Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-31 / 239. szám
a Dunántúlt napló 1984. augusztus 31., péntek Beszélgetés dr. Ormos Máriával Dr. Ormos Mária történész professzor, egyetemi tanár lett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora 1984, július elsejétől, a Minisztertanács három évre szóló megbízása alapján. Személyében az első magyar női rektort köszönthetjük. — Ne haragudjon, mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogyan szánthatom? — Jelenleg a legelterjedtebb a rektor asszony, ahogyan e megszólítás több más nyelvben is megtalálható. — Ezek szerint más országokban gyakoribb, hogy nő kerül legfelső egyetemi vezetőnek? — Nem tudok róla. Annyi biztos, hogy a párizsi Sor- ßonne-nak jelenleg szintén női rektora van. Dr. Ormos Mária a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen szerzett magyar— történelem szakos tanári ökle-*, velet 1952-ben. Ezt követően több egyetemen tanított, 1963- ban az MTA Történettudományi Intézetébe került, ahol mostani megbízatása előtt főmunkatársként dolgozott. Közben 1982 júliusától a JPTE Tanárképző Kar történelem tanszékének másodállású egyetemi tanára. Négy éve a történettudományok doktora. Eddig kilenc könyve (köztük a nemrégiben kiadott Padovától Trianonig című monográfia) és mintegy száz tanulmánya jelent meg. Több tudományos folyóirat és bizottság vezetőségi tagja. Kutatási területe a 20. század egyetemes és magyar történelme. — Rektor asszony, mi indította elsősorban arra, hogy elvállalja ezt a feladatot? — Voltaképpen eléggé kalandos vállalkozásnak tűnhető rektorság egy olyan ember részéről, aki húsz évig szinte kizárólag tudományos tevékenységet folytatott. Ez az időszak kiváltott belőlem egy olyan vágyat, hogy a tudományos munka zártabb világa mellett több levegőhöz jussak. Hozzáteszem, eddig is igyekeztem kontaktust találni közönséggel, diákokkal is. A fő ok mégis, hogy a különböző szervek bizalmát személyes kitüntetésnek is véve elsősorban a feladat vonzott, amelyet az egyetem és éppen ez az egyetem támaszt. Abban az értelemben, hogy Pécsett nem csak egy működő szervezet veze'éséről van szó, hanem egészen egyedülálló egyetem-, építési feladatokról is. — Mit tekint a JPTE rektoraként a legfontosabb tartalmi feladatoknak? — Először a további nyitást mind a közművelődési tevékenységben. mind a szakemberellátásban és a tudományos munkában a város, a megye sőt a régió felé. Benyomásunk szerint az alap erre Pécsett jobb, mint bárhol másutt az országbdn. A kölcsönösségre és együttműködésre megvan a készség is, az igény is. Most csak a tudományos együttműködés köréből említek példát. Az egyetem saját „tudományos műhely" szerepét úgy értelmezi és úgy szeretné megvalósítani, hogy az induló, vagy folyamatban levő programokat Pécs, Baranya illetve a négy dunántúli megye szakembereinek közreműködésével valósítsa meg. A másik fő feladatot abban látom, hogy megszilárdítsuk az egyetem három karának már megalapozott együttműködését és egységét. Méghozzá a meglevő és fejleszthető szervezeti keretek kitöltésével. Ez egyaránt vonatkozik a diákokra és az oktatókra. Ismét csak ízelítőnek említek egy példát. Arra törekszünk, hogy diákjaink ne legyenek bezárva egy szakma keretébe, hanem látogathassanak számukra érdekes előadásokat, foglalkozásokat egy másik évfolyamon, szakon vagy akár karon is. „Népvándorlást” nem várok e kezdeményezéstől, de a megfelelő ismertetésnek bizonyára lesz visszhangja. Az oktatógárda szakmai módszertani és tudományos véleménycseréjére és együttműködésére számos út nyílik, kezdve a tanszéken kívül vállalt tanítással, folytatva közérdekű viták rendezésével és befejezve interdiszciplinális kutatásokkal, tudományos összejövetelekkel. Szükségét látom bizonyos szemléletváltoztatásnak a tanár—diák viszonybari'. Gyakor- latilaq mindannyian iaaz, azt csináljuk, és ezt mindannyian tudjuk is, olykor mégis ■ úgy ülünk egymással szemben, mint két udvarias diplomáciai küldöttség tagjai. Kevés a vita, a tartalmas veszekedés a generációk között. Ez az egyébként normális folyamat leapadt. Nagyon fontosnak tartom, hogy hevesen tudjunk vitatkozni és ne csak napi, hanem elvi, szellemi kérdésekről is. Az „elintéznivalók” is fontosak persze, de nem pótolják a szakmai, eqyetemi vitákat. A vélemény- alkotás fontosságát szeretném hangsúlyozni, valamint az érte vállalt felelősségét. — Ügy gondolom, a hallgatók szempontjából, akik néqy-öt évet töltenek az egyetem falai között, inkább megbocsátható a napi problémákra való koncentrálás. Nem beszélve az egyetem életében folyamatban levő, vagy hamarosan bekövetkező nagyobb változásokról. Szeretném, ha ezekről is szólna! — Ezek közül az első az egyetemépület állagának feljavítása. Gyakorlatilag a tanárképzős két kollégiumot és a nemrégiben felépült Balokány- ligeti kollégiumot leszámítva mindegyik épületben változások lesznek. Ezek összefüggnek az egyetem további feladataival. A tanárképző kar rekonstrukció előtt áll. A Rákóczi úti épület a közeljövőben megkapja azokat a részeket, amelyek most a POTE használatában vannak. Itt is átalakításokra lesz szükség. Három leromlott régi kollégium további sorsát is tisztáznunk kell. Az egyetemi könyvtár bővítése is rendkívül fontos az egyetem számára. Végül, de korántsem utolsósorban a tanárképző kar előtt álló fejlesztési feladatokat említem meg. Egy jól működött tanárképző főiskolát jól működő egyetemi karrá kell átszervezni. Ez nemcsak anyagi, helyiségbeli. hanem státusproblémákat is jelent. A mai helyzetben ez az elkövetkezendő 10—12 év programja lehet. Tekintettel kell lennünk arra, hogy ne sértsük a termőben levő idősebb fákat, de nagyon óvatos kézzel ültessük el a fiatal hajtásokat. Ez utóbbiakat az egész kar szakmai,. és tudományos szintjének emelése érdekében gondosan meg kell válogatnunk. Ez felelősségteljes feladat, hiszen nem egyszerűen státuskérdésről van szó. Egy egyetemi státus olyan, mint egy kórházi ágy: hozzá kell számítani a tartozékokat, hogy kiszolgálható és működtethető legyen. A fejlesztés gondjai vonatkoznak a másik két karra is. A jogászok esetében elsősorban a fiatalítás követelménye állt elő. A közgazdászoknál — fiatalabb kar lévén — jobb a helyzet, de a legfiatalabb generációra ott is gondolni kell; a kontinuitás rövid évekre sem szakadhat meg. — Az eddigiek is érintették közvetve vagy közvetlenül az egyetem több mint 2000-es diákseregét. Mégis megkérdezem, mit üzen a hallgatóknak? — Hogy ne hallgassanak ... Ez a legfontosabb ... Azaz legyenek csak gyakorlatiasak, ebben tanulhatunk is tőlük, de lépjenek a másik, a szakmai, szellemi irányban is. Az egész társadalmunk szempontjából a szakmai — képzettségi szint nem kizárólag tudásmennyiséget jelent, hanem ettől elválaszthatatlanul a gondolkodás képességét is. Korszerű szinten az áll, aki a megtanultakat bármely helyzetben, bármikor alkalmazni tudja és azon is el tud gondolkodni, hoqy miként lehet még egyet és még egyet léoni. hiszen a szituációk napjainkban állandóan változnak. Ezért foqom mindig tómonatni az önálló gondolkodású, nyitott, vitakész hallgatókat. — Rektor asszony, ön a szakmájában országosan elismert tekintély. Mennyiben befolyásolja tudománvos tevékenységét a rektorság? . — Mindent ugyanúgy folytatni, ahogy eddig, teljesen lehetetlen lenne. Átcsoportosítottam tennivalóimat úgy, hogy időm, energiám döntő része az új feladatra jusson, de továbbra is folytatom a tudományos munkát. Úgy gondolom, hogy egy egyetemi vezetőnek hitelét és tekintélyét fenntartania csak úgy sikerül, ha az élet más területein sem adja fel pályájának eddig felmutatott lényeges elemeit sem közéleti, sem tudományos ismeretterjesztő, sem kutatói vonatkozásban. Ezt az egyensúlyt fenntartani nem könnyű, mégis optimista vagyok, mert arra számítok, hogy nagyon jó kollégáim vannak, segíteni tudnak nemcsak az egyes karokon, „ hanem az összegyetemi problémák megoldásában is. Így marad időm a hozzám nagyon közel álló tudományos tevékenységre is. Bozsik László A pécsi Hamlet-előadás is szerepelt a drámától téneti sorozatban. A képen Kovács Dénes, Kulka János és Koszta Gabriella. - Tér István felvétele Á Színházi nevelés sorozat középiskolásoknak Drámatörténeti A színház az iskolában mostoha helyzetben van. A legutóbb bevezetett tantervek sem módosítottak azon a tantárgystruktúrán, mely az esztétikai nevelésen belül szinte kizárólagos helyet biztosít az irodalomnak mint ismeretnek, mellékes szerepet szán a képzőművészetnek mint készségnek, és a kettő közötti teret és funkcipt ruház a zenére. Ebből a képzési rendszerből szinte teljesen hiányzik a színházművészet. Az ezzel kapcsolatos ismeretek kizárólag mint a drámatörténet adalékai bukkannak fel, s a tantervi követelmények sehol sem kérik őket számon. A színházművészet kódjainak befogadása, megértése csak az alkotásokon keresztül történhet, ahogyan az irodalmat is csak a műveken keresztül lehet elsajátítani, amit a legkiválóbb elemzések és a legközérthetőbb népszerűsítések sem pótolhatnak. Ehhez pedig művek: színházi előadások kellenek. Az ének-zene oktatásban is kiderült, hogy szükség van élő koncertekre, diákhangversenyekre, nem utolsósorban azért, mert ez a „műfaj" más befogadói magatartást kíván meg, mint a „konzerv" zenék, a rádió- és lemezfelvételek. Ugyanez a helyzet a színházzal is. Laurence Olivier filmre vitt Ham- letje nem helyettesítheti azt a jelenbeli pillanatot, amikor a szíhész „egy eszmeképhez úgy hozzátöri lelkét, hogy arca elsápad belé ...” Egy művészeti ág befogadói elsajátítása természetesen nem nélkülözheti bizonyos történeti és elméleti ismeretek meglétét. Annál ha- * tékonyabb azonban ezeknek az ismereteknek a megfoga- nása, minél közelebb vannak magához a műhöz, az élményhez. Épp ezért van jelentős szerepe minden olyan „beavató” produkciónak, mely eqyütt kínál élményt és ismeretet. E programok sorába illeszkedik az az elmúlt évadban (és (tanévben) a Pécsi Nemzeti Színházban indított sorozat, mely a város középiskoláinak kínál soeciális színházi produkciókat. A sorozat programterve szerint „a diákok zártkörű színházi pódiumműsort kapnak a színház nagyszínpadán berendezett 80—100 személyes .miniszín- házban1. A műsor középiskolásoknak készül, elsősorban a tananyaghoz . kötődve, ugyanakkor bevezet a kulisz- szák mögé, a színház világába. A délután három órakor kezdődő kb. másfél órás előadás mindenkor megvásárolt kedvezményes árú jeggyel lenne érvényes. Egy évadban akár három miniszínpadi produkció is elkészülhet kb. hat-hat előadással, ebben az esetben az egész sorozatra szóló bérlet vásárolható.” Az elmúlt évad során ezek az elképzelések maradéktalanul megvalósultak. A sorozat anyagában a középiskolák első osztályának a görögöktől a reneszánszig terjedő korszakát ölelte át, részben illusztrálva az órákon tanultakat, de szinte teljes mértékben kiegészítve azt. A négy diákelőadás közül az első a görög tragédiák világába kalauzolt el, a második az ókori vígjátékkal ismertetett meg, a harmadik a középkori színházzal foglalkozott, a negyedik pecjig — a műsoron levő Hamlet megtekintésével és megvitatásával — a reneszánszba vezetett el. Ezeket az előadásokat teljes egészében a közreműködő színészek hozták létre, név szerint: 'Koszta Gabriella, Nagy Réka, Oláh Zsuzsa, Sólyom Katalin, Unger 'Pálma, Gergely Róbert, Győry Emil, Kulka János, Kuncz László, Matoricz József, N. Szabó Sándor, Újlaky László, Újvá- ry Zoltán. Ők válogatták a szemelvényeket, ők írták a bevezető és a jeleneteket összekötő „kiselőadásokat", és ők rendezték meg az egész produkciót. A tavaly elkezdődött sorozat nemcsak művészi, hanem pedagógiai logikával is rendelkezik. A szemelvényektől a keresztmetszeten át a teljes művekig terjedő sor párhuzamosan halad a magyarázatok arányának fokozatos csökkenésével, míg végül a tiszta műalkotás kerül a középpontba. A programnak ez a felépítése azzal az előnynyel jár, hogy a kezdetben kommentár formájában közölt ismeretek megalapozzák a később fokozatosan differenciálódó élményt. ‘Mert a lényeg az élmény, amit nem lehet tanítani. Ta- ' nítani csak ismereteket lehet, de a műalkotásokra vonatkozó ismeretek önmagukban nem vezetnek el az élményhez. Épp ezért tűnik eleve elvetéltnek az az elképzelés,' hogy a színházművészetről a tanórán a tanár által elmondottak valóban elvezetnek a színházi élmény megélésének képességéig. Nem nyújt többet az sem, ha az órán maguk a diákok adnak elő jeleneteket, drámarészleteket, mert egyfelől a szereplők nem valamiféle befogadói (katartikus) azonosulással találkoznak, hanem az asszociatív azonosulást gyakorolják, másfelől az osztálytársak „élménye" nem egy műalkotás, egy megjelenített alakok között létrejövő helyzet átélése lesz, hanem a Feri és a Mari szerepléséé. A színművészek viszont, akik ezeken az előadásokon (és a színház miliőjében) beszélnek a színházról, a jelenetek során azzal az élménnyel ajándékozzák meg a diákokat, hoqy — maszk és jelmez nélkül is — képesek átváltozni valaki mássá, és drámai erőteret tudnak létrehozni maguk körül. A látszólag illusztrációként előadott szemelvények valójában elsőbbséget élveznek minden ismerettel szemben, ahogyan a „lila dalra kelt egy nyakkendő” is mindig fontosabb lesz a szinesztézia fogalmánál. A tervek szerint a drámatörténeti sorozat eljövendő évfolyamai is három-négy előadásból állnak majd, az idei új program (a tavalyi mellett) a spanyol barokktól a francia és német klasszicizmuson át a romantikáiq terjed. Ennek a sorozatnak igen nagy szerepe lehet abban, hogy a színház az iskolában ne leqyen olyan mostoha helyzetben, amilyenben jelenleg van. A Pécsi Nemzeti Fzínház di*—éret’s vállalkozása természetesen csak akkor érheti el célját, ha a diákok, illetve tanáraik minél naqyobb számban élnek ezzel az egyedülálló lehetőséggel. P. Müller Péter Készülődés a vásárhelyi tárlatra Az idén harmincegyedik alkalommal rendezik meg a vásárhelyi őszi tárlatot. A rangos képzőművészeti seregszemle október 7-én kezdődik Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban. A nagymúltú kiállítás iránt tovább növekedett az érdeklődés. Több alkotó küldte el munkáját elbírálásra, mint a korábbi esztendőkben. A napokban megszületett a zsűri döntése: 159 képzőművész 310 alkotását fogadták el bemutatásra. Az alkotások között festmények, szobrok, kisplasztikák, grafikák, érmék és kerámiák szerepelnek. Ez lesz az első vásárhelyi őszi tárlat, amelyen több frissdiplomás képzőművész is bemutatkozik alkotásaival. A Művelődési Minisztérium a vásárhelyi tárlatot vásárlási fórumnak is kijelölte. Az érdeklődő intézmények, üzemek, tsz- ek már a megnyitást megelőző hetekben megvásárolhatják a nekik legjobban tetsző alkotásokat. Eddig tucatnyi ipari üzem és gazdaság jelentkezett mecénásnak.
