Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-31 / 209. szám
Dunántúlt tlaplo 1984. július 31., kedd Közös közlemény Chan Sy kambodzsai miniszterelnök magyarországi ÓRA A NAGYVILÁGBAN Bontják a zöld vonalat. A Bejrut két szektorának egyesítésére hozott terv részeként bulldózerekkel bontják a sokáig szinte határvonalnak számító zöld vonali menti barikádokat. « látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa -meghívására Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke 1984, július 26— 30. között párt- és kormány- küldöttség élén hivatalos, baráti látogatást tett a Magyar Népköztá rsa sá g ba n. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fogadta a kambodzsai miniszter- elnököt. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes és Chan Sy miniszterelnök tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, pártjaik tevékenységéről és soron levő feladatairól. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatok helyzetét, fejlesztésének lehetőségeit és véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a két ország külpolitikai tevékenységéről. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kambodzsai Népköztársaság sokoldalú együttműködése, baráti kapcsolatai eredményesen fejlődnek a két nép érdekeinek megfelelően, a béke és a társadalmi haladás javára. Kiemelték, hogy a kapcsolatok elmélyítésében fontos szerepük van a két ország vezetői közötti találkozóknak. Hangsúlyozták Heng Samrin elnök 1980. novemberi magyarországi látogatásának jelentőségét. A magyar fél nagyra értékelte azokat az eredményeket, amelyeket a kambodzsai nép a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt IV, kongresszusa határozatainak végrehajtásában, hazája függetlenségének védelmében, országépítő munkájában elért. Chan Sy miniszterelnök nagy elismeréssel szólt azokról a sikerekről, amelyeket a magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatainak megvalósításában, a szocialista társadalom építésében elért. A kambodzsai fé| elismerését fejezte ki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Nép- köztársaság kormányának és népének a Kambodzsai Nép- köztársaság országépítő munkájához nyújtott erkölcsi, politikai és anyagi támogatásáért. Sarlós István és Chan Sy kedvezően értékelte a két ország kibontakozó gazdasági eqyüttműködését. Megállapították, hogy továbbfejlesztéséhez, a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés formáinak feltárásához jelentősen hozzájárult a látogatás során megtartott Magyar—Kambodzsai Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság IV. ülésszaka is. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott megbeszélések során aggodalommal állapították meg, hogy az imperializmus szélsőséges erőinek agresszív politikája következtében fékozódott a nemzetközi feszültség. A történelmileg kialakult stratégiai egyensúly megbontására, a katonai erőfölény megszerzésére irányuló törekvések megnövelték Európa, Ázsia és az egész világ nukleáris fenyegetettségét. Hangsúlyozták, hogy a jelenlegi helyzetben az emberiség legfontosabb és legsürgetőbb feladata a termonukleáris katasztrófa veszélyének elhárítása és a visszatérés az enyhülés politikájához, amelynek nincs ésszerű alternatívája. Megállapították: a béke és biztonság megőrzésének egyetlen lehetséges útját csakis az érdemi tárgyalások folytatása jelentheti a fegyverzetek, különösen az atomfegyverek korlátozásáról, illetve csökkentéséről, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodások születhessenek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján. Hangsúlyozták azoknak a javaslatoknak a fontosságát, amelyeket a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé 1983. januári prágai politikai nyilatkozatában, s a hét szocialista ország párt- és állami vezetői 1983. júniusi moszkvai közös nyilatkozatukban terjesztettek elő. Rámutattak a szocialista országoknak a katonai kiadások befagyasztására, illetve csökkentésére vonatkozó javaslatainak, valamint a Varsói Szerződés országainak az Észak-Atlanti Szerződés tagállamaihoz intézett budapesti felhívásának fontosságára. A tárgyaló felek nagyra értékelték a Szovjetunió következetes erőfeszítéseit a béke megőrzésére és a nemzetközi feszültség enyhítésére. Egyetértésüket fejezték ki a Szovjetunió azon lépéseivel kapcsolatban, amelyeket a saját és szövetségesei biztonságának erősítése érdekében tesz. Hangsúlyozták, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben kü. lönösen fontos a szocialista közösség országainak egysége, a békéért és társadalmi haladásért küzdő erők nemzetközi együttműködésének erősítése. Ennek kapcsán nagy jelentőséget tulajdonítottak a KGST- tagorszáqok közelmúltban Moszkvában lezajlott legfelsőbb szintű tanácskozásának, az ott elfogadott dokumentumoknak. A Magyar Népköztársaság nagyra értékelte és támogatásáról biztosította a Kambodzsai Néoköztársaság, a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság külpolitikai erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy Délkelet-Ázsia a béke, a biztonság és a térség országai közötti együttműködés övezetévé váljon. A magyar fél üdvözölte a Kambodzsai Népköztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság közös elhatározásán alapuló úiabb részleges vietnami csapatkivonást a Kambodzsai Néaköztársasáq területéről. Ennek kapcsán a felek hangsúlyozták: az 1984 júniusában harmadszorra sorra került csapatkivonás a Kambodzsai Nép- köztársaság belső stabilitása megerősödésének, az indokínai országok békeszerető politikájának újabb bizonyítéka. A Magyar Népköztársaság méltatta a Kambodzsai Nép- köztársaság, a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság barátságának, szolidaritásának és együttműködésének fontosságát, az indokínai országok vezetői 1983 februárjában Vien- tianeban megtartott csúcskonferenciájának eredményeit. Az ázsiai térség biztonságával összefüggő kérdések megvitatása során mindkét fél támogatásáról biztosította a Szovjetuniónak a térséq békéje és biztonsága megerősítésére irányuló javaslatait, valamint a Mongol Népköztársaságnak azt a javaslatát, hogy Ázsia és a Csendes-óceán térségének államai kössenek megállapodást egymás meg nem támadásáról, az erőszakról való kölcsönös lemondásról. A felek kölcsönösen hasznosnak minősítették a tárgyalásokat, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Magyarországon tett látogatását, amely hozzájárult a két ország és a két nép barátságának, sokoldalú együttműködésének erősítéséhez. Chan Sy kambodzsai viszont- látogatásra hívta meg magyar partnerét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Magyar szálloda nyílik Becsben Augusztus 1-én Bécs 3. kerületében megnyílik a Hotel Hungária, az osztrák főváros első magyar szállodája. Ausztria és fővárosa sokasodó magyar vállalkozásai sorában az új szálloda kétségkívül a jelentősek közé tartozik: a tízszintes épület teljes költsége mintegy 150 millió schilling. A négycsillagos, tehát elsőosztályú szállóban 168 szoba várja a vendégeket, mégpedig magyar, a Bútoripari Vállalat gyártotta berendezéssel. A szobákat egyébként a jelenlegi nemzetközi gyakorlatnak megfelelően sima, célszerű bútorokkal rendezték be, hasonlóan tartózkodó az egész épület megjelenése, belső formáinak alakítása. A klinkertégla-borítású, kiugró fehér ablakkeretekkel élénkített homlokzat jól illeszkedik Bécs egyik régi kerületébe, ahol egyébként a Budapest felől a közeli belvárosba vezető főútvonalon, forgalmi csomópont közelében választották ki a szálló helyét. A magyaros jelleget a Hungária csárda-éttermének kialakítása biztosítja, míg a két különterem kompromisszum: Kálmán Imre, illetve Lehár Ferenc nevét viselik, akiket mi magyarnak, szomszédaink osztráknak tekintenek . . . + MOSZKVA: Ivan Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese hétfőn Moszkvában fogadta Fernando Ledesma spanyol igazságügyminisztert, akit a szovjet igazságügyminisztérium hívott meg látogatásra. A baráti légkörű megbeszélésen a két ország igazságügyi együttműködésének fejlesztéséről volt szó. ♦ LUXEMBOURG: Bizalmat kapott az új luxemburgi kormány. A képviselők a hét végén 46-16 arányban szavaztak bizalmat Jacques Santer keresztény szocialista-szocialista kabinetjének, amely a júniusi választások nyomán alakult meg. Előzőleg a bizalmi vitában több kormánypárti képviselő fejezte ki kétségét az iránt, hogy a „nagykoalíció" tartós lehet a két vezető párt ellentétes elképzelései miatt a gazdasági és szociális problémák megoldását illetően. Colette Flesch volt külügyminiszter, jelenleg ellenzéki liberális pártvezető ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy „a Rózsa (szocialisták) és a Rózsafüzér (a keresztény párt) szövetsége természetellenes" és nem lehet hosszú életű. + BONN: Wesley L. McDonald tengernagy, a NATO atlanti-óceáni főparancsnoka Bonnban az NSZK hadügyminisztériumának tisztségviselőivel, köztük Lothar Rühl államtitkárral tárgyal a Nyugat-Európa számára fontos tengeri útvonalak időszerű „védelmi" kérdéseiről. + HAVANNA: Vasárnap egy „békehajó” futott be Nicaragua Corinto nevű kikötőjébe, fedélzetén négy Nobel-díjas személyiséggel és több mint 2,5 millió dollár értékű adománnyal. A „Falknes Bergen” nevű hajó nicaraguai útját — a sandinista forradalom iránti szolidaritás jegyében — Adolfo Perez Esquivel Nobel- békedíjas argentin szobrász szervezte a norvég és a svéd kormány segítségével. Adolfo Perez Esquivelen kívül Betty Williems ír Nobel-béke békedíjas tudós — George Wald biológus és Linus Paulin kémikus — vett részt a szolidaritási akcióban. A hajó, a norvég és a svéd kormány ajándékaként majdnem 6 ezer tonna műtrágyát, ezer tonna papírt, valamint oktatási eszközöket és gyógyszert szállított a nicaraguai népnek. + LONDON: Új szivet kapott egy tíznapos angol kislány. A műtétet a londoni szivkórház- ban végezte el dr. Magdi Va- coub sebész. Ez az első eset, hogy egy ennyire fiatal csecsemőn hajtottak végre szívátültetést. Az orvosok szerint a kislány műtét nélkül menthetetlen lett volna. Most viszont van esélye a túlélésre, noha teljes sikerről még korai volna beszélni. A donor egyébként egy háromnapos csecsemő volt. Cheysson Belgrádba látogat Claude Cheysson francia külügyminiszter augusztus 1-én és 2-án hivatalos látogatást tesz Jugoszláviában. Vendéglátójával, Raif Dizdarevics külügyminiszterrel véleményt cserél az időszerű nemzetközi kérdésekről és a két ország együttműködése fejlesztésének lehetőségeiről. + TOKIÓ: Japán lakóinak száma 1984. március 31-én 119 millió 316 ezer fő volt — közölte a japán Közigazgatási Hivatal. A lakosság száma 1983. április 1-e óta 0,6 százalékkal emelkedett. Az utóbbi másfél évtizedben ez a legalacsonyabb növekedési arány. Japán legnépesebb városa Tokió, ahol 11,5 millió ember él. + RÓMA: Giulio Andreotti olasz külügyminiszter Jiétfőn Líbiába utazott, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatokról tárgyaljon az ország vezetőivel. A miniszter Moamer el-Kadhafival, a líbiai forradalom vezetőjével is találkozik. Andreotti öt hónapon belül most másodszor keresi fel az északafrikai országot. ♦ NYUGAT-BERLIN: Határozatok elfogadásával fejezte be munkáját vasárnap Nyugat-Ber- linben a Baptista Világszövetség Főtanácsa. A többnapos értekezlet résztvevői követelik az általános leszerelést. A főtanács mostani ülésszaka a Baptista Világszövetség jövő nyári közgyűlését hivatott előkészíteni. Vasárnap visszatért a Földre a Szojuz T—12 űrhajó legénysége. A képen balról jobbra: Vlagyimir Dzsanibekov parancsnok, Szvetlána Szavickaja fedélzeti mérnök és Igor Volk kutató mérnök □ leszállás után. Augusztus 1-én a varsói felkelés 40-ik évfordulójára emlékezik Lengyelország és a világ. Arra a 63 napra, amely- lyel az utókor számára nemcsak a hősiesség fogalma fonódott össze, hanem a pusztulásé, a fasiszta brutalitásé is. A felkelés résztvevői közül 18 ezren haltak hősi halált az egyenlőtlen küzdelemben, míg a polgári lakosságból 200 ezren estek áldozatul a harci cselekményeknek, a hitleristák tömegkivégzéseinek és a felkelés leverését követő deportálásoknak. Azóta már világosan látható: ez az óriási véráldozat katonai szempontból sajnos hiábavaló volt. A felkelést a jobboldali londoni emigráns lengyel kormány irányítása alatt álló lengyel ellenállási szervezet, a „honi hadsereg" a szövetséges hatalmakkal való kielégítő egyeztetés nélkül, elhamarkodottan, idő előtt robbantotta ki, így a hősi harc túlságosan elszigetelt maradt. Különösen a Varsó térségéhez közeledő fel40 éves a varsói felkelés szabadító szovjet hadsereggel lett volna kézenfekvő az akciók összehangolása, a felkelés irányítói ezt azonban politikai megfontolásokból szándékosan elmulasztották, mivel saját pozícióikat kívánták erősíteni a háború utáni időkre a tőkés társadalmi rend átmentése érdekében. A felkelés hírére Hitler őrjöngött. Kiadta hírhedt parancsát: „Varsót a földdel egyenlővé kell tenni". Jóllehet a harcok kezdetben valamennyi varsói városrészre kiterjedtek, a felkelők birtokában lévő terület már a tizedik napon lényegében a Visztula nyugati partja menti sávban elterülő városrészekre zsugorodott. Először a Visztula túlpartján lévő Praga városrész veszett el, amit a németek hídfőnek akartak kiépíteni a közeledő Vörös Hadsereg ellenében. Augusz. tus 5-én a hitleristák erősítést kaptak, megkezdték a legnyugatibb városrész, Wo- la elleni támadásukat. A nácik nagy kegyetlenséggel jártak el. Nemcsak a foglyul ejtett felkelőket végezték ki könyörtelenül, de a sebesülteket, sőt a kórházak személyzetét is. Az általuk elfoglalt területeken megkezdődött a varsói lakosság módszeres kiirtása. Az augusztus 5-ét követő napokban csupán Wola városrészben 40 000 ember esett a fasiszta barbárság áldozatául. A németek százával terelték tankjaik előtt golyófogó gyanánt a békés polgári lakosokat, más esetekben kényszerítették őket, hogy golyózáporban szedjék szét a barikádokat. A felkelők, mivel tudták, hogy számukra nincs kegyelem, haláltmegvető bátorsággal valóban az utolsó töltényig harcoltak. Sokáig tartani is tudták pozícióikat. Augusztus 31-én azonban elesett a hősiesen védett óváros, ahol parancsnokságuk kezdetben tartózkodott. A parancsnokság ekkor átköltözött a belvárosba. — Azokkal a városrészekkel, amelyekkel a közvetlen kapcsolat megszakadt, a csatornahálózaton keresztül tartottak fenn összeköttetést. Az iszonyú véráldozattal járó 63 napos legendás küzdelem — amelynek külön tragikumot adnak a résztvevők önfeláldozó hősiessége, és a kirobbantásában közrejátszó politikai ellentmondások — elbukott ugyan, de kifejezésre juttatta a lengyel nép eltökéltségét a fasiszta elnyomás elleni harcban. Bognár Mária, Varsó
