Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-28 / 206. szám

Előttük van az a nagy pillanat, amikor meghallják újszülött gyermekük sírását Olyan jó lenne leg­alább egy percre megál- lítan őket! Megmondani nekik, hogy lehet májfol­tos az arcuk, vastag a derekuk, nehézkes a já­rásuk, mégis ők a legszeb­bek. Megkérdezni tőlük, hogy vannak, mi lesz a gyermek neve, mikorra várják a szülést? Ehhez azért nincs bátorságunk. De ha az utcán szembe­jövő várandós nővel ösz- szeakad a tekintetünk, egy mosolyból, egy meleg szemhunyorításból is meg­érzi, mi az, amiért szíve­sen megállítanánk... A kezét a fotel karfájára iga­zítja. A sötétkék alapon színes, apró virágmintás ruha rásimul a hasára. Nyugodt, kisimult az arca, mosolyog a szeme. Hege­dűs Jánosné, Ildikó most várja a második gyermekét. A fia, Szilárd, 7 éves. Férjével együtt mindenképp két gyermeket sze­rettek volna, amíg albérletez- tek. nem akartak testvért Szi­lárdnak. Most januárban költöztek a pécsi Kovács Antal utcai két és fél szobás OTP öröklakásba, és augusztus végére számítják a második gyermeket. Hármuk közül, Szilárd az, aki legtürel- metlenebbül várja ezt az időt, kijelentve, hogy neki „teljesen mindegy, hogy mi lesz, csak fiú legyen”, s már nevet is vá­lasztott neki: Bence. Az édes­apa inkább kislányt tippel, Zsu­zsannát. Ildikónak pedig mind­egy, — csak egészséges legyen — mondja ő, neki az volt a fontos, hogy most 35 évesen megszülhesse a másodikat, mert később már nehezebben szán­ta volna rá magát. Szilárd 36 hétre született, 2600 grammal, s ez nyugtala­nította őket. Igaz, Ildikó épp akkor vizsgázott a Tanárképző Főiskolán, lehet hogy az izga­lom is közrejátszott a kisfiú ko­rábbi érkezésében, s a máso­diknál semmit sem akar koc­káztatni. Most sem fogyaszt szeszesitalt, nem dohányzik, rendszeresen szedi a gyógysze­reket, vitaminokat. Hét hónap alatt hét és fél kilót hízott, ez szélén, a malomi családi há­zak pedig a szomszédban. Csu- torásnéval néhány évvel ezelőtt már találkoztam. Mint az elsők között főiskolát végzett védő­nő 1978-ban arról beszélt, hogy nincs elkeseredve, amiért nem vették fel az Orvostudományi Egyetemre, hanem átirányítot­ták az Orvostovábbképző Inté­zet Egészségügyi Főiskolai Ka­rára, Szegedre. — Gyermekorvos szerettem volna lenni, s az a lényeg, hogy most is gyermekekkel foglal­kozhatom — mondja. — Igaz, csak kicsikkel, de hát nem ak­kor a legaranyosabbak? Ne­künk is van egy kétéves kis­fiúnk, s minden, ami vele kap­csolatban lényeges, azt feljegy­zem. Azt, hogy mikor fordult hasra, hogy mikor kezdett mász­ni, hány hónapos korában kezd­te a járást, mi volt az első ér­telmes szava, s most már az aranymondásai vannak soron. Újszülöttek ideális. — Szerencsés vagyok — nyugtázza mosolyogva — nem Terhességvizsgálat ultrahanggal a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti Klinikáján Proksza László felvételei kívánok többet enni most sem, és a folyadék sem hiányzik. — Mivel tölti a napjait? — A lakásban mindig van mit tennem — mutat körbe a szobában —, pedig még nem is vagyunk teljesen berendez­kedve. Most várjuk a Pécsi Bú­torgyárból az előjegyzett sötét­színű heverőket. Minden nap főzök, sokat olvasok és varrni tanulok. Egyszerűbb dolgokat eddig is megcsináltam, de ta­lán a gyerekruhák is sikerülni fognak. Nemrég vesztettük el édesanyámat, neki szólni sem kellett, hogy varrjon meg egy- egy darabot. . . A gyermekruhákra később lesz szükség, de egy szekrény már tele van csecsemőholmik­kal. Pelenkákkal, kisingekkel, cumisüvegekkel, babaolajjal, fültisztító pálcikákkal. — Ezek még Szilárdé vol­tak? — Részben igen, de a cu­misüvegek, cumik teljesen újak. Szilárdnál nyolc cumisüveg „fo­gyott", ezért most már eleve hatot vettem. Megbontja a rendet: előveszi a legkisebb 150 milliliteres üve­get. — Ezt már egészen kiskorá­ban ő is meg tudja majd fog­ni, bár remélem, hogy csak gyümölcslevet, teát iszik majd belőle ... * A védőnővel Csútorásné Piák Ildikóval átsétálunk az utca másik oldalára. Az út és a jár­dák gyűrűjében itt még vad­virágok nyílnak. Pipacs és szarkaláb. Itt vagyunk a város 6. HÉTVÉGE Ha majd jön a testvér, nagyon jól össze tudom hasonlitani Pé­terrel, s róla is szeretnék ilyen naplót vezetni. Remélem, hogy később nekik is élmény lesz visszaolvasni. — Annak idején ugye Bá- lics és Donátus volt a körzete? — Ott is szerettem dolgozni, de amikor lakást kaptunk Lvov- Kertvárosban, átkértem magam ide. — Ott és akkor több volt a várandós édesanya és a csecse­mő, akiket rendszeresen láto­gatott. — Két körzetet vittem, mert helyettesítettem, de ettől füg­getlenül valóban többen vol­tak. Tudom, hogy az egész vá­rost tekintve ma kevesebb a várandós édesanya, kevesebb az újszülött, de ez itt nem érez­hető. Ahogy épülnek az új la­kások, jönnek a fiatalok. Most 13 édesanyám és 18 csecsemőm van ezen a területen, de a to­vábbi lakásátadásokkal remé­lem, hogy még többen lesznek. * A harmadik emeleti lakás­ban ajtót nyitó fiatalasszonyon még nem látszik, hogy gyerme­ket vár. Vrászlai Ferencné, Ma­rika nemrég töltötte be a ne-' gyedik hónapot, s most már ar­ra a pillanatra a legkíváncsibb, amikor megmozdul a gyerme­ke. — Tudom, hogy az elsőnél még nehezen veszi észre az em­ber a legelső apró mozgást, de én nagyon örülnék neki, ha ez nekem sikerülne — mondja. — Egy-két hét múlva ez esedé­kes lesz, úgy tudom. — így igaz — bólint a vé­dőnő, de hozzáteszi: — Marika is sokat olvas, főleg a váran­dóságról, gyermekgondozásról szóló könyveket. — Milyen könyvei vannak? — Szülői mesterség, Anyák könyve. Csecsemőgondozás, gyermeknevelés, Születésünk tit­kai, Orvos a családban. Szülő­szoba, — tessék belépni — és van még jó pár, de a címükre hirtelen nem emlékszem. Na és rengeteg mesekönyvem. — Már a kicsinek? — Hát... igen — válaszol kissé bizonytalanul és gyorsan hozzáteszi: óvónő vagyok, min­dig sokat meséltem a gyerekek­nek és szerencsére szívesen ol­vasom is a nekik szóló történe­teket. A szakkönyvekben a legtöbb kérdésére közérthető választ ta­lál, de azért mindig akad va­lami, amire nem kap kielégítő magyarázatot. — A legutóbbi ultrahang vizsgálaton megkérdeztem, hogy mit jelent ezen a lapon szereplő — mutatja a nyom­tatványt — biparietalis átmérő. Mondták, hogy a fej két fal­csontja közötti távolságot. De azt is szeretném tudni, hogy mi a lényege az AFP-nek — for­dul a védőnőhöz —, bár még nincs meg a vizsgálati ered­ményem. — Akkor ne is nyugtalan­kodjon — mondja Csútorásné. — Az eredményt egyébként mi kapjuk meg a labortól, de ha nem lenne jó az értéke, már telefonáltak volna, hogy men­jen kontrollra. Ez a gyakorlat. Az AFP pedig lényegében egy fehérjeszint vizsgálat a vérből, illetve a vizeletből. A súlyos rendellenességek létezésé­nek többszörös vizsgálattal való bebizonyosodása esetén a ter­hesség még ilyenkor is meg­szakítható. De ilyenről itt szó sincs. Látta az ultrahang-kép­ernyőn a babát? — kérdez visz- sza a védőnő. Marika szeméből eltűnik az aggodalom, s percekig beszél arról a két alkalomról, amikor a képernyőn ő is felfedezhetett egy aprócska sötét foltot, amelyről jól tudja, hogy a szü­letendő gyermeke. Részletesen elmeséli, miként kenték fel a hasára azt a zselészerű anya­got, amely megkönnyíti a gép érzékelőfejének mozgását, hogy miként próbálta félig felülve meglesni a képernyőt egészen addig, amíg az orvos meg nem nyugtatta, hogy mihelyt jól lát­ható lesz a magzat, feléje for­dítja a képet. — Nagyon szeretem a gye­rekeket, ezért is lettem óvónő — magyarázza —, de ez azért más. Gondolom, hogy másként fogok örülni, ha az én gyer­mekemet simogathatom, ha az enyém mond nekem valami szépet. Megbeszéltük a férjem­mel, hogy mihelyt kikerülünk az albérletből, nekünk is kell gyer­mek. Most márciusban költöz­tünk ide, s ugyanebben a hó­napban egyes jelek alapján én már nagyon reméltem, hogy várandós vagyok ... * Olyan jó látni, hallani, hogy milyen kíváncsisággal, szeretet­tel várják a pillanatot! Vajon tudják-e, hogy sok a titkos iri­gyük? Mert akad-e izig-vérig édesanya, aki — annak elle­nére, hogy az érzékszervekre alapozva eldöntötte, hogy már nem vállalkozik több gyermek szülésére, — ha csak egy pil­lanatra is, de ne irigyelné őket? Azért, mert ők most élik az élet legértelmesebb, legcsodálato­sabb várakozásának hónapjait, mert előttük van az a pillanat, amikor meghallják újszülött gyermekük sírását.. . Török Éva Könyvszemle Bevezetés a marxista filozófiába „ . .. A következő oldala­kon még azokban az esetek­ben is, amikor nemzetközi di- menziójú kérdésekről van szó, ezeket annak függvé­nyében közelítettem meg, ahogyan a mai Franciaor­szágban konkrétan fölvetőd­nek. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy ezen a kontextu­son kiviil is megállják-e a helyüket, azt egyedül a ma­gyar olvasó képes megitélni.” — írja a magyar kiadáshoz készült előszavában Lucien Séve. Könyve, a Bevezetés a marxista filozófiába 1980- ban jelent meg Párizsban, s magyarul nemrég a Kossuth Könyvkiadó gondozásában, Loppert Csaba, Nagy János és Székely Andorné fordítá­sában. Mi teszi szükségessé eze­ket a mondatokat? Talán nem egységesen értelmezen­dő-e a marxista filozófia bárhol a világon? S a nem egységes értelmezésnek va­jon milyen okai vannak? Me­lyek azok az értelmezési el­térések, melyek indokoltak, helyénvalók, attól függően, hogy mely országban, milyen társadalomban születnek, s melyek azok, amik dogmatiz- musként, vagy revizionizmus- ként lényegi elkülönülést mu­tatnak a marxista filozófiától? Mi, magyar olvasók saját" történelmünkből is tudjuk, hogy a marxista filozófia ok­tatása, népszerűsítése nem független az adott idő poli­tikájától. A politika az, amely céljai érdekében támaszt ke­res ideológiájához a filozó­fiából — ezért a dolgok lo­gikája szerint bizonyos dol­gokat felerősítve, másokat tompítva kezel egy adott kor­ban. így az is természetes, hogy egy fejlett tőkés állam­ban ma másként íródik a marxista filozófiába „beveze­tő könyv", mint ahol a szoci­alista társadalmi rend egy elmaradott feudál-kapitalis- ta talajon jött létre. Lucian Séve elsődlegesen nem megtanulásra szolgáló könyvet írt, hanem olyant, ami a marxista, tehát a tör­ténelmi, tudományos és dia­lektikus gondolkozásban se­gíti az olvasót: nem tételeket fogadtat el, hanem a marxis­ta filozófiára jellemző gon­dolkodásmódot igyekszik el­sődlegesen „megtanítani". Azok a tankönyvek, ismer­tetők, melyek nem állják az idő próbáját, abban a hibá­ban szenvednek ugyanis, hogy túlságosan kötődnek koruk politikai viszonyaihoz: az elméletből arra fordítják figyelmüket, ami a napi gyakorlat alátámasztásául szolgál. Ám a marxista gondolkodás éppen ellenté­tes folyamat: a valóságból kell kiindulnia, azt kell ele­meznie a dialektika mód­szerével, hogy úgy térjen vissza a valósághoz, hogy tudja: mi az, amit meg kell és most meg lehet változ­tatni a valóságban, s azt milyen módon. Amikor Marx a „Téziesek Feuerbachról" címen is­mert munkatervében azt ír­ja, hogy: „A filozófusok a világot csak különbözőkép­pen értelmezték: a feladat az, hogy megváltoztassuk", akkor nemcsak saját és En­gels munkásságát különíti el a korábbi filozofikusoké­tól, hanem irányt szab an­nak a történelmi folyamat­nak, amelyben az ember tudatos társadalomformáló képessége kapja meg a fő­szerepet, Nyilvánvaló, hogy a világ mindig is változott: ám e változás nem igényelte az emberek tudatos részvéte­lét, akik cselekedtek, ahogy arra lehetőséget adott né­kik a társadalmi törvények sokasága. A dialektikus tör­ténelmi materializmus volt az első a filozófia két év­ezredes történeiében, amely felismerte, hogy — a ter­mészethez hasonlóan — a társadalomban . is törvények­nek megfelelően változnak az események: a filozófus­nak tehát a törvények mek- ismerésében kell szorgal­maznia társadalmát, nem pedig magyaráznia azt, ami­ről nincs elég tudásunk, vagy nagyonis hézagosak az ismereteink. A megismert törvények azonban nem hagyhatók fi­gyelmen kívül. Mert erre is tudunk példákat saját tör­ténelmünkből: amikor pél­dául figyelmen kívül hagy­tuk azt a tényt, hogy a szocialista társadalom át­meneti társadalom a tőkés árutermelő és a kommunis­ta társadalom között. Már­pedig a szocialista társada­lom is árutermelő társada­lom, tehát hatnak az áruter­melés törvényei is — még akkor is, ha erről nem vesz tudomást a politikai vezetés és a tényleges helyzetet fel­váltja az elérendő céllal. A voluntarista politikának a gazdaság, következéskép­pen az egész társadalom látta a kárát Az ötvenes évek az áruvi­szonyokat figyelmen kívül hagyó szemlélete súlyos kö­vetkezményekkel járt: de az­zal a felismeréssel él, hogy vissza kell térni a marxi—le­nini világszemlélet lényegé­hez. Ami példánknál maradva annyi, hogy megtudjuk: a szocialista építés egyes fá­zisaiban hogyan és mi mó­don változik az árutermelés: ennek milyen törvényszerű­ségei vannak. S az így meg­ismert törvények ismereté­ben változtassuk meg azt amit lehet a távolabbi cél elérése érdekében, ami ugyancsak a példánál ma­radva — az áruviszonyok megszüntetése a társada­lom és az egyének szükség­leteinek maradéktalan érvé­nyesítése által. Ez természetesen nem je­lenti azt, hogy a marxista fiozófiónak ne lenne egy időtálló magja: de ez a mag a módszere: a dialek­tikus történelmi szemlélet. Marx, Engels, majd Lenin munkássága éppen ezért élő ma is: a valósághoz való viszonyuk az, ,ami el­sődlegesen elsajátítandó annak, aki a marxista filo­zófia iránt vonzódik. A marxizmus tudatos el­lenségei, vagy „jóakaratú" felülbírálói éppen azt a va- lósáqhoz való viszonyt irt­ják ki belőle, amikor támad­ják, vagy „korszerűsítik" a marxizmust—leninizmust. Marx mélyrehatóan elemez­te a kapitalizmus viszonya­it: megállaoításainak egy része természetszerűleg csak arra vonatkozik — tudat­lanság vagy rosszakaratú- ság azt várni A tőkétől, hoay teljes' magyarázatát adja ma az állammonopo­lista kapitalizmusnak is. Le­nint sem kiigazítani kell például az imperializmus vizsgálatában, hanem alko­tó módon továbbfejleszteni — mégpedig mindig a kor valóságából kiindulva: a mai imperializmus termé­szetszerűleg nem ugyan­olyan, mint a századfordu­lóé volt; ma tény a két társadalmi rendszer létezé­se. ami visszahat az imperi­alizmusra is stb. Lucian Séve könyvének érdeme, hogy nemcsak a nyolcvanas évek Franeiaor- száqának szemszögéből tag­lalja a dialektikus történel­mi materializmust, bár a magyar olvasónak sok új­donságot ielent például, ahoqy vitatkozik a nagy ha­tású — Sartre által képvi­selt — francia egzisztenci­alizmussal. A Bevezetés a marxista filozófiába péidaadó ab­ban, hogy nemcsak tárgya, hanem módszere is dialekti­kus, történelmi és materi­alista: egy tett a világ po­zitív meghaladásáért — te­hát kommunista. B. L.

Next

/
Thumbnails
Contents