Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-31 / 239. szám
1984. augusztus 31., péntek Dunflntmt napló 9 BÁN ZSUZSA Takács Dezső linómetszete PÁKOLITZ ISTVÁN • \ ' ’ Idejekorán Mókásan meg-megbiccenő kis gülüfeje elbóklászik a színek hangok formák ízek özönében Repeső-beszédes pillongásával idejekorán keresgél valami biztos fogódzót bizonytalanságokkal beárnyékolt rettegésteli világunkban GYEVI KÁROLY ró a bányában Az aknász mondja: ..Meddővágat ez még, csak jövőre ad majd egy kis szenet." A vízpocsétában cuppog a csizmám de rendületlenül menetelek. A bányák réme: gázveszély sehol sincs, Ez nem olyan bánya, de nem bizony!" (A guritóban lefelé suhanván már szeretteimtől is búcsúzom.) Itt szembe jön a por, sötét van, félek, de hajt előre a mérnök szava ki mögöttem jön s biztat jó kedéllyel. Azt mondogatja, hogy még ma haza és moziba is kell mennünk mert várnak a feleségek, a hű asszonyok. A bánya súgja: menj csak menj nyugodtan. S én kimerültén tovább talpalok. Az új szintre leértem. Többet látok. Ez nem meddő, ez holnap szenet ad. A mélység itt már éppen ezer méter. (A magasság is épp annyira ér fel) Moziba vigyem asszonyomat? Egy lányom van, jut hirtelen eszembe. Egy fiú kéne még, egy szép gyerek) „Na ne mélázz ott előttem, siess már!" S a nagy csizmában jobban sietek. A bánya véd a külvilág zajától de új zajokkal rémiti szivem. Most lehoztam a föld alá a toliam s a hegyén majd a föld fölé viszem a szénnek, a fény anyjának hatalmát és hűs szobámban megénekelem hogy szép fekete sötétségek mélyén mint születik a boldog értelem és mint terem a földben íenn a fényes és magabiztos hatalom, — ha van a meddővágat alatt is egy akna, hol szén terem. így biztatom magam. Egy férfi búcsúlevele Egy órával ezelőtt, amikor fel akartam törni az ajtaját ennek a kis faháznak, váratlanul ért, hogy az első, gyenge érintésre kinyílt magától. Akkor még piroslott a 'nap a domb tetején, mintha erdőtűz lángolt volna messze. Megtaláltam a gyertyákat is. Egyet meggyújtottam, és ideragasztottam az asztal durva lécekből összetákolt lapjára. Nem vettem észre, mikor fogyott a kinti fény. Az asztalra könvőkölve ültem sokáig, és a hiábavaló, sápadt ragyogásba bámultam. A nap ez alatt észrevétlenül merült le a domb mögé, maga alá hajtogatta fénylő póklábait. Megmosolyogtál, amikor piros és sárga selyemből napot varrtam a sötétítő függönyre. Amikor a falilámpa fénye rávetődött, mintha lángolt volna rajta a selyemnap. A kiságyból éppen odalátott. Először nevetett fel hangosan, amióta measzületett. Nem akartalak levinni a faluba, hiába kértél, menjünk le egyszer. Látni szeretnéd a helyet, ahol felnőttem. Mit szóltál volna, ha Matyusék kecs- keóliát mutatom meg neked? Tulajdonkéopen a szomszéd faluban születtem, mégsem ott nőttem fel. Aoámat is csak fényképekről ismerem. Magyuséknál tizenhárom éves koromig voltam. Egy nap aztán valami ayámhatósági ember jött, és elvitt onnan. Másik megyébe kerültem, Tóthék- hoz. Szoba-konyhás, verandás házuk volt. Azt mondták, szólítsam anyának és apának őket. A kertben csenevész szőlőlugas, egy-két gyümölcsfa, és egy fészer, melyben a kis fát, szenet tartották. Tóthék Írattak be a gimnáziumba. Az öreg körülvezetett a korhadó deszkakerítésen belüli világba. — Ha megbecsülöd magad, ez mind a tiéd lesz. — Úgy mutatott körül, mintha többszázholdas birtok közepén állnánk. öt lépéssel el lehetett I érni onnan a kerítést, minden irányban. Túl sokat szenvedtem már ahhoz, hogv valami is meghatott volna. Rabnak éreztem magam a roskadozó deszkakerítés határolta, szűk területen. Évekig nem tudták, hogy nem szeretem őket. Megköszöntem, ha ruhát vettek nekem, és megköszöntem az ételt. Tavasszal megnyestem a nyamvadt gyümölcsfákat, és segítettem az öregnek kijavítani a kerítést. Nem szerettem tanulni sem. * Soha nem beszéltem nekik arról, milyen volt az életem az- - előtt. Másról sem. — Na, mi volt az iskolában? — kérdezte az öreg eleinte. Úgy hittem, jogot formál a beszámolóimhoz, mert ő Íratott gimnáziumba. Mintha színházjegyet vett volng, aztán előadás után megkérdezi: hogy tetszett? — Semmi ... — feleltem. Egyszer véletlenül kihallgattam, amikor rólam beszéltek. — Jó fiú. Komoly gyerek — mondta az öreg. — Igen, készséges, udvarias mindig — kontrázott 'a felesége. — A pénz... — szólalt meg kis idő múlva megint. — A pénzt hová tetted, apus? — Hová . . . hát a szekrényben van. Mindig ott a helye, nem? — A párnahuzatok alatt? — Ott, ott! Miért! Csak tán nem . . .? — Azért nem kell neki alkalmat adni. Mit tudhatjuk, milyen emberek voltak a szülei? Milyen a vére?? Jobb, ha nincs az a pénz szem előtt... Én a felaprított fát dobáltam kosárba, kint. Minden szavukat hallottam a nyitott ajtón át. Amikor felmentem a lépcsőn, már tudtam, hogy valamilyen ürüggyel elmegyek tőlük. — Na, el is végezted? — kérdezte az öreg. Szó nélkül tettem le a fát a tűzhely elé. — Ogyes fiú vagy! Anya! Adj valamit enni a gyereknek! Nézték, hogyan ülök asztalhoz. Úgy éreztem, minden falatot szemmel kísérnek, amit a számba rakok. Mintha kifogyott volna a nyálam. Csak forgattam az ételt a számban, alig tudtam lenyelni. Napokkal később a sezlo- nyon feküdtem, bámultam a repedezett, megszürkült meny- nyezetet. Az a téli nap járt eszemben, amikor az iskolában ellootam Orbán almáját. Egész délelőtt reszkettem, hogy észreveszi nálam. Nem mertem megenni, az ingem alá rejtettem. Amikor az öreg bejött a szobába, meg se mozdultam, néztem .tovább a mennyezetet. Odaléoett mellém, és azt mondta csendesen: — Na fiam, kitelt az időd nálunk. Honnan tudtad, hogy a szekrényben tartjuk a pénzt? ^ — Tudtam. — Maradt valami abból, amit elvettél? — Nem. — Hát jól van. Lényegében sajnállak, fiam. Nem lesz ember tebelőled, soha ... A vizsgákat még kivárhatod itt, ha már taníttattunk, legalább tudd befejezni. Aztán összecsomagolsz és elmész. Van két erős kezed, dolgozhatsz, mint más. A Hármashatárhegy lábánál, a Jablonkai úton sikerült egy szobát kivennem, öreg néni lakott a házban, egyedül. Első este sokáig ébren voltam. Leverten üldögéltem a oenészszagú kis szobában. Először éreztem szükségét, hogy szépitgetés nélkül, tárgyilagosan gondoljam végig az életemet. Mindegyre az sajgott bennem, amit az öreg mondott. — Nem lesz ember tebelőled, soha . .. Mindebből semmit nem mondtam el neked. Szerettem volna, ha csak annyit tudsz rólam, amivé lettem. A keskeny falócán töltöttem az éjszakát, aztán az ébredés első pillanatában azt hittem, otthon vagyok. Amikor a szememet kinyitottam, az asztalt pillantottam meg először. Tövig égett, kormos kupaccá olvadt a gyertya a tetején. A papírok, melyedre neked ezt a levelet írom, itt találtam a sarokpolcon, az ajtó mellett. Tegnap délután egy mellékutcából értem ki a szántóföldre. Zihálva bukdácsoltam errefelé az élesre szikkadt barázdák tetején. Sűrűbozótos élősövényhez értem, és valami nagy madár, vagy talán nyúl zörrent ijedten a közeledésem neszére. Alkonyodott. Ismeretlen volt a táj, a végtelen szántóföldek. A poros dűlőutak furcsa módon nem nyelték el lépteim zaját, kísértetiesen dobogtak alattam. Aztán az erdő. A kis faház üres volt, az ajtó kinyílt ma- aától. Apró ablakán pirosán tűzött be a nap. Soha azelőtt nem érzékeltem ilyen tökéletes csendet. Akkor értettem meg, miért menekültem el. Egyedül kell lennem, hogy beszélni tudjak. Ha emberi arcot látok, már nem tudok semmit elmondani. Segédmunkásként helyezkedtem el egy gyárban. Amennyit tudtam, minden hónapban félretettem. Inkább szalonnán és kenyéren éltem, csak a pénzem gyűljön. Szerettem volna, ha egyszer megérem, hogy mások felnéznek rám. Úgy hittem, ehhez elsősorban szép lakás, jó ruhák, és pénz, mindenekelőtt pénz kell. Egy év múlva csoportvezető lettem. Munkatársaim viszont nem szerettek. Azt gondoltam, irigykednek rám, amiért kiemeltek. Az albérletért hatszáz forintot fizettem. Ruháimat magam tisztítottam, vasaltam, kosztra a lehető legkevesebbet költöttem. Amikor elkezdtem az egyetemet, már be tudtam szállni a társasház-építkezésbe. Első egyetemi éveim alatt újra előre jutottam, műhelyvezető lettem. Nem jártam sehová, moziba sem. Amig téged nem ismertelek, nem volt egyetlen ba-. rátom. Nincs szoTnorúbb látvány, mint az őszi erdő. A csupasz ágak között sír a szél, és talpam alatt, mint a halál előszobájának szőnyege, a lehullott sok levél. EsőcseoDek kopognak az ablakon, fel-felerő- södve, ahogy a szél nekisodorja az üvegnek. Tegnap tétováztál, hogy el- menj-e a fodrászhoz? — Tanulnod is kell, és mi lesz, ha felébred? — intettél a szoba felé. — Mi lenne? — mondtam. — öltözz csak és menj! Be vagy jelentve, hamar sorrake- rülsz. — Sietek haza I — mosolyogtál kis bűntudattal. Hetek óta embertelenül fáradt vagyok. Nem szóltam róla, és nem akartam törődni vele. — Még ez az év — biztattam magam — és megszerzem a diplomát. Eleinte nem is nagyon figyeltem a sírására. Hogy nem akarta abbahagyni, mégis bementem hozzá. Ott volt a cumi a kis kopasz feje mellett. Amikor a szájába dugtam, elhallgatott. Visszamentem a könyveimhez, de alighogy leültem, újra sírni kezdett. Ha másnap nem kell vizsgáznom, hagytam volna fenébe az egészet. Talán hatszor ismételtem meg a járkálást a szobába, meg vissza. Nem tudom, mikor fájdult meg a fejem, de kínzón lüktetett a homlokom mögött, és égtek a szemeim. Sírt, megintcsak sírt, észveszejtő kitartással. Akkor levágtam a könyvet, és hirtelen támadt gvűlölettel álltam meg fölötte. Az akadályozót láttam benne, a terhet, mely visszahúz, pedig nekem megállás nélkül kell továbbjutni. Nem akartam ... Váratlanul szakadt meg a hangja, ahogy tébolyulton megráztam. Csak egyetlen pillanatig nem voltam ura magamnak. Csak egyetlen pillanatig gyűlöltem szegényt. Olyan halkan mentem ki a szobából, mintha még mindig félni kellene attól, hogy felébred. A léghuzattól mealib- hent a függöny, és meaintfel- fónvlett a selyemnno. mint a hi-'-'-n/ciló iószándék jelképe. Nem kérem, hoay megbocsáss, mert én soha nem tudnék megbocsátani magamnak. Két perc múlva kinyitom az ajtót, arcomba vág az eső és a szél. Nem akarom, hogy még egyszer a szemembe nézzen valaki .. . Szabó Zoltán raiza Mert igen makacs, akaratos, ugyanakkor mégis szelíd, okos, engedelmes volt a gyermek. Ahogy belenéz a távcsőbe, és hosszan, nyugodtan figyel. Látom amint rezegő kezét a lehető legnyugalmasabb pozícióba kényszeríti. Már hetek óta virágzik az akác. Öznyomokat fedezünk föl a csutónyi magosra nőtt kukoricásban. Ábris arca csupa maszat. Nézegetjük azt a házat messzi; előtte karámszerű kerítést látni, a tetőzet északi csücske berogyva, verebek vagy hasonlóan kicsi testű madarak rajzanak körötte. Ábris négyéves múlt, azt mondja most, hogy lót- 'ja, s hogy ki lakik benne? Senki, felelem, de valahogy nekem is hihetetlen, olyan, meghitt, paradicsomi tájék, itt még gyönyörűen lehetne élni I De már zavarnak bennünket a szúnyogok. Lecsapok kettőt. Olyan hihetetlen, hogy nem lakik a házban senki! Hátul is, oldalt is, körben gyümölcsfák. De ugyanolyan hihetetlen, hogy lakták valaha. És az, hogy én tudom. Az még a nehéz, hogy tudom is! összetördelt cserepek. Esőverte, napszítta korhadó lécek. S innen nem I átható a stukatúra, át kéne kelni a vékonyka patakon, de még akkor is hosszú lenne fölfelé az út. így meg, az ellentétes dombon, szinte egyszintben vele. A házzal. Oly szép! Oly szomorú I S hogy nincs villanya, s hogy nem is volt soha. KASZÁS MÁTÉ IDILL Nézzed, van két gyalogút- ja, egyik hátra visz az ólhoz, másik a kapuhoz. Az ól, azt hiszem, csapott, de valahol púpja van, mert görbe ágak hidalják által ... Olyan éhes vagyok, apa!... A fűben sok a püspöksajt; ha egy ilyen kis magvat letépsz, s ízelt felével karodhoz nyomod, ha erősen és sokáig, akkor egy egész napig is őrizi bőröd a nyomot. Mint egy igazi injekció, olyan. örül, mondja Abris, örül, hogy nem lakik ott. Olyan felhők futnak fölöttünk, mint egy-egy szénsavas, fehér kiforrás. Azt mondják elhagyta Naprendszerünket ama űreszköz, melyet több éve fellőttek, s még mindig működik, méréseket továbbít, jeleket küld széjjel. Ábris bőre akár a szacharózé, illatos, puha, édes. Talán méq évekig, évtizedekig is suhan . . . Olyan szép így a nyár! olyan originális! Mért nem megyünk már vissza, mondja Ábris, mért nem? Kis táblácska, rajta a híres véset: egy férfi, egy nő; a férfi bal karja egyenlő szárú háromszöget zár be, látszik az öt ujj is, a mozdulat akár egy köszönés, olyan, jobbjával pedig mutatja, hogy itt és itt, körök, vonalak, az ott a Föld. A nő lábával kicsit kilép, karja, haja lelóa. S mezítelen, törékeny mind a két alak ... Hogy már tizenöt szúnyog men^-síote őt! Mérges. 'Forog. Orrában cicakaka. Na jó, gyere — mondom. Ott születtem én abban a házban, tudod. Menj te csak előre, siess, fuss!... (S valahányszor ha egy pillanatra átölelte a fiát, és például egy mezőn voltak, mint most, óhatatlan kicsur- rant szeméből a könny. Az a nyüzsgő, illatozó, zöld, piros, sárga, meg a többi szín tarka kavalkádja! És ez a könny, tudta; a réges-régi ölelések emlékéből is fakadt. A gyerek hajlékony teste a karjában, az égen néhány zilált felhő, alattuk a dobogó föld. Aztán elindultak egymás mellett és egyszeresek elkezdtek harsányan kiabálni, indiáno- san visítozni... Amott, a horizonton, lassan, hangtalanul lépegetett feléjük eqy alak, messze volt még, mögötte a lenyugvó nap ...)
