Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-31 / 239. szám

1984. augusztus 31., péntek Dunántúlt napló 7 A szocialista országok életéből Szovjet oktatás Hatévesek az iskolapadban Az idei tanév a felkészülés éve lesz a Szovjetunióban: most kezdődik a tavasszal elfogadott iskolareform előkészítése — és az oktatás szinte valamennyi te­rületét átfogó intézkedések lán­colata ezen áll vagy bukik. Nem. véletlen, hogy a 40 pont­ból álló reformot szakaszonként, 1986-tól vezetik be, s az átme­net 1990-ig tart. Egyik-másik témakörben persze már a vita is éreztette hatását. Az a — most már írásban rögzített — követelmény, amely szerint emelni kell az oktatás színvona­lát, nem mindig igényel konk­rét intézkedést, például a pe­dagógusok ismeretei szintjének emelését. Elég néha a lelkiis­meretesebb munka, körültekin­tőbb foglalkozás a gyerekekkel, jobb felkészülés az órákra. Ugyanígy a szülők és az iskola kapcsolata, ez a klasszikusnak nevezhető iskolatéma, aminek javítása szintén szerepel az elő­irányzatban, nemigen függ ad­minisztratív intézkedéstől: maga a változtatás igénye, a figye­lem felkeltése máris sokat tett a cél érdekében. A legfeltűnőbb változás az, hogy hamarosan hatévesen kez­dik a szovjet gyerekek az isko­lát, s nem hétéves korukban, mint eddig. A hagyományosan tízosztályos képzés ugyanis ti­zenegy-osztályosra bővül; a mea- valósulás kezdete csak 1986, hi­szen iával több tanteremre, pe- daaógusra lesz szükség még addig. Emellett a szovjet szak­emberek minőségi változásokat is elengedhetetlennek tartanak, mert a hatévesen iskolába ke­rülő gyermekek egészen más bánásmódot iqényelnek, mintáz egy évvel idősebbek. Az elsős tanítónéniknek (vagy naqv rit­kán bácsiknak) kétségkívül el kell lesniök óvodákban dolgozó kolléaáiktól eqy-egy fogást; más tíousú napközire van ftükség; több — ugyancsak helyigényes — pihenőt kell beiktatni a napi programba. A probléma előre nem látott vonatkozásai is je­lentkeznek: az Izvesztyija az is­kolaév közeledtével nemréaiben arról írt. hogy a gyermekélelme­zési szakemberek máris meg­kezdték a kutatást, hogyan kell majd módosítani az étrendet, alkalmazkodva a kisebbek igé­nyeihez, szokásaihoz. A körültekintő előkészítés ré­szint a feltételek megteremté­sét, részint a közvélemény — főként az érintett korosztályba tartozó gyerekek szüleinek — megnyugtatását szolgálja. A re­formnak ez a hatévesekre vo­natkozó pontja volt a legvita­tottabb, sokak heves ellenállá­sát váltotta ki. Nemcsak a szü­lők, a pedagógiai szakemberek részéről is fölvetették, vajon- tényleg elég érettek-e a hat­évesek arra, hogy a gondtalan, ám bizonyos felkészítést kétség­kívül nyújtó óvodai utolsó évet a szigorú fegyelmet, összponto­sítást követelő iskoláséletre vált­sák fel. Végül a „hatéves-pártiak" győztek: az elmélet és az évek óta folyó kísérletek gyakorlata is igazolta, hogy az akceleráció és a gyerekekre is zúduló isme- retanvag következtében a hat­évesek zöme már megállja a helyét az iskolában. S mivel az élet ma sokkal nagyobb elmé­leti és avakorlati tudást kiván az iskolából kikerülőktől — éDpen ez a reform egyik indí­téka — a képzést célszerű méq foaékonvabb korban kezdeni, több időt biztosítva a kellő is­meretek megszerzésére. A felsőfokú pedaaóausképző intézménvekbe mindenesetre már az idei évtől több hallga­tót vesznek fel. számolva a meq- növekedett igényekkel. A követ­kező ötéves tervben a mostani­hoz képest egyharmaddal több tanár végez maid. Jelenleg a Szovjetunióban ?00 pedagógiai intézetben, 460 főiskolán és 68 egyetemi fakultáson kéoeznek tanárokat. A.250 ezer idei friss diplomást a szó szoros értelmé­ben szétkapkodták az iskolák. Sok helyütt éonen a színvonal emelése érdekében már szep­tembertől több osztályt indíta­nak. vaav bontják a nagy lét­számú évfolyamokat. Módosul a főiskolák tananya­ga is: a sokoldalúbb és alapo­sabb ismeretek megszerzése ér­dekében egy évvel meghosszab­bítják a leendő tanárok szá­mára a matematika, a fizika, a történelem és az irodalom ok­tatását, jobban felkészítik őket arra, hogy egyénenként tudja­nak foglalkozni a gyerekekkel. A napközikben — 12 millió gyerek vesz részt az órák utáni foglalkozásokon — többet tö­rődnek ezentúl a testneveléssel, s magasabb színvonalra kíván­ják emelni a rendkívül népsze­rű művészeti és technikai szak­körök munkáját is. Korántsem lényegtelen e cé­lok elérése szempontjából a pedagógusok jobb megbecsülé­se — a reform erre is kiterjed. Szeptembertől hozzák az első intézkedéseket: ahogyan Vale- rij Rozov, az oktatási miniszté­rium kollégiumának tagja a TASZSZ szovjet hírügynökségnek adott nyilatkozatában elmond­ta, mindenekelőtt megkezdik a pedagógusfizetések szakaszos, átlagosan 30 százalékos emelé­sét. Szászi Júlia Phenjani képeslapok Az újjáépült Phenjan városrészlete \ A Népi Tanulás Palotája Lengyel lap felfedezése Magyar az első repülő? Testvérlapjaink írják Meglepő magyar vonatkozá­sú cikket közölt nemrégiben a varsói Kurier Polski. Az első oldalon nagy, kövér betűkkel állt a cím: „KI VOLT AZ ELSŐ A LEVEGŐBEN: Amerikai két­üléses vagy magányos ma­gyar?” Meglepetésemből felocsúdva elolvastam, hogy mit ír ez az érdekes lap: „A repülés úttörői? Tudjuk — Orvielle és Wilbur Wright, ame­rikai konstruktőrök és pilóták, akik 1903-ban először repültek saját tervezésű gépükön. Ezt tudja csaknem minden gyer­mek. Ugyanakkor . . . Lehetsé­ges, hogy eljön ennek a nézet­nek a revidiálása I” És tovább idézek a Kurier Polskiból: „A levegőbe emelkedő ké­szülék, amelynek rajzát közöl­jük, a magyar Némethy Emil találmánya. Gázolajjal műkö­dő motorja 2,5 lóerős, a gép alá helyezett kerekek segítsé­gével felgyorsul, a levegőbe emelkedik a megfelelően haj­lított szárnyak segítségével, ahol sokáig maradhat egy kis propeller segítségével, amit a gép első részében helyeztek el (ugyanaz a módszer, ami a rendes sárkánynál.) A felen­gedett vagy eredményesen a levegőbe emelkedett gép a szárnyak előre vaqy hátrafelé mozgatásával repül. Erős szél­ben ilyen utazás lehetetlenség. Jó útra is szükség van, hogy a gép fel tudjon gyorsulni.” Az idézett információnak nem lenne semmi rendkívüli jelentő- séáe — íria tovább a Kurier Polski —, ha nem ismernénk azt a tényt, hogy a Wedpo- wiec című Varsóban és Lvov­ban meaielenő képes hetilap nem közölte volna már 1901. augusztus 4-én! s mi több: a szakemberek nem zárják ki an­nak lehetőségét, hogy a ma­gyar első próbarepülése rend­kívüli érdeklődést váltott ki ak­kor, de később megfeledkeztek róla. A Wedpowiec, amelynek szá­mát Artur Matuszkiewicz vitte be a Kurier Polski szerkesztő­ségébe, a rajzon kívül nem közöl részleteket. „Amikor ki­próbálták Némethy gépét és hogy milyen távolságot tett meg, sokkal korábbi próbare­pülés volt, mint amit a két amerikai tandem (kétüléses) végzett. Vajon Wright testvé­reknek akarták átadni az első­ség pálmáját? így lehet fel­tételezni. Tény, hogy Némethy Emil szerepel a „Magyar Re­pülés Történetében”, de a ne­ve mellett nem közölték az 1901-es próbarepülést... Talán tudnak erről valamit a Kurier Polski olvasói? Várjuk a leve­leket: 00-918 Warszawa, ul. Hibnera 11. Telefon: 27-07-19". Ennyit ír a Kurier Polski. Hoz­zátehetiük. hogv átlapoztunk minden fellelhető magyar köny­vet. Sem az Üj Magyar Lexi­konban, sem a „Spisie Wiel- kich Wegrów", sem a lengyel Enciklopédiában nem találtuk Némethy Emil nevét, de nem találtuk a „repülés", „repülő- géoek” címszó alatt sem. Különben érdekes lenne fel­kutatni Némethy Emil alakjá­nak kilétét, és az első oróba- repülések történetét. Mi len­gyelek nagyon örülnénk, ha ki­derülne. hogv a Wright-testvé- rek előtt a levegőbe elsőként a mi Duno menti barátunk, Némethy Emil emelkedett vol­na. Juszynski Cezary CAMBEHCKO flEAO A jól ismert bolgár túró és sajt minősége ismét javult, ez köszönhe­tő az új, egyedi enzimes, bakté­riumos preparátumnak. Az új oltó­anyagot a túróhoz az olcsó, zsíros nyersanyagok bázisán lehet beszerez­ni, ahol korlátlan mennyiségben állít­hatják elő. Ezt az új alapanyagot a Bolgár Tudományos Akadémia Mikro­biológiai Intézetében kísérletezték ki és állították elő. Gyártása pedig a botergradi gazdasági vegyipari kom­binátban kezdődött meg. * A General Tosevóban működő „Dobrudzsa" mezőgazdasági kutató- intézet, amely a búza és napraforgó termesztésével foglalkozik, egyike a legnagyobbak és a legmodernebbek közül, amely a búzafajták szelekció­jával foglalkozik. Az intézet 20 or­szággal tart fenn gyümölcsöző kap­csolatokat. A jói működő kutató kol­lektíva eddig 39 fajta búzát, kukori­cát és babot állított elő. A „Jubi- lum" búzafajta már két ízben állt az elsők között a nemzetközi kísérle­teknél a dekáronkénti magas átlag­termésével. Az intézetben kitenyész­tett búzafajták alacsony szárúak ma­gas kalászokkal, a különböző beteg­ségekkel szemben jó ellenállóképes­séggel és magas sikértartalmúak. * A kazaulaki kutató intézetben, ahol a rózsatermesztéssel foglalkoznak, új eljárást kísérleteztek ki az olajat adó rózsafajták nemesítésére és termesz­tésére. Ezzel a kézi munkát és a nö­vényvédőszereket kiiktatják és megte­remtődnek a lehetőségek a legkorsze­rűbb eljárások alkalmazására a cseppöntözésre és a lokalizált növé­nyek tápanyag juttatására. Az új, mo­dern technológiát 100 dekárnyi terü­letre alkalmazzák először nagyüzemi termesztésben. a bBOB citag npaeaa A megnövekedett igényeknek meg< felelően majdnem kétszer nagyobb lesz az elmúlt évihez viszonyítva a kibocsátott termékek mennyisége a pamutból készített férfiingekből a Ivovi „Galantereja” termelési egye­sülés üzemeiben. Ezt a termelési növekedést alap­vetően a Szudovaja Visnja kollek­tívája biztosítja. Ebben az üzemegy­ségben ugyanis lényegesen csökken­tették a vásárlók által kevésbé kere­sett termékek gyártását, ugyanakkor új berendezéseket állítottak be, át­alakították a futószalagokat, és meg­oldották a szövetanyagok szállítási növelésének problémáit. Mindez nem ment a minőség rovására: az előállí­tott háromféle termékből kétfajta fér­fiing is jogosult a Kiváló Áru véd­jegyének a viselésére. A folyó évben a Szudovaja Visnja üzemegységének futószalagjairól, il­letve a Ivovi első és második szálhű varróüzemekből körülbelül ötszázezer férfiing kerül a kereskedelmi háló­zatba, növelve a keresett pamutter­mékek választékát a vásárlók köré­ben. £5^ Schweriner t Volkszeitung Minden második termék, amely az idén hagyja el a Sternbergi Szállító- eszközök üzemegységét, új gyártmány- fejlesztés. Az üzem 200 dolgozója monopol'helyzetben van a kemping­ágyak gyártását tekintve az NDK- ban. Ezen kívül évente több mint -100 ezer kempingszéket állítanak elő bél­és külföldi szükségletre. (Miután az üzem specializálódott a fogyasztási cikkek gyártására, nem foglalkozik szállítási eszközök előállításával.) Az elmúlt három évben a kemping ágyak súlya majdnem egyharmaddal * csökkent, -ugyanakkor használhatósági foka emelkedett. Ez év óta egy új eljárás segítségével -három-féle válto­zatban gyártják termékeiket. Az üzem szeretne a megnövekedett kereslet igényeinek megfelelni, ezért tervezik az ipari robotok és a modern vezér­léstechnika alkalmazását is. Ennek eredményeként 1986-tól duplájára nő majd a termelés, javul a minőség, valamint a dolgozók munkakörülmé­nyei is számottevően kedvezőbbé vál­nak. Az idén, az NDK -felszabadulásá­nak 35. évfordulója tiszteletére egy új színezőberendezést állítanak üzem­be. A Tarasz Sevcsenko utasaként (1.) Ismerkedés a hajóval A híres ukrán költőről elne­vezett hajó, a Tarasz Sevcsen­ko, mely 178 méter hosszú, 18 méter magas, ötemeletes, évek óta, a nyári üdülési szezonban nemzetközi turistagárdával in­dul az 1 hetes utakra, Ogyesszá- tól Batumiig és vissza. Nagysze­rű pihenést, számos látnivalót, kiváló szórakozást biztosítanak a résztvevőknek, melynek kereté­ben a Fekete-tenger partjának több nagy városával, üdülőhe­lyével ismerkedhetnek meg. Azon a hajóúton, melyen én is részt vettem, 750 utasa volt a Tarasz Sevcsenkonak, közöttük 60 magyar és 60 román turista. Az utazás első élménye két­ségtelen a hajóval való ismer­kedés, mely egy hétig lakóhe­lyünk is volt. Általában az esti órákban hagyta el a Tarasz Sevcsenko a kikötőket, éjszaka tette meg az előírt napi utat, hogy kora reggel kikötve vala­hol, biztosítsa az Intertourist szovjet utazási iroda által szer­vezett programokon a részvé­telt. A magyar csoport tagjai kü­lön repülőgéppel tehették meg az utót Ferihegytől Ogyesszáig és vissza. Csomagjaikat a repü­lőtértől a szovjet utazási iroda vitette a hajóra, ahol azt min­denki kényelmesen vihette saját kabinjába. A magyar utasok el­ső osztályú kabinokban utazhat­tak. Ezek kétszemélyesek, hideg­meleg vizes mosdóval ellátot­tak, légkondicionáltak. Ha va­lami kényelmetlennek tűnhet, az csak az emeletes ágy, de ezt egy hajón figyelembe kell ven­ni. Minden szinten bőségben álltak ma'eg vizes zuhanyozók, fürdőszobák a rendelkezésre, ezen kívül két úszómedence is a felfrissülést biztosította a fe­délzeteken. A különböző szinten lévő kabinok, éttermek, szóra­kozóhelyek, fedélzeti napozó megközelítése sem jelentett gon­dot, hiszen három lift működött a hajón, s az egyhetes út ideje alatt egyikre sem került ki az idehaza megszokott felirat, „A lift nem működik!" (Megjegy­zendő, hogy voltak a hajón olyan luxuskabinok, melyek nagy ablakaikkal, fürdőszobáikkal, kényelmes ágyaikkal felvehették a versenyt a legkiválóbb szál­lodai szobákkal is.) Az étkezést egy igen ízléses, négyszáz személyes étteremben bonyolították le, ahol valameny- nyi osztály utasai azonos ellá­tásban, és tegyem hozzá kivá­lóban, részesültek. A főétkezése­ken szinte egyszer sem hiány­zott a hal, melyet a legkülön­bözőbb formákban készítettek el. Mindennap frissen sült ka­lácsot, cukrászsüteményt és többször igen finom fagylalto­kat készítettek. Az esti órákban a hajón vál­tozatos szórakozásról gondos­kodtak. A különféle bárokban a késő éjszakáig lehetett zenét hallgatni, táncolni, vagy tévét nézni, s természetesen a kiváló szovjet italokból, pezsgőkből inni. Működött játékautomata- szoba, külön teremben biztosí­tották, még az esti órákban is, a gyerekek szórakozását, akikre állandóan egy hajóstisztnő vi­gyázott. A legnagyobb sikere kétségtelenül a hajó zenesza­lonjának volt, ahol szinte min­den este valamilyen műsorról gondoskodtak. Az első nap az ismerkedésé volt, az utolsó ter­mészetesen a búcsúé, összeköt­ve szépségkirálynő-választással, házaspárok ügyességi vetélke­dőjével. Közben egy estén a kapitány és vezető parancsno­kai, munkatársai mutatkoztak be, egy másik esten pedig a magyar és román csoport adott rögtönzött műsort. Míg mi ma­gyarok a csárdással arattunk sikert, addig a formán utasok a közkedvelt perenyica nevű népi tánc megtanításával. Ennek leg­kedvesebb pillanata, amikor a földre terített kendőn megcsó­kolják egymást a kiválasztott férfiak és nők. Végül nem kis meglepetést szolgált az első tiszt az uta­soknak, amikor elrendelte az életvédelmi gyakorlatot a ma­gyar és román utasoknak. A kabinban elhelyezett mentőmel­lényeket felcsatolva, védősisak­ban kellett megjelenni a fedél­zeten a kijelölt mentőcsóna­kok mellett. Bizony sokan örö­kítették meg fényképen ezeket a derűs pillanatokat. Visszagondolva az egyhetes utazásra, bizony sokan voltunk úgy, közte a tizfós pécsi cso­port is, akik fájó szívvel vettünk búcsút a Tarasz Sevcsenkótól, megjegyezve, ha lehet, ismét teszünk rajta egy utazást. Mitzki Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents