itt is jó, a minőség várhatóan jó közepes lesz. A szőlő 70 százalékát feldolgozzák és borként értékesítik. A belvárdgyulai Közös Üt Tsz-ben már forr az új must, nem csoda, mivel elsőként a megyében, náluk érett be a legkoraibb csemegeszőlő, a Csabagyöngye, szeptember 6-ra már le is szüretelték. Eleinte a ZÖLDÉRT-nek szállították ezt a tipikusan étkezési szőlőt, de amikor az átvételi ár 10 forint alá ment, kivonultak a piacról, mert ilyen szőlőár mellett már érdemesebb a szőlőből bort készíteni. Erre a sorsra jut Bel- várdgyulán a szőlőskertek királynője és a saszla is, bor lesz belőlük. A tsz-nek 8000 hektoliteres tárolókapacitása van, kétszer akkora, mint amennyi bort előállítanak. Egy részét kiadják bérbe, a naqy- kozári tsz-nek, amely szörpöket tárol benne. A termésük közepes, 7 tonna körüli lesz hektáronként. A szomszédos fehér bortermelő szövetkezetben, Szederkényben is érik a Csabagyöngye, megkezdték a szedését, s itt szintén bort készítenek belőle, amit a TSZKER-nek adnak el. Nyolc tonna feletti termést várnak, tavaly 10 tonnát szüreteltek a fehér szőlőkből. — Rné — HÉTVÉGE 5,
