Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-23 / 171. szám
Válaszd az életet! Lesz-e vizük a Kandakörnyékieknek? Nem „szárad ki” Bölcsőde. A legkisebbek, talán a legféltettebb korosztály egy részének napközbeni otthona. Néhány hónapos kortól kezdve 3 éves korukig járnak ide a gyermekek. A bölcsődével elkezdődik a különválás. Reggeltől délutánig mások öltöztetik, etetik őket, mások játszanak velük. Napközben mások hallják tőlük elsőként a társaktól újonnan megtanult szót, de ők azok, akik a majdnem hároméves gyermeket is szó nélkül ótöltöztetik, ha a játékba merülve elfelejt időben szólni .. . A 26 pécsi bölcsődében napjainkban több, mint 1600 gyermeket gondoznak. A 26 közül egybe, a Ivov-kertvárosi Anikó utcai bölcsődébe látogattunk a közelmúltban. * Ebbe a bölcsődébe 1978 februárjában jöhettek az első gyermekek. A hatcsoportos, eredetileg 70 személyre tervezett intézmény éveken keresztül 90—100 gyermeket fogadott. Tavaly már csökkent a létszám, s idén 70 a beíratott gyermekek száma. Csecsemők pillanatnyilag nincsenek. így a tipegősök, az egy év körüliek a legkisebbek. Bent a foglalkoztatóteremben és kint az udvaron is van egy- egy nagyméretű járóka. Süt a nap, mindannyian kint vannak az Udvaron. Köztük egy leendő pajtás, a 9 hónapos Kripák Gábor, aki még az édesanyjával, édesapjával együtt barátkozik a többiekkel. Gábor most éli a beszoktatós napjait- Édesanyjával együtt napról napra több időt fölt a bölcsődében, s ha elérkezik a nap, amikor édesanyja ismét dolgozni kezd, már bizonyára nem lesz neki idegen a környezet. — Nagyon jó dolognak tartom a beszoktatós lehetőségét — mondja az édesanya, aki az OTP Ivov-kertvárosi fiókjában dolgozik. — Nekem is megnyugtató, hogy látom, hova hozom majd a fiamat, s nagyon remélem, hogy őt sem fogja úgy megviselni az új rendszer, mintha egyik napról a másikra váltana az otthonról a bölcsődére. A látogatás lehetősége nem zárul le a beszoktatós idejével. Ugyanúgy, mint a város többi bölcsődéjében, itt is nyílt napok vannak, s ezek a napok nem is időpontokhoz kötöttek. Az elnevezésük azt jelenti, hogy a szülő szól, hogy szeretné napközben megnézni a gyermekét, s bemehet. Pallai Györgyné, az intézmény vezetője meséli, hogy több évtizedes gyakorlatában már arra is volt példa, hogy egy édesanya azért ment be hozzájuk, hogy megnézze: tényleg megeszi-ea tökfőzeléket a gyermeke. Otthon ugyanis mindig kérte, de ha elkészült, félretolta a tányért. Mint kiderült, neki az a tökfőzelék ízlett, amit a bölcsődében készítettek — sok kaporral, aludttejjel. A középsősök egy része a fűre terített pokrócokon babázik, mások a napra kitett asztalkák mellett játszanak az építőkockákkal, műanyaq és fa játékokkal. Épp érkezik a bölcsőde orvosa, dr. Palaczky Mária, s a gyerekek közül többen körbeveszik. Végighallgatják, amíg a gondozónővel beszélget. aztán egy kicsit kíváncsiskodnak a táska körül, de hiába: be van zárva. A doktornő pár perc múlva már egy kislányt vizsgál, aki nyugodtan állva, kisingét. trikóját felhúzva segít, hogy meghallgathassa. — A napi látogatások alkalmával a bölcsődeorvosok elsősorban a gondozónők, illetve a szülők jelzése, kérése alapján azokat a gyermekeket vizsgálják, akiknél olyasmit észlelnek. ami figyelmeztető, ami a megszokottól eltér — mondja a doktornő. — Étvágytalanok, kedvetlenek, fáradékonyak, vagy napközben belázasodnak. Ez egyébként így van minden bölcsődében azzal együtt, hogy rendszeresen nyomonkövetjük az értelmi és a mozgásfejlődésüket, hogy megkapják a védőoltásokat, s hogy az étrend összeállítását a bölcsőde vezetőjével egyeztetjük. Június 11-én az Anikó utcai bölcsődében gépsonkakrémes kenyeret, csokis tejet kaptak reggelire a gyerekek. Tízóraira nyers, új sárgarépát ettek, citromos teát ittak. A nagycsoportosoknak épp ebédhez terítettek, amikor az ő udvarrészükhöz értünk. Kint, a szabad levegőn, de árnyékban ültek az asztalkák mellett. Főtthúst kaptak kapormártással, újburgonyával, utána pedig leszárazott, nagyszemű cseresznyét. Ugyanezt ebédeltek a kisebbek is azzal a különbséggel, hogy nekik összetörték a burgonyát és cseresznye helyett epret ettek. Uzsonnára pedig vajaskenyér volt retekkel és tejeskávét ittak hozzá. A heti étrend a hét többi napjára a következő ebédeket ígérte: szerda karfiolfőzelék, burgonya, párolt csirke; csütörtök tavaszi főzelék burgonyával, natúr májjal; péntek tavaszi töltöttkáposzta, őszibarackbefőtt; illetve a kicsiknek káposzta helyett k'aralóbéfőzelék párolt hússal. Az étrendből kitűnik, hogy szinte mindennap kapnak burgonyát, illetve az, hogy nincs leves. A gazdagabbját kivéve — mint a hús-, a ragu-, a frankfurti leves — tényleg ritkán adnak levest a gyerekeknek, Helyette inkább több rostos gyümölcslevet isznak, vagy tízóraira, vagy ebéd után. Ebéd után elcsendesedik a bölcsőde. Legalább egy órát, másfelet alszanak a gyerekek. Ilyenkor jut idejük a gondozónőknek a bábok, mesefigurák készítésére, a leszakadt gombok, pántok, csatok felvarrására, azoknak a díszzsebkendőknek, térítőknek a hímzésére, amelyeket a HNF körzeti bizottsága által nyugdíjasoknak szervezed programokon szoktak ajándékozni. Délután 3 óra körül már uzsonnáznak, s utána folytatódik a ióték. A nagycsoportosok közül legtöbben a homokozóban játszanak. Sárga színű műanyagvödrökben hordják a homokot az épülő várhoz. A gondozónők segítenek a tornyok formálásában. Ha meleg van, mindannyian az udvari fürdőmedencékben lubickolnak. Annak idején a Pécsi Vízmű és a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat szocialista brigádjai alakították ki társadalmi munkában. Négy csoportnak egy-egy udvari játszóháza is van — a MÉV Szolgáltató üzemének dolgozói készítették nekik — s a "közelmúltban kértek segítséget a Mecseki Erdő- és' Fafeldolgozó Gazdaságtól egy harmadik elkészítéséhez, hogy a két nagycsoportnak is legyen. Igaz, ők már valószínűleg csak a kerítés-szomszéd óvodából nézhetik majd, hogy örülhetnek társaik az újabb játéklehetőségnek. De ők már azt is várják, hogy óvodások, hogy „nagyok" legyenek ... Török Éva Azt meséli az egyik szigeti ember: ő bizony hallotta — ásott kútjába fülelve —, hogy tanyájától távol, a Duna mellett működnek a parti szűrésű kutak ... Ettől pedig csak egy lépés volt a mohácsi-szigeti tanyák bizonyos körzeteiben élők között a megállapítás: Baranya, Pécs vízellátásának megoldása érdekében lemélyített kutak elszívják a vizet az ásott kutakból. Különösen erősen kapott hangot ez .akkor, amikor — még február-március táján — egy hétre — kísérletképpen — ezeket az úgynevezett parti szűrésű kutakat üzembe helyezték. Elsősorban a Kanda-környékiek panaszkodtak. S valóban: amikor a közelmúltban dr. Németh Elemér, Mohács tanácselnöke a helyszínen járt, kiszáradt kutakat mutattak neki. A szigeten viszont sokan foglalkoznak állattartással, kertészkedéssel, a víz léte vagy hiánya tehát érzékenyen érinti őket. Van-e összefüggés? Vagyis: ha állandó jelleggel működnek majd a parti szűrésű kutak — összesen 78-at fúrtak a szigeten, a Dunától mintegy 80— 100 méterre —, a tanyákat ellátó ásott kutak kiszáradásával kell számolni? Ugyancsak viharos formában hangzottak el az ehhez kötődő kérdések a szigeten a közelmúltban tartott falugyűlésen, ahol dr. Németh Elemérnek, a meghívott vízügyi szakembereknek — közöttük a tervezőnek — 104 szigeti lakossal kellett szembenéznie, s megnyugtató választ pdnia. Az OVIBER tervezője szerint a parti szűrésű kutak mélységi szívása 200—300 méter: ennél távolabbra nem fejtenek ki hatást, nem érinthetik az ásott kutak vízszintjét. A Kanda- környéki tanyák azonban épp a határon vannak, vagyis 250 —300 métérre, de távolabbi tanyákon élők is vízhiányra panaszkodnak. Am ha a sziget „vízügyi kórlapját" vizsgáljuk, semmiképpen sem szabad arról elfelejtkezni, hogy évek óta alacsony a Duna, volt egy emlékezetes aszály, és ezek természetesen jelentősen befolyásolják a talajvíz szintjét. így például a falugyűlésen elhangzott egyik panaszt épp azzal lehetett „leszerelni”, hogy már a próbaüzemelés előtt is a tanyagazda kútjában alig volt víz, s maradt ennek hiteles nyoma a méréseknél. Mégis: a panasz él, a megoldást kutatni kell: 270—300 embert érinthet — amennyiben összefüggés van az ásott kutak vízszintje és a parti szű- résűek működése között — a vízhiány. Ezt természetesen tisztán látták a Mohács városi és a Baranya megyei Tanácson is. Július közepén az Alsódunai Vízügyi Igazgatóság ismét üzembe helyezi a parti szűrésű kutakat. A próbaszívás időtartama egy hónap. Ugyanakkor a tanács megbízta az OVIBER-t: a szigeten mintegy láncként végighúzódó — egészen Nagybaracská- ig tartó — szakaszon 30 meglévő ásott kút vízszintjét állandóan mérje. A vizsgálat egy évig tart, s eredményétől várható a már sokat emlegetett összefüggés meglétének, vagy hiányának kimondása. Annyi már most sejthető: a Dunához közelebb eső kandai tanyák kútjait érintheti a parti szűrésű kutak működése. Erre tekintettel döntött úgy a mohácsi Tanács, hogy tanyaközpontonként két-három kutat — összesen 11-et — iemélyitenek, a jelenlegi 6—8 méterről 11- re. Ezt a megyei tanács pénzügyi támogatásával egy pécsi gmk győri és aránylag olcsó munkája révén valósítják meg. Három brigád kezdett el dolgozni 18-án, hétfőn, és egy hónap alatt befejezik a 200— 220 ezer forint értékű munkát. Vagyis a tanyán élőket a költségek egyáltalában nem terhelik, de azt a tanács természetesnek tartja, hogy a lemélyített kutak gazdái — amennyiben erre szükség lesz — a többiek rendelkezésére bocsátják vízkészletüket. Megvan arra ugyanis a jogos remény, hogy aszályos időjárás esetén is bő lesz ezeknek a 11 méteres kutaknak a hozama. Ez tehát annyiban jelent átmeneti megoldást, hogy a végső szót maid az említett egyéves vizsgálatsorozat eredménye adja meg. Tény, hogy a Duna mostanában már árad — az ásott kutakban jelentkezik is a több víz —, s tény az is, hogy a korábbi vízhiányból a szigeti gazdáknak eddig kára nem származott: lajtko- csikkal biztosítani tudták az állattartáshoz, növénytermesztéshez szükséges vizet. De a körültekintő tervezői munka mellett sem szabad kizárni a kezdődő vizsgálat végeredményének kétesélyességét. Mert ha valóban „kiszárítják” a parti szűrésű kutak a Mohácsi-sziget egy részét — méa egyszer mondjuk: rendkívül kicsi a lehetősége annak, hogy távolabbi kutak vízhozama is megérezze ezt —, akkor vissza kell térni 270—300 ember érdekében a problémára. A kandalokról van szó, mert Dunafalva ilyen gondja megoldott: épül a regionális vízmű a tisztítóval együtt. A gond igazán akkor nőhetne naggyá, ha a kiszárító hatás bebizonyulna: a parti szűrésű kutak vize ugyanis — rendkívül magas vastartalma miatt — ihatatlan, vagyis tisztítani kell. A tisztító viszont a mohácsi oldalon működik majd, a jó vizet tehát vissza kellene vezetni a szigetre. Ez pedig — horribilis költségei miatt — megoldhatatlan. A július közepén induló pró- próbaszívás, az egyéves kútel- lenőrzés mindenesetre választ ad majd ezekre a kérdésekre. Az azonban bizonyos — ahogy ez a fentiekből kiderül —: addig sem maradnak víz nélkül a kandakörnyéki tanyák gazdái. Mészáros Attila Kiszáradt kút az Alsókanda 68. sz. ház udvarán A nap fénypontja a várva várt fürdés Proksza László felvétele Bölcsődések a Mohácsi-sziget
