Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-28 / 206. szám

A szocialista országok életéből Utazás a zöld alagútban Különös világ a dél-vietnami Mekong-delta asztallapsimasá- gú vidéke. A kitűnő minőségű autóutakat, amelyeket . hadicé­lokból még az amerikaiak épí­tettek mintegy másfél évtizede, lépten-nyomon meg-megszakít- ják a néhány méter széles csa­tornákon átívelő hidak. A népi rendszer 1975-ös győzelme után állították helyre az addig több­ségükben fölrobbantott hídszer­kezeteket rönkfából, a szükség­repülőtereken használt kifutó­pályákat acéllemez idomokból. Ezek a lassú teherautóknak megfelelnek, a kevés számú személygépkocsi meg nagyot fékez itt-ott lekoccantja alvá­zát a kiálló gerendavégeken. A magánkocsik száma Dél-Viet- namban egyre apad, a csilla­gászati feketepiaci benzinárak láttán a 75 előtti időkből szár­mazó, zömében japán Toyoták, Nissanok tulajdonosai egymás után állítják le járműveiket. A csatornák, vagy ahogy itt ne­vezik „rach”-ok, amellett, hogy öntözővizet adnak, kiváló és olcsó áruszállítási, közlekedési lehetőséget kínálnak. Csator­nán, kecses-karcsú csónakban kuporogva, a legeldugottabb tanyára is el lehet jutni. Az uta­zás igen romantikus, kétoldál- ról a nyolc-tízméter magas bambuszligetek teljesen össze­borulnak, valóságos zöld ala­gútban fut a könnyű vízijármű. Rizsföld a bombázott övezet helyén Ahogy délről Can Tho irá­nyából közelítjük Ho Si Minh- város (Saigon) felé, úgy válik egyre szárazabbá a vidék. Ke­vesebb a csatorna, sivárabbak a települések, szegényebb ma­ga a nép is. Mindmáig sínylik az amerikaiak bombázásait, amelyekkel pusztaságot, lakat­A Mekong megszámlálhatatlan csatornáinak egyike Can Tho-nál. Ilyen törékeny lélekvesztőben kell átkelni a Mekongon, amely itt már kilométer széles lan zónát akartak kialakítani Saigon körül, hogy a ma há­rom és félmilliós óriás várost elszigeteljék a népi erőktől. Pham Su Hoa, a Binh Chanh-i járás egyik termelőszö­vetkezetének a párttitkára fo­gad bennünket, körülvezet a szövetkezethez tartozó földe­ken, panaszkodva mutat a víz­gyűjtő, egyben haltenyésztő gödrökre, amelyek jórészt ki­száradtak, csak az aljukon csillog a piszkossárga, megsű­rűsödött víz. A járás félórányi autóútra van Ho Si Minh-vá- rostól, az egykori pusztassággá bombázott övezet kellős köze­pén. A B—52-esek kéttonnás bombái szétrombolták a gát­rendszereket is, amelyeket sok száz éve építettek ritka mérnö­ki pontossággal, hogy meggá­tolják a tenger közelsége miatt be-beszivárgó félsós víz talaj­rombolását. A termelőszövetke­zetben főként rizsműveléssel foglalkoznak, de jut erő és idő az úgynevezett szárazkultúrák, az édesburgonya, zöldbab, ma- nióka, kukorica termesztésére is. Történetük tanulságos, volta­képpen tükröződik benne a dé­li országrész mezőgazdasági politikájának legtöbb, legtipi­kusabb gondja. Az 1975-ös or­szágegyesítés után a járásban is megjelentek a párt káderei, ösztönöztek a szövetkezeti moz­galom megteremtésére. Dehát akkor az emberek többsége azt sem tudta, hogy mi a szö­vetkezet, a kampány más szem­pontból sem volt jól előkészít­ve. Nem előzte meg például az elengedhetetlen földreform, a tulajdon- és a birtokviszonyok jórészt ugyanazok maradtak, mint 1975 előtt. — Tapasztalatlanok voltunk, naivak, át nem gondoltán lát­tunk ennek a nagy és bonyo­lult feladatnak — mondja er­ről a párttitkár, aki az elsők között érkezett a járásba. — Pedig a dél-vietnami paraszttól nem idegen a közös gazdálko­dás gondolata, ilyen például a gátépítés vagy csatornaásás. 1978 végére a parasztok 80 százaléka, a föld 60 százaléka — legalábbis papíron — a kollektív szektorhoz tartozott. De minthogy ennek nem voltak meg a szükséges tudati-tárgyi feltételei, a sebtiben összetá­kolt tsz-ek nagy része egy-más- fél év után fölbomlott, el­sorvadt. A Vietnami Kommunis­ta Párt az V. kongresszuson fölmérte a helyzetet, rámuta­tott az elkövetett hibákra, és új, reálisabb határidőt tűzött ki a déli országrészben a me­zőgazdasági kollektivizálás be­fejezésére: 1985-öt. Ami Binh Chanban is gondot okozott, vagyis a földreform hiánya, az­zal kapcsolatban is döntöttek: a földosztást még az idén be kell fejezni. Szövetkezetek — egyéni gazdálkodók — A magunk erejéből kell boldogulnunk, nem támaszkod­hatunk, a kormányra, hiszen a nehéz gazdasági helyzet nem teszi lehetővé a központi segít­séget. Gondunk sok van. Mű­trágyából például ma kevesebb, mint a fele jut egy hektárra, mint amennyit a felszabadulás előtt alkalmaztunk. Nincsenek gépeink, kevés az igásállat, a bivaly. Sajnos, a gazdagabb parasztok, a 10—15 hektáron gazdálkodók nagy része to­vábbra is elutasítja a kollektív munkavégzés gondolatát. Már­pedig náluk vannak a trakto­rok, rizscséplő-hántológépek. A tsz-be belépettek nagy részé­nek nem, vagy csak alig-alig volt földje, vagyona. Hiába ecseteljük a kollektív gazdálko­dás politikai-gazdasági előnye­it, ha a tsz-rizsföldek hozama alacsonyabb, mint az egyéni gazdáké — mondja a párttit­kár. A kötelező erős zöld búcsú­tea után nekivágunk a rövid útszakasznak. Előttünk a járási n.épi biztonsági szolgálat két munkatársa pöfög megviselt Suzuki kismotoron. Sapkájukon a népi rendőrség csillagos jel­vénye, övükön azonban még az amerikaiaktól örökölt 38-as Smith and Wesson forgópisz­toly. Az új és a régi Dél-Viet- nam egy-egy eleme. Dunai Péter Testvérlapjaink írják AbBOBCHan nPdBaa Az ősi szláv települések, a középkori várak, erődítmények ma már sok esetben nehezen rekonstruálható eredeti elhe­lyezkedését kutatja az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság központi történettudományi le­véltárának tudományos főmun­katársa, O. J. Macjuk. A tudós különleges gyűjteményében ér­tékes feljegyzések, illusztrációk tanúskodnak az ötezernél is több, különböző védett műtár­gyakról, létesítményekről, ame­lyek Ukrajna területén jöttek létre, az ősi időktől egészen a XVIII. század második féléig. A helyi természeti egységek, a domborzati viszonyok, a tele­pülésrészek elnevezéseivel kap­csolatos kutatás, a mikrotopo- nimia, sok pontos megjelölés rögzítésére adott lehetőséget. Több régen feledésbe merült adat újra napfényre került a levéltári kutatás, az archív do­kumentumok, a régi nyilvántar­tási könyvek, a bírósági okira­tok, illetve a néphagyományok, dalok, mondók összehasonlító elemzése alapján. Az archeológusok ásatásai­nak eredményei megerősítették a feltárt adatokat. Kiderült például, hogy a jelenleg is ha­tó népi építési irányzatok egye­nes folytatásai a különböző területeken megmaradt műem­léki egységek architektúrájá­nak. Hasonló levéltári kutatások alapián találták meg a közel­múltban egy eddig ismeretlen, hatalmas keleti szláv telepü­lést GHnszkoje falu határában, a Dnveszter felső szakaszánál. A. J. Macjuk tudományos fő­munkatárshoz gyakran fordul­nak tanácsért, szakvéleményért a különböző más tudomány­ágak képviselői, építőipari szakemberek, tervezők, építé­szek, múzeulógusok is. A ku­tatások eredményeként az ősi építészet sok tárgyi emlékét ál­lítják Helyre, közben ügyelve a környezet eredeti szépségének megóvására. Központi határo­zat alapján természetvédelmi és műemlékvédelmi területeket hoznak létre az ősi létesítmé­nyek körül, az odalátogató tu­risták nagy örömére. CAMBEHCKO flEAO Az „Iván Lilov” konzervgyár ez évi termelési tervében 3000 tonna többlet termelést irányo­zott elő a korábbi évekhez vi­szonyítva. A tervszámok komoly feladatot jelentenek a veze­tőknek és a kollektíva számára egyaránt. Még a tél folyamán és a kora tavasszal számos kor­szerűsítést hajtottak végre, me­lyek biztosítják majd a lehető­séget a vállalt feladatok telje­sítéséhez. A termelési kapacitás növe­lése, a kész áru jobb minősé­ge érdekében két kalibrátort helyeztek üzembe. A szakem­berek véleménye szerint ezzel jelentősen javul a cseresznye befőttek minősége. A zöldségfélék minőségi feldol­gozására ebben az üzemben is megtörténtek már az előkészü­letek. Beszerelték az új beren­dezést a különféle szörpök elő­állításához, ez nagyobb terme­lékenységet és jó minőségű termékeket biztosít. Az eddig megvalósítottak csupán egy része a feladatok­nak. Bevezetés alatt van még a zöldségfélék közvetlen elő­készítéséhez egy gyártóvonal és két mosógép is, új és már többször felhasznált üvegek ré­szére. A gyárban a főidényben 300 fős építőtáborozó váltja egy­mást. Biztosították számukra a megfelelő feltételeket, mert a kedvező munka és életkörül­ményeik feltételei a jó munká­juknak, mely a gyár feladatai­nak a teljesítését jelenti. Hulladékból nyersanyag A Német Demokratikus Köz­társaságban a gyáripar számá­ra szükséges nyersanyag 11 százalékát hulladékanyagok gyűjtéséből szerzik. Az össze­gyűjtött huszohnyolcmillió ton­nányi anyag import-termékeket helyettesít, s több mint hatmil- liárd márka megtakaritását eredményezi. Jövőre harminc- millió tonna hulladékot szán­dékoznak begyűjteni. Amióta a világpiacon meg­drágult a nyersanyag és sok más nehézség is adódik, az NDK igen nagy erőfeszítéseket tesz, hogy hazai forrásokból fe- deze szükségleteit. Egész ipar­ágak működése függ ettől. Csupán tavaly újabb ezer hul- ladék-ótvevőhelyet nyitottak az eddigi 10 500 mellett. Csak a műanyagok átvételére 1500 telep szolgál. A papírfeldolgozó ipar nyersanyagának 48,8 százaléka régi papír. Eredményesen mű­ködik az irodák és a háztartá­sok hulladékpapírját begyűjtő hálózat, különösen az ifjúsági szervezetek és iskolák útján: a diákok jó pontokat kapnak a papírgyűjtésért. A legjobb pa­pírgyűjtőknek ingyenjegy is jár színházba vagy kirándulásra. Az üveg-, a kerámia-, és a vegyipar — amely az NDK- ban rendkívül fejlett — nyers­anyagszükségletének 90 száza­lékát hazai forrásokból fedezi, s ezek közt egyre jelentősebb arányú a hulladék és csak 10 százalék a hagyományos im­port nyersanyag. Tavaly 157 ezer tonna sziliciumhomokot, 47 ezer tonna szódát és 34 ezer tonna cementet takarítottad meg, mert a termeléshez a begyűjtött üveg- és kerámia­hulladékot használták fel. Ez­zel energiát is megtakarítottak. Minden kombinátot és vál­lalatot törvény kötelez a hulla­dék gyűjtésére, és a gyártási tervek is foglalkoznak ezzel. A hulladékok felvásárlásával, fel­dolgozásával és szállításával külön kombinátok foglalkoznak. Tavaly több iparágban össze­sen tizenhét olyan üzemrész­leg nyílt, amely hulladékot használ fel a termeléshez. Az ország gazdasága számára rendkívül fontos például, hogy a nyersacél 70 százalékát ócs­kavasból nyerik. üSiräri utazas Sxloväkläbaii £2.} Bajmóc A Garam folyó felső völgyé­ből Zólyom, Garamszentkereszt városokat összekötő útvonalon juthatunk el a Nyitra folyóhoz. Akik erre utaznak, azoknak kellemes pihenést, érdekes lát­nivalókat kínál Bajmóc (Boj- nice). Elsőként Privig ye városkába érkezünk, mely a Felső-Nyitra- völgy központja. Egyben a handlovai bányavidék centru­ma, napjainkban híres kon­zerv- és szeszgyára is. A Kis- Fátra erdőivel övezett város fekvése igen szép. Főterén és néhány mellékutcájában han­gulatos reneszánsz és barokk épületeket találhatunk. A vá­ros ma már szinte egybe­épült a táj egyik legszebb és legközkedveltebb idegenfor­galmi településével, Bajmóc­cal. Bajmóc nevezetességét me­leg vizű gyógyfürdője és híres szép vára biztosítja. A várat 1970-ben nyilvání­tották védett műemlékké. Az­óta sok minden történt rend- behozatala, szépítése érdeké­ben. Ma már a látogatók meg­csodálhatják gyönyörű termeit, a várkertet. Ezen a nyáron a várárok rendbehozatala és a bejárati híd újjáépítése folyt, de ez nem zavarja a vendé­geket. Egykor itt egy kővár ál­lott, melyet fokozatosan bőví­tettek, átépítettek és így nyer­te el a ma is látható formá­ját, bővelkedve reneszánsz és barokk kori stíluselemekkel. A vár legnagyobb átépítése a múlt század végén következett be, amikor az utolsó várúr, Pálffy János, a Rajna menti várak romantikus, csúcsíves stílusában újította fel. A ter­mek közül érdemes felhívni, szépségeik miatt a figyelmet a címerteremre, a várkápolnára, a márványteremre, a festett fa­burkolatú török teremre, a lo­vagteremre és az aranyos mennyezetű aranyteremre. Egy legenda azt tartja, hogy egykoron Mátyás király szíve­sen járt a bojnicei várba, a közeli gyógyvízben kúrálta magát, s gyakorta a királyi ok­iratokat egy hatalmas hársfa alatt írta alá, amelyet azóta is Mátyás fájának neveznek. Ez a fa jelenleg is megvan, a várkastély bejárata előtt áll, védetté nyilvánították. A várat környékező őspark­ban található a fürdőtelep. Ma öt hévforrás biztosítja a gyógy­vizét, mely reumás betegek gyógyítását szolgálja. Van egy nagy méretű strandfürdője, a Csajka, és működik a gyógy­üdülőtelepen egy kis medencé­jű, fedett fürdő is. A városka feletti erdőben, csendes környezetben található egy kemping, ahol sátras és faházas, igen olcsó elhelyez­kedésre van lehetőség. A köze­li turistaházban szlovák éte­lek, üdítők várják a vendége­ket. A fürdőtelep környékén több vendéglátó- és kereske­delmi egység található. Ezen­kívül Privigye város üzleteit, A bajmóci vár látképe vendéglőit is könnyen megkö­zelíthetik az itt üdülők. Érde­mes egy szlovákiai utazáskor néhány napos bajmóci pihe­nést betervezni! M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents