Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-23 / 171. szám

Országgyűlési képviselők Kasó József p> Olaj iszap-csata (1.) H lehetőségek döntsenek! — Évente mintegy 40000 tonna — Mit mond az OKTH7 A Diósi úti autószerviz fáradtolaj-tárolója Második ciklusban ország- gyűlési képviselője a Szigetvár —Drávátok—Felsőszentmórton —Kétújfalu által határolt te­rületnek, az országgyűlés mező­gazdasági bizottságának titká­ra, a Szigetvár városi Pártbi­zottsága vb-tagja, s nem utol. sósorban a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója. Kasó Jó­zsef megfontoltan válaszol a kérdésekre, valamilyen meg­foghatatlan nyugalom árad be­lőle. Igyekszik pontosan fogal­mazni, néha elgondolkodik. — Hogyan tudom össze­egyeztetni a sokrétű feladato­kat? Ténykedéseim több szállal is kapcsolódnak egymáshoz, s olyan a környezetem, mely le­hetővé teszi a kiegyensúlyozott munkát. Az állami gazdaság­ban nagyon jó munkatársak­kal dolgozom, akik minden gond nélkül helyettesítenek gyakori távollétemkor, felesé­gem pedig megszokta, hogy keveset vagyok otthon, így a családdal kapcsolatos teendők nagy része reá hárul. — Mint képviselőnek, milyen a kapcsolata a választóival? — Nagyon sokrétű, hisz hoz­zám bármikor bejöhetnek qz emberek, akár a gazdaságban vagy otthon. Rendszeresen já­rom a területet, s természete­sen a fogadóóráimon is kész­séggel állok a rendelkezésük­re. — Többnyire milyen kérések­kel, problémákkal fordulnak önhöz? — Az emberek zöme valós gondokkal fordul hozzám, de akadnak rosszindulatú jelent- getők is. A Szigetváron élők többnyire a vízellátási nehéz­ségekkel kapcsolatos kérései­ket mondják el, de sok helyütt nem megoldott a közművesítés, az út-, járdahelyzet, sokan szo­Pécsett, a Tüzér utcai felül­járótól délnyugatra új iparne­gyed képe bontakozik ki. Itt épül a MÁV konténer-pályaud­vara, továbbá a Belkereskedel­mi Szállítási Vállalat régóta várt telephelye. Huszonhat esz­tendővel ezelőtt, mikor a BSZV létrehozta pécsi, Megyeri úti telepét, az a legkorszerűbbek közé tartozott. Azóta megötszö­röződött a gépkocsipark: ma százötven teherautóval és negy­ven pótkocsival rendelkeznek, és naponta átlagosan 1200 ton­na árut továbbítanak túrajára­taik a nagykereskedelmi vál­lalatoktól. a ZÖLDÉRT-től és több élelmiszeripari üzemből az üzletekbe. A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat országosan kilenc üze­met működtet, közülük a pécsi központú a forgalmát illetően a 2—3. helyen áll, s hozzá tartozik még a mohácsi és a szekszárdi telep is. A további fejlődésnek már évekkel ezelőtt gátat szabott a régi pécsi te­lephely, ahol nem megfelelők a szociális körülmények, szűk a gépkocsijavító-műhelyt is. Az új forgalmi telep építésé­nek a gondolata tizenöt esz­tendővel ezelőtt merült föl elő­. HÉTVÉGE ciális helyzetük miatt kérnek segítséget. Az aprófalvas terü­letek változatlan gondja, hogy még mindig nincs helyre téve az oda irányuló juttatás, szol­gáltatás. — Az említett kérdésekben tud valami változást elérni? — Nem vagyok híve a ki­járásnak, a kivételes bánásmód kiharcolásának, legyen akár egyénről vagy kollektíváról szó. Nem hiszem, hogy csupán az én érdemeim lennének az elért eredmények, mert csak egy vol­tam, vagyok azok között, akik az egyes lépések meghatározá­sában, a döntések kialakításá­ban részt vesznek. S azt pél­dául már sikernek fogom fel, bár nem a személyes sikerem­nek, hogy a szigetvári kórház második ütemének építése be­indult. A képviselői munkám­ban nem tudok látványos dol­gokat felsorakoztatni, hisz a feladatokat a tanácsokkal, a politikai és társadalmi szervek­kel közösen igyekszünk meg­oldani a lehetőségekhez képest a legjobban. Fogadóóráimon a helyi tanácsok, népfront, gaz­dasági egységek vezetői is avakran részt vesznek, melyeken tájékoztatást adnak a telepü­lések életéről, gondjairól, s a lakossáqi észrevételek alapján első kézből informálódhatnak a lakosság véleményéről. Kasó József az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának titkárgként is aktív tevékenysé­get fejt ki. Mint mondta, eze­ken a bizottsági üléseken éle­sen vetődnek fel a mezőgazda­sággal kapcsolatos kérdések, a képviselőket rendszeresen tájé­koztatják az ágazat vezetői a feladatokról, törekvésekről. Nem taqadia. hoqy az itt szerzett in­formációkat beépíti vezetői munkáiéba, s azt iavekszik megvalósítani, hogy mindig egy lépéssel előrébb tudjon gon­dolkodni . . . — Baranya 13. választókerü­letének képviselője. Nem ba­bonás? — Nem. Nagyon szeretem ezt a munkát, sok területre el­jutottam képviselőként, s igye­keztem a bizalmat meghálálni. Azokat a kérdéseket, melyeket még nem sikerült megoldanunk, igyekszem napirenden tartani. — Mik a vágyai? — Elsősorban az, hogy fo­kozni tudjam a kollektívával az állami qazdaság eredményeit, úgy tudjam összeegyeztetni a munkáimat, hogy ne kerüljön sor kenyértörésre, s szeretném időben felismerni a következő lépéseket, amiket meg kell ten­nem ... szőr, megvalósulását azonban több tényező gátolta ez ideig. A várhatóan 130 millió forint­ba kerülő beruházás kivitelezé­sét a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat végzi, amely 1982 őszén kezd­te el a földmunkákat, a terület föltöltését: a magas talajvíz miatt nyolcvan centiméter föld­réteget kellett hordani és elte­ríteni a BSZV leendő telephe­lyén. Az elmúlt évben elvégez­ték a közművesítést, a terület betonozását, fölállították az emeletes szociális épület vá­zát, amit a napokban öltöztet­tek föl az ugyancsak előre gyártott elemekből készült fa­lakkal. Sturm István, a BSZV Baranya megyei üzemigazgató­ja reménykedik az év vége előtti átadásban, habár ugyan­csak sok munkája van még vissza a kivitelezőnek az egy­emeletes szociális létesítmé­nyen. A földszinten alakítják majd ki a forgalmi irodákat, a gépkocsivezetők váró- és pi­henőhelyét, itt lesz a büfé, az orvosi rendelő és az étterem. Az emeleten mindössze néhány iroda kap helyet, a többi helyi­ség a gépkocsivezetők szállása lesz. A szállodai felszereltségű, kétágyas szobák összkomfortja garantálja a hosszú út utáni Csúszós az út — ha valaki körbe akarja járni — az olaj­iszap környékén... Mert: bő­ven keletkezik Dél-Dunántúlon is; a mérgező, veszélyes hulla­dékok között tartják számon: ártalmatlanítása, környezetkí­mélő elhelyezése — egy mi­nisztertanácsi rendelet értelmé­ben — a termelő feladata: mert a cégek, ahol olajiszap keletkezik, nincsenek pontosan azzal tisztában, mit is kezdhet­nek a mindinkább terhűkre váló veszélyes anyaggal; mert az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal habozás nélkül bünteti őket, ha kellő megoldást nem vezetnek be; mert nemcsak ártalmatlanítása lebeg a megoldást szorgalma­zók szeme előtt, hanem eset­leges újrahasznosításának szük­ségessége is, ez pedig még in­kább túlnő a vállalatok, üze­mek ismeretein, adott esetben anyagi lehetőségein. Egyszóval: aki az olajiszapokat akarja „tisz­tába lenni", fölöttébb bonyo­lult helyzettel találja magát szemközt, s ezen a csúszós ta­lajon könnyen téveszthet utat. .. A megoldás pedig minden­képpen szükséges. Hogy ez át­meneti vagy végleges legyen, a lehetőségeknek kell eldönteni — értve alatta a különböző ár­talmatlanítási eljárásokat, mód­szereket, az olajiszapot „terme­lők" anyagi és szellemi felké­szültségét, a rendeletek szorí­tó hatását és a járható utak szűk keresztmetszetét is. Ezeket a lehetőségeket kutatjuk cikk­sorozatunkban. Elsőként az OKTH dél-dunántúli felügyelő­ségének álláspontját tudakol­tuk. * — /$. jövőnk függ attól — mondja dr. Szabó Lajos, a fel- ügyelőséq igazgatója —, hogy meg tudjuk-e — éspedig mi­hamarabb — oldani a veszé­lyes hulladékok semlegesítését, előkezelését, élünk-e az újra­felhasználás lehetőségével. Saj­nos, Maqvarországon egy hibás beidegződés él: ami hulladék, az eldobandó, meg kell szaba­dulni tőle, el kell tüntetni. Pe­dig ami nekem felesleges, az másnak talán értékes. Ez a szemléletbeli akadály szorul sürgős megváltoztatásra. A veszélyeztetett jövő jelene: Dél-Dunántúlon a jellemzően veszélyes hulladékokból — el­sősorban a különböző ásvány­olaj-származékokról, a galván- iszapokról, a festékmaradvá­nyokról és oldószereikről, az ál­lati tetemekről, növényvédősze­rek és csomagolóanyagaik ma­radványairól van szó — sok tízezer tonna keletkezik egy év­ben. Maradjunk most az olajiszap­nyugodt pihenést a más me­gyékből érkező sofőrök részére. A szociális épülettől északra húzódik a hosszan elnyúló rak­társor, itt lesz a kárpitosmű­hely és egyéb kiszolgáló egy­ségek. Vele átellenben épül majd meg a nagy befogadó­nál: minden olyan cégnél, ahol gépeket, gépjárműveket üze­meltetnek, keletkezik olajiszap, a régióban egy-egy évben megközelítőleg 40 000 tonna. Megközelítőleg: annyit jelent, hogy jóval több, de felderíthe- tetlen mennyiségben (és talán helyeken). — Mi történik az olajiszap­pal? — Változatos a kép . . . ösz- szetétele alapján különböző­képpen használhatók fel. Pél­dául a téglagyárak belekever­hetik az alapanyagba. — Él ez a gyakorlat? — Igen, több helyen is: fo­gadja — csekély költségért — és felhasználja többek között a görcsönyi, a mágocsi, a mo­hácsi, a villányi téglagyár is. Ha az olajiszap aránya a tég­la alapanyagában nem halad­ja meg a 20 százalékot, nem romlik a minőség, nem kell technológiai váltás sem. Vagy­is: jól jár az „olajiszap-terme- lő" is, mert megszabadul a ve­szélyes anyagtól és jól járnak a téglagyárak is. De más ösz- szetétel esetén más módszerek kínálkoznak az olajiszap sem­képességű szerelőcsarnok, amelynek az alapozását a kö­zeljövőben kezdi el a Magas- és Mélyépítő Vállalat és jövő tavaszra készül el. Az új műhelybe egyszerre 12 teherautó állhat be és itt he­lyezik el azt a korszerű diag­Jf JA w legesítésére, újrahasznosításá­ra. Alkalmas bizonyos esetben például __ egy már kidolgozott e ljárás szerint — talajerő­javításra is. Végül meg kell em­líteni az elégetést, mint az eqyik járható utat. Ha pedig túlnyomórészt olajat tartalmaz, átveszi az ÁFOR. — Mindebből úgy tűnik: ha az érintettek élnének a kínál­kozó lehetőségekkel, nem jelen­tene gondot az olajiszap ár­talmatlanítása. — Két és fél éve, 1982. ja­nuár 1-től van hatályban egy minisztertanácsi rendelet, amely foglalkozik a veszélyes hulladé­kok ártalmatlanításával, tárolá­sával is. Ezt megelőzően — is­mereteink szerint — a mintegy 40 000 tonna olajiszapnak kö­rülbelül 1?—20 százaléka került az ÁFOR-hoz, a többi gyakor­latilag „eltűnt", szeméttelepek­re került vagy elásták. — És a rendelet megjelené­se óta? — Az érintett cégek jelentős része még ma is összeütközés­be kerül a jogszabállyal. Ne­nosztikai sort is, amit a válla­lat már meg is vásárolt, csak beszerelésre vár. A teherautók javításához szükséges egyéb gépi berendezéseket is figye­lembe véve a BSZV ötmillió fo­rintot költött műszerek vásárlá­sára, a géppark bővítésére és korszerűsitésére. A Belkereske­delmi Szállítási Vállalat kilenc üzeme közül a pécsit kivéve már valamennyit korszerűsítet­te. A baranyai valósul meg utoljára, de az információk sze­rint a vállalat legmodernebb forgalmi telepe lesz. S. Gy. künk büntetni kell, a skála 20 000 forinttól 3,5 millió fo­rintig terjed. Ha ezek a cégek betartanák az előírásokat, gya­korlatilag megszabadulnánk az olajiszap okozta gondoktól. — Az említett rendelet két és fél éves, mégis úgy tűnik: a végrehajtás módját még min­dig csak keresik. — Tapasztalataink szerint a büntetéseknek komoly, tova­gyűrűző hatása van, hiszen a pénzt az adózott nyereségből kell kifizetni. — A múlt évben az OKTH dél-dunántúli felügyelősége 7 millió, ebben az évben eddig 14 millió forint bírságot sza­bott ki a veszélyes hulladékok, közöttük az olajiszap nem meg­felelő kezelése miatt. Ebből ar­ra következtethetünk, hogy a büntetések nem szolgálják kel­lő hatékonysággal a rendelet jó végrehajtását. Nem tartja elképzelhetőnek, hogy a vál­lalatok, üzemek lehetőségei egyszerűen nem teszik meg­oldhatóvá a rendeletnek meg­felelő hulladékkezelést? — A vállalatok nem tudják — vagy nem akarják tudomá­sul venni —, hogy akár házila­gos kivitelezésben is megoldha­tó például az olaj leválasztá­sa. Tudjuk ajánlani és ismer­tetni velük a megfelelő mód­szert, csak kérdezniük kell. Nyilvánvalóan az olajiszap tá­rolásával, szállításával kapcso­latban nem mindegy, mekkora térfogatról van szó. A csökken­tést szolgálja a víztelenítés. Er­re is van megfelelő — ólai- és zsírlevólasztó — berendezés, a 13-as Volánnál, a MAGÉV-nél 20 000 forintért beszerezhető. — Állandóan kapható? — Igen. — Menjünk egy lépéssel to­vább. A Garé környéki regio­nális hulladéktároló már széles körben ismert. Regionális: te­hát Somogy és Tolna megyék­ből is idekerül(ne) a veszé­lyes hulladék. — Lerakó, tároló, előkezelő helyről van szó. Ide már lecsök- kentett térfogattal kerül a ve­szélyes hulladék, olajiszap csak annyi, amennyit egyéb módon nem sikerül felhasználni. A be­ruházás részben állami erőből, részben több cég gazdasági társulása révén valósul meg. — Csakhogy — lévén a ré­giónak jószerével a közepén — sok helytől messze esik, ami tetemessé teszi a szállítási költ­ségeket. — Erre tekintettel terveznek Somogyba és Tolnába egy-egy tranzittelepet. Ide még víztele­nítés nélkül kerülne a veszé­lyes hulladék, itt csökkentik majd a térfogatát, s csak ak­kor szállítják a garéi lerakóba, ha kellő mennyiség összegyűlt, így már eltekinthetünk attól, hogy a szállítási költségek ma­gasak. Mindenesetre dél: úgy kerüljenek tárolásra a veszélyes anyagok, hogy valamikor ismét felhasználható legyen az in­nen visszanyert értékes anyag. Ez az OKTH dél-dunántúli felügyelőségének álláspontja a veszélyes hulladékokkal, első­sorban az olajiszappal kapcso­latban. Cikksorozatunk követ­kező részében az „olajiszap- termelők" kapnak szót. Mészáros Attila Roszprim Nándor Korszerű forgalmi telepet épít a BSZV Egyszerre tizenkét gépkocsit javíthatnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents