Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-04 / 152. szám
Magasperon és korszerű térvilágítás Állomásrekonstrukció Kaposváron Megkezdték a kereskedelmi pályaudvar építését A kaposvári vasútállomásra érkező és onnan induló vonatok a nyári szezonban legalább tízezer utast szállítanak. A balatoni forgalom miatt is régi óhaja volt a Somogy megyeieknek, hogy a harminc személyvonatot a kornak megfelelő körülmények között közelíthessék meg és ne kelljen tornamutatványokat csinálniuk a fölszál- iláskor. A MÁV Pécsi Igazgatósága az elmúlt hét végén vette át azt a három magasperont, amelyek hosszúsága megközelíti az ötszázötven métert. A századfordulón épült állomás vágányaira érkező és induló szerelvények ezáltal jobban megközelíthetők. A biztosítóberendezések, az utastájékoztatás, továbbá az állomás területén a térvilágítás korszerűsítése több mint hétmillió forintba került. A peronok kiképzését a kaposvári Közúti Építő Vállalat végezte. A csomópont fejlesztése ezzel nem fejeződött be. Augusztusra várható az úgynevezett textilművi megálló végleges kialakítása, ami a környéken lakóknak jelent majd nagy könnyebbséget: a balatoni vonatok ugyanis itt is megállnak. Az ezernyolcszázas évek utolsó harmadában kialakított kereskedelmi pályaudvar sem felel meg a követelményeknek, forgalma többszöröse az eredetileg tervezettnek. Az állomás területéről várhatóan 1986. év végén települhet át a „közvágóhíd" tőszomszédságába a létesülő kereskedelmi pályaudvar. A beruházás 110 millió forintba kerül: a földmunkákat a minap kezdték el. A pénzeszközöket a MÁV, a Volán, a Közlekedési Minisztérium továbbá az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság teremtette elő. A teljes rakterűiét négyezer négyzetméter lesz, a Volán raktára kilencszáz négyzetméter. A megépülő kaposvári kereskedelmi pályaudvaron a fuvaroztatók konténereit is fogadják. A létesítmény szerves részeként valósulnak meg a MÁV és a Volán közös szociális épülete, illetve raktárai. A kaposvári'állomásról kiköltöző, illetve lebontásra kerülő raktárak helyén, a Balatonra induló vonatok vágányát építik meg. S. Gy. Lakberendezési bemutató Nagyatádon A lakás ésszerű és ízléses berendezéséhez kíván segítséget nyújtani az a hét végén nyílott kiállítás, amelyet Nagyatádon, a Jókai lakótelep egyik földszintes lakóházában rendeztek meg. Erre az alkalomra a Budapesti Népművészeti Vállalat hozta el skandináv desing bútorait és egyéb lakberendezési tárgyait. A kiállítást nagyszámú érdeklődő jelenlétében Györffy Miklós, az „ízlések és pofonok" című tévésorozat szerkesztője nyitotta meg és tartott előadást a korszerű lakások ízléses berendezésének lehetőségeiről és követelményeiről. A TIT-klubban pedig lakáskiegészítő tárgyakból nyílt árusítással egybekötött bemutató. Mindkettő jún. 10-ig tekinthető meg a délutáni órákban. Ismét a Gramoxonrol Két héttel ezelőtt, május 21-én a Hétfői Dunántúli Naplóban megjelent írás, amely a Gramoxon nevű gyomirtó vegyszer által okozott mérgezésről szólt, élénk visszhangot váltott ki a közvéleményben, és hivatalos fórumon is foglalkoztak a témával. A Baranya megyei Tanácson megbeszélést hívtak össze ez ügyben, amelyen megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője, az egészségügyi osztály csoportvezető főorvosa, a kereskedelmi osztály főmunkatársa, a KÖJÁL főigazgatója és osztályvezetője, a ke-, reskedelmi osztály csoportvezetője, a Növényvédő Állomás igazgatója. A megbeszélésen elhangzottakról csak pár gondolatot idéznék. Először is kifogásolták, hogy a méregjelzés fokozat megállapításával kapcsolatban ponfatlanságot tartalmaz az írás. Éspedig azt, hogy a cikk egy mondatában azt sugallta: felháborító, hogy ez a veszélyes méreg közepesen mérgező felirattal kerül forgalomba. A méreg- jelzés-fokozatot ugyanis minden forgalomba kerülő vegyszer esetében különböző szakértőkből álló, 32 fős minősítő bizottság állapítja meg. Aminősítő bizottság szabályai szerint ez a vegyszer, különböző mutatói alapján a közepesen mérgező kategóriába tartozik. (A vegyszert azonban nem méreggel foglalkozó szakemberek. hanem laikusok használják fel, és ők honnan ismernék a minősítő bizottság szabályait? Másképp értelmez a méregszakértő és másképp a felhasználó!) Növényvédő szerekkel foglalkozó szakemberek elmondták: a Gramoxont betiltása esetén más, hasonló hatású vegyszerrel nem tudnák helyettesíteni, használata tehát gazdasági érdek. Elhangzott olyan javaslat, hogy csak a nagyüzemek használják, a kiskert-tulajdonosoknál korlátozzák vagy valamilyen feltételhez kössék a forgalmazását. A legfontosabb tennivaló azonban, hogy az embereket meg kell tanítani arra, hogyan kell kezelni a mérgeket. Mert hiba volna, ha egyedül csak a Gramoxonrol beszélnénk, hiszen a Baranyában előfordult vegyszerokozta mérgezésekből csak egy részénél volt a Gramoxon a bűnös. Egyre inkább elképzelhetetlen az élet a különböző vegyszerek nélkül, és az ezzel való együttélést, a kezelési szabályokat ugyanúgy meg kell tanulni, mint a közúton közlekedő embereknek a KRESZ-t. Aki vegyszert vásárol, tegye jól elzárható helyre, úgy, hogy gyerek vagy illetéktelen ne férhessen hozzá. Eredeti csomagolásban tárolja, ne töltögesse át kó- lás, boros, sörös üvegekbe. A felhígított és a permetezéskor fel nem használt meny- nyiséget pedig azonnal meg ‘kell semmisíteni, mégpedig olyan helyen, ahol hatása nem érvényesülhet. Folyó vízbe tilos önteni! A Gramoxon. nal vagy más erősen mérgező vegyszerrel kezelt területen a tulajdonos köteles jól látható helyen táblát kitenni, amivel figyelmeztet a mérgezés veszélyére. — Az elmúlt öt évben, Somogy, Tolna és Baranya területén a Gramoxon-mérgezésben meghaltak száma megközelíti a negyvenet! Sarok Zsuzsa A felperes elszaladt a mérőszalaggal... Birtokperek és földperek Elévülhet a határvonal tíz év után Az emberek, különösen azóta, hogy egyre több a magán- terület — zártkert, hobbikért, hétvégi telek — sokkal nagyobb gondot fordítanak a földrészeik határvonalaira. Addig, míg a két szomszédos telek kerítetlenül áll, nincs probléma. Mikor valamelyik szomszéd hozzáfog a telkeket elválasztó kerítés emeléséhez, akkor a másikban óhatatlanul felmerül, hátha az övéből is elcsippent valamennyi területet. Ebből következik, hogy évről évre emelkedik azoknak a bejelentéseknek a száma, melyben ismételten megrendelik a telekhatárok kitűzését. Az elmúlt években Baranyában 500—1000 bejelentés történt. Múlt évben már 2354 volt, idén pedig az elmúlt öt hónap során a bejelentések száma túlhaladta az ezret. Osán Sándortól, a Baranya megyei Földhivatal földmérési osztályának vezetőhelyettesétől, és egyben igazságügyi szakértőjétől érdeklődtem a földperek lefolyásáról. — Baranyában hatvan embernek van engedélye arra, hogy a lakosság által bejelentett telekhatárok kitűzését elvégezzék. A vizsgálat az ingat- Icnnyilvántartási térkép hiteles másolata alapján történik. Ez a térkép tartalmazza az eredeti felmérés időszakában készült telekadatokat (szélesség, hosz- szúság, helyrajzi szám, alappontok, felépítmények . . .). Segítségével a helyszínen a töréspontokat fakaróval ismét kitűzzük. Ezt minden esetben a megrendelő és a szomszéd tudomására is hozzuk. (Nem szabad kihúzni a jelölőkarókat!) — Mi történik akkor, ha a bejelentő kérte az újralelmé- rést és kiderül, hogy nem a szomszéd, hanem ő gazdálkodott annak a földjéből? Élónk az érdeklődés számítástechnikai versenyünk iránt A Dunántúli Napló május 12-i számában középiskolások számára meghirdetett számítástechnikai verseny iránt élénk érdeklődés nyilvánult meg már eddig is, noha az iskolai oktatómunkát segítendő programok beküldési határideje még mesz- sze van: október elsejéig keil azokat postára adni. Több diák érdeklődött nálunk is, hogy a nyári szünidőben hogyan férhet hozzá az iskolaszámítógépekhez? Választ természetesen az iskolák adhatnak, hogyan, miképpen teszik lehetővé, hogy a versenyen indulni szándékozók az iskolai számítógépek mellett is dolgozhassanak. Mivel a gazdasági hivatalok általában ügyeletet tartanak a szünidőben is, elképzelhetőnek tartjuk, hogy az arra felhatalmazott diákok onnan kapják meg a számítógép-tanterem kulcsát, júliusban, augusztusban. A komlói Steinmetz Miklós Szakközépiskolából megtudtuk, hogy négy diákjuk szándékozik indulni a Dunántúli Napló versenyén: a szakiskola irányultságának megfelelően adatfeldolgozói programokat készítenek — azokat fejlesztik tovább, amiket eredetileg egy másik versenyre kívántok benevezni. A szakközépiskola és Fekete György tanár természetesen segíti a diákokat a felkészülésben. Erre a versenykiírás is lehetőséget ad, hiszen nem köthettük feltételhez, hogy milyen közreműködéssel készülnek a programok. Az eredeti munkára, a saját tudásra úgyis sor kerül a novemberi döntőn, ahová a legjobb programok készítői lesznek meghívó. — Volt már rá példa Pécsett és Budapesten is. Mindkét esetben hasonlóan viselkedtek a megrendelők. Látták, hogy a mérőszalagom nekik nem kedvezően ítélne, erre kikapták a kezemből és futásnak eredtek vele. A bíróságnak jeleztem, hogy megakadályozták a munkavégzésemet, és a határkitűzést meg kell ismételni. Gondolhatja, milyen szemeket meresztettek később rám, mikor az eredeti helyrajz szerint vertük le a jelölőkarókat! Szinte fele-fele arányban történik ugyanis, hogy a bejelentő ál- lampogár félti a maga területét, aztán kiderül, hogy ő használ valamennyit a szomszédjáéból. Ez lehet néhány tizedmé- ter, de egy-két méter széles sáv is. — Elévül-e a telekhatár, ha több évtizedig használják hábo- ritatlanul, aztán az örökösök az újratérképezését kérik? — A Földhivatalok mindig az ingatlannyilvántartási térkép alapján tűzik ki a határvonalakat, még akkor is, ha több évtizedig háborítatlanul kissé máshogy használták a szomszédok. Viszont a bíróságtól lehet kérni — ha tíz évig egyhuzamban használták a területet így — az elévülést. Ezekben az esetekben a bíróság az igazságügyi szakértőt kéri fel az ingatlannyilvántartási és a használati határvonal megállapítására. Ennél egyszerűbb, békésebb úton is el lehetne ezt intézni: a szomszédok közösen kérhetik — a felmérést végző szakértő javaslata alapján — hogy a megfelelő telekhatárokat rögzíttessék az ingatlannyilvántartási térképen és az írásos munkarészeken. Ez a megoldás költségkímélő: mert szinte minden esetben az az általános, hogy a bejelentő és a szomszéd is „elkölcsönzött" valamennyicskét a másik földjéből. Ha bírósághoz fordulnak az elévülést kérve, akkor ennek arányában viselik a perköltségeket. (A határok pedig ugyanúgy maradnak, mint voltak!) — Előfordul-e, hogy a szakértőt hibáztatják vagy felkérik a szomszédvitákhoz tanúnak? — Hajaj! Volt olyan, hogy az alperes kétségbe vonta a pártatlanságunkat. Aztán gyakori, hogy míg mi dolgozunk a szomszédok szidalmazzák egymást, majd ölre mennek. Ilyenkor hívnának tanúnak, de hát ki vállalja el? Intézzék csak egymás között! Nem ritka, hogy az alperes is kér ismét szakértői véleményt, abban a reményben, hogy az, az ő javára ítél. Ilyen „tévedés” még nem történt a szakmában. Ádám Erika Ide is elért az irak- iráni háború szele.. Készülnek a kerékpárnyergek A bonyhádi nyergesek Piachódítás kényelmi cipővel és vendégváró papuccsal Egy néhai pékség épületében működik a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet nyergesüzeme. A név kissé megtévesztő, Tóth László művezető mosolyogva meséli, hogy már Bábolnáról is jártak itt nyeregügyben. De hát a bonyhádi nyereg nem lóra való, hanem kerékpárra, magyarán: bicikli- üléseket gyártanak. Huszonnégyen az üzemben, tizenhatan bedolgozóként évente 240 000 nyerget készítenek a Csepel Kerékpárgyár számára. Korábban a hetvenes években ennek a dupláját kérte tőlük a kerékpárgyár. Akkor még kemény krupon bőrből versenykerékpár- nyergek is készültek. Ám a csepeli versenykerékpárok kiszorultak a piacról, befellegzett a szép és igényes nyergeknek is. A Hungária mattlemezzel burkolt „civil” nyergek sem olyan kelendőek már, mint korábban voltak. Az irak—iráni háború szele megcsapta még ezt a miniüzemet is. A csepeliek jelentős megrendelésektől estek el a két országban a háború miatt, és amíg nem találnak új vevőkre, addig a nyereggyártást is vissza kell fogni. Mit tehet ilyen helyzetben egy „nyereggyár”? A bonyhádi nyergesek gyorsan cselekedtek. A szövetkezet cipőipari ‘ gépeket vásárolt, az üzem dolgozói megtanulták a felsőrészkészítést és a cipők összeállítását. Februárban már megjelentek a piacon az olcsó, könnyű kényelmi cipőjükkel. Naponta 300 párat tudnak gyártani, ami közel sem elég az igények kielégítésére. Persze a piacot nemcsak kiszolgálni lehet, hanem irányítani is. Egy kisüzem? Nos a bonyhádiak megtették. Rajnai József, a szövetkezet volt kereskedelmi osztályvezetője ötlete nyomán „feltalálták’’ a vendégváró papucsot. Ez egy vékony műanyag talp, könnyű pánttal, ténylegesen csak szőnyegjárásra való lábbeli. Fóliatasakban fogasra akasztható. Ha a vendég sáros cipőben érkezik, kéznél van. Ára alig több mint három doboz cigarettáé. Nagyságtól és kiviteltől függően 38 és 50 forint között árusítják. Készül vászonból, bársonyból, sőt kalocsai hímzéssel is. Eddig már 50—60 000 pár került a boltokba. Tegyük hozzá: ez az üzem egyik legjobban fizető gyártmánya. Hja, egy kisüzemnek könnyű. — Gondolják most sokan. — Ma nyerget gyártanak, ha elkészült a szállítmány, átülnek a cipőoldalra, azután a papucsokat szerelik össze... Igen, pontosan így dolgoznak. Vigyázva, hogy minden helyzetben nyeregben maradjanak. K. P. hétfői □
