Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-30 / 178. szám
Akár a tojást a kőhöz, akár a követ a tojáshoz — ezzel a szólással lehet jellemezni — ha nem is egészen szakszerűen — a DÉLKŐ, vagyis a Déldunántúli Kőbánya Vállalat idei helyzetét. A már tavaly is eléggé lehangoló piaci helyzet semmi Jóval nem kecsegtet, mert a komlói központú cég évi kapacitásának csak egy töredékére mutatkozik igény. Ez azt jelenti, hogy sem a kis-, sem a nagyméretű zúzalékkövük nem kelendő, csupán a közepeset: a 12—20 milliméter szemcsenagyságút tudják eladni. Az okok közismertnek tekinthetők: a nagy útépítések részben befejeződtek, részben az ütemük csökkent, a fenntartás pedig csak a legszükségesebbre, a szó szoros értelmében felületes karbantartásra szorítkozik. A jugoszláv export is visszaesett, s hogy az építkezésekhez használatos kőből is kevesebb kell, talán nem is kell mondani. Mindez némiképp mást és mást jelent, ha a bányákat külön-külön nézzük. Hogy mindjárt az útépítéseknél maradjunk: a gánti bánya zúzott kőként, betonadalékként használatos dolomitjára alig van szükség, mert az M—1-es autópálya építése lelassult; a bányát javítják, karbantartással foglalkoznak. A bakonyi (vidor- nyaszőlősi) bazalt kiváló minőségű, kelendő is lenne, de vasúti rakodója csak Sümegen van, s ez megdrágítja az uzsa- bányai telep egyik nyúlványának kitermelését. Ezzel szemben a nagyharsányi kőbánya jóformán az egyetlen, amelynek értékesítési gondja nincs: a dunaújvárosi acélműhöz szükséges konverteres mészkő — a cukoriparhoz szükségessel együtt — biztos piac. Ezért is hozták előre Nagyharsányban a beruházásokat, a fejlesztést, ám ennek megvalósítása közben sok olyasmi is kiderült, ami hátráltatja a bánya teljes kiaknázását. Döntéskényszerben Kőnél is nehezebb helyzetben a DÉLKŐ Csak Nagyharsánynak van biztos piaca Á termékváltás hosszadalmas, a „felaprítás" kockázatos Egy szó mint száz: az idén eddig négymillió tonna kőnek van piaca, de ez kapacitásuknak csak egy töredéke, ennél sokkal többet termelhetnének, így egy helyben topog a műszaki fejlesztés: erre való alapjaikat lekötik a nem halasztható hiteltörlesztések. A fizetések alacsonyak — a fizikaiak átlagbére az évi ötvenezret sem éri el —, így a máshová igyekvőket megtartani, utánpótlásról gondoskodni lehetetlen. Uzsabányán például, más megoldás nem lévén, karbantartók dolgoznak a bányagépekkel, és bár a nagy értékű berendezések egy részét sikerült bérbe adni — egy Nagyegyházának kölcsönzött japán dózer „óradíja” háromezer forint —, ez csak szépségtapasz a bajokra. szadalmas, ám nem árt tudni, hogy a pécsváradi földpátos homok kitermelésére, üveggyári hasznosítására már folynak a biztató, félüzemi kísérletek. Komlón andezitből kiskockakőgyártással, Erdösmecskén pedig márványból díszkő burkolólap előállítással kísérleteznek. (A Monostorapáti környékén található hólyagos bazalt kitermelésére — a káli medence védendő értékeire hivatkozva — óvást jelentett be a Veszprém megyei Tanács; így ennek sorsa ma még bizonytalan.) A megoldás másik részeként a veszteséges bányák bezárása, a DÉLKÖ „felaprítása", az adósságok átütemezése külön- külön is. együttesen is szóba jöhet. Tény, hogy a DÉLKŐ semmiképp sem óhajt a szanálandó észak-magyarországi Gránitbányászat Erdösmecskén Mégis, merre vélik meglelni a kiutat? Termékváltással, az ehhez kapcsolódó műszaki fejlesztéssel próbálkoznak, és ugyanakkor — a tárca közreműködésével — szervezési megoldásokkal is „támogatják" a megoldást. Az első — az iparág adottságai miatt — igen hosztestvércég sorsára jutni, s az idén legalább „nullára futva" szeretné elkerülni a veszteségességet. A merészebb megoldás sok szempontból eredményesebb, de kérdés, a bánya- bezárások után, ha kell, visszatér-e ismét a „föl-földobott kő": a munkaerő ... Varga János Kicsi a karaj — zsíros a sonka Jobb minőségű sertéshúst exportra! Sok múlik a tápokon ISV-tápsor Belvárdgyulán - A háztájit is ellátják Az utóbbi évek „állóháborúja" után most a külkereskedelem indított széles fronton támadást a jobb minőségű árukért. Dűli Ferenc, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője, a pécsi Pannónia mező- gazdasági napokon kongatta meg a vészharangot, mondván; a magyar vágósertés elveszítheti jelenlegi és potenciális piacait, ha nem javul a hús minősége. Élősertést csak a szovjet piac vásárol. Nyugat- Európa darabolt sertést, az USA dobozolt sonkát vesz. Ám egyre több a minőségi reklamáció. A karai túl kicsi, a soka túl zsíros, az elérhető ár egyre alacsonyabb. A helyzet rosszabb, mint öt évvel ezelőtt volt. Az évi tízmillió hízott sertésből ötmilliót a háztájiban állítottak elő, ezek túl zsíros sertések, sonkájuk nem dobozolható, darabolva csak leértékeltem vagy még úgy sem exportálhatok. A zsíros háztáji sertést a magyar fogyasztók sem kedvelik. A húsboltokban megszaporodtak a minőségi viták. Ha valaki combot vesz és otthon 15—20 deka zsírt kell róla lefaragnia, joggal érzi becsapva magát. A feszültséget az okozza, hogy a minőség akkor romlott le, amikor a hús árát felemelték. Meggyőződésem, hogy a kisüzem is képes exportminőséget kibocsátani, ha a minőségre ösztönzi az átvételi ár, illetve, ha a háztáji gazdaságokban is a fehér hússertést fogják tenyészteni és hizlalni, és a mostaninál jobb minőségű, magasabb beltartalmi értékű lesz a táp. Vagyis, ha a nagyüzemi gazdaságok nemcsak mennyiségileg, de minőség szempontjából is integrálják a háztáji termelést. A gazdasági vezetők szerint ennek legfőbb akadálya a gyári tápok „legyengült” minősége. A nagy termelők valóságos tópháborút folytatnak a gabonaiparral a megdrágult tápok alacsony beltartalmi értéke miatt. Ha a tápban kevés a fehérje, akkor csak zsírosodnak a sertések. Zsíros lesz a sertés akkor is, ha a húsipar nem veszi át időben, a túltartósnál már csak zsír rakódik le a kötőszövetekben. Mivel a termelők az esetek többségében a laborvizsgálatok ellenére sem tudják, vagy a jó kapcsolat feláldozása árán nem is merik érvényesíteni érdekeiket, mind többen térnek át a kész gyári tápok helyett a saját keverékeik etetésére. Ebben a legnagyobb segítséget az állattenyésztési termelési rendszerek nyújthatják a gazdaságoknak. Közitlük most az ISV — az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat lépett legnagyobbat Baranyában. Ez a rendszer a debreceni BIOGAL Gyógyszergyár és a SALVANA cég komplett pre- mixeinek gyártására ez év elején báziskeverő üzemet létesített a Bikali Állami Gazdaságban. Onnan látják el jó minőségű, komplett premix-szel az ISV baranyai partnergazdaságait, számuk ma már 11, és újabb 8 tsz érdeklődik az ISV- készítmények, illetve szolgáltatások iránt. Az ISV—BIOGAL— SALVANA készítményhez a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat szállítja a fehérjehordozókat külön szerződés alapján. A termelőszövetkezetek aztán saját termelésű árugabonaféléik — kukorica, búza, árpa — hozzáadásával maauk gyártják a kész tápot az ISV recep- túrája alapján. Az új ISV-*áp'orral összehasonlító etetési kísérletek kezdődtek a megye főbb gazdaságaiban. A kezdeti tapasztalatok biztatóak. A belvárdgyu- lai Közös Út termelőszövetkezet országosan is kimagasló eredményt ért el az ISV-recep- túra alapján gyártott tápok fel- használásával. Lerövidítették a hízott ser'ések elkészülési idejét, csökkentették a fajlagos abrakfelhasználást. Jelenleg egy kiló hús előállításához már csak 3,7 kilogramm takarmányt használnak fel. Tekintve, hogy a BIOGAL által gyártott készítmények gyógyszergyári minőségűek, javult a telep állategészségügyi helyzete is. A telepen végrehajtott rekonstrukcióval korszerű elhelyezést biztosítottak az állatoknak. Ennek is köszönhető, hogy a hízósertés-elhullást a korábbi 5,7 százalékról tavaly 1,8 százalékra csökkentették, ami a felét sem éri el a nemzetközileg „meg- enaedett" normának. Belvárdgyulán elégedettek az elmúlt években végrehajtott sertéstelepi rekonstrukció eredményével. A ráfordítás a jobb minőséqben, a nagyobb kibo- csátókéoességben — évi 6000- ről 10 000 darabra nőtt a kapacitás —, és a nagyobb nyere- séqhányadban térül meg. Az epy hízóra jutó nvereséaet a korábbi 940 forintról 1427 forintra emelték. A telep tiszta nvereséae a rekonstrukció előtt 5,7 millió forint volt, a rekonstrukció után. 1983-ban már 11,5 millió. Ezzel a sertésáqazat nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megkaphatták a Kiváló Termelőszövetkezet címet. További minőségi garanciákat biztosít az a tény, hogy a bel- várdgyulai tsz nemcsak a közös állományt, de a háztáji termelőit is a legkorszerűbb ISV— BIOGAL—SALVANA tápokkal látja el. — Rné — Tapasztalatszerzés a Schindlerek hazájában Liftszerelő voltam Svájcban Katona Tamás (jobbról), a Schindlerek mestere A 'liftszakmában ismerik a 34 éves Katona Tamást. A fiatalabb liftszerelők így vagy úgy, de az ő keze alatt tanulták és szerették meg a szakmát. A nyurga fiatalember igen rokonszenves tulajdonságát már beszélgetésünk elején felfedezem szavaiban, megjelenésében. — Ha valaki igényes a mun. kájára, az mindenben igényes: a rendre, a viselkedésre, a szakmai önképzésre, a magánéletére. Katona Tamás már negyedszer volt Svájcban három hónapra a Ganz-MÁVAG kiküldetésében. Kint Schindler-lif- teket szerelt szállodákban, lakóépületekben, közintézményekben. Itthon a VILLGÉP felvonóüzeménél ötödik éve a karbantartás és egy éve a felújítás csoportvezetője. Technikusként végzett a pécsi gépipariban, elvégezte a műszaki tanár szakot, megszerezte a mestervizsgát és a felvonófelügyelő szakvizsgát. Tizenhatodik éve jött liftszerelőnek a szövetkezethez. Az 508. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben először a gyakorlati, aztán az elméleti ismereteket is tanította. Amióta a szakma érettségihez kötött, és a gépipariban folyik ilyen képzés, a 'liftszerelő tanulók gyakorlati oktatója. Főleg Svájcban, a méltán vi- láahírű Schindler-lift „hazájában” szerzett tapasztalatai érdekelnek. Akárhol is kellett új liftet szerelni, a munkaterületen minden készen várt, ott volt az anyag és az eszköz, nekünk csak dolgoznunk kellett: határidőre, jó minőségben. Kint az az elv, hogy amikor már áll az épület szerkezete, a liftnek is üzemelnie kell, hogy ellássa az építőket és az anyagmozgatást, hogy a külső darut mielőbb leszerelhessék. Nincs álldogálás, nincs lazsálás, nincs kényszerpihenő anyag- vagy eszközhiány miatt. A szerelőt egyetlen dolog érdekli csak: a saját munkája. A feltételek megteremtése másokra tartozik, és ők is azt végzik, ami a munkájuk, tehát mindent biztosítanak. A legjobb, legpontosabb jellemző: a kidolgozott munkaidőben maximális teljesítmény minőségben és mennyiségben, mert az idő pénz. A minőség még keményebb anyagi-erkölcsi követelmény. És ha már az igényességről szó volt: a munkahelyeken épp oly követelmény a rend és tisztaság, mint maga a jó munka. — Munkájával elégedettek voltak? — Feltehetően, azért lehettem kint az idén is. Igyekeztünk határidő előtt végezni. A német nyelv valahogy ment, a franciába is úgy belejöttem, hogy meg tudtam értetni magam. Az is nagyon tetszett, ahbgy átveszik mondjuk a készre szerelt liftet. Ott a meós nemcsak megmondja, leírja, hogy hol, mit nem csinált meg jól, vagy tökéletesen a szerelő — mert annak helyrehozása bizonytalan, ugyanis a szerelő vagy trehányságból vagy szaktudásbeli hiányosság miatt nem végzett kifogástalan munkát, és annak pótlása az ő esetében már kétséges —, ha-, nem beöltözik, és maqa hozza helyre a hiányosságokat úgy, hogy a lift tökéletes legyen, méltán viselje a Schindler márkát. A meós néhány napig, vagy hetekig is dolgozhat és az ő munkájának a trehány szerelő látja kárát. Igaz, a bérek is ösztönöznek mindenkit, hogy állandóan .tudása legjavát adja. A meósokkal sosem volt gondom. — Mi az, amit itthon hasznosíthat a tapasztalataiból? — Nálunk kedvezőtlenebbek a feltételek. Kint nincsenek anyaghibás gyártmányok, nincs anyaghiány, anyagbeszerzési és -helyettesítési gond. így könnyű a precíz munkaszervezés. Vesszőparipám a munka- szervezés. üzemünk évente 20—22 felvonó felújítására képes, és már az is nagy eredményünk, hogy eleinte ilyenkor két hónapig állt a felvonó, ma már egy hónapnál nemigen van kint tovább „A felvonó nem üzemel" tábla. — Mi okozza a leggyakoribb felvonóhibát? — A hibák fele a lakók hozzá nem értésének, mondhatnám, szándékos rongálásának és a beépített anyagok hibáinak, gyenge minőségének, a másik fele vezérlési problémáknak tudható be. Gyakran beégnek a jelfogók, gyengék a kereskedelemben beszerezhető diódák. Ezek miatt gyakran állnak a liftek és joggal szidnak mindenkit — a gyártót és minket is — a lakók, az üzemeltetők. A jövő a mikroprocesszoros vezérlésé, ez a jelenleginél lényegesen kisebb, megbízhatóbb és többet tud. Pollack Mihány Műszaki Főiskola ötlete a hazai liftszakmában is nagy jövő előtt áll. A mikroprocesz- szoros vezérlésben nincs mozgó alkatrész, tehát a lift „agya” lényegében hosszú ideig hibátlanul dolgozik. De félő, hogy a vezérlés minőségi ugrását nem követi a felvonó mechanikai részeinek — főleg az ajtajának — minőségi javulása. Murányi László HÉTVÉGE 5.
