Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-21 / 199. szám
Mi változik az áfészeknél? Korhatár nélkül... Alig múlt egy esztendeje, hogy a Minisztertanács értékelte a fogyasztási szövetkezetek munkáját, s tevékenységi körük bővítésére, a falusi élet- körülmények további javítására biztatta e szektor 3,3 milliós tagságát, 180 ezer dolgozóját, a megyei és országos érdek- képviseleti szervek vezetőit, szakembereit. Az évfordulót követően arra kértük dr. Szla- menicky Istvánt, a SZÖVOSZ elnökét, hogy összegezze a kormánytól kapott útmutatás végrehajtásának tapasztalatait, tekintsük át, milyen örömök és gondok foglalkoztatják napjainkban a nagy mozgalom tagságát. — Közismert, hogy tavasz- szal tagértekezleteket, részés küldöttgyűléseket tartottak az áfészeknél. Milyen tapaszalatokkal zárultak e tanácskozások? Mi volt az emberek véleménye az országos és helyi tennivalók végrehajtásának menetéről, általában a mozgalom helyzetéről? — Több, mint egymillió ember vett részt e tavaszi párbeszédeken, s mintegy 60 ezren szólaltak fel, illetve mondtak véleményt. Azt hiszem, e számok önmagukban is jelzik a tagértekezletek, rész- és küldöttgyűlések súlyát és szerepét. Amint várni lehetett — a kormánytól kapott útmutatás szellemében — sürgették, hogy bővíteni kell az élelmiszerek és más napi cikkek kínálatát, állást foglaltak amellett, h’ogy korszerűsíteni kell az üzlethálózatot. Leszögezték, hogy — a helyi árualap bővítése céljából — fokozni kell az áfészek termelésszervező tevékenységét. Szükségesnek tartották, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt a fogyasztói érdekvédelem és a tulajdonosi ellenőrzés, már csak azért is, mert terjednek az új üzemeltetési formák. Elismerően szóltak a mozgalom eredményeiről, s ha kritikára került sor, szinte mindig elsőbbséget kapott a helyi megoldás, az összefogás. Ami újszerűén hatott számunkra, s igen örvendetes volt: szinte mindenütt szorgalmazták a kereskedelmi dolgozók teljesít- ményarányosabb megbecsülését. — Aránylag kevés szó esett még a szövetkezetek gazdálkodásának helyzetéről, menetéről, az ezzel kapcsolatos teendőkről. Véleménye szerint mik most a legfontosabb tennivalók? — Az idén is intenzív, hatékony gazdálkodást kell folytatni a szövetkezetekben, el kell érni, hogy csökkenjen az alacsony hatékonyságú áfészek száma. Minthogy 1984-ben is növekszik az árualap, s ez élesedő versenyt jelent, offenzív és nyereségorientált üzletpolitikára van szükség. Jobban ki kell használni azokat az előnyöket, amelyek ^a nagykereskedelmi és az iparvállalatok. kai kialakított együttműködésben rejlenek, beleértve a szövetkezeti áruházi lánc, a Ská- la-Coop, valamint a nagykereskedelmi joggal felruházott 70 áfész kínálta lehetőségeket is. A jövőben is arra kell törekedni, hogy — különösen a vendéglátás, a zöldség- és gyümölcskereskedelem szférájában — terjedjenek az új üzemeltetési formák. Megjegyzem, hogy már 1400 kiskereskedelmi üzletünk és 3200 vendéglátó egységünk működik az új érdekeltségi rendszerben, nagyobb részük gazdaságosan. — A beszégetések során gyakran szóba kerülnek a lakás-, illetve a takarékszövetkezetek ügyes-bajos dolgai is. Mi foglalkoztatja őket napjainkban? — A lakásszövetkezeteket például az, hogy hamarosan elkészül a 250 ezredik szövetkezeti lakás, meg persze az is, hogy az állami lakásépítés csökkenő részaránya miatt nagyobb szerep vár erre a la- káséoítési formára. Egyetértek azzal, hogy több támogatást érdemelnek, ezért hasznos lenne, ha a vállalatok és a tanácsok az építkezés egész időszakára — a telek kialakításától kezdve az új otthon Beszélgetés dr. Szlamenicky Istvánnal, a SZÖVOSZ elnökével műszaki átadásáig — kiterjesztenék a segítségnyújtást. — A takarékszövetkezetek betétállománya ma mintegy 27 milliárd forint. A hagyományos funkciók betöltése mellett bővítik a szolgáltatásaikat. Nép- gazdasági érdek, hogy a hitelezés során kiemelten támogassák a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésbővítő tevékenységét, s természetesen a lakosság ' áruvásárlási törekvéseit. — És a külkereskedelmi munka? — Bár nem ez az elsődleges szövetkezeteink, vállalataink, a Zöldértek tevékenységében, a jövőben mégis nagyobb súlyt kell helyezni rá, hiszen ezt várja tőlünk a népgazdaság. A szövetkezeti külkereskedelem egyébként tavaly 250 millió dollárhoz és mintegy 407 millió rubelhez juttatta a népgazdaságot. Nagyobb részt mezőgazdasági termékeket — például nyulat, tollat, libát és egyéb baromfit, zöldséget, gyümölcsöt és mást — exportálnak, de — igen helyesen — foglalkoznak az ún. kistételű lű cikkek — csillagszóró, fakanál, madáretető, szőnyeg stb. — kivitelével is. Az egész külkereskedelem javára válna, ha a szövetkezeti külkereskedelmi vállalatok — a Hungarofruct, Hungarocoop, MAVAD — intenzívebb információs, termelői és áruforgalmi kapcsolatot építenének ki szövetkezeti partnereikkel. Meggyőződésem, hogy az anyagi érdekeltség fokozásával és más intézkedések révén tovább bővíthető a tőkés export, s 8—10 százalékos forgalomnövekedést tudunk elérni a szocialista országok szövetkezeti szerveinél is. — Igen vegyes véleményeket hallani a szövetkezeti üzlethálózatról: gyakori a dicséret, de az elmarasztalás is. Mi erről a véleménye? — Való igaz, elismerően szólnak a szövetkezeti áruházi láncolat fejlesztéséről, a kritika éle főként a falusi boltokra irányul. Nos — minthogy az áruházi láncolat kialakítása nagyobbrészt befejeződött — elsősorban a községek felé fordulunk, s 1986 végéig szeretnénk befejezni a kistelepüléseken a kereskedelmi hálózat, a felvásárló- és tüzelőanyagtelepek rekonstrukcióját. Minthogy 2600 bolt, üzlet és telep (ebből ezer az ötszáz lakosnál kisebb falvakban található) felújítására, technikai korszerűsítésére kerül sor. A hároméves akció pénzszükséglete 1,3 milliárd forint, a saját erő, tanácsi támogatás, a MESZÖV- ök közös fejlesztési alapjai, a célrészjegyek stb-k jelentik az összeg fedezetét, örömmel közölhetem, hogy a szövetkezeti tagság támogatásával már minden megyében megkezdődött a rekonstrukciós munka. — Természetes, azért más térségekben is folynak fejlesztések; a hatodik ötéves terv során csaknem 300 ezer négyzetméterrel bővül a szövetkezeti kereskedelem alapterülete. S bár már 14 szövetkezeti áruházunk van, — legújabb létesítményünk a Skála-Sztráda, és a Skála Metró, — azért itt is vanak még tennivalók. Még az idén új áruházat avatunk Veszprémben is. — Napirenden van a gazdaságirányítás továbbfejlesztése. Mit jelent ez a szövetkezetek számára? — Elsősorban eszközt és keretet munkánk további javítására. Fejleszteni szeretnénk a fogyasztási szövetkezetekben a belső mechanizmust és az érdekeltségi viszonyokat. A hatékonyabb gazdálkodást segítheti a szövetkezeti egységek fokozottabb önállósága. Nagyon fontos, hogy az érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezetek által kezelt közös-fejlesztési alapok felhasználása, elosztása a jövőben jobban igazodjék az egyetemes, össz-szövet- kezeti fejlődést szolgáló vállalkozások finanszírozásához. A fejlesztési törekvéseket segíti az is, ha a takarékszövetkezetek munkájában erősödnek a bankszerű vonások. — A gazdálkodás, a megújulás hajtóereje lehet a szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztése. Ehhez bővíteni kellene a kis kollektívák döntési hatáskörét, csökkenteni az önkormányzati fórumok számát, lehetővé kellene tenni a több- bes jelölést. Ezzel egyidőben célszerű lenne, ha jobban érvényre jutna az egyszemélyi felelősség is. S még egy, amit fontosnak tartok: korszerűsíteni kell az országos és megyei érdekképviseleti szervek munkáját, meg kell teremteni a hatékonyabb érdekszolg_álat feltételeit — mondotta befejezésül dr. Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke. Dékány Sándor ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A kislány — életkora alapján nevezhetjük annak — egy személygépkocsi tetején ült, lógázta a lábát. Nehéz lenne üde színfoltnak minősíteni, már csak azért sem, mert olyan sűrű volt körülötte a wermouth illata, hogy szinte árnyékot vetett... Szóltak neki: „Gyere már le kislányom az autóról, azután menjél szépen haza I” — de alig tudott menni... Hol rúghat be egy kislány és mikor? Ahol akar és amikor kedve van — ez túlzás. De amikor a napokban a Baranya megyei Rendőr-főkapitámyság egy razzia során a körmére nézett az utcán kódorgó, az éjszakai órákban sötét tereken, sarkokon fel-felbukkanó fiataloknak, és természetesen megnézték azt is késő este, milyen a fiatalkorúnknak a „megjelenési aránya" a szórakozóhelyeken, nos, jó néhány üzletvezető ellen is szabálysértési eljárást kellett kezdeményezni, a szinte még gyerekek szeszes itallal való kiszolgálása miatt. Többről van szó, mint alkoholról! Nevezetesen; a fiatalok között nő a bűnelkövetők, a bűnözésre hajlamosak száma. Éspedig jellemzően a garázda jellegű cselekmények: testi sértés, az utca rendjét sértő, megbotránkozást keltő magatartás, a rablás. Azt mondja egy szakember: a rendszeres „tréning” eredményeként a fiatalok alkoholtűrő képessége szembetűnően megnőtt. Többet kell inniuk, hogy jól berúgjanak, ehhez több pénz kell, nehezebben józanodnak ki, hosszabb idő áll rendelkezésükre, amikor — gőzős fejjel — valami butaságot csinálhatnak. „Butaságot" — mintha megbocsátó lenne a kifejezés. Pedig nem valamiféle elnéző magatartásról van szó. Ám itt már határozott különbséget kell tennünk. Mert lehet elnéző — másként mondva: rosszul nevelő — a család, lehet elnéző a fiatalok helyzetét figyelemmel kísérő valamilyen szerv, adott esetben a rendőrség. Ez utóbbi, esetében azonban nem elnézésről van szó: a fiatalok érdekében dolgoznak abból kiindulva, hogy életkoruknál fogva ezek a tizenévesek meggondolatlanok, a jó szó, a helyes út megtalálásához nyújtott segítség többet használ, mint az azonnal alkalmazott kemény büntetés. A fiatalkorúak bűnözésével szembenézni már csak ezért sem könnyű feladat. Árnyalt munkát kíván, miközben itt a nyár, ráérnek a tinédzserek, utazgatnak, szórakoznak. S ha nem is fogadhatjuk el, hogy az előbb már említett razzia reprezentálja általában a fiatalokat, néhány tapasztalata figyelemre méltó. Azon a szerdai napon több mint 1000 fiatalkorú személyi igazolványát nézték meg a rendőrök. Kétszázukkal szemben kellett intézkedni. Húsz gyereket kellett előállítani, közülük tizen- ketten országos körözés alatt álltak. Az 1000-ből 200: egyötöde. Nem ez a jellemző! Az e korosztályba tartozóknak csak elenyésző hányada kerül ösz- szeütközésbe a törvénnyel, bár ha abszolút számot mondunk, soknak tűnik. A fiatalok áltat elkövetett bűncselekményeknek „csak" 40 százaléka garázda jellegű, 60 százaléka vagyon ellen irányul. Azt is tudnunk kell: Baranyában a múlt évben több mint 3000 fiatalt tartottak nyilván veszélyeztetettként, ám a számuk ennél jóval magasabb. S ez azért figyelemre méltó, mert kiragadni őket környezetükből: ez csak több szerv gyors és hatékony együttműködésének lehet az eredménye. Erről pedig egyelőre nem beszélhetünk. A múlt évben például mindössze 16 felnőtt ellen indult eljárás kiskorúak veszélyeztetése miatt, holott nyilvánvaló, hogy sokszorosan több az „eljárásra érdemes” szülő száma ... Gondoljuk csak végig a folyamatot. A gyermekkornak között is sokan követnek el bűn- cselekményt. (Harmadrészük nincsen még 10 éves... A fiatalkorúak bűnözésének emelkedését részben az magyarázza, hogy egy-két évvel korábban még mint gyermekek kerültek összeütközésbe a törvénnyel. Pár év eltelte után is folytatják azt. amit korábban elkezdtek. A felnőttkorú bűnözésnek pedig természetesen a fiatalkorúak közül nő ki az utánpótlása ... Nem közömbös tehát, milyen hatékonyságú a megelőző-nevelő munka a gyermekkorúaknái, különösen a veszélyeztetett helyzetben lévők esetében. És gondoljuk végig egy-egy napunkat: hányszor tapasztalunk olyant, hogy fiatalok „megvadultak” s nem egyszerűen a felnőttek normáit sértően viselkednek, hanem objek- tívebb mércéhez mérve is. Mégis: alig-alig fordul elő, hogy ilyenkor valaki határozottan rájuk szólna, rendet csinálna, lecsillaDÍtaná őket — nem feltétlenül pofonnal. Mert azt könnyen elképzelhetjük: ha egy randalírozó fiatalt előállítanak a rendőrségen, ott megijednek, megjuhászodnak, egyszerre elcsendesednek — pedig ott is mindenekelőtt a jó szó révén igyekeznek ró hatni. De az utcán, a szórakozóhelyeken a fiatalok nem tapasztalják — tapasztalhatiák a gyakorlat alapján — a felnőttek őket egyöntetűen nevel- ni-segiteni szándékozó közösségének erejét. Azt, ha az eqyiknek visszabeszélnek, segít a másik, a harmadik. Nincs mitől tartaniuk. A „Majd megszelídülnek ...” — ma már elavult. Kicsit durvábbak lettek annál a fiatalok, köny- nyebben szaladnak szerte- széjjel, követnek el kisebb- naayobb súlyú bűncselekményeket, hogy az önkontrollra bízhassuk őket. A „Majd a rendőrség ...” — ez pedig kevés. Túl azon, hogy nem egyedül nekik és nemcsak ez a feladatuk, komoly támaszok hiányoznak munkájukhoz: a család jó irányú hatása, a felnőttek együttműködési készsége — se kettőt együttvéve mondhatjuk: a társadalom naqyobb felelősségérzete saját jövőjével szemben. Mészáros Attila Közel egymilliárd forint árbevételre számit 1984-ben az ország egyik legnagyobb vidéki szövetkezeti áruháza, a pécsi Konzum. Proksza László felvétele Tavaly kezdték és a jövő év végére befejezik a bólyi egészségügyi gyermekotthon új szárnyának építését. Az épületben 160 gyermeket tudnak majd elhelyezni. A • Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat a terveknek megfelelően halad a munkával. Az elmúlt évben alapoztak, legyártották és felállították a födémelemeket. Idén elhelyezték a belső térelválasztókat, az ajtókat, ablakokat, kész a belső elektromos és vízvezetékrendszer, a C-épü- letet az újjal összekötő folyosó, és most dolgoznak a tető- szerkezet kialakításán. A folyamatos munkát pillanatnyilag az a gond nehezíti, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség által engedélyezett csornai cserepet nem tudják beszerezni. Az év második felében mindenekelőtt a tetőt kell befejezniük, aztán a belső szerelések, illetve a fűtésrendszer kiépítése következik. Jövőre pedig a burkolás, a festés-mázolás és a külső vakolás a feladat. A kétszintes épületen már most jól látható, hogy a környezetbe kitűnően illeszkedő, a régi kastéllyal összhangban levő új szárny formálódik a tervező és az építők munkája nyomán. Épp ez a harmónia adta az ötletet az otthon vezetőinek, hoav a tervezővel egyeztetve talán sikerül a már említett két épületet összekötő folyosó tetejét —, amelyre majd a gyerekek szobáinak ablakai nyílnak — virágos, na- poztató terasszá változtatni. Az új szárny építésével párhuzamosan az ősszel hozzákezdenek a konyha és a mosoda korszerűsítéséhez, s amíg az építkezés, illetve a felújítás tart, addig elkészülnek a kastély emeleti részének átalakítására vonatkozó tervek is. Az új épületbén ugyanis 160 ágy lesz, de 60 gyermeket a kcstély felső szintjéről helyeznek ide. A szobák helyén pe- dia többek között korszerű kezelőket és nővérszállást szeretnének kialakítani, T. É. HÉTVÉGE 3. Bővíti ka bólyi gyermekotthont
