Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-19 / 228. szám

1984. augusztus 19., vasárnap Dunántúlt napló 11 Nincs tanácsülés jele Az új mágocsi iskola Ez év januárjától nincsenek járások. Feladatuk és szerepkö­rük döntő többségben a nagy­községekhez, községekhez ke­rült, illetve egy részüket a vá­rosok és a megyei irányítás vette át. Aliig több, mint fé|. év­vel e nagy jelentőségű válto­zás után három mágocsi ta­nácstaggal — Forgács Elemér­né bolti eladóval, dr. Czinege Imre, a Hegyhátvidéke Taka­rékszövetkezet elnökével és dr. Szemenyei Károly állatorvossal — beszélgettünk arról, hogy mit jelent ez a változás a nagy­községnek? Dr. Czinege Imre: —• Erre a döntésre egy fo­lyamat részeként került sor. Azért folyamat, mert 1971-től a járási tanácsok szerepét a járási hivatalok vették ót, de már módosított hatáskörrel, s ez a hatáskör a későbbiekben fokozatosan tovább csökkent. Mi 1982-ben lettünk nagyköz­ség, s ez az önállósodás a sze­repkör növekedését tekintve ugyancsak határkőnek számít. Dr. Szemenyei Károly:-1- Mondhatnánk úgy is, hogy ez volt a felnőtté válás fo­lyamata. Másként kellett nézni a feladatokat, lehetőségeket és megnőtt a felelősség. Jel­lemző, hogy ma szinte nincs tanácsülés jelentős vita nélkül. Az állattartásról hozott tanács- rendelet például még ma is beszédtéma. De ugyancsak nagy vitát kavart, amikor el akarták vinni Sásdra a hétvégi orvosi ügyeletet. Végül is az történt, ami a helybelieknek jó, itt maradt az ügyelet. Forgács Elemérné: — Most az iskola körül fo­rog minden Mágocson. A társ­községeinkben meg kellett szüntetnünk az iskolákat. Nem volt elég gyerek, felsőtagoza­tos szaktanáraink sem voltak, és nem tudtuk biztosítani a Nagyobb önállósággal Szép f emberben új iskolában kezdődik meg Mágocson a tanítás A vállalatok többet törődnek dolgozóik lakóhelyével napközit. A mágocsi iskolába — annak ellenére, hogy egy­szer már négy tanteremmel bő­vítettük — viszont nem tudtunk volnoa megfelelő körülménye­ket teremteni az összes ide já­ró gyereknek. Ezért kellett az új iskola, amelyben szeptem­bertől kezdődik a tanítás. Dr. Czinege Imre: — Érdekes és érdemes visz- szagondolni arra,. ahogy erről beszéltek az emberek Minden­ki sajátjának érezte. Akiknek ilyen korú gyermekeik, vagy unokáik vonnak, azok őzért, akiket pedig ennyire közvet­lenül nem érintettek, azok azért örültek, mert egy új'abb korszerű intézménye lesz Má- gocsnak, Dr. Szemenyei Károly: — Sok helyről jött össze a pénz. Megyei támogatásból, a nagyközségéből, s nem utolsó- sorbgn a környék vállalgtgingk, szövetkezeteinek és a Igkosság külön erre a célra felgjánlott pénzéből. Mivel szeptember­ben úgy gkarunk indulni, hogy az iskola környéke is rendben legyen, meqállapodtunk a kivi­telezővél, hogy kitakarítjuk az épületet, ennek fejében ők ren. dezik a terepet. Naponta 20— 25 szocialista brigádtag és szü­lő jár takarítani aszerint, ahogy engedi az idejük. Dr. Czinege Imre: — Ez egy lényeges dolog. Mármint az, hogy az itt lévő üzemek, vállalatok mennyire se­gítenek nekünk. Igaz, azelőtt sem volt okunk a panaszra, de az utóbbi időben felerősödött a támogatás. Többet törődnek a dolaozóik lakóhelyével, és ez jó dolog. Forgács Elemérné: — Más a kapcsolatunk Kom­lóval is. Valóban azt teszik, ami a feladatuk: a tanácstól rendszeresen kijárnak hozzánk, de nem felügyeleti szervként, hanem úgy, hogy segíteni akar­nak. Ebben a félévben a kom­lói Gelka révén megszűnt az itteniek háztartásigép-javítási gondja, s ez sokat jelent a la­kosságnak. Dr. Czinege Imre: — Most már a következő tennivalókat vesszük sorra. Ta­lán szokatlan, hogy egyfolytá­ban kisebb-nagyobb fejleszté­sekről beszélünk, s kevés szó esik arról, hogy miként intézik itt helyben a lakosság dolgait, de ezzel nálunk nincs problé­ma. Bár kint van a kapun a félfogadási idő, az csak forma­litás. Bárki, bármikor bejöhet. Jól képzett, jól felkészült taná­csi apparátus dolgozik itt, s nem okoz gondot nekik, hogy helyben lehet és kell az embe­rek kéréseit, igényeit teljesíte­ni. Dr. Szemenyei Károly: — A holnapok feladatait, terveit előrevetítve két dolog foglalkoztatja a környékbelie­ket. A szennyvízrendszer kiépíté­se Mágocson — a tanulmány- tervet a tanács már megren­delte —, illetve a földgáz beve­zetése. Ez utóbbi csak elképze­lés szintjén, arra az esetre ké­szülve, ha konkrét biztatást ka­punk. Egyelőre erről nincs szó, de mivel nem akarjuk, hogy a lehetőség felkészületlenül érjen bennünket, ezért elkezdtünk érdeklődni, hogy mit szólnának hozzá az emberek. Forgács Elemérné: — Ami viszont a közeljövőt illeti: jövőre jó minőségű ivó­vizet kap Mekényes. T. É. Mágocsi utcakép ■ 1 pf *• i. 'WS T.- .A - •' '• •*. Jt* ÍJ ' N-v' '■ '-Xs * 'f* ' / .isK* 5. , * . > Y. * V, */« * ^ ' ;; " ^ ' >* . A“*. *£v '-X . ^ jf i r,~ * * % ^ ' r.J* "w i , ■t, r * * ■ A? ^ Az épülő dombóvári—mágocsi út Összekötőút-építési program a Dél-Dunántúlon Hatvan új út? Lerövidülnek a szállítási távolságok A helyi erők segítsége is kell Egy évtizede országos prog­ram keretében egymás után épültek a bekötőutak. Már ak­kor is, de az utóbbi években mind sürgetőbben merült föl az úgynevezett összekötő utak építésének szükségessége. Ezek megépítésével lerövidülhet a távolság térben és időben is. A Pécsi Közúti Igazgatóság a helyi tanácsokkal egyeztetve nemrég készítette el azt a programot, amelynek megvaló­sítása az elkövetkezendő esz­tendők feladata lesz. Baranyá­ban, Somogybán és Tolnában hatvan összekötő út megépíté­sét tervezik. A Közlekedési Minisztérium rendelkezése szerint csak ott építhető bekötőút, ahol a költ­ségek kétharmadát helyi erők­ből teremtik elő. Az összekötő utak esetében a munkálatok elvégzéséhez szükséges forintok felét a tanácsoknak és az érin­tett gazdasági egységeknek kell biztosítaniuk. Somogy megye úthálózata sajátos kialakítású, főként, észak—déli irányú. Ezért- is tartják fontosnak hogy ezeket az utakat átkössék. Ezzel je­lentősen "csökken a feleslege­sen megtett kilométer. Megol­dásra vár Somogy és Tolna ha­tárán elhelyezkedő települések szilárd burkolatú úttal törté­nő összekötése, továbbá azok­nak a még meglévő KPM-keze- lésű földutaknak a megszünte­tése, amelyek az említett két megyében nehezítik a közleke­dést. Az összekötő utak egy kilo­méterre jutó építési költsége — a helyszíntől és a körülmé­nyektől függően — 5 illetve 15 millió forintba kerül. A terve­zett utak hossza átlagosan egytől nyolc kilométerig terjed. De szóljunk a konkrét elkép­zelésekről! Tolna megyében a Miszla —Pincehely, Sórszentlőrinc— Simontornya, Kocsola—Gyulaj —Szakály, Dunaföldvár—Né­metkér, Szekszárd—Bogyiszló és a Szálka—Gróbóc közötti utak építése szerepel a tervek­ben. A Dombóvári Mágocs- csal összekötő út építését megkezdték, átadása jövőre vó rható. Somogy megyében mielőbb ki kellene alakítani Kaposvártól Marcalin át Balatonkeresztúrig az átlós irányú összeköttetést. Baranyában távlatilag leg­alább húsz összekötő út meg-' építésére van szükség, közülük tíznek a kialakítása a közeljö­vő feladata lesz. Ezek a Pécs- várad—Zengövárkony, Orfű— Magyarhertelend, Szentlászló— Somogyhárságy, Köblény— Heqyhátmaróc, Szilvás—Szőke, Bakonya—Kgváqótöttös, Vé- ménd—Bátaszék, Csebény— Szagy, Bicsérd—Szabadszentki- rály, illetve Nagykozárt az 57- es úttal összekötő pálya. S. Gy. Felújítás - értéknövelő beruházásként Szeptember végére megszépül a Történelmi Emlékhely „Történelmi üzlet" címmel írtunk tavaly nyáron a mohácsi Történelmi Emlékhely sanyarú helyzetéről. Az 1976-ban — a csata 450. évfordulóján — a csatatéren, a fellelt tömegsí­rok helyén felavatott emlék­hely egy évtizedet sem ért meg eredeti állapotában: az építmény a rossz szigetelés miatt sok helyen beázott, a burkolólapok pedig sorra le­hullottak. A rengeteg látogató vegyes érzelmekkel szemlélhet­te a jobb sorsra érdemes he­lyet. Közben pedig ment a huza­vona. Ugyanis nem a gyenge minőségben (hogy ne azt mondjuk: hanyagul) végzett munka gyors kijavítására töre­kedtek az „elkövetők”, hogy ennek még az emlékét is mi­előbb elfeledhessék, hanem hogy valami üzletet lehessen kicsiholni még ebből is. „Be­vetették” az értéknövelő beru­házás fogalmát, ami valójá­ban az eredeti állapot vissza­állítását célozta meg. Vagyis azt, hogy a tetőn át ne ázza­nak be a helyiségek, s hogy a burkolólapok biztonságosan a helyükön maradjanak. A keze­lő — az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal Pécsi Felügyelősége — végül is kénytelen volt elfogadni az új koncepciót, hiszen el kel­lett érni, hogy az építmény végre ismét méltó legyen a helyhez. Az egész munka most 480 000 forintba kerül és nem a 488. évfordulóra — tehát augusztus 29-re — készül el, mint várhattuk volna, hanem szeptember végére, amikor már gyérül a látogatók száma. Elkészült már a szigetelés: az építményen lévő földet át­menetileg leszedték, a lapos tetőzet vadonatúj — s remél­hetően hibátlan — szigetelést ■kapott. Az eredmény biztató: a beázásnyomok mind eltűntek. A díszudvart övező függőleges tetősíkra új felfüggesztési el­járással kerültek vissza a kőla­pok — tulajdonképpen ez az „értéknövelés”, amit eredetileg is ki lehetett volna találni. He­lyenként viszont hiányzik még a felső szegély, és nincs meg körben a külső ferde tetősík újbóli borítása, a hézagok közt egyelőre a dudva tenyészik ... A burkolómunka tehát nincs még kész, remélhető, hogy a díszudvaron itt-ott még meglé­vő hiányosságok is eltűnnek. S talán még arra is megoldást találnak, hogy az építmény fala és a burkolólapok közti hézagban lévő verébtanyát is megszüntessék. Ez tényleg ér­téknövelő lenne, hiszen jelen­leg azzal kezdődnek az em­lékhely mindennapjai, hogy a körbefutó hézag alatt lévő madárürüléket el kell takaríta­Egyébként ki fogják javítani még a bejáratnál lévő térkép­követ (az apró márványjelek egy részét szerte Európában „emlékként” őrzik a hely egy­kori látogatói), s jövőre a Hadtörténeti Intézet kiegészí­ti a kiállítási anyagot is. A tablókon lévő képek, ábrák közül jó néhány annyira kifa­kult már, hogy emiatt az egész kiállítás hiányossá vált. H. I.

Next

/
Thumbnails
Contents