Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-16 / 164. szám
Brun József Az az ember, aki első szavaival partnerré, sőt mi több, baráttá, szövetségessé teszi a másikat. Mondatai határozottak, meggyőzőek. Több éves ismeretség mondatja ezt belőlem; amikor először találkoztunk, Baranya egyik legjobban gazdálkodó termelő- szövetkezetének elnöke volt. (Az akkori meglepetésem: jókora, versenyzésre is alkalmas úszómedence a gazdaság udvarán, s a parkban, a sétautak mentén apró szökőkút-szökőkutak(?)...) S a vezető? Egy magával talán mindig elégedetlen ember, akit semmilyen, még a szenzációszámba menő eredmények sem tudnak megállítani, pihenésre kényszeríteni. — S ma? Megfellebbezhetetlenül mondja: — Az vállaljon munkát, aki dolgozni akar. Ez minden szinten érvényes, ha tetszik, nálam alapelv. Csak úgy, „langsam", tessék-lás- sék munkának semmi foganatja. Sajnos, ezt a nagy igazságot a mai gazdasági gyötrődéseink igazolják. Bár ne igazolnák... Hogy lehetne így az ember elégedett? Brun József 5 éve a húsipar első embere a megyében. Ez az 5 esztendő elég volt arra, hogy vállalatával hosszú menetelésbe fogva az árbevételt 1,9 mil- liárdról 4 milliárdra emelje, hogy évente 25—30 százalékos termelésnövekedést mondhasson magáénak. Ma a vágóhíd kapacitását soha nem remélt módon használják ki; tavaly 414 ezer sertést és 29 ezer szarvas- marhát dolgoztak fel, s 6000 tonna húskészítményt adtak át a kereskedelemnek. (A vágóhídi kapacitás kihasználtsága 140 százalékos!) Három hústermelő gazdasági társulásukban közel 30 mezőgazdasági üzemmel kooperálnak; e termelők juttatják a vágóállatot a Bolgár Néphadsereg útra. A hazai ellátáson túl fokozott figyelemmel fordulnak a külpiacok felé, ahol köztudott; egyre keményebb feltételeket szabnak! Európa számos országába szállítanak mégis élő állatot, húst; jut belőle Jugoszláviába, Spanyolországba, Algériába, jut a szovjet, csehszlovák, lengyel. román, NDK-beli polgárok asztalára is. (Pécsi húst esznek a Kanári-szigeteken!) Az export 1983-ban 30,6 millió dollárt hozott a népgazdaságnak. A kérdés kézenfekvő: — Hogyan válik a termelőszövetkezeti elnökből menedzser típusú, egy másik szakmát ily magas szinten gyakorló vezetővé ... ? Elneveti magát: — A vezetői szinteket ne mi ítéljük meg. Ettől függetlenül nem volt egyszerű dolog: 17 év után kalapot venni, s 1979 őszén bejönni... beülni ebbe az igazgatói székbe. Nem tudtam, hogy mit vállalok ... Ma már az újpetrei időszak a szép múlt, sok baráttal, örömmel. Végül is az élelmiszeripar nincs messze a mezőgazdaságtól, s rövid ismerkedés után megkezdtük a csatát. Jól emlékszem, több hónapot adtam magamnak az ismerkedésre, de aztán pár hét után „nem bírtam", aktivan bekapcsolódtam a munkába. Igazi jó gárdát, a szakmájukat szerető, arra büszke embereket gyűjtöttem magam köré. A vállalat néhány jellemző mutatója 1980. és 83. között: 1980-ban 317 ezer sertést, tavaly 415 ezret vágtak le. csökkenő-stagnáló létszám mellett. Közel 250 tonnával megnövelték a készítménygyártást, megannyi új dologgal; emlékeztessünk a sorban a baranyai májasra avagy a Pannónia-család- ra. A bérszínvonalat több mint 800 forinttal megemelték, az idei terv: 57 200 forint. 1980-ban 48 milliót, 1981-ben 42 milliót, 1982ben 22 milliót, 1983-ban pe- dia 46 milliót költöttek különféle beruházásokra, köztük elsősorban a fizikai munka könnyítésére. A termelési értékük — bruttó — 1,9 milliárdról 2,9 milliárdra nőtt. Az idén a vágóhídon félmillió sertés (!) és 20 000 szarvasmarha levágását tervezik. — Rekord rekordokat követ. Meddig? — Baranya és a környék soha nem látott mennyiségű sertést gyárt; ezt a meny- nyiséget, ha törik, ha szakad, fogadni kell. (Szarvas- marhából némi csökkenés tapasztalható.) Ezért főleg szervezéssel, a munkaidő jobb kihasználásával, a vágáshoz és feldolgozáshoz nélkülözhetetlen okos kisgépekkel lehet bővíteni a termelést. De van egy pont, ahol meg kell állni. Azt hiszem, ez az idén bekövetkezik, s csak újabb, komoly beruházásokkal léphetünk ismét. — Mi az elképzelés ... ? — A vágóhídi rekonstrukció, amely a jelenlegi napi 100-as vonalat a duplájára emeli — óránként kétszáz sertés feldolgozását jelenti ez —, úgy 300—400 millióba kerül. Világszínvonalú technológiát is kapunk! A hitelkérelmünket beadtuk. Továbbá szeretnénk részt venni a pécsi hűtőház beruházási programjában, melynek tető aló hozását úgy vélem, nem kell indokolni. Mindkettő a növekvő exportigények kielégítésének feltétele. Brun József 37-es születésű; életpályájának első munkaállomása a vokányi tanács agronómusi posztja, 1955-ben. Aztán dolgozott Mórokon, a pécsi Járási Tanácson, 63-ban Újpetrére került, s 1969-től 10 évig vezette a gazdaságot. — Gyorsan pörög az élet — jegyzi meg. — Augusztusban már nagypapa leszek ... Amíg beszélgetünk, a titkárnő tányérokat hoz, s egy tálcán a gyár új termékeiből — kóstolnivalót. A három új termék már kiállta az első piacpróbát is; a nullszériát percek alatt elkapkodták a pécsiek. Gyártásuk — értékesítésük — a napokban indul, teljes erőbedobással. A stifolder az egyik — nem hiszem, hogy valaki is ne tudná, hogy mi ez. Igazi háziszalámi, baranyai sváb receptúrával. A másik a bulen, a harmadik a ku- len. — A választékbővítés nálunk örökké szem előtt lévő feladat. Időről időre új termék, új íz kell, különben megunják az emberek a kaptafára készült szalámit, felvágottat. Sokat gondolkoztunk azon, hogyan lehetne igazán jó szárazárut — füstölt holmikat — kiadni a piacra? Úgy vélem jól döntöttünk, amikor a baranyai ízekre voksoltunk. A panellakásokban élő emberek — a spájz nélkül valók — a disznóöléstől, a beraktározás lehetőségétől elesnek. De ha töltenek is stifoldert, alig tudják eltartani. E három áruval ezen próbálunk segíteni; amikor éppen megkívánják, akkor vehetik majd meg .. . A búién pácolt sertéscomb-nyak bélbe töltve, füstölve, a kulen a sertés vakbélbe — Katakönyökbe — töltött stifolder, fűszeres darált hús. — Negyvenmilliós beruházással hoztuk létre a füstöléshez szükséges klímaszekrényeket, s évi 1200 tonna füstölt árut dobhatunk a piacra. Júliustól—augusztustól már a vásárlók is visz- szaigazolhatják törekvéseink helyességét... Különben Ízlik? — Igen. Kozma Ferenc Sorrend Először az aljnövényzet zöldül ki, kezdi a hóvirág, az ibolya, az illatos hunyor, zöld szőnyeget varázsol a medvehagyma. Ekkor kezdenek rügyezni csak a bokrok, halványzöld le- velecskék vonnak finom árnyékfátylat a legalsó szintre: ekkor már lehet, ekkor már dús o vegetáció a legalsó szinten. A fák megvárják a bokrokat is, utoljára robbantják ki koronájukból a leveleket, hogy aztán késő őszig csak éppen- annyi fényt engedjenek bokroknak, füveknek, mint ameny- nyi kell nekik a megélhetéshez. Meglehet, azért sietnek azok gyarapodni, hogy később beérhessék a kevesebbel, a bokrok a fák átengedte fény- maradékkal, a füvek a kétszeresen megvámolttal. Szokom a fűlétet — lombosodnak a fák. Már mondom a gyerekeimnek. amire emlékszem gyerekkoromból; annyi kenyeret vágj le fiam, amennyit megeszel. Kenyeret kidobni bűn. Tanítani kell a gyereket, megtanítani. Tanítani. Mikor és mire? Ne piszkáld az orrod, köszönj a felnőtteknek, az a madár fecske, ez a tábla behajtani tilos. Én még számtant tanultam ilyen idős koromban, figyelj az órán, nem mederek, hanem meredek. Ugarra hagyva a következő nemzedék. Ami terem rajta, magától terem, a tavaly kipergett szemekből; vetni erre a földre idén nemigen jutott az időnkből. Más táblán dolgozunk, fő táblán, mellékes táblán, csur- ran-cseppen' innen is, onnan is, csipeg-csepeg ide is, oda is. Majd szombaton elmegyünk. fiam, kirándulni, este nézzétek meg a mesét, aztán áqyazzatok meg és feküdjetek le. Szombaton mesélek is, s játszom veletek. És elmondom, mi volt a héten, megnézem a füzeteid, aláírom az ellenőrződ. Amikor már nagyon muszáj, helikopterről lepermetezzük az ugarra hagyott táblát, onnan térkép, onnan a gyom is zöldnek látszik, nemcsak a tavalyról kihajtott mag. Másutt kapálunk, másutt metszünk, hogy megvásárolhassuk ajándékkal, játékkal, mozijeggyel szombatunkat, a megígértet, a ritkán beváltottat. Értéket kell termelni, hogy megélhessünk. Jövőre talán már jobban állunk, majd sokat leszünk együtt, gyerekek. Elmondom akkor az évszakok változásait, másképpen, ahogy az iskolában tanultad, de úgy, hogy tavasszal elöntött réteken ebihalat vadászni; nyáron a tarlón csúsztatott mezítláb nem bök a torzsa; ősszel forrásból meríthetsz levélpohárral is vizet; télen tükörjégen keresztül, sások között azért mozog az élet —, elmesélek mindent, mi velem gyerekkoromban történt, tudom szereted hallgatni, ami apukáddal gyerekkorában történt, te onnan tudod, mi a szivárvány, hogy ő amikor ekkora volt, nem tudta. S te majd elmondod nekem az új matekot, s megtanítlak cserébe két ujjal fütyülni. Apa, kéne öt forint. Tessék, a vacsorát megtalálod az asztalon, a kulcsodat itthon ne feledd, akaszd már most a nyakadba. És a mese után lefeküdjetek! Ha én apuka leszek, rojsz- rojszt veszek, meg színes tévét veszek, meg gokartot veszek, meg lufit, cukrot, legót nagyot, távirányításos autót, meg mindent, amit a tévében látni, skálalányt, ha bemegyek . . . Bementem. Vásárolni már megtanítottam, mondhatom, ha apuka leszel, vehetsz rojszrojszt, meg mindent, amit most lattal a tv-ben, akkor majd futhatsz te is, hogy megve- hesd, amit akkor mutat a tv, s a te fiad mondja naponta, olyan nekem is kell, az Andinek már van, nekem miért. Miért. A miért 'kérdőszó, de már pontot írok utána, miért, miért mondtad annyit, elkopott minden kérdés, minden hangsúly, rák ne menjen a vetésbe, az iskolában majd megtanulod, az a dolga, hogy megtanítsa a gyereket, a szülőnek meg az a dolga, hogy meglegyen mindene a gyereknek, hajtsunk hát, hajtsunk, szaladjanak a lovak, talán utolérem, hn mást nem lemaradásomat. Kisvállalkozni kellene, gmk-z- ni kellene, nyulazni, barac- kozni, bikázni, fröccsönteni, hasznos dolgokat, eladható dolgokat kellene .. . . . akkor lenne pénzem, akkor vehetnék, építhetnék kertes házat, színes tv-t, s talán még rojsz-rojszszt, vagy ha azt nem, hát mercédeszt. Az ablak alatt üvöltés, a gyerekek nevelik egymást, nyakukban kulcs, a táska a földön. Feladtam már kis virágoskertem az ablak alatt, egész nap az iskolában, akkor miért sajnálom tőlük azt a kis mozgást, a gyerek az olyan, szalad, nem nézi hova lép, különben is nevelje a maga köly- két, ez meg közterület, azt csinál itt a fiam, amit akar, de félti a szar virágjait — uszítsuk gyerekeinket a másik ablakó alá. fák kitörve, virág el. taposva. Iskolavégén üvöltés szakad fel a betonházak közül. Gyere, fiam, elmondom a természet emeleteit: az első. szőr zöldellő erdei füveket, a türelmes lombokat, akik engednek elegendő fényt az aljnövényzet kibomlásához. Gye. re, fiam, úgyis csak futok a pénzem után, tudod nem lesz nekünk rojsz-rojsz, nem is ígérem. Elég, ha azt válaszoltad hogy új kémiai anyagok keletkeznek, a tanító néninek is sol a dolga, sokan vagytok az osztályban, biztosan nem figyeli arra egy pillanatra, hogy c füst is új kémiai anyag, de látod, azt odaírhattad volna hogy meleg is keletkezik. Az emberek azért raknak tüzet, hogy megmelegedjenek. Nem, tv-nk az nem voltakkor. A fák is azért hagynak időt tavasszal, hogy a kis füvek megerősödjenek, a csemeték a bokrok kihajtsanak. Időt hagyni, időt adni. Ho- avan nőjenek, ha nem jutnak fényhez, meleghez, ha elvesz, szűk tőlük magunkat rohanásunkkal, annyi minden megta. nulandó van iskolán kívül is Almafák sorsára adjuk őket! Elgazosodásra, ■ baltaélre? Ha nincs kereslet, visszafog, juk gyümölcsöskertjeinket, ki. vágjuk a fákat, s rohanunk c pénzünk után. Vállalkozunk De lesz-e még valaki valamikor, aki mese szerint, s nerr közgazdasági megfontolásai alapján ültet új fát? Látod fiam, az nem eredt meg, lehet, mert hideg volt ez a tavasz Ősszel majd újra megpróbáljuk. Mert az évszakok visszatérnek, tavasszal újra az erdőalja zöldül ki, mint minden évben évezredek óta, kialakull rend szerint. Még ezen a kü. lőne tavaszon is vártak a fák, adtak időt o füveknek, bokroknak. Méq.ezen a tavaszon is, Megadhatom-e én neked, ami meg nem vásárolható? Tanulj fiam! Gyere, tanuljunk! Bodó László A marhavágó-üzemrész egyik részlete Proksza László felvételei
