Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-23 / 201. szám

„Amikor megláttuk külön ágyon a kicsiket, az örömtől szólni sem tudtam” Szétválasztottak a pécsi sziámi ikreket Két orvoscsoport 12 órás műtété a müncheni gyermeksebészeti klinikán A következő operáció szeptemberben lesz A BUNTE képein már rugdalózóban vannak a gyermekek Csak a terhesség 8. hónap­jában mutatták ki a vizsgála­tok, hogy ikerterhességről van szó. Az észlelt farfekvés miatt döntöttek úgy, hogy műtéti úton szülessenek meg a gye­rekek. A méh feltárása után derült ki a szomorú szenzáció: 1983. október 13-án sziámi ik­rek születtek a pécsi szülészeti klinikán. A medencecsont alsó szélénél egymáshoz nőtt cse­csemők természetesen azonnal a gyerekklinika perinatális in­tenzív centrumába kerültek. És itt megkezdődött a harc az életükért. Az intenzív osztály egész kollektívája, orvosok, ápolók tettek meg mindent azért, hogy a hetekig tartó kri­tikus állapot után megindult a fejlődésük. Dr. Pintér András, a Pécsi Gyermekklinika sebészeti osz­tályának vezetője — az ikrek születése után — részt vett a Bőseiben megrendezett nem­zetközi gyermeksebészeti kon­ferencián. Itt találkozott Hecker professzorral, a müncheni gyer­meksebészeti klinika vezetőjé­vel, aki négy évvel ezelőtt ha­sonló módon összenőtt ikerpárt választott szét sikerrel. Ott, azon a konferencián megálla­podtak abban, ha a pécsi ik­rek elérik a műtét elvégzésé­hez az optimális életkort, és súlyt, ő vállalja. * Az utazásra május 7-én ke­rült sor. A szokatlan esetet, a szokatlan szállítási problémát mindenütt megértették és se­gítették. A kicsiket dr. Pintér András egyedül vitte ki Münchenbe. Pécsről mentőautó szállította őket a repülőtérig. Az e célra készített speciális szállító kosárban a repülőutat nyugodtan végigaludták a pi­cik, Münchenben pedig a kli­nika kocsija várta őket. Az egy hónapig tartó előké­születek utón június 28-án ke­rült sor a szétválasztásra. A rendkívül bonyolult 12 órás mű­tétet Hecker professzor végez­te három orvos asszisztálósával, akik közül az egyik dr. Pintér András volt. A műtét sikerét 25 fős stáb segítette. Két altató­orvoscsoport figyelte a csecse­mők életműködését. A szétválasztás után az egyik gyereket azonnal áttették a már előkészített másik műtő­asztalra, ahol ugyancsak négy fős orvoscsoport vette át és folytatta az operációt. A mű­tét sikeres volt. A sebek oly gyorsan gyógyultak, hogy a gyerekek rövid idő után már kikerültek az intenzív osztály­ról. A most lezajlott szétválasz­tás csak első lépcsője volt a megtervezett beavatkozás-soro­zatnak ahhoz, hogy a gyere­kek normális módon élhesse­nek, futkározzanak, mint tár­saik. A következő operációra szeptemberben kerül sor. A szülők a műtét előtti na­pon érkeztek Münchenbe. Pé­csett három nap alatt megkap­ták az útlevelet. — Amikor férjemmel először megláttuk külön ágyon a kicsi- fcer, Tamáskát és Bálintkát, oz örömtől úgy rám jött a sírás, hogy megszólalni sem tudtam. Képzelje, a műtét csütörtökön volt és szombaton Bálintka már olyan jól érezte magát, hogy a mel]é tett játékokat jókedvűen püfölte, ha szóltunk hozzá, mosolygott. Pár nap múlva Tamáska is olyan jól. lett. hogy távolabbra kellett tenni őket egymástól, mert já- *ék közben alaposan össze­karmolták egymást. — mesélte szerkesztőségünkben szombat délután a csinos, fiatal anyu­ka. Találkozásunk előtt egész nap a BUNTF című nvug’atné- met lap újságírója faggatta őket. (Aki a fotóriDorterrel eavütt ezért utazott München­ből Pécsre.) — A néme1 fotóriporter ho­zott kinagyított fotókat, amiket azóta készítettek, hogy mi ha­zajöttünk. A képen már rug- dalózóba vannak öltöztetve ... megérti, ez mit jelent.., sír­tam, amikor megláttam ... — mondja könnyben úszó sze­mekkel az anyuka. Az ikerterhességek 6 száza­lékánál fordul elő összenövés, a legtöbb újszülött azonban nem életképes. Az életképes és a pécsi ikrekhez hasonló eset­ből a világon eddig ötnél tör­tént sikeres szétválasztás. Há­rom az USA-ban, egy Osló­ban, egy Münchenben. A pé­csi ikrek a világ hatodik sike­resen szétválasztott ikerpárja. (Hogy a Dunántúli Napló eddig nem adott hírt az ikcek kiutazásáról, tettük ezt a pécsi klinika orvosainak kérésére és a szülőkre való tekintettel ad­dig, amíg a műtét kimenetele kétséges volt. Természetesen az ikrek sorsát továbbra is figye­lemmel kísérjük.) Sarok Zsuzsa Az első kiadós ertekesebb? Antikvár: antik őr Nem „romlik" a forint, ha könyvbe fektetik — Mennyit tetszik ezekért fizetni? — Hatvan forintot mindket­tőért ... -Illetve, várjon csak ... Ezért 27 forintot, a másikért hatvanöt. A két könyv teljesen egy­forma, mindkettő Várkonyi Nándor Szíriát oszlopai című kötete. Ám az egyik 1972-ben jelent meg, az akkori ára 50 forint volt, a mostani kiadá­súnak pedig kerek 100 forint a bolti ára. Hogy lényegében két ugyanolyan megjelenésű, s tegyük fel ugyanolyan mér­tékben használt könyvnek más- más az antikvóriumi felvásár­lási és eladási ára, annak az az oka, hogy az 1945. után megjelent könyvek esetében az eredeti bolti ár a megha­tározó. Az állami használtkönyv-ke- reskedelem tehát nem vesz tu­domást a pénz-, áru- és pia­ci viszonyokról — ezért is hát, hogy valamirevaló könyvet nemigen találni a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat antik­váriumában: annál inkább máshol. Pedig a Sziriat oszlopai esetében a 12 évvel ezelőtti 50 forint szerény 5 százalékos kamattal számolva is, ma igencsak közel van a 100 fo­rinthoz — hogy egyéb pénz­viszonyokat ne feszegessünk. Meg hát ugye, a könyvek tar­talma az elsődleges, s az mindkét esetben ugyanaz, eb­ben az esetben különöskép­pen, hiszen formájában is ugyanolyan az új kiadós. Találunk cifrább esetet is: Kerouac híres könyve, az Úton a Kriterionnál 1970-ben keménykötésben jelent meg, 24,50 Ft-ért, tehát most 12 forintot fizetnének érte az an­tikváriumban. Az idén megje­lent ugyanezen könyvért már 27 forintot, pedig ez papírkö- téses, de az új óra 50 forint — tehát azt vehetik alapul. Fritz Kahn Szerelem iskolája annak idején 59 forintos áron jelent meg, most 220-ért: az antikvárium 33, illetve 134 fo­rintért veszi át őket. De ne higyjük, hogy csak a „léhaságokkal” ilyen a hely­zet: az 1970-ben megjelent Műszaki lexikon első köteté­ért 100 forintot adnak, a 3. változatlan kiadásért már 154- et. A Magyarország története első megjelent kötetét (1918— 1945) 154 forintért veszik át, a második kiadás két kötetét pedig 228-ért, pedig ez is szóról szóra ugyanaz, mint az első kiadás, csak az akkori vaskos könyvet választották ketté az új kiadásban. Mondja még valaki, hogy az első kiadások értékesebbek. Egy ötödik kiadás ötször any- nyiba kerül ma — ezt még értjük (?). A többit már nem­igen ... B. L. Közreműködőket, segítőket keresnek Hajómúzeum Bogláron A srácok már most birtokuk­ba vették a leendő hajómúzeu­mot a bogiári kikötőben: a partra vontatott ütött-kopott, rozsdás hajó jó játékul szolgál már így is. Ám az 1876-ban vízre bo­csátott hajóra szebb napok várnak a felújítás után, mert stílszerűen hajózási múzeum­nak ad majd otthont, remélhe­tően már a jövő nyártól. Vízrebocsátásakor Boglár és Révfülöp között közlekedett, azután a Dunán szolgált, sőt a második világháború szele az Északi tengerre is elsodorta. A háború után a Folyam- és Kavicskotró Vállalatnál az FK— 312 névre keresztelték az addig Irmára hallgató hajót, „aki” inkognitójában uszályokat von­tatott. Dr. Zákonyi Ferenc, a Bala­ton nagy ismerője és barátja segítségével a boglárlellei ta­nács elérte, hogy a már a bontóban várakozó, egykori balatoni hajó újra a Balato­non, pontosabban a parton szolgáljon majd. Kicsit bonyolultabb volt a Sión visszavontatni, mint haj­danán leereszteni, de sikerült az akció még a tavasszal: az azóta eltelt idő arra fordító­dott, hogy közreműködőket, segítőket keressen a tanács a felújításra és a berendezésre. Augusztusban lesz a koordi­nációs megbeszélés, a mun­kák elosztása, hogy azután vállalatok és a már eddig is szép számmal jelentkezett ön­kéntesek munkája nyomán egyedülálló hajózástörténeti értékkel gazdagodjon a bogiá­ri kikötő. B. L. Dunaföldvár: turistaparadicsom Percenként 18-20 különféle jármű halad át a település központján. Dunaföldvár fontos ■közúti csomópont és jelentős dunai átkelőhely. A Dunaújváros és Paks közé ékelődött nagyközség közel négy évezred óta lakott 'hely. Mindezt számos kő-, bronz- és keltakori lelet igazolja, a Káli­vá riahegy környékéről pedig a rómaiak nyomai bukkantak elő. Mai hírnevét azonban az utób­bi években megteremtett és egyre bővülő üdülési lehetősé­geinek köszönheti. Tavaly pél­dául a naturisták keresték fel a Duna-parti települést, hogy bérbevegyék az egyik szige­tecskét. Egyelőre a délegyházi telep köti le figyelmüket, ám nem elképzelhetetlen, hogy a Dunaföldvár és Bölcse közötti Duna-szakaszon újabb nudista bázist létesítenek. Az idegenforgalmi szolgálta­tások fejlesztésében jó lehető­séget látnok a helyi termelő- szövetkezetek és a kezdemé­nyezéseket a tanács is támo­gatja. A Templom utcában — közel a legjelentősebb műem­léknek számító várhoz — tájhá­zat alakítanak ki, ezen kívül a férőhelyek növelésére, a ven­dégmarasztaló programok ki­alakítására is nagy gondot for­dítanak. Júniustól szeptemberig hódolhatnak szenvedélyüknek a vízisportok kedvelői. Lehet hor­gászni, vízisízni, szerveznek lo­vastúrákat, valamint bemutató­kat a várbéli szabadtéri szín­padon. A kempingben 150 sá­torhely és 71 faház van, a fi­zetővendégszolgálat 50 személy részére biztosít szállást, egy ki­szolgált dunai hajón pedig 22 férőhelyes penziót alakítottak ki. Ferenci Demeter A fotóipar - a legkisebbek­től a legnagyobb világcégekig — jó néhány éve azzal csábít­gatja a vásárlókat, hogy a ma­sinákkal mindfn felvétel sike­rülni fog. A hangzatos jelszóval hirde­tett gépektől ezek szerint el­várhatnánk, hogy valóban min­den körülmények között — sarkvidéki fagyban és sivatagi hőségben, éjszaka és fényes nappal, szabadban és homá­lyos szobákban — egyaránt tö­kéletes képet készítsenek. De ilyen teljesítményre, még a legdrágább, legkorszerűbb gépek sem lehetnek képesek. A hőmérsékletingadozással az elektronizus zárszerkezetek se­gítségével már megbirkóznak, az élesség automata állítása is kielégítő eredményt ad általá­ban, de a legnehezebb felada­tot: a helyes expozíciót — va­gyis a filmre jutó fény meny- nyiségének meghatározását — máig sem sikerült tökéletesen meqoldani. Nem véletlen, hogy még a legújabb generációjú szuper­Lehet-e minden fotó tökéletes? Kíméletlen márkaharc -csalóka ígéretek elektronizált gépeken — (Canon A—1, Minolta X—700, Ni­kon F—3) is ki lehet kapcsol­ni az automatikát, illetve több­féle korrekciót lehet alkalmaz­ni működtetésükkor. Ez azon­ban sokszor nehezebb feladat elé állítja az amatőr fotóst, mintha a hagyományos módon állítaná be gépét, hiszen így a fotókomputer beprogramozá­sával bíbelődhet percekig. Még a fotótechnika csúcstel­jesítményeként hirdetett leg­újabb Canon T—70 modell ese­tében is fennáll ez a probléma. Hiába ad ez a gép 152-féle információt digitális kijelzéssel, hiába tekercseli önműködő­en előre-hátra a filmet, a fotósnak azért el kell tudnia dönteni, hogy gépe a legrövi­debb expozíciós időt használ­ja-e (sportfotó, autóverseny), vagy inkább a szűk lencsenyí­lással járó nagy mélységéles­ség előnyeit szeretné kihasznál­ni? Bár - valóban csodákra ké­pesek ezek a bizony már mé­regdrága gépek — az ember nélkül mégiscsak tehetetlenek. A KODAK cég mór a század- fordulón kitalálta: — ön csak megnyomja a gombot, a többi a mi dolgunk! Pedig akkor még sem mik­roelektronikáról, sem egyéb automatizálásról, nem is ál- modhatottak a fotózás úttörői. De a mondat szlogennek már akkor is bevált... Maletics László A KODAK cég szlogenje?

Next

/
Thumbnails
Contents