Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-15 / 254. szám
Virágzik a divatáru üzletág A Városgazdálkodási Vállalaté a vezető szerep Még mindig divat a butik Negyvenhatmilliós lakóházjavítási program Siklóson Belkereskedelmi rendelet négy éve engedélyezi, Hogy megfelelő szakképzettséggel, iskolai végzettséqgel, KISOSZ- javaslattal. erkölcsi bizonyítvánnyal, SZTK-ígazolással, indulási tőkével és megfelelő üzlethelyiséggel rendelkező emberek magánkereskedést nyissanak. Kezdetben inkább a szolgáltatások terén éltek ezzel a lehetőséggel. Pécsett például 1980-ban a 26 engedélyből egy szólt butikra. Az idén már 23 butik kapott forgalmazási lehetőséget, így jelen- leq Pécs belterületén és a peremkerületekben 69 divatáru- üzlet található. Számuk még több lenne, de négy év alatt 11-en felszámolták üzletüket. Mezőváriné Petrovits Beatrix a múlt év áprilisa óta bérli a Széchenyi téri ajándékboltot. — A jó hely meghatározó, mert az hozza a vásárlókat maqával. Természetesen ehhez adni kell a hangulatos belső és külső környezetet is. Mi kitataroztuk, megszépítettük belülről a helyiséget úgy, hogy a vásárlóknak legyen bőven hélvük a nézelődésre, válogatásra. Elkülönítve tartjuk a divatárut, a népművészeti holmikat. tárgvakat, az üveget, porcelánt és az egyéb kiegészítőket. így ahhoz, hogy a hozzánk betérőket vásárlásra ösztönözzük — sok pénzt költöttünk. A bolt régebben nép- művészeti jelleggel üzemelt—, most az ebbe a profilba vágó tárgyak beszerzése nehézségbe ütközik. Kevés a jellegzetes baranyai, pécsi holmi, helyette az ország minden területéről szerezzük be a hímzett blúzokat, ruhákat, kabátkákat. Még arra is ügyelni kell, hogy a mai divatnak megfelelő vonásokat tükrözzenek. Alig néhány lépésre egy másik üzlet kirakata késztet megállásra. Itt aztán mindent kínálnak: divatos ruhákat, nadrágokat, kerámia láncokat, illatszereket, kozmetikumokat, gyerekjátékokat. Csillag Zsuzsa bérli az Élelmiszerkertől a dohányárudát. — Mi továbbra is forgalmazzuk azokat a cikkeket, amit itt hajdanán árusítottak. Csak bővíteni igyekeztünk a profilt ózzál, hogy más holmikkal is foglalkozunk. Ez a vállalatnak több mint egymillió forint pusz bevételt jelent. Nekik és nekünk is megéri. Az éves összforgalom 30 százaléka a divatáru. A vásárlókat az illatszer, a kozmetikum és a dohányáru nagy választéka hozza be hozzánk. A férjem állandóan úton van az országban, hogy megfelelő kurrens áruval sikerüljön a választékunkat bővíteni. A Jókai utcában van a City-butik. Tulajdonosa Timer Lajos és felesége. A férfi inkább árubeszerzéssel, a felesége eladással foglalkozik: — Azt mondhatom, hogy mi már a Balatonon belerázódtunk a szakmába — kezdi a beszélgetést az asszony. — Hat évig dolgoztunk ott. Aztán két éve telekbeépítéssel nyitottuk ezt az üzletet. Nekünk any- nyiból könnyebb, hogy a férjem szülei is kereskedők voltak, a szakmai fogásokat tőlük sikerült ellesni. És ez sokat számít, különösen most, hogy Pécsett egymást érik a butikok. Persze, ez maga után vonja a rivalizálást is. Az jut nagyobb haszonhoz, aki először kapja meg a legújabb „menő" fazont. Éles szem, jó üzleti érzék kell az elsőséghez. Mert néhány hét. és utána már csak jönnek a többiek. Mi például inkább a törzsvevőkre építünk. Tudjuk már, hogy a hozzánk járóknak milyen az ízlése, mit adhatok nekik. Sajnos, a tinikorosztály az, és a jó alakú huszon-harminc- évesek, akik itt vásárolhatnak. Idősebbeknek nem áll már jól a butikruho. Maletics Györgyéé ayermek- árubutikja a Tonácsház közben található. Annak ellenére, hoav a belváros szívében van, a vártnál kevesebben keresik fel. — Tisztában vagyok vele, milyen hátrányos, hogy az utca eldugott. Sokan csak azután tudták meg. hogy létezik gyer- mekárubutik, miután kikerült a hirdetőkirakatom a Mecsek cukrászda lejáratához. Azt hiszem, a felnőtt divcrtárusokkal szemben, egy óriási problémával küszködöm: kevés a gyermekruhát készítő iparos. Baranyában nincs egyetlen kisiparos sem, aki olcsó, mutatós és a divatirányzatoknak megfelelő fiú- és leánykaruhákat, kabátkákat készítene. A pécsi butikokat járva szemet szúr, hogy mindenütt hasonlók a butikruhák fazonban, színben, anyagban. Valamiben mégis lényegesen különböznek egymástól az üzletek: a körítésben. Van, ahol mellettük egyedi kozmetikumok, illatszerek kelletik magukat, másutt az üzlet berendezése olyan elegáns, hogy szívesen járnak oda vásárolni a nők. Van, ahol azzal is törődnek, hogy drágább, s olcsóbb kivitelben is adják a menő szereléseket, esetenként egyedi kívánságokat — díszítésre, fazonra, anyagra — teljesítenek. Van, akinek egy-két év alatt megtérül a befektetett tőkéje, másnak több évig kell érte ügyeskednie. Annyi bizonyos, aki a legforgalmasabb helyeken nyitott üzletet, az diktálhatja a divatot. Dr. Sítek Lászlóval, a Pécs Városi Tanács kereskedelmi osztályvezetőjével egyes butikok óriási választékáról beszélgettünk. — Korábbon az volt az elvünk, aki kért, az kapott is engedélyt butikra. Most már felhívjuk a figyelmüket a buktatókra is, hisz annyian vannak. hogy nehéz újat produkálniuk. Olyan kereskedelmi kapcsolatokat kellene kiépíteni az újonnan belépőnek, amire egyre kevesebben képesek. Főleg az van hátrányban, aki más pályáról próbál átugrani a kereskedőire. Ezeket megpróbáljuk átirányítani: zöldség-gyümölcs, virágárusítást, hasznóltcikk-kereskedést, cukrászdát, büfét, fagylaltozót ajánlunk. Ennek ellenére úgy látjuk a dolgokat, hogy mindenki egy kicsit mindenfélével próbálkozik. Ez, véleményünk szerint nem jó. A butik szakma ennek ellenére virágzik. Naponta hívo- gatóbbak lesznek a kirakatok, fénylenek a neonlámpák, szól a zene és egymás kezébe adják a kilincset a fiatalok. Amíg érdeklődő van. addig nem kell a kereskedőknek félniük: közülük mindig lesz, aki megveszi az áhítozott ruhadarabokat. Ádám Erika Siklós súlyos kapacitásgondokkal küzd, emiatt 12 millió forintot kényszerül átadni kölcsönbe más városnak, mivel nem győzi a lakóházjavítási programot — hallottuk nemrégiben. Amikor a bővebb in- formálódást készítettük elő, már tisztázódott, hogy a közlés félreértésre alapult. Mégis úgy véltük: érdemes közelebbről is tanulmányozni, hogyan szervezi lakóházfel ú i ítási tevékenységét egy Siklós-méretű város. „Csak körül kell r • II nezni... A lakásállomány, amivel törődni kell. nem nagy: mintegy félezerre rúg az állami lakások száma. Hanem a 70-es évek közepéig (ott is) csak tessék-lássék foglalkoztok a tervszerű felújításukkal, korszerűsítésükkel (a pénzügyi feltételei sem voltak meg ennek!), igazában pedig — akár szerte az országban — a hatodik ötéves terv előkészítése idején jött elő a nagy adósság rendezésének a szükségessége. 46 millió forintos programot állítottak össze, — amint ezt most Szarka Árpád, városi tanácselnök és Csikós Lajos városgazdálkodási vállalati igazgató tájékoztatásából megtudjuk —, ténylegesen azonban 49-re lett volna szükség. A hiányzó 3 millióra a megye ígéretét bírják. A tervidőszak első két éve meglehetősen visszafogott volt: ösz- szesen 10,3 milliót terveztek felhasználni, s még ebből is át kellett adniok Komlónak. Siklóson akkoriban fontos közérdekű beruházások folytak, a kapacitást ez kötötte le, Komló viszont fogadókész az egv millióra, amit 1983-ban adott vissza. Tavaly már 13,6 milliót használtak fel, idén pedig 11,8 millió forint az előirányzat (,,Ha ezt átadnánk bárkinek is, mi semmit sem csinálhatnánk idén, pedig csak körül kell nézni a városban" — jegyzi meg a tanácselnök), jövőre pedig — a remélt 3 millióval együtt — 13,4 milliót szándékoznak felhasználni. A rendelkezésre álló keret nagyobb hányada felújítási célt szolgál, egyharmada pedig karbantartásra fordítható. Elegendő a kapacitás A tervezett munkák fedezete körül tehát nincs gond. És a kapacitás? Erről azt mondják, hogy a tervidőszak elején valóban volt ilyen gond, foglalkoztak is a gondolattal, hogy idegen kapacitást vonjanak be a felújításokra. Ez akkor nem sikerült, azóta pedig a Városgazdálkodási Vállalat jelentősen növelte a kapacitását — a tervidőszak keretéből mintegy 36 milliót ez a vállalat használ fel — és itt van a helyi Építőipari Szövetkezet, továbbá az ÉLISZ és több, helyben végzett munkának — ABC- és iskolaépítés, stb. — köszönhetően építés- vezetőséget tart fenn a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítési Vállalat. Látszólag tehát semmi gond. Vagy mégis? Pécsi fülnek nem szokatlan, amit itt is hall az ember. íme: — Ma is gond, hogy amikor hozzányúlunk valamihez, amire a tervező szerint 2 millió forint is elegendő, egy-kettőre megduplázódik a költség, olyan szerkezeti elégtelenségekre bukkanunk — panaszolja Csikós Lajos. — Itt van pl. a „Spitzer-palota” (a Kossuth tér 10. sz. ház), amit 2 milliós költségelőirányzattal akartunk elindítani, de már tudjuk, hogy 4,6 milliónál alább — az említett okolj miatt — nem úszhatjuk meg. A várt 3 milliónak itt lenne a helye. . Letarolni nem lehet De vállalni kell így is, nem lehet nem csinálni. Az állami lakóházak nagy többsége a város belterületén van, s az itt lévők jó része olyan, hogy nélkülük szegényebb lenne a város. megtartásukon tehát nem lehet vitatkozni, vagy ahogy Szarka Árpád mondja: — Ezek jelentik Siklósnak a patinát, letarolni tehát nem lehet. S ha a főszerkezetükben megtartjuk, — ez alapvető törekvés — máris drága a felújítás. Van ház, amiben csak a szerkezeti határolófalak maradnak meg, éppen ilyen megfontolásból. Ismerős a probléma, s nemcsak siklósi és pécsi, országos gondunk ez, ami kevésbé lenne nyomasztó, ha — utólag könnyű okosnak lenni — nem alia egy évtizedes lenne a meglévő értékekkel való intézményes és szervezett törődés. Pillantás a jovobe A hatodik ötéves tervvel tehát — a hallottak szerint — nincs gond. De mit hozhat a jövő? Mint mindenütt. Siklóson is már a nyolcvanas évek második felére pillantanak, egyebek közt a lakóházfelújítások tekintetében is, mivel a megkezdett program korántsem befejezett. Sőt! Ma úgy számolnak — amikor még szabadon szaladhat a fantázia és vele a ceruza is —, hogy továbbra is az elmaradt felújításokra összpontosítva az erőket, kb. 60 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy legalább annyi lakás váljék újjá és korszerűvé, amennyi a fiatal város számára elengedhetetlen. De ma még nehéz erről beszélni... Hársfai István vJó minőség, évről évre növekvő termelés Szentlőrinci kesztyű „Megcélozzák” az évi 800000 párat... Szentlőrinc szélén, a buda- pest-pécsi vasút Pécsnek .forduló kanyarjában szerényen húzódik meg a Fővárosi Kézműipari Vállalat telepe. Szerényen, épp hogy csak megemlítve emlékeztek meg augusztusban tízéves jubileumukról is, pedig eredményeik azt mutatják: elkelne még néhány hozzájuk hasonló fal- vainkban, de még magában Szentlőrincen is. Egy nagyobb lakóházban harminc asszonnyal, néhány géppel kezdték. Négy éve épült fel az udvar hátsó részében az új üzem. Bent lányok, asszonyok hajolnak a varrógépek fölé; mellettük a -darabban, munkában lévő, félkész kesztyűk sorakoznak színes csomagokban, katonás rendben. Nehéz itt bárkit szóra bírni: a napi 300-320 pár 4. HÉTVÉGE kesztyűn az éppen soros művelet igen kevés szünetet enged meg . .. — Ha jó a bőr — mondja az „alapítók” egyike, Kurucz Istvánná minőségellenőr —, kevés a hiba, legfeljebb öltéskihagyás, ami nem javíthatatlan. Ennek itt, látja, fele szövet, fele bőr, ez vasasmunkához kell, a Csepel Műveknek szállítjuk. Ez a másik itt hegesztő- kesztyű, ez csak bőrből lehet, különben átégetné a szikra. — Férje a MÉV-nél géplakatos; Lőrincen kaptak lakást.— Kétgyermekes anya vagyok, itt többet kereshetek, mintha máshová járnék dolgozni. 140 - 220 - 340 - 420 - 500: ez nem „vízállásjelentés”, hanem az üzemben elkészített kesztyűk száma ezer párban, az első néhány évben. Az idén 700 000 párat készítenek 60 millió forintos termelési értékben: várható nyereségük 5—6 milliós, a nyersanyag-áremelkedések miatt kevesebb, mint tavaly, de tisztes. Borovácz Károlyné üzemvezető bemutat Fischer Dezsőnek, aki tíz éve az üzem megszervezője, első vezetője volt, s ma, 67 éves korában, szaktanácsadóként dolgozik. — Ma is meg lehet élni ebből a munkából, ha mindenre figyelünk, amire kell — mondja. - Nagyon kell ügyelni például az anyagra, és hogy az üzemben fegyelmezett munkát, jó szokásokat alakítsunk ki. Ha körülnézett, láthatta: itt csellengő ember nincs; két- óránként öt perc szünet jár, fel is lehet állni egy-két percre, de nyolcból hét órát biztosan dolgozik mindenki. A munkatársak, szalagvezetők is jók, gyakorlottak. Nemcsak múltja — jövője is van a kis, 120 fős üzemnek. Piacuk biztos: jövőre, új, részleteiben még ezután kialakítandó munkaszervezéssel az évi 800 000 párat is megcélozzák, a létszám növelése nélkül. Ebbe még az is „belefér", hogy 20—30 kisgyerekes asszonynak, mint eddig is, egyműszakos munkát biztosítsanak. Varga J.
