Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-23 / 171. szám
A BÉV Rastra-technológiával készülő családi háza Rastra-házak Egyszerű, könnyű, gyors és olcsó építési technológia Tárgyalások az osztrákokkal a honosításról Néhány év múlva talán kedvemre akár házat is építhetek, olyat, amilyet akarok, emeletest, vagy egyszintes családi házat, és olyan egyszerű módon, mint annak idején a fa építőkockákból. Az elemek — igaz lényegesen nagyobbak, mint a fa építőkockák — fúrhatok, faraghatok, véshetők, fűrészelhetek, amellett pillekönnyűek, nagyon jó a teherbírásuk és rendkívül jó hőszigetelők. P écsett két házat naponta felkeresnek az ország közeli, s távoli részéből érkező építőipari szakemberek, mert annyira új és egyszerű technológiával épülnek, hogy az ember szinte csodálkozik: hogy nem jöttek erre rá eddig. A Bolgár-köznél a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalót tető- térbeépítéses családi házat, a kovácstelepi Ércbányász utcában a Mecseki Ércbányászati Vállalat építőrészlege kétszintes lakóházat épít, illetve ad át a közeljövőben. Mindkét ház az osztrák Rastra-cég technológiájával, polisztirol betonból készített Stracke-, vagy más néven Thastiron-elemekből épül, gyorsan, egyszerűen és lényegesen olcsóbban, mint a hagyományos vagy panelos építkezéssel. Az Ércbányász utcában ötletes tervezői elgondolás szerint *— Zámbó József, a MÉV terveSzemélyi számítógépeivel bemutatkozik a Scitel Személyi számítógépek forgalmazásával és bérbe adásával foglalkozik a Scitel Számítástechnikai Fejlesztő Leasing Leányvállalat. A budapesti cég most Pécsett és Baranyában is üzletfelek után kíván nézni, június 28—29-én a pécsi Technika Házába hívja az érdekelteket, az iparvállalatok és szövetkezetek, az egészségügyi és más intézmények képviselőit. Június 28-án, délután 2 órakor a Scitel szakemberei alkalmazási bemutatóval egybekötve ismertetik professzionális személyi számítógépeik felhasználási eredményeit, célkitűzéseit, valamint a mikrogépes képfeldolgozó és alapfelismerő rendszert. Másnap délelőtt 9 órakor, ugyancsak a Technika Házában a Teledata rendszer ismertetésére és alkalmazási bemutatójára kerül sor, A Scitel mindkét rendezvényt a Neumann János Számítógéptudományi Társaság pécsi csoportjával közösen szervezi. zési osztályvezetője tervezte ezt az épület és építkezés „ikeresi- tést" —, közös lépcsőházzal egyszerre építik porotron téglákból a hagyományos három- szintes, és a Rastra-elemes kétszintes lakóépületet, a MÉV kivitelezésében. Végh József építési csoport- vezető több mint három évtizedes szakmai múlttol a háta mögött eleinte félt a Rastrától, de a BÉV hasonló családi házának építésénél két napig leste a szakmai fogásokat, és belátta, hogy valóban egyszerű, könnyű, gyors és mindenképpen olcsó ez az újszerű házépítés. — Egyszerre kezdtük porotron téglával és a polisztirol betonelemekkel építeni az „ikerházat”. A hagyományosnál 9 erh- berünk dolgozik, a Rastrához az osztrákok nem engedtek többet négy embernél. Az első napon még tartottunk az újtól, a másodikon már könnyedén állítottuk az elemeket — mondja a kezdetről Végh József. A szürkésfehér fal- és födémelemekkel mojd olyan könnyű házat építeni, mint annak idején az építőkockákkal. Igaz, a Thastiron-elemekhez kell beton és külső-belső vakolás, azokat ötletes szerkezettel könnyedén a helyére lehet állítani, ugyancsak könnyű, egymáshoz lehet rögzíteni azokat betonnal, betonvashuzallal összefogva a nem túl széles elemek sora adja a hosszú falelemet. A Stracke födémelemek felhelyezését, betonzárását, valamint a vakolást követően lényegében kész is. Jöhetnek a szakiparosok a belső víz-, villanyszerelési és épületasztalos munkákra. A tűző napon a Stracke-ele- mek körbe ha tárolta majdoni háromszobás lakásban még egyetlen ajtó és ablak sincs a helyén, de lényegesen kellemesebb a hőmérséklet, mint a szomszédos porotrontéglás lakásban. — A rendkívül jó hőszigetelő képessége miatt kánikulában vagy zord hidegben is egyaránt kellemes hőmérsékletet biztosít a Rastra-technológiás épület — mondja a csoportvezető. S hogy magam is meggyőződjek állításáról: a porotron fal szinte égeti a kezemet a tűző napon, míg a Stracke-elem érintése kellemesen hűvös. A Rastra-lakásban a válaszfalakat építik a kőművesek Álba gipszelemekből, a Stracke főfalba elmés szerkezettel percek alatt bevésik a válaszfal bekötésének helyét. Lent, puszta kíváncsiságból egy Stracke-elemet könnyedén felemelek, s egy leszabott elemvéget beteszek a víztartályba: az fennmarad a vízen. Az osztrák Rastra-céggel a technológia átvételéről és honosításáról biztatóak a tárgyalások. S ha felkerül a pont az i-re, rövid időn belül az is természetes lesz, hogy mondjuk megveszem az elképzeléseimnek leginkább tetsző, tervrajznak megfelelő Rastra-egységcso- magot és néhány nap (esetleg néhány hét) alatt felépítem magamnak a .családi házat vagy üdülőt. Erre egyelőre még várni kell és nem csak azért, mert építkezésre végképp nincs pénzem. A BÉV tetőtérbeépítéses családi háza a Bolgár-közben, és a MÉV kétszintes lakóépülete az Ércbányász utcában azt hiszem azokat is meggyőzi, hogy a Rastra előtt nagy jövő áll, akik idegenkednek minden újtól, vagy esküsznek a hagyományos téglás, zsaluzott vagy akár a panelos építkezésre. Murányi László Ikerházként porotron téglával és Rastra-technológiával épit a MÉV több szintes lakóházat. Előtérben az újszerű polisztirol betonelemekből készült kétszintes rész. Villányi vörös a Hotel Fórumban Kilépni a névtelenségből, hordós bor helyett márkázott, palackos bort eladni, ez az igyekezet fűti évtizedek óta a villányi termelőket —, kevés eredménnyel. Villány arról híres — sajnos egyelőre csak az országhatárokon belül —, hogy ott még a talponállókban is aranyérmes borokat mérnek, decis poharakban, fillérekért. A külkereskedők két év óta arról panaszkodnak, hogy „Európa borban úszik”, csakis a szuper minőség talál utat a dollárral fizető vevőhöz. Nos, utat csak az talál, aki keres is. Budapesten az utóbbi években féltucat új szálloda épült, a különféle nemzetközi szállodaláncok keretében. Ezekben a szállodákban a vendégek kilencven százaléka kemény valutával fizető külföldi. Ez is dollárpiac, csak éppen bele kellett botlani. Az ötlet kétségtelenül ragyogó, s az is tény, hogy Tiffán Ede fejéből pattant ki, aki két éve, amikor a villányi Új Alkotmány Tsz-be került szőlész-borász ágazat- vezetőnek, rádöbbent, hogy milyen fantasztikus értéket képvisel ez a borászati kis középüzem. Mi az a rendkívüli érték? Először is a nagy minőséget garantáló termőhely, amely mennyiségben is képes a 15 tonnát megadni hektáronként. Erre azonban képesek a borkombinát it* lévő területei is. A kisüzem különleges előnyét n tradicionálisan klasszikus borkezelési technológia adja. Míg a nagyüzem kénytelen hatalmas betonkádakban erjeszteni a vörös bort, addig a szövetkezet borászata tölgyfaerjesztő kádakkal van felszerelve. Ezekben a fakádakban hagyományos, kisüzemi módszerrel csömöszölik a kékszőlőbogyót, majd egy hétig hagyják a héion érni, ily módon a szín- és zamatanyagok tökéletesen kinyerődnek a héjból, s átmennek a borba. Az egyes bortételeket kis edényekben, átlag 20—50 hektós fahordókban tárolják, ami rendkívül előnyös a borok fejlődése szempontjából. Nem véletlen, hogy az idei megyei borversenyről is 9 aranyérmet hoztak él a szövetkezet borai, s 7 bort nevezhettek be az országos versenyre. Noha a borászati ágazat tavaly 6 millió tiszta nyereséget hozott — a tsz összes nyereségének több mint 25 százalékát —, a szövetkezet vezetői úgy gondolták, itt az ideje, hogy megméressék magukat a világban, hogy kilépjenek végre a névtelenségből. Felvették a kapcsolatot a budapesti Fórum Szállóval, s ajánlatot tettek márkás, egyedileg palackozott, sorszámmal ellátott, szuper minőségű vörös borok folyamatos szállítására. A bemutatkozásra nagy gonddal készültek fel. Két, különös minőségű borukat, a száraz Villányi Burgundit és az ugyancsak száraz Villányi Cabernet Sauvignon-t töltötték palackba. A nagyon ízléses, fekete alapon piros, illetve arany betűs címkéket Schubert Péter szekszárdi grafikus tervezte. Az Országos Borminősítő Bizottság a különleqes minőséget és a nemzetközi színvonalú csomagolást magasra értékelte és a jelenleg elérhető fegmagasabb forgalmazási árat állapította meg. A hétde- cis burgundit a Fórum Szállóban 250 forintért, a Sauvignon-t 300 forintért teszik ki az asztalra. Az üzlet egészen friss, a hotel elégedett, az első kétezer palack után rövidesen a második kétezret is leszállították, s most újabb 2000 palackra érkezett megrendelés. Nagy erkölcsi siker, hogy a Fórum után a Hilton és más szállodák is érdeklődnek a villányi szuper borok iránt, vevőként jelentkezett az INTERCOOP RT is. Tavaly a tsz átlag 8,30 forintért adta el kilónként a borszőlőiét s 22,30 forintért literenként az egyszer fejtett borát. A Fórumnak eladott burgundiért hétdecinként 60, a sau- vignonért 80 forint mínusz 13 százalékot kap a szövetkezet. — Rné — A zengövárkonyi gesztenyés jellegzetes része Fotó: Erb János A hagyomány s Jó példa Megújul a zengövárkonyi gesztenyés Egyre-másra fedezi és újítja fel régi idők termelési eljárásait — pontosabban: a kisparaszti gazdálkodás egy-egy hatékony, anyag- és energiatakarékos „technológiáját” — a mezőgazdaság. A „nedvesetetés” valójában — elismerem: tudományos alapossággal kevert — moslék: a hűtve tárolás sem új dolog, sőt, vannak helyek, ahol a kukoricát — úgymond — szoláris energiával szárítják ... Az még egyelőre ritkább, hogy a szellemi, emberi energiával takarékoskodnak: régi termelésszervezési módszereket elevenítenek fel, mint tették ezt nemrég a gesztenyéssel Zengővárkonyban. A részletekről Török András, Várkony egyik faluszéli házónok nyugdíjas lakója így beszél : — Nemcsak itt és a szomszédos Pécsváradon, hanem egész Baranyában tudják, hogy a környék lakóinak régen az egyik fő jövedelmi forrása a szelídgesztenye volt. A falubeliek nem nyugodtak és nem is nyugodhattak bele, hogy a vár- konyi, több mint hetvenholdas gesztenyés ebek harmincadjá- ra került; hol összevonták, hol szétosztották a tsz-tagok között, de végül is ott ment tönkre a szemük előtt. Az utóbbi 2—3 évben bérletben volt, de aki bérelte, csak a termést szedte, s nem gondozta. A februári falugyűlésen felvetettük, hogyan lehetne ezen változtatni. Olyan megoldást kerestünk, hogy a pécsváradi tsz is, a tagok is megtalálják a számításukat, és egyben feltartóztassuk a pusztulást. A tsz-vezető- ség helyeselte ezt, mi pedig összeálltunk vagy tízen, hogy kimunkáljuk a megoldást. Nem tréfából, fellengzősség- ből, hanem csupán a köny- nyebbség kedvéért nevezték őket gesztenye-bizottságnak. Végigjárták a falut, beszéltek minden érdekelttel. Részletesen tisztázták, hogy s mint lehet és kell a területet felosztani; mi számít „termőfa-egység. nek” (nem egy fa, hanem ami nagyjából egységnyi termést cd), hogyan ejtik meq a területek elosztását a hatvan jelentkező — zömmel, de nem kizárólag tsz-tagok — között. Az egyezség létrejött: egyéni kezelésbe került tehát — írásos, szerződéses alapon — a várkonyi gesztenyés. A bérlők kötelessége területüket rendbehozni: felszedni a felgyülemlett köpűt (gesztenyehéjat), a fák alját tisztán tartani, magukat a fákat betegségtől, kúszónövényektől védeni, pótlásul csemetéket telepíteni. Faegységenként 15 kg szelídgesztenyét adnak le a tsz-nek, amely az ezen felüli termést is felvásárolja, ha adja a bérlő. Ám az eladhatja bárkinek, tetszés szerint. A terület tisztítását, rendbetételét az érdekelt várkonyiak már meg is kezdték. Természetesen a tsz sem csak arra vár, hogy „mások” kaparják ki számára a gesztenyét: 70 tonna termés eladására már leszerződött a zalaegerszegi hűtőházzal, tehát biztosnak látszik a piac is. Varga J. HÉTVÉGE 5.
