Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-15 / 254. szám
Fotó: Läufer László ALMAMELLÉK Kistelepüléseken Beszélgetés Jantner Antal építésügyi miniszterhelyettessel ——— * ■' ■ F ejlődés vagy elsorvadás? Mi lesz a falvak további sorsa? Száznál több településnek van ma már városi státusa, megszűntek a járások, mit jelent ez a falvak szempontjából? Ezekre a kérdésekre — és ezekkel összefüggésben még sok mindenre — kértünk választ Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettestől.----------------—> « ■* — Évtizedeken át a városok álltak előtérben, azok nagymértékű fejlődése mellett elmaradtak a falvak, sőt nem egy falu el is néptelenedett. Mi várható e téren a továbbiakban? — Induljunk ki abból — mondja a miniszterhelyettes —, hogy Magyarországon ellentmondásosan fejlődött a településhálózat és az infrastruktúra. Az ország egyes részei — például az Alföld és a Dunántúl — között lényeges különbségek alakultak ki. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy Budapesten él minden ötödik magyar állampolgár és az utána következő legnagyobb város lakossága is csak egyti- zede Budapestének. Ugyanakkor nagv területek voltak város nélkül. — Ez éppen a kis települések fejlesztését indokolta volna. Mégsem így történt évtizedeken át. — Még a 70-es években is a gazdasági elképzelések és a társadalmi fejlődés helyzete volt a további fejlesztések kiindulópontja. Ezért kapta az anyagi eszközök nagy részét elsősorban az öt nagyváros, másodsorban a többi megye- székhely, a többi település csak ezek után következett. Legrosszabb helyzetbe a legkisebb falvak kerültek, különösen azok, ahol foglalkoztatási gondok voltak, ahonnan a munkaképes lakosság nagy része elvándorolt, vagy legalábbis dolgozni járt el az ipari központokba. Egyszerűen nem volt miért ottmaradniuk, hiányzott ezeknek a kis helységeknek az eltartó és megtartó képességük. — Mennyiben változott a helyzet az utóbbi években? — Sokban. Fokozatosan megszűnt a lakosság Budapestre áramlása, mert csökkent a főváros részaránya az iparban, a korábbi -több mint 50 százalékról 30 százalék alá. Ezzel szemben ipart kaptak addig gyengébben fejlett települések, s nem csak a hagyományos „ipari tengely”, a Bor- sod-Budapest—Veszprém megye vonal mentén, hanem az ország távolabbi vidékein is. Ezzel nagyjából egyidőben vált időszerűvé a közigazgatási rendszer reformja, hiszen a járások megszűnése már hosz- szú ideje tartó folyamat volt. — Közben mégis tovább néptelenedtek az apró falvak. — Bármennyire igaz ez, mégis fel kell tennünk a kérdést: vajon minden esetben negatív folyamatnak kell-e tekinteni a falvak lakosságszámának csökkenését? Történelmünk egyértelműen válaszol erre: ez a folyamat mindig volt, s a nagyobb társadalmi-gazdasági változások idején felgyorsult. Mégis fennmaradtak falvaink ezer éven át. Ez pedig csakis úgy volt lehetséges, hogy az egyik helyen csökkent a lakosság, sőt előfordult, hogy megszűnt egy-egy település, ugyanakkor másutt nőtt a lé- lekszám, fellendülés indult meg. Sőt, új községek is keletkeztek. — Mi tehát a járható út? — Az MSZMP Politikai Bizottsága ugyanazon az ülésén hagyta jóvá a terület- és településfejlesztés és az állam- igazgatás korszerűsítésének új irányelveit. Ez is bizonyítja, hogy a kettő szorosan összefügg. A járások megszűnésévet az igazgatás egyszerűsödött, az egyenrangúak — város és község — együttműködése a településfejlesztésre is vonatkozik. Az egy vonzáskörzetbe tartozó településeknek össze kell hangolniuk elképzeléseiket, együtt kell gondolkodniuk. Ez a gyakorlatban jelentheti például azt, hogy közösen tervezik az ellátást, az oktatást, a kulturális életet. Vonatkozhat ez a munkaalkalmak megtervezésére is: ha.valakinek a közeli városba kell járnia a munkahelyére, ami napi kétszer 20 vagy 25 perces utazást jelent, ez aiigha tekinthető ingázásnak, hiszen például Budapesten is igénybe vesz eny- nyi időt az út a dolgozók jelentős részének. Viszont a közeli városban vagy községben esetleg könnyebben megtalálja a képességeinek és képzettségének megfelelő munkakört a környékbeli, mint a lakóhelyén. — Azt jelenti ez, hogy ezután többet kell kapnia a „közös zsebből" a falunak? — Kétségtelen, hogy a korábbi években az indokoltnál és lehetségesnél kevesebb jutott a falunak, s ez még akkor is így van, ha figyelembe vesz- szük, hogy a városok fejlesztése is nagyon időszerű és indokolt volt. Már a jelenlegi, a hatodik ötéves tervben is változott az arány, a legfontosabb azonban a szemléletváltozás, örömmel tapasztaljuk, hogy ez egyaránt érzékelhető a minisztériumok, az országos főhatóságok és a megyei tanácsapparátusok dolgozóinak gondolkodásában. Figyelembe kell tehát venni a központi elosztásnál is az indokolt arányváltozásokat, de még fontosabb, hogy a nemzeti jövedelem helyben megtermelt hányadából az eddiginél több maradjon a helybelieknél. Ne a megye vagy éppen a központi szerv nagylelkű gesztusának tűnjék, hogy több jut egy városnak vagy községnek. Ha úgy látják, hogy jelentékeny összeg marad helyben, az ottani célokra, nem csak a termelési kedv fokozódik, hanem nagyobb értelmét találják a társadalmi munkának, a közös gyarapításának is. — Vonatkozik ez a város- és községfejlesztésre is? — Természetesen, egyre inkább. Köztudomású, hogy a közigazgatás korszerűsítésével együtt több hatáskört adtak ót az országos hatóságok a megyei tanácsoknak, azok pedig a helyieknek. A városok és a falvak építészeti fejlesztése is méginkább a helyi tanácsok hatáskörébe kerül. A terület- rendezési tervek eddig főként országos hatáskörű tervezőirodákban készültek. Kialakultak azonban a megyei tervezőintézetekben a rendezési tervek készítéséhez értő csoportok, ezek jobban, közelebbről ismerik a helybeliek igényeit és lehetőségeit. Igen fontos, hogy a tervezést és a végrehajtást is ellenőrizhesse az érintett város, község lakossága, mert a társadalmi kontroll a demokrácia szerves része. Az sem elhanyagolható szempont, hogy így lehet valódi tekintélyük a terveknek. Eddig ugyanis gyakran előfordult, hogy a terveket „menet közben" többször is módosították, túl sok volt a rögtönzés, ami zavarta a település tervszerű, harmonikus fejlődését és gyakran sokba is került. — Tehát: közelebb az emberekhez? — Mégpedig minden tekintetben. Látnunk kell végre azt, hogy akármilyen apró faluról legyen szó, az ott élő emberek számára az a legfontosabb hely, legalábbis olyan vonatkozásban, hogy ő ott akarja megkapni — joggal! — az emberhez méltó életfeltételeket: a lakást, az alapvető élelmiszereket, az egészséges ivóvizet, a villanyt stb. Amit pedig nem lehet minden falunak megadni, arról jó közlekedési lehetőségekkel gondoskodni kell, hogy a közelben legyen. Ilyen lehet az orvosi ellátás, az oktatás, a nem napi szükségletű élelmiszer, a tartós fogyasztási cikkek beszerzése, a ruházati bolt, de ide sorolom a munkaalkalmakat is. — A tervezésnél is nagyon fontos az, amit most „emberi tényeződként szoktak emlegetni: az ezzel foglalkozó emberek értsenek a munkájukhoz, olyan szakemberek tervezzenek, akiknek megvan a megfelelő gyakorlatuk, s akik elfogulatlanul tudnak dönteni. Az eddiginél sokkal jobban kell a helyben, az adott környéken, megyében élő szakemberekre, építészekre, szakhatóságokra bízni az adott táj alakítását. Ennek egyre inkább megteremtődnek a feltételei. Tavaly óta működnek a megyei tanácsoknál a területrendezési és építészeti albizottságok, amelyek szakemberek, lokál- patrióták bevonásával" vitatják meg egy-egy jelentősebb épület vagy terület további sorsát. Nagyobb helyeken alakulnak olyan építészcsoportok, amelyek segítik az építészeti műveltség emelését. Mert ez bizony ma még igen alacsony. — Hogyan hat ez a városok és a falvak viszonyára a továbbiakban? — Városban és falun egyaránt megnőtt az érdeklődés és az igény a környezet alakítása, szépítése iránt. Ez garanciát jelent arra, hogy javulni fog a táj épített képe. Ami pedig a vonzáskörzeteket illeti: nem az a lényeg, hogy annak központja városi rangot kapott, vagy ma még nagyközség. Az a legfontosabb, hogy a központ akár önmaga, akár a vonzáskörzetébe tartozó községekkel együtt ki tudja elégíteni az ottani lakosság igényeit, ellássa a városra jellemző közfunkciókat, vagyis mindazt, amit a települések lakossága joggal vár el. így csökkenhet minél hamarabb az a különbség, amely hagyományosan alakult ki és nagy részt még ma is fennáll a városok és községek, vagy úgy is mondhatjuk: a nagyobb és a kisebb települések között. — mondotta befejezésül Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes. Várkonyi Endre A hódmezővásárhelyi Met- ripond Mérleggyár a mérleggyártás mellett újabban különféle gyógyászati eszközök gyártására is vállalkozik. Most készült el — hazai találmány alapján — az első sorozat a bokatörések gyógyulását elősegítő, úgynevezett karmos boka lemezekből. A bokacsontokat összefogó rozsdamentes, illetve szövetbarát acéllemezekből álló készülék két évig is beépítve marad a sérült testrészben. Belőle a traumatológiai intézményekben történő kipróbálásuk után évente több ezret gyártanak majd. Ugyancsak a Metripond készíti a hazai gyógyintézetekben mór sikeresen kipróbált további orvosi eszközt, a kézsebészeti műtőkészüléket, amellyel a sérült kéz műtét közben úgy rögzíthető, hogy az operáló orvos minden oldalról jól hozzáfér, s nélkülözhető a korábbi három-négy személyes asszisztencia. Közvetlenebbül kapcsolódik a mérleggyártáshoz további új orvosi eszközük, az elektronikus vezérlésű kórházi ágymérleg, amellyel elsősorban művese-állomáso- kon, kórházi, klinikai intenzív osztályokon a beteg súlya anélkül ellenőrizhető, hogy a pácienst az ágyról le kellene emelni. A beilleszkedést segíti v IV. regionális cigány ifjúsági klubtalálkozó A közelmúltban zajlott Bala- tonfenyvesen a IV. regionális cigány ifjúsági klubtalálkozó, amit ezúttal a Baranya megyei Művelődési Központ rendezett meg. Magyarországon a cigánylakosság társadalmi beilleszkedése, annak segítése fontos társadalompolitikai feladat. A cigányokkal kapcsolatos intézkedések, cikkek, tanulmányok, hivatalos dokumentumok kezdetben elsősorban szociális problémákkal foglalkoztak, ez a múlt ismeretében érthető is. A szociális gondok egy részének enyhülésével előtérbe" került a művelődés eszközeinek felhasználása, ami szervesen összefügg műveltségi színvonaluk emelkedésével. Ma már egyértelműen kijelenthető, hogy a társadalmi beilleszkedés segítésében óriási jelentősége az oktatásnak és a közművelődésnek, különösen a fiatalok körében. Baranya megyében a cigánylakosság közel fele 20 év alatti. A művelődési tevékenység egyik formája a klubmozgalom. A cigányklubok kezdetben önerőből, egy belső szükséglet megnyilvánulásaként, mintegy spontán jöttek létre, majd ha lassan, sok buktatón át ez a mozgalom országossá terebélyesedett. A homogén cigány- klubok a beilleszkedést szolgálják, tagjaik a kívülmaradot- taknál nagyobb mértékben veszik igénybe a művelődés közös formáit. Több esetben a klub a bázisa a felnőttoktatásnak vagy a tudományos ismeretterjesztésnek. Nagy jelentősége van azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek a vegyes klubok megalakítását célozzák. Ezek az igények a fiatalság körében jelentkeznek és bizonyítják, hogy a cigányklub- mozgalom a közös munka, egyáltalán az egymás gondolatainak megismerésében nyújthat alkalmas színteret. A kluboknak kell vállalniuk azt a szerepet, amely a közösségi kereteket összehozza a kultúrával, tehát egyfajta belső tartalmat vigyenek be a cigány községekbe. Ezentúl jelentőségük, hogy bevonják az embereket a kulturális munkába, segítenek nekik a műveltség megszerzésében vagy felszínen tartásában. A cigányklubok nagy részében ma már tervszerű közművelődési munka folyik hasznos nevelő és szórakoztató programokkal, ezáltal szolgálják a szemlélet- és életmódváltoztatás meggyorsítását is. Ezt természetesen befolyásolja a klub tagságának életkori összetétele, foglalkozási struktúrája, lakás- és szociális viszonyai. Mint minden közművelődési tevékenységet, így a cigány közművelődést is csak a művelődés folyamatában lehet tudatosan és eredményesen végezni. A közművelődési intézményeknek e problémákra is nyitottnak kell lenniük. A cigány közművelődéssel foglalkozó szakembereknek feladata kell legyen olyan ismeretek átadása, amelyek hozzájárulnak az életben való biztonságos eligazodáshoz, amelyek a cigánylakosság számára zökkenőmentesebbé teszik társadalmunkba való beilleszkedést A találkozón, amelyen három megye, Somogy, Tolna és Baranya cigányklub-vezetői és vezetőségi tagjai vettek részt, előadás hangzott el a magyarországi, majd a baranyai cigónylakosság helyzetéről. Előbbit dr. Kozák Istvánná, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának osztályvezetője, a Tárcaközi Koordinációs Bizottság titkára tartotta. A kiscsoportos foglalkozásokat, amelyek a 3 megyében folyó klubmozgalom gondjait, és a továbblépés lehetőségeit kutatták, Daróczi Ágnes, a Népművelési Intézet munkatársa irányította. Dr. Erdődi Gyula, a Baranya megyei Tanács V. B. társadalompolitikai titkára Új MERUKER-boltok Baranya megyében Az új MERUKER-bolt a Varsány út 2-ben Három új bolttal bővült e hónapban a Baranya megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat üzlethálózata. Egyet e hónap elején nyitottak Pécsett, egyet- egyet pedig ma nyitnak Mohácson és Siklóson. A három közül egyedül a pécsi bolt volt eredetileg is a vállalaté, a másik kettőt úgy vették ót. A pécsi üzlet Lvov-Kertváros- ban, a Varsány utca 2. szám alatt nyílott e hónap elején. Nem is oly régen még cipőbolt volt ezen a helyen, de mivel az üzlet forgalma kicsi volt, a vállalatnál úgy határoztak, hogy megpróbálják ezt a helyiséget olyan árukkal feltölteni, amelyek .iránt nagyobb az érdeklődés. Szeptembertől jelentős — 40—50 százalékos — árengedménnyel árusítanak itt többek között méterárukat, szöveteket, selymeket, pólókat, farmerokat. A profilváltoztatást ezzel még nem fejezték be. Ügy tervezik, hogy még az idén megkezdik a fonalárusítást is. Mohácson, a Felszabadulás lakótelepen a szolgáltatóházi Patyolat-felvevőhelyből alakítottak ki egy kis áruházat, azzal a céllal, hogy az itt lakók mindennapos igényeit próbálják kielégíteni. A kisebb átalakításra, festésre, mázolásra és a belső berendezésre 100 000 forintot költött a vállalat. Szeptember közepétől vegyes ruházati, üveg-porcelán, műanyag árukat, háztartási kisgépeket, papír- és írószerárukat forgalmaznak. Siklóson, a Felszabadulás út 6. szám alatt egy volt élelmiszerbolt helyén ifjúsági üzletet nyitottak. A 6—18 éves korú fiatalok részére árusítanak itt készruhákat, többek között is- koíaruházati és szabadidő-ruhákat. A mohácsi és a siklósi üzlet önkiszolgáló rendszerű. HÉTVÉGE 3. Gyógyászati eszközök a Metripondból
