Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-09 / 157. szám

A legidősebb is csak húszéves Este van. A sombereki mű­velődési házból sötétbe öltözött idős nők, férfiak kapaszkodnak fel a lépcsőkön. Egy hetven év körüli öregasszony félhan­gosan dalolni kezd egy régi német nótát. Remek hangulat­ban kászálódnak fel a buszba: fülükben még ott cseng a har­monikaszó, s kíséri őket hazá­ig, Geresdlakig. A sombereki művelődési ház­ban ezen az estére hajló késő délutánon Martini Márton pa- lotabozsoki fiatalember kétórás műsorral kedveskedett az öre­geknek. Nem először. Húsz éves, de már megszokta a he­tente legalább kétszeri fellé­pést. Többnyire az általa veze­tett palotabozsoki Joker együt­tessel szerepel, a többiek azon­ban ezen a délutánon otthon maradtak — az újsáqíró sze­rencséjére. így állt elő az a kissé fura helyzet, hogy előbb beszélhetett a mind híresebbé váló együttes többi, fiatalabb tagjával, mint vezetőjükkel. Híres együttes tagjának lenni Palotabozsokon egyszerre könnyű és nehéz. Könnyű, mert ebben a faluban nagy hagyo­mánya van a muzsikálásnak: alig akad olyan csalód, ahol legalább egyvalaki ne értene a hangszeres zenéhez. Az ala­pokat tehát már apró gyerek­korban mégkapják a lányok, de legfőképpen a fiúk — ha nem a papától, mamától, akkor a keresztapjuktól, vagy nagy- bócsiiuktól. Nehéz ugyanak­kor híres zenésznek lenni neves együttesben, mert ilyenből szép számmal akad a 'faluban: a hagyományőrző énekkar, a fú­vószenekar, az úttörő-fúvósze­nekar. Mind-mind jó nevet szerzett már magának nemcsak a környéken, de országosan, sőt külföldön is. A Joker együttes is ezt az utat járja több mint négy éve: ez idő alatt felléptek már az NSZK-ban és Ausztriában, s muzsikálhattak két budapesti sváb-bálon a Duna Interconti- nentálban. Az együttes tagjai közül a leqfiatalabb 15, a leg­idősebb 20 éves. A fiúkat Rittlinger Gáborék- nál lehetett összetrombitálni. Majdnem szó szerint lehet ven­ni ezt, hiszen Ritzl Jóska, aki elfutott Kerner Paliért, éppen­séggel az eqyüttes trombitása. Rittlinqer Gábor a dobos, Ker­ner Pali pedig klarinéton és szaxofonon játszik. Gábor édesapja, Rittlinger Márton tanította harmonikázni az együttes vezetőjét. Martini Mártont. Rittlinger Márton MÁV dolgozó. Raktáros. Ű is fiatalon kezdte a muzsikálást, akárcsak a fia. — Már a második világhá­ború előtt iátszotam gombos A bozsoki muzsikusok A hagyományok őrzését is vállalták harmonikán. De jobban tetszett a fúvószenekar és a bátyámmal együtt jelentkeztünk és beke­rültünk az együttesbe. Most én vagyok a fúvószenekar veze-- tője, bariton trombitán játszom. A harmonikázást sem hagytam abba: én, vagy Martini Már­ton szoktuk kísérni a bozsoki hagyományőrző énekkart. A Joker együttes megalaku­lásának történetét hosszadal­mas lenne ismertetni. Elég annyi, hogy négy éve már együtt lépnek fel a bozsoki énekkarral. Velük juthattak el egyébként külföldre is. S mindez tanulás és munka mellett csinálják. Ritzl Jóska 15 éves és a mohácsi Dr. Marek (József Mezőgazdasági Szak­középiskolába jár, Rittlinger Gábor szintén Mohácson o Radnóti Ipari Szakmunkáskép­zőben tanulja a kőműves szakmát. Kerner Pali mór be­töltötte 17. évét, kitanulta a szabó szakmát és a Mohácsi Ruhaipari Szövetkezetben dol­gozik. Rittlinger Gábor családja muzsikus hagyományairól már esett szó, Pali édesapja ének­karvezető, Palotabozsokon a MEZÖGÉP-nél raktáros. Ugyanott dolgozik asztalosse­gédként édesanyja is, ő szintén tagja a bozsoki vegyeskarnak. — És nálatok Jóska? — Anyám óvónő, apám a MEZÖGÉP-nél asztalos, s mindketten énekelnek a bozso­ki kórusban, öcsém az úttörő­zenekarban játszik. Édesapám kezdett el tanítgatni a zenére: ő korábban harmonikázott is, Ritzl Jóskét a többiek azzal ug­ratják, hogy mennyire a gépek, a járművek „szerelmese”. De hót ez nem hobbi, hanem a jövendő élethivatás, hiszen gépkezelőnek tanul. Az együttes tagjai között tel­jesnek tűnik az egyetértés. Így feltétlenül elismerik zenei ve­zetőjüknek Martini Mártont, s abban is egységes a vélemé­nyük, hogy eddigi szereplése­ik közül a legnagyobb élmény és siker a két külföldi út. Arra a kiváncsiskodásra, hogy vajon a falu idősebbjei előtt van-e tekintélye a JOKER-nek, nem­csak a fiúk válaszolnak sze­rénykedő igennel, hanem Gá­bor apja is. — Becsülik őket, mert ilyen fiatalon ilyen zenét játszanak és ilyen jól. Bővülő telekkínálat Kertes otthonok épülnek Dávidföldön Július végéig 89 családiház­építésre alkalmas, közművesí­tett telket alakítanak ki Kom­lón, a dávidföldi városrész nyu­gati területén. Már elkészült a vízvezeték és a házhelyekhez vezető út, továbbá a csapadék elfolyását biztosító árokrend­szer. Az elektromos hálózat ki­építése viszont most folyik, be­fejezése a DÉDÁSZ ígérete szerint másfél-két hónap múlva várható. A dávidföldi városrészben többnyire eddig is kertes csa­ládi házak épültek. Az ötve­nes évek másodil?- felében in­dult bányászlakás-akció során például tíz év alatt 300 új családi otthont létesítettek. Ké­sőbb a lendület némileg mér­séklődött ugyan, ennek ellené­re az erősen lejtős területen új utcasorok alakultak ki. A leginkább vonzó hatást az épü­lő sikondai lakótelep közelsége jelenti, ahol a tervek szerint mindaz megtaláható lesz — kereskedelmi egységek, szol­gáltatások — ami ma Dávid­földön részben hiányzik. Rövid ideig a magánlakás- építés gátja volt, hogy telek­hiány alakult ki a városban. Szerencsére az OTP vállalko­zott a szükséges költségek na­gyobb hányadának biztosítá­sára. Mintegy 9 millió forintot fordítottak terület-előkészítésre és alapközművekre. A kezde­ményezés lehetőséget teremtett a folytatáshoz is, a továbbiak­ban még mintegy 60 újabb parcella kialakítását tervezik. A megnövekedett igényeket jelzi, hogy 1982-ben 34, egy évvel később viszont már 54 építési engedélyt adott ki a helyi tanács és hasonló arány­ban emelkedett a kölcsönök száma is. Tavaly mintegy 60 család igényelt és kapott tá­mogatást, hosszabb-rövidebb lejáratú hitelt önálló otthon létesítésére. A Komlón kialakult gyakor­lat szerint általában az építte­tő és rokonsága maga végzi a legtöbb munkát. Kisiparost, vagy iparengedélyei nem ren­delkező szakmunkást csak ak­kor hívnak, ha nem boldogul­nak a nehezebb feladatokkal. Nem ritka, hogy munkahelyi kollektívák, szocialista brigádok fognak össze és nyújtanak se­gítséget egymásnak. A nyolcvankilenc telek tartós használatba adását a jelenle­gi munkálatok befejezését kö­vetően — várhatóan augusz­tusban — kezdi meg a komlói tanács megbízása alapján a lakarékpénztár helyi fiókja. A kialakított területen eltérő nagyságú házhelyeket kínálnak a lakosságnak négyzetméteren­ként 260 forintos áron. Az építést szigorú előírások szabályozzák. E szerint lakó­házat a telek keleti oldalhatá­rán, utcára merőleges nyeregte­tővel lehet létesíteni. Az eresz­párkány legfeljebb fél méterre nyúlhat át a szomszéd parcel­lára, pince, vagy alagsor ki­alakítását nem javasolják. Le­hetőség van viszonttetőtér be­építésre,valamint meghatáro­zott helyen melléképületek fel­húzására. De hát milyen zenét is ját­szik a JOKER együttes? Erről már Martini Mártonnal beszél­gettünk a fellépése után ha­mar elcsendesedett sombereki művelődési házban. — Nem tudtunk megfelelő nevet kitalálni, a plakátra meg csak ki kellett írni, hogy milyen zenekar játszik. Egy ismerő­sünk javaslatára ezt írták ki. Jó név már azért is, mert ta­láló: együttesünk népművelő­hagyományőrző zenekarnak in­dult. Régi német dalok előadá­sával juthattunk el a vegyes­kórussal külföldre is. Ott csak erre voltak kíváncsiak. De bá­lokon, mulatságokon játszunk mindenféle más tánczenét. S játszunk óvodásoknak, fiata­loknak, középkorúaknak és öre­geknek, minden korosztály íz­lése és kívánsága szerint. Úgy tapasztaltam, hogy eddig min­den közönség előtt megtalál­tuk a sikerhez vezető stílust. Közel ötszáz dalt tud az együt­tes, de ezt nehéz pontosan összeszámolni. Martini Márton márciusban töltóte be 20. évét. A termelő- szövetkezet palotabozsoki ba­romfitelepén dolgozik. Orgo­náim is tanult. — Apám a MÁV-nál vonal­gondozó, anyám a termelőszö­vetkezet baromfitelepén állat- gondozó, s egyikük sem muzsi­kált soha. Én állítólag egyik nagyanyámtól örököltem a ze­nei tehetséget. — Van-e támogatója O ze­nekarnak? — Egyedül a vegyeskartól kaptunk támogatást, meg a külföldi fellépés lehetőségét. A többit csak családi alapon. A szüléink legmesszebbmenő anyagi és egyéb segítsége nél­kül nehezen boldogultunk vol­na, főleg a kezdet kezdetén. Akkoriban például mindig két- két szülő szállított bennünket a saját kocsijával a fellépések­re. s végig kivárták az elő­adást. A hangszereket minden­ki saját zsebből veszi meg. Itt is a szülők támogatására szá­míthattunk egyedül, hiszen a fellépések leqalább felét nem a pénzért válaliuk, hanem csak azért, hogy közönséq előtt együtt muzsikálhassunk. — Meddig? — Amíg csak lehet. Az a nagy célom hogy együtt tart­sam ezt a zenekart, mert van benne fantázia, s ezt mások is mondják. A katonaság lesz a nagy próbatétel, hiszen nem egy időben kezdik el a fiúk, s addig megfelelő helyettest kell találni pótlásukra. Talárt mégis sikerül a tervem — mondja elgondolkodva. Aztán siet a kocsijához, hogy le ne késsé Mohácson a randevút. Azt azért még elárulja, hogy a kis­lány nem tiltakozik a gyakori fellépések miatt, mert ezek egy része közös: ő ugyanis a vé- méndi tánccsoport tagja. Dunai Imre LELETEK Példamutatással neveljünk — Teee, Marika, teee, ez nem lehet ennyi! — sivít a hang a pénztárfülkétől, át a sorbanállók feje felett a pultig. A pénztárosnő, úgy ötven körül, meg is lóbálja, hogy szerinte mi nem lehet annyi, egy rúd szalámi. „En­nek többnek kell lennie, nem hiszem hogy jól számoltááál! Hol jár megint az eszeeed?!” Marika előtűnik, fiatal lány, megszeppent. Mosta­nában került a boltba, vagy tanuló még, vagy most vé­gezhetett nemrég. Fogja a rudat, újra leméri, " lángoló arccal szoroz a papíron, visz- szajön. Öt nézi a sor, kicsit meg is botlik zavarában: „Erzsi néni, ez annyi, tessék ellenőrizni.” Most Erzsi néni vörösödik, beüti a gépbe az összeget, dünnyög valamit az orra alá. A kislány visszamegy a pult mögé. Egy idősebb férfi szól most: — Jó lenne, ha bocsána­tot kérne a kislánytól. Ugyanolyan hangosan, ahogy megvádolta. — De hát nekem az a a dolgom, hogy ellenőrizzem — a pénztárosnő már na­gyon dühös, törölnie kell a gépből a rosszul beütött bil­lentyűket, de nem szól sem a férfinek, sem a kislánynak. A férfi szó nélkül veszi tu­domásul, hogy átvágja a pénztárosnő a másik kosárba a vásárolt holmit, a cigaret­tára a csöpögő tejeszacskót, fizet, felveszi a földről a visszajáró apró néhány ér­méjét, s mór csak nagyon kevesen hallják, amikor azt mondja: — Bocsánat, én tévedtem. Kutya a műholdképen * Valóban érződik még a ta­valyi aszály: a hegyek for­rósaiból éppencsak csörge­dezik némely kis víz — a mélyrétegek kifacsartak. Ta­lán az utóbbi nagy esők, ta­lán azok pótoltak, s megszív­hatták magukat a föld, a kő pórusai. Esténként műholdképek sű­rítik az időt Európa egéről; mostanában délről forogtak felénk a felhők — jól lát­szanak az égi képeken. Ezt is megélhettük, már nemcsak rakétatelepeket, támaszpon­tokat, hadiüzemeket fényké­peznek onnan fentről titkos célokra, de békés életünkre is hatással vonnak e kandi szemű holdak: időjárásban segítenek eligazodni, tűzvé­szeket fedeznek fel, ásványo­kat találnak onnan fentről és még a nyári aratásról is in­formálnak már most. Ennek a kutyának is pont elém kellett ugrania. Klatty. A lökhárító szélén szőrma­radványok, a lökhárító meg energiaelnyelő alakváltozás­ra kényszerítette a sórhányót. A kutya az árokból néz olyan szomorúan, amilyen bosszú­san én nézem föntről, a szo­morúság és a bosszúság is apró rángásokban múlik; kó­bor kutya lelke száll nyűgöd, tabb kalandozásokkal ke­csegtető vadászmezőkre. Ha meglenne a nyugvó ! kutya gazdája, s ha lenne . neki akárcsak háztartási biz- í tosítása, gondom csak az ’ utánjárás lenne, káromat fi- j zetné a biztosító. Te, kutya, I honnan jötél ide, két falu kö- í zé? A harmadikból? S van I gazdád, előretekintő? Aki I biztosította magát? Műholdak infraképein hal- I ványodó folt az árokbeli ku- I tya, értékelést kíván. Mellet­I 1 te a megművelt föld igen, már kalászol a vetés, termés­becslésre alkalmas mór az égi fotó. Kezdhetik alakítani az idei árakat. A gabonára nem borul fák lombja, talán csak a felhők rejtik el. Most derült az ég. Aszályosnak ígérkezett ez az év is. Hogyan értékeli majd rá­fordításunkat a nemzetközi piac, ha súg neki a műhold­kép, ha kezére játszik a Nap is és a felhők? Elütjük kutyáinkat azon az úton is? Megtartó- képesség A szobrász elköltözik, la­kást, műtermet ad neki egy másik város. Szabadkoznánk, szülővárosa, azért. Dehát szobrásszá itt lett, albérlet­ből, bérelt-garázs-műterem- ből, horpadt hasú korpuszá­hoz modellként. Mondják, tíz éve már hívták. Mondják, ak­kor magas rangú embereket fogadhatott öreg présházból maga építette, lajtkocsiból vízzel ellátott lakásához. Ahol a műterem a konyha volt. Mondják, akkor a ven­dégek kihívták a háza elé, s mutattak a túlsó dombol­dalra: ne menjen, most már elkészül, nemsokára, eay-két év alatt a szép és igazi mű­teremlakás. Maradt. Most nem ment hozzá sen­ki ígérni, marasztaló hivatali is egy volt csak. Beosztott. A szemközti domboldalon maszek villapaloták terpesz­kednek, nem műteremlaká­sok. Töröm a fejem, ha tíz éve nem ígérnek semmit a szob­rásznak, adta volna-e most fejét az áttelepülésre. Az ígéretek marasztalnak, megtartanak. A be nem vál­tott ígéretek menekülésre késztetnek. Valahogy növelni kellene a méhecskék, s a bepor­zásért felelős egyéb róva- : rok érdekeltségét. Vettem ugyanis egy kiló zöldborsót, s mire kifejtettük a szemeket a hüvelyekből, keletkezett egy 35 dekás és egy 62 dekás kupac. (A hiányzó három deka a bolti és az otthoni mérleg tűrés­határába belefér, no meg száradt is a borsó, míg ha­zaértem vele, nem ez tehát a leletem. Ámbár talán té­telértékű, hogy az otthoni mérlegek mindig kevesebbet mutatnak.) Érdekeltség A mostanában borsót fej­tők tévedhetetlenül meg tud­ják mondani, hogy a két ku­pac közül melyik volt a bor­sószemeké, s melyik a hüve­lyé. A tippelőknek a helyes megfejtés: a szemek nyom­tak 35 dekát. No, most szá- • moljunk; a boltban 25 forint egy kiló borsó hüvelyestől. A levesbe kerülő borsó ára te­hát már 71,40. Bezzeg, ha fordítva lenne, csak negyven forintba kerülne a hatvankét deka színborsó — a 35 deka tehát majd a felébe: 22,50-be. Szóval, növelni kellene va­lahogy az érdekeltségét a méhecskéknek, merthogy miattuk ilyen drága nekem a borsóleves. Arra gondolni sem merek, - hogy azért is, mert másnak ; az érdekeltsége nagyon is l érvényesül: a termelőé még , úgy ahogy, hiszen ő tíz fo- ! rintot kap a hüvelyes borsó I kilójáért. Az igazi csoda út- j közben történik: a tízforih- | fosból huszonöt forintos lesz j — az átvételtől az eladásig, j Ja igen: a méhecskéké I mellett a vásárló érdekessé- I gével ki törődik? Bodó László I I Ferenci D.

Next

/
Thumbnails
Contents