Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-09 / 157. szám

Tsz-be ruha zásokká I kezdődött Uj utakra lép a 25 éves UNIBER Vállalkozás az egyszerű lebonyolítás helyett lUliscHI Róbert a BEII uf uezerígazgatofa Több szellemi energiát a termelési folyamatba A talpon maradás feltétele: kevesebb eszközzel, jobban képzett dolgozókkal, rövidebb idő alatt és jobb minőségben építeni - Egymásra kell találnia a tervezőnek és a kivitelezőnek Negyedszózada — 1959. áp­rilis 8-án — Termelőszövetke­zeti Beruházási Iroda néven — alakult meg a mai Pécs-Bara- nyai Beruházási Vállalat (is­mert rövidebb nevén UNIBER). A jubileumi ünnepséget teg­nap tartották. Gádor András igazgató, akit 1959. május 16- án neveztek ki e posztra, ma így emlékezik vissza a kezde­tekre : A dolgozók szervezték át — A tsz-szervezés kezdetén voltunk akkoriban, s kormány- határozattal hozták létre min­den megyében ezeket az iro­dákat a várható termelőszö­vetkezeti beruházások segítésé­re. Később megkaptuk a taná­csi beruházásokat, aztán az arány megváltozott az utóbbi­ak javára, s a nevünk is ab­ban az időben változott Me­gyei Beruházási Irodára. A 60- as években egyre jobban ki­terebélyesedett a tevékenysé­günk, s amikor 1968-ban vál­lalattá szerveződtünk, a városi tanács felügyelete alá kerül­tünk. A döntést nem a véletlen szülte, hiszen a vállalat tevé­kenységének a nagyobb részét a pécsi beruházásokkal kap­csolatos sokféle teendő tette ki, kezdve a szanálásoktól, ki­sajátításoktól. Ennek a könnyí­tésére annak idején kisebb ter­vezőrészleget is létrehoztak, de mint más egyéb, ez is felduz­zadt hamarosan, s amikor a profilok tisztítása végett ezt a részleget át kellett adni a BA- RANYATERV-nek, 30-an men­tek át az új munkahelyre, ahonnan viszont heten jöttek ide, beruházás-lebonyolítók. Egyébként 1969-ben vették át a városi területelőkészítési munkát, s hamarosan bevezet­ték az árverési rendszert is, azóta Pécsett gyakorlatilag nincs területelőkészítési prob­léma. A ma is működő szervezet 1973-ban alakult ki, ezt 1975- ben egy kisebb szervezéssel finomították. A vállalatot akkor a dolgozók szervezték át. Az indíték: a beruházások előké­szítésénél rengeteg fontos is­meretanyag halmozódott fel, de ezek az akkori szervezeti rendben idő előtt elvesztek. Belső pályázatot írtak ki, s négy vállalati munkacsoport tett javaslatokat az átszerve­zés mikéntjére. A legjobbakból született az új vállalati rend, melynek az eredményeit egy évig figyelték, ezt követte a végleges finomítás. A lényeg: a beruházási folyamatot az előkészítésből a garanciális munkák végéig egyetlen ember kíséri végig — erre épül a vál­lalat mai szervezeti rendje, ami annyira bevált, hogy azóta e rendszer szerint működnek a többi beruházási vállalatok az országban. Fővállalkozóként — Tudjuk azonban, hogy rö­vid időn beiül váltanunk kell — folytatja az igazgató — a kialakulóban levő versenyhely­zetnek megfelelően, ha a jövő­ben gazdaságosan akarunk működni. Vállalkozás — ez a kulcsszó. Eddig a lebonyolítás volt az. S mekkora a különbség a ket­tő között! Az első ún. fővállalkozói szerződés a Budai városrész távhőellátását szolgáló T—1 hőtávvezeték építésére vonat­kozott. 80 milliós előirányzattal hirdették meg a versenytárgya­lást, az Energiagazdálkodási Intézet három — 73, 82 és 91 milliós ajánlattal jelentkezett, az UNIBER — nagy helyi is­mereteit felhasználva — egyet­len 51 millióssal. A cég fővál­lalkozóként intézi az egész be­ruházást — a kivitelező ezúttal az UNIBER alvállalkozója —, s ma úgy néz ki, hogy jövőre 48 millióért meg is valósul. A munkával a korábban megszo­kott lebonyolítási díj háromszo­rosát keresi meg a cég. El­mondja Gádor András, hogy ez a szisztéma egyelőre csak a mélyépítési munkáknál alkal­mazható, minthogy itt jelentke­zik erőteljesebben a verseny. A magasépítésben még nem! „De legalább megszerezzük az ismereteket” — jegyzi meg. Legújabban társasági szer­ződést kötött az UNIBER (mint gesztor) a Tolna megyei Álla­mi Építőipari Vállalattal, a Csőszerelőipari Vállalattal és a „Hőtechnika" Építő és Szige­telő Vállalattal (május 31-én volt az aláírás); még egy mély­építő vállalatra van szükség és akkor minden, a társult cé­gek profiljába vágó munkát elvállalhatnak a Dél-Dunántú- lon. Tehát átlépi az UNIBER a megyehatárt! Részvétel a magánépítésben — Már most számítunk ar­ra, hogy a hetedik ötéves terv­ben tovább csökkennek a be­ruházások a profilunkba tarto­zó területen, tehát a tanácsi szférában. Közre kell majd működnünk olyan beruházások megvalósításában, amik eddig kívül estek a tevékenységi kö­rünkön, azaz a termelő, az ipa­ri beruházásokban. Aztán le­het keresnivalónk a magánerős lakásépítések körül is. A telek- alakításban, a közművesítésben már most is résztveszünk; ezu­tán olyan szolgáltatást is aka­runk nyújtani, hogy csekély összegért elvállaljuk a műszaki átadás-átvétel lebonyolítását, a számlák ellenőrzését, stb. Ez elsősorban többlakásos tár­sasházaknál lehetséges. de családi házaknál is, ahol nem házilagos a kivitelezés. Úgy gondoljuk, hogy a közremű­ködésünkkel elérhető megtaka­rítás meghatározott százalékát megkapnánk. Ezt a vállalkozást jövőre tudjuk szervezetileg is megoldani, ha már nem köt a létszámgazdálkodás. Hasonló módon kívánnak megállapodni a tanácsi beru­házókkal is: az általuk elért megtakarításból 15—50 száza­lék erejéig részesednének, s minél nagyobb ez, annál töb­bet engednek el a lebonyolí­tási díjból. A megtakarítás az árváltozásokon kívül mindenre értendő: szervezési hiányossá­gok feltárása, túltervezés, stb. — Itt persze némi ellentmon­dás van, hiszen látszólag át­kerülhetünk a másik oldalra, aminek még olyan következ­ménye is lehet, hogy a beru­házó létrehoz egy újabb ap­parátust. De minden attól függ, hogy a tanács megbí­zik-e bennünk, s tudomásul ve­szi, hogy a ml haszonra törek­vésünk a beruházói gazdasá­gosságot is szolgálja. Újsághír: Május elsejei ha­tállyal Mischl Róbertét, a Dél- dunántúli Tervező Vállalat igazgatóját net/ezték ki a Ba­ranya megyei Állami Építőipa­ri Vállalat vezérigazgatójává. Mischl Róbert építészmérnö­ki diplomával Komlón egy év­tizeden át dolgozott beruhá­zóként kivitelezőként és az építési igazgatásban, majd a megyei tanács ipari osztályát vezette, később a Baranyaterv, végül 12 éven át a DTV igaz­gatója volt. Egy hónapja nevezték ki a BÉV élére. Ez az idő még ke­vés ahhoz, hogy a napi teen­dőin és az ismerkedésen túl minden részletében ismerje megyénk legnagyobb építési vállalatát és pontosan körvo­nalazza annak rövid és hosz- szú távú feladatait. Vérében volt a tervezés — most a ki­vitelezés oldaláról kell látnia a gondokat, a lehetőségeket és az igényeket. — Az építészet egy szakma, csak a munkamegosztás kö­vetkeztében tagolódott terve­zésre és kivitelezésre. Ismét meg kell találni e két alága- zatban azt, ami közös a cél érdekében — mondja Mischl Róbert. — Mi ez a közös cél? — A jövőben a piaci viszo­nyok és a verseny nem állít­hatják egymással szembe a ki­vitelezőt és a tervezőt, tehát nem ők. hanem a közösen al­kotott létesítmények versenyez­nek a piacon a piacért. Szem­léletváltásra van szükség. A cél nem lehet maga az épí­tés, sem a tervezés, hanem csakis egy lehet: jól funkcio­náló, magas használati érté­kű létesítmény, maga az épü­let. Erre meg van a fogadó- készség, a gazdasági közeg mint befogadó ezt meg is kö­veteli. A fejlesztési lehetősé­geket úgy merítsük ki, hogy az a legtöbb, leghasznosabb épített objektumot eredmé­nyezze. összhangba kell tehát hozni a tervezést, kivitelezést és az építőanyagipart, mert külön-külön egyik sem tud megfelelni a követelmények­nek. — Tehát lépésváltásra, jobb együttműködésre van szükség. — Feltétlenül. Másként nem juthat előbbre az iparág. Las­san véget ér egy történelmi korszak, ma mór több a há­ború óta megépített épület az országban, mint amennyi előt­te volt. Az igény diktálta az építőipar feltételrendszerét: minél többet építeni. A tömeg­igény kielégítésében a belső tartalom nem volt és nem is lehetett mindig fő szempont. — A mennyiségi korszak után mit ígér, mit vállal a BÉV? — Nagy szériára rendezke­dett be a vállalat, a jövő vi­szont minőségileg is mást kö­vetel: sokkal inkább az igé­nyekhez, tehát a megrendelő a». Mischl Róbert igényeihez kell alkalmazkod­nunk. A lakások is más össze­tételben és más pénzügyi for­mában épülnek, mint koráb­ban. Nem a mammut-építke- zésekre, hanem sokkal inkább a több és kisebb volumenű munkára kell berendezked­nünk — és ez más összetéte­lű ipart követel meg. A mai bázis nem alkalmas az eljö­vendő feladatok megoldására. — Tehát ez a legnehezebb, az átmeneti időszak? — Igen. Az ipar általános helyzetén belül is eléggé el­maradott technikai és techno­lógiai szempontból az építő­ipar. A minőségi változást csak átalakított, javított színvonalú technikai, technológiai rend­szerrel lehet megoldani. Pa­nelüzemünk nagy rekonstruk­ciójára nincs módunk, de le­hetőségeink maximális kihasz­nálásával jobb, esztétikusabb panellakásokat kell létrehoz­nunk. A kísérleti épületeket 1985—86-ra megépítjük. A cél világos: jobb alaprajzokkal, jobb minőségű lakásokkal kell kihasználnunk minden lehető­séget, hogy vonzó legyen a panel, hogy ellensúlyozzuk az előítéleteket. Mind több ma­gánerős lakótömb épül, a sor­házak, láncházak és más el­rendezésű, valamint családi házak, az egyedi módon és csoportban épülő 1—2—3—4 szintesek létesülhetnek foghíj­beépítés, rekonstrukció ered­ményeként városban és falun egyaránt. Ezek mind más tech­nológiát igényelnek, mint a panel. Ezekkel az igényekkel számolnunk kell, teljesítésükre fel kell készülnünk. — A hagyományos módon tömeges lakásépítkezéseket nem vállalhatja tel a BÉV, hisz jó ideje szakmunkásgon­dokkal küzd, és ez nem is a profilja. A panel meg nem al­kalmas, legalábbis nem a leg­eszményibb mindenfajta épü­lethez. Mi a megoldás, ha van egyáltalán? — Szándékunkban van olyan osztrák és nyugat-berlini tech­nológiát alkalmazni, ami a ha­gyományos és a panelos épít­kezéssel szemben olcsóbb, jobb minőségű, kevesebb esz­közt igényel és gyorsan, egy­szerűen felépíthetők, ugyanak­kor kiváltják a hagyományos építőanyagokat. A közeljövő­ben robbanásszerű változást hoznak a műanyagok, azon be­lül is a polisztirol alkalmazá­sa az építőiparban, mert a ki­vitelezés energiatakarékos, ugyanakkor oz ilyen épület jó hőszigetelésű. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a nyugat-berlini BSB és az oszt­rák Rastra építészeti eljárások honosítására és alkalmazásá­ra. Ha sikerül velük megegyez­ni, ezt a két eljárást együtte­sen szeretnénk majd alkalmaz­ni: a BSB-t a Pécsiterv-vel fő- vállalkozásban, a Rastrá-t a Mecseki Ércbányászati Válla­lattal közösen. Pécsett egy hó­napon belül elkészül a Rastra kísérleti ház és a terveink sze­rint még idén megkezdjük a BSB-ből is a kísérleti épület felépítését. Ugyanokkor a mór meglevő feszített vázszerkeze­tes IMS technológiánkat is szeretnénk komplett rendszer­ré fejleszteni. Ha a két új rendszert honosíthatjuk, ez je­lentős lépést eredményezhet az építőiparban ma mérhető vi­lágszínvonal felé. — Említette a fővállalkozás tartalmi változtatásának igé­nyét. Ez konkrétan mit jelent? — A közvetlen élő kapcso­latot a megrendelővel, tehát, hogy az ő igényeit igyekezzünk teljes mértékben kielégíteni úgy, hogy az a vállalatnak is előnyös legyen. A hetedik 5 éves tervidőszakban vállalko­zásainkat már így szeretnénk lebonyolítani. Ehhez a jelek szerint partnerünk lesz az OTP, mint a legfőbb finanszírozó. A lakások építésénél a jövő útja, hogy a majdani lakó — tehát a vevő — igényeinek megfe­lelő lakáshoz jusson. Ez a vál­tozás elsősorban a tervező in­tézeteknél jelenik meg és ne­künk kivitelezőknek is tarta­nunk kell ehhez magunkat. — Közismertek a BÉV ha­táridő- és egyéb gondjai. Vár­ható e téren változás? — Legalapvetőbb kötelessé­gemnek tekintem, hogy a vál­lalat maradéktalanul teljesítse vállalásait és jól indítsuk a kö­vetkező tervidőszakot. A jövő­ben kevesebb eszközzel, ki­sebb, de jobbon képzett lét­számmal, rövidebb idő alatt többet és jobb minőségben kell termelnünk, ha talpon akarunk maradni. Drágul az eszköz, a munkabér és az idő. A vállalati hatékonyság csak­is eredményeink javításával ér­hető el. Az ipari berendezé­seink jobb kihasználása, a bér- színvonal növelése — nem lét­szám, hanem alapvetően bér­problémája van a vállalatnak — is feltétele az előrelépés­nek. A kísérleti bérszabályo­zós bevezetésére törekszünk. Olyan érdekeltségi rendszer ki­alakítása a célunk, hogy a végzett munka mennyiségét ás minőségét jobban meg tudjuk fizetni. A vállalat nehézkes és bonyolult irányítási rendszere is korszerűsítésre szorul, fokoz­nunk kell c vállalat irányítha­tóságát és rugalmasságát, a hatásköröket, eszközöket és a felelősséget a konkrét munká­hoz kell közel vinni. Úgy tű­nik, hogy sok a fölösleges író­asztal, viszont több szellemi energiát kell bevinnünk a ter­melési folyamatba — és ez rám éppúgy vonatkozik a vál­lalatnál, mint a szakmunkásra. — Egy hónapja nevezték ki a BÉV élére. Előzetes elképze­lései mennyire változtak azóta? —- A vállalat nehezebb hely­zetben van, mint azt gondol­tam, és komoly gond a líbiai exportvállalás teljesítése is. Az emberekben, a kollektívában viszont kellemesen csalódtam. Jó gárda, bizonyítani akarnak, több van bennük, mint amire számítani lehete't. Velük min­den esélyünk megvan, hogy maradéktalanul teljesítjük mindazt, amit elvárnak Bara­nya legnagyobb építőipari szervezetétől. Murányi László HÉTVÉGE 5. H. J. Lakóházépítés Pécsett, a belvárosban Erb János felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents