Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-22 / 170. szám
Dunántúli napló 1984. június 22., péntek Szovjet—francia tárgyalások Moszkvában Folytatni kell az európai biztonsági és együttműködési folyamatot A képen Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára, államelnök és Francois Mitterrand francia elnök a tanácskozáson. A tárgyalófeleket egyaránt nyugtalanítja a világhelyzet romlása, bár az okokat különbözőképp ítélik meg, de egyetértenek abban, hogy el kell kerülni a nemzetközi feszültség további növekedését — így jellemezhetők a csütörtökön Moszkvában megkezdődött szoviet—francia tárgyalások, amelyek első fordulóján Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnöke és Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke mindenekelőtt a legfontosabb nemzetközi kérdéseket tekintette át. A tárgyalásokat a két ország közötti kapcsolatokat is jellemző tárgyszerű és építő jellegű léakörben tartották mea. Mint a kiadott jelentés megállapítja, mindkét részről megnyilvánult az a törekvés, hoav a másik fél álláspontiát jobban mea- értve közelítsék egymáshoz a különböző kérdésekben vallott szoviet és francia nézeteket. Szovjet részről —. mint legfontosabb feladatra — az atomháborús veszély elhárítására helyezték a fő hangsúlyt. Rámutattak arra, hogy a Szovjetunió határozottan törekszik a nemzetközi kapcsolatok javítására, az enyhüléshez való visszatérésre. Szoviet vélemény szerint ehhez elsősorban arra van szükség, hogy az Egyesült Államok lemondjon a szembenállás minden területen történő élezéséről, ne akarja rákényszeríteni akaratát szuverén államokra, s haqyjon fel a hadászati fölény elérésére irányuló próbálkozásaival. A Szovjetunió kész becsületes és értelmes kompromisszumokra, ám teljesen hibás az a számítás, hogy kész meghajolni az erő, a nyomás előtt. Szovjet részről felhívták a figyelmet arra a javaslatra, hogy az atomhatalmak kapcsolatait meghatározott, közösen egyeztetett és mindannyi- ukra nézve kötelező normáknak kellene alárendelni, hogy ily módon elkerülhetővé váljon az atomháború. E normák közé lehetne sorolni az atomháború propagandájáról való lemondást és az olyan kötelezettségvállalást, hogy senki nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert, és nem engedi bármely formában való elterjedésüket. A Szovjetunió megfelelő választ vár erre az összes atomhatalomhoz intézett felhívására. A Szovjetunió és Franciaország egyaránt fontosnak tartja, hogy a fegyverkezési hajsza ne terjedjen ki a világűrre. Mindkét részről azt kívánják, hogy haladéktalanul kezdődjenek tárgyalások erre vonatkozó megállapodás kidolgozása céljából. A fegyverkezési hajsza megfékezésének tárgykörén belül a tárgyaló felek kitértek a vegyi fegyverek betiltásának és megsemmisítésének kérdésére is. Egyetértettek abban, hogy az erre vonatkozó egyezmény előkészítésére a genfi leszerelési értekezlet munkáját építő szellemben kell folytatni. Konsztantyin Csernyenko mint kulcsfontosságú kérdésről szólt a nukleáris fegyverzet korlátozásáról és betiltásáról. Kijelentette, hogy a genfi tárgyalásokon a Szovjetunió őszintén törekedett kölcsönösen elfogadható megállapodás elérésére, és álláspontjával messze elébe ment a nyugati fél igényeinek. Az új amerikai rakéták nyugateurópai telepítése senkinek nem növelte meg a biztonságát, ellenben fokozta a háborús veszélyt. A felelősség ezért az Egyesült Államokat és a NATO-szövetségeseit terheli. A Szovjetunió ma is azt kívánja, hogy meaállapodás szülessen ebben a kérdésben. Nem akar feqyverkezési hajszát az Egyesült Államokkal, még kevésbé Franciaországqal. Szovjet részről az atomfegyverzet kölcsönös és számottevő csökkentését óhajtják — mondotta Konsztantyin Csernyenko, külön is aláhúzva a kölcsönös szó jelentőségét. Az Egyesült Államok részéről azonban sajnos még ma sem tapasztalható megállapodási készség. Válaszában Francois Mitterrand megerősítette, hogy Franciaország is érdekelt a béke megőrzésében és abban, hogy mindent megtegyenek az atomháború kirobbanásának megakadályozásáért. A francia elnök ugyanakkor megismételte országa ismert álláspontját az atomfegyverekkel összefüggő olyan kérdésekről, amelyekben a Szovjetunió és a NATO tagországai egymástól eltérő véleményt vallanak. A tárgyalásokon hangsúlyozták, hogy folytatni kell az európai biztonsági és együttműködési folyamatot. Kinyilvánították arra irányuló készségüket, hogy erőfeszítéseikkel előmozdítsák — a többi között konzultációk útján — olyan politikai és katonai-műszaki intézkedések kidolgozását a stockholmi konferencián, amelyek erősíthetik az európai bizalmat, megszilárdíthatják a biztonságot. Ezt a célt jól szolgálná, ha a Varsói Szerződés és a NATO meqállapodna a katonai erő alkalmazásáról való lemondásban és a békés kapcsolatok fenntartásában — hangoztatták szoviet részről. A megbeszélésen érintettek regionális kérdéseket is, így a közel-keleti helyzetet és az iraki—iráni háborút. Latin-Ameri- káról szólva megállapították, hogy bizonyos hasonlóság van a térség helyzetének szovjet és francia megítélésében. Síkraszálltak azért, hogy ki kell használni a Szovjetunió és Franciaország nemzetközi együttműködésének bővítésében rejlő tartalékokat, s leszögezték, hogy a kölcsönös bizalom erősítéséért óhajtanak munkálkodni. ÓRA A NAGYVILÁGBAN Csehszlovák miniszter látogatása Kapolyi László ipari miniszter meghívására Budapestre érkezett Milan Kubát csehszlovák elektronikai ipari miniszter. Tárgyalásokat folytat a két ország elektrotechnikai és elektronikai együttműködésének aktuális kérdéseiről, és előadást tart a csehszlovák népgazdaság elektronizálásáról. 4- DÁKKÁ: Eddig mintegy kétszáz halottja van az India és Banglades egyes részeit sújtó monszunesőnek és a nyomában fellépő áradásoknak. Banglades keleti részén százezer ember volt kénytelen elhagyni otthonát. Letartóztatás A portugál rendőrség szerdán letartóztatta Otelo Sáráivá de Carvalho alezredest, aki a fasizmust megdöntő 1974-es katonai akció operatív irányítója, a forradalom egyik vezéralakja volt. A lisszaboni rádió szerint letartóztatása összefügg az FP—25 nevű szélsőséges csoport elleni nagyarányú rendőrségi akcióval. Szerda estig a csoport negyvenkét feltételezett tagját vették őrizetbe. Az FP—25 1980 óta számos merényletet követett el. Otelo Sáráivá de Carvalhoa forradalom után hosszú ideig a portugál politikai élet egyik meghatározó egyénisége volt, azonban következetlen politikája, szélsőbaloldali nézetei nagymértékben gátolták a forradalmi erők egységének megszilárdítását és döntő módon járultak hozzá a forradalmi folyamat megtorpanásához, az 1975 novemberében bekövetkezett jobboldali fordulathoz. A későbbi években Carvalho a portuqál szélsőbaloldal egyik szószólóia. Fokozatosan elvesztette kezdeti népszerűségét, arra azonban mindeddig semmi sem mutatott hogy merényleteket elkövető csoportokkal állna kapcsolatban és a letartóztatása utón sem hoztak még nyilvánosságra erre utaló bizonyítékokat. Megfigyelők szerint lehetséges, hogy a kormány jól átgondolt oolitikai manőveréről van szó. Az időzítés nem lehet véletlen: a portuqál parlament a napokban kezdi meg vitáját a terrorizmus elleni törvényről. A legnagyobb ellenzéki erő, a Portugál Kommunista Párt szerint a kormány törvényjavaslata valójában az elnyomó apparátus erősítését célozza. Brit bányászsztrájk lan McGregor, a brit országos szénhivatal elnöke csütörtökön — a bányászszakszervezet feje fölött átnyúlva —levelet intézett minden egyes bányászhoz, a 14 hete szünetelő munka felvételét sürgetve. McGregor mindenekelőtt arról kívánta meggyőzni a bányászokat, hogy nem győzhetnek; a szénhivatal addig tart ki, amíg szükséges. Emlékeztette az elnök a sztrájkolókat arra, hogy máris mekkora anyagi veszteségeik vannak, és milyen gyorsan apadnak el megtakarításaik. Szerinte a ma még „életképes" bányák közül 20—30-at be kell zárni, ha még hosszú ideig tart a sztrájk. Azt a gondolatot, hogy a bányászok saját magukat kárhoztatják állástalanságra, csütörtökön Margaret Thatcher miniszterelnök is megismételte a parlamentben. Ha a bányászoknak sikerül blokád alá venni a szén nélkül működés- képtelen acélműveket, amazokban is sok ember válik állástalanná, sőt ugyanez a sors vár azokra a vasutasokra is, akik megtagadják a szénnek az acélipari üzemekbe való elszállítását — mondotta. A miniszterelnök szerint aki a sztrájkokat támogatja, a munkanélküliség növeléséhez járul hozzá. A csütörtöki nap folyamán a vasasszakszervezet sürgős tárgyalásokat kért a bányászokkal. Általában véve támogatásáról biztosította a sztrájkolókat, de kérte, hogy amikor az acélművekbe juttatható szén mennyiségét maximálják, legyenek tekintettel ennék az iparágnak a kényes helyzetére. Az acélipart ugyancsak állandó elbocsátások és gyárbe. zárások kilátása gyötri; szomorú ellentmondás, hogy a ra- venscraigi acélmű, amelyet a múlt évben csak a munkásszolidaritás mentett meg a bezárástól, egyike azoknak a helyeknek, ahol ma a bányászok és az acélmunkások farkassze. met néznek egymással. + SANTIAGO: A chilei katonai rezsim hatóságai háromhónapos száműzetésre ítéltek egy katolikus papot. A pap a keresztények és a marxisták közös fellépését sürgette a demokrácia és az emberi jogok érvényesítése érdekében, elítélte a börtönökben folyó kínvallatásokat. Chilében egyházi személy ellen korábban nem hoztak hasonló ítéletet. A jelek szerint a diktatúra immár a papokat sem kíméli a rendszerellenes erőkkel való leszámolás során. Eladható „Zöld utat" kapott a nagy hatótávolságú rakéták, hadászati bombázók, hadihajók és tengeralattjárók valamennyi típusának gyártásához több nyugatnémet fegyvergyár — írja Alek- szej Grigorjev, a TASZSZ hírmagyarázója. A Nyugat-európai Unió (WEU) közgyűlésének Párizsban folyó 30. ülésszakán a résztvevők olyan javaslatot hagytak jóvá, amely többé nem korlátozza az NSZK-t a hagyományos fegyverek gyártása terén. Ezzel megszűnt az összes korlátozás, amelyet harminc évvel ezelőtt a párizsi egyezményekben szabtak meg Bonn-nak. Mint ismeretes, a szervezet tagállamai: Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg. A Nyugat-európai Unió mostani párizsi döntésével kapcsolatban a TASZSZ kommentátora emlékeztet rá, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a világ egyik legnagyobb fegyvergyártási licenc eladója, és a nyugatnémet gyártmányú fegyverek a világ több mint hetven országába jutnak el. Az NSZK fegyverexportja az utóbbi évtizedben megtízszereződött. ♦ WASHINGTON: Föld alatti atomrobbantási kísérletet hajtottak végre szerdán a névadói sivatagban — közölte a washingtoni energiaügyi minisztérium szóvivője. Az idén ez volt a hetedik nukleáris kísérlet a nevadai telepen. 4- MADRID: A spanyol Munkásbizottságok Szakszervezeti Szövetségének kongresszusán Marcelino Camacho főtitkár a vezetőség beszámolójában megállapította, hogy a spanyol munkásosztály elítéli Washingtonnak a békét fenyegető háborús politikáját, követeli és támogatja a békés' egymás mellett élés, a párbeszéd politikáját, a vitás kérdések tárgyalásos rendezését. Javasolta, hogy a kongresszus foglaljon állást Spanyolország NATOtag* sága ellen, s abban a kérdésben is, hogy a kormány semleges külpolitikát folytasson. •4 RÓMA: Az olasz vámosok tiltakozó akciója az ország több határátkelőhelyén és repülőterén nagy fennakadásokat okoz. A vámosok létszámhiány miatt rendszeresen kénytelenek túlórázni: most viszont megtagadták a túlórázást, nagyobb juttatásokat és új vámosok alkal- mazásátt követelve. A római Fiumicino légikötőben szerdán mintegy ötezer utas zsúfolódott össze, harminc járatot törölni kellett. Több határátkelő- helyen rengeteg gépkocsi és vonatszerelvények sora torlódott össze. Magyar-kínai banktárgyalások A Magyar Külkereskedelmi Bank Rt, meghívására Csin Tocsin bankelnök vezetésével június 14. és 21. között Budapesten tartózkodott a Bank of China delegációja. Csin Tö-csint hivatalában fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettes. Jelen volt Ma Lie, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete. A delegáció megbeszéléseket folytatott Hetényi István pénzügyminiszterrel, valamint a a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Külkereskedelmi Bank vezetőivel. A tárgyalásokon a kínai bank és az MNB, valamint az MKB közötti bankári kapcsolatok erősítéséről, a két ország kereskedelmének elősegítéséről volt szó. 4- NEW YORK: A nyugati hatalmak tömeatáiékoztatási eszközei által a fejlődő országokra gyakorolt káros befolyás megszüntetését és úi tájékoztatási világrend kialakítását követelték az ENSZ Tájékoztatási Bizottságának soros ülésén a fejlődő országok képviselői. A testület hétfőn kezdte mea idei ülésszakát az ENSZ New York-i székhelyén. Mohamed Szahnun, Algéria állandó ENSZ-képvise- lője rámutatott: a jelenlegi tájékoztatási rendet még a gyarmati időben erőszakolták rá az azóta függetlenné vált államokra. Csütörtökön este négynapos ádáz küzdelem után sikerült a helyére emelni az elzáró szerkezetet a sávolyi gáz- kitöréses kúton. A szakemberek ezzel túl vannak a legkritikusabb munkán. Az elzáró szerkezet rögzítését, és a gázkitörés elfojtását viz- és iszap- besajtolással az éjszaka végzik el. A 3,5 tonna súlyú kitörésgátló berendezés elhelyezését szerdán délután előkészítették azzal a szándékkal, hogy másnap világos nappal végzik el a műveletet. A toronyszerkezet azonban csütörtökön reggel leomlott, és megsérült az oda- készitett elzáró szerkezet is, de épen maradt a kútfejszerelvény. Gondos előkészítés után csütörtökön délután kezdődött a be- emelési művelet és este már az elzáró szerkezeten keresztül — megfékezve — tolult a magasba a kitörő gáz. Kommentar Hogy Namíbiával valaminek történnie kell már, őzt maguk a délnyugat-afrikai országot megszállva tartó pretoriai fajüldöző rendszer vezetői is tudják. Legalábbis ez tetszik ki nyilatkozataikból. Emlékezetes, hogy nemrégiben a dél-afrikai miniszterelnök Nyugat-Európa néhány országában vizitált, s vendéglátóit arról győzködte, hogy a NATO vezető hatalmainak kellene átvenniük oz ellenőrzést Namíbiában. Tehát, hogy amerikai, vagy angol, vagy mondjuk, nyugatnémet katonaság váltsa fel a dél-afrikai megszálló hadsereget, amely ebben az esetben két hónapon belül elhagyná Namíbiát. Az ötlet tetszetős, de komolytalan, hiszen maga Pieter Botho sem gondolta igazán komolyan, hogy megvalósulhat. A javaslatot olighanem nem is azért tette, hogy megvalósítsák, hanem inkább azért, hogy A fajüldözők dilemmája hirdesse kormánya hajlandóságát a namíbiai probléma megoldására. A Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző kormányának szalonképessége nagymértékben e hajlandóság függvénye. Ha Pretoria a legmerevebben kitart Namíbia megszállásának fenntartása mellett, akkor nyugat-európai, amerikai támogatói bizonnyal nem gyá- molíthatnák-óvhatnák annyira a dél-afrikai érdekeket. Hiszen a világ nagyobb része mind határozottabban követeli, hogy szüntessék -meg végre a délnyugat-afrikai terület idegen megszállását, s kapja meg a hatalmat országa felett a fekete többség. Csakhogy a dél-afrikai fajüldözők számára nagyon is fontos, hogy milyen lesz a jövendő Namíbiája. Az egyszerű kivonulást a pretoriai rendszer szempontjából élet- veszélyesnek tartják a dél-afrikai kormánykörök, hiszen akkor nyilvánvalóan a következetesen apartheid-ellenes délnyugat-afrikai népi szervezet, a SWAPO szerezné meg a hatalmot a független Namíbiában. Márpedig egy ilyen irányítású Namíbia kellemetlen szomszéd lenne a dél-afrikai fehér kisebbségi rendszernek. Ettől tartanak a vezető tőkés országok irányítói is, tehát Pretoriával együtt olyan megoldást keresnek, amely egy másfajta Namíbiát teremtene. Olyat, amelyben a Dél-afrikai Köztársasággal nem szembeforduló, hanem megértő, sőt szövetségesi kapcsolatot szorgalmazó fekete politikusok állnának a kormányrúdnál. Ezek a namíbiai erők azonban — a pretoriai megszállók minden gyámolítása ellenére — igencsak kisebbségben vannak hazájukban. Ha szabad választást tartanának Namíbiában, semmi esélyük nem lenne a SWAPO-val szemben. A legerősebb namíbiai szervezetet tehát egyszerűen nem lehet kihagyni a rendezésből, annál is inkább, mert az ENSZ és a nemzetközi közvélemény azt ismeri et a namíbiai lakosság igczi képviselőjének. Pretoria a legutóbbi időkben ezért próbált alkudni a SWAPO-val, amelynek képviselőit tárgyalni hívta-. Az első megbeszélés azonban semmi eredményt nem hozott. A SWAPO kitart követelése mellett, hogy az ENSZ határozatai szerint kell rendezni a namíbiai ügyet. Eszerint pedig Dél-Afrika nem szólhat bele, hogy milyen hatolom fesz Namíbiában. Egyetlen teendője csak az lenne, hogy elhagyja a jogtalanul bitorolt országot. Ezt erősítették meg ismét az ENSZ főtitkárának és a SWAPO vezetőjének megbeszélésén New Yorkban. Avar Károly
