Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-12 / 129. szám
Tudományos élet Akadémiai közgyűlés Dr.T így i József előadása A Magyar Tudományos Akadémia tegnap végétért közgyűléséhez kapcsolódva a Biológiai Tudományok Osztályának és az Orvosi Tudományok Osztályának együttes tudományos üése keretében A Biotechnológia alapkutatási vonatkozásai, hazai eredmények, alkalmazási lehetőségek az orvostudományban és a mezőgazdaságban címmel hangzott el számos előadás. A témakört taglaló előadássorozat bevezetését dr. Tigyi József, az MTA rendes tagja, a Biológiai Osztály elnöke tartotta meg Biotechnológus szakemberképzés: A modern biológia fejlesztésének kulcskérdése címmel. Dr. Tigyi József a biológiai forradalom napjainkban egyre súlyosabbnak tekinthető fogalmából kiindulva elmondta, hogy a biológiai forradalomnak a gazdasági életet befolyásoló, jelentős átalakító hatása világszerte érzékelhető a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt. Az Egyesült Nemzetek Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) ez évben hozott létre egy nemzetközi laboratóriumot — indiai és olasz- országi központtal. Ismertetve a Japán és az angliai helyzetet dr Tigyi József elmondta, hogy az UNESCO 1983-as jelentése szerint 16 fejlődő ország indított az utóbbi években jelentős biotechnológiai kutatási programot. Hazánkban ez év januárjában indult az OKKFT biotechnikai kutatási programja, amely az 1984—85-ös évre 140 millió forintot irányzott elő. Magyarországon a biotechnológiai kutatásnak aránylag jelentős kutatóbázisa van: a Szegedi Biológiai Központ, a Budapesti Műszaki Egyetem Mezőgazdasági Kémiai Tanszéke, több gyógyszergyár és mezőgazdasági termelési egység tett jelentős fejlesztési lépéseket az utóbbi években e téren. Bár a biológia általában kisebb beruházási ráfordítást igényel, mint a legtöbb kémiai iparág, mégsem jelentéktelen az az összeg, amelyet indításkor a kutatásra és fejlesztésre fordítani kellene. Van azonban egy alapvetően fontos faktora a fejlesztésnek, amelyet a jelenlegi helyzetben is képesek volnánk megfelelőképpen támogatni, ez pedig a szükséges szakemberek képzése. Külön előnyös e téren a helyzetünk, mert a kiindulási oktatóbázissal lényegében rendelkezünk. Az OKKFT programja egy funkcionális projectet tervez indítani, amely főleg posztgraduális képzéssel foglalkozik. Akadémiai díjas Dr. Sétáló György, a POTE docense A Magyar Tudományos Akadémia e héten megtartott közgyűlésén Akadémiai díjat kapott dr. Sétáló György az orvostudományok kandidátusa, a POTE anatómiai intézetének egyetemi docense. A Biológiai Tudományok Osztálya ezúttal összesen két díjban részesült. Dr. Sétáló György a modern immunszövettani módszerek hazai bevezetéséért és továbbfejlesztéséért, valamint e módszerek alkalmazásával a neu- ropeptideket tartalmazó idegelemek kutatása terén elért eredményeiért kapta meg az elismerést. Dr. Sétáló György 1961-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetem — többek között — Szentágothai János tanítványaként. Már 1958 óta az anatómiai intézethez kötődött — eleinte tudományos diákköri tevékenység ^formájában. Az egyetem elvégzése után — mint gyakornok — az 1963 óta dr. Flerkó Béla vezette anatómiai intézetben kezdte meg a tudományos kutatói munkát. A kandidátusi értekezését az akadémiai díjjal is fémjelzett eredményei felhasználásával írta és védte meg. 1971—72- ben az USA-ban töltött egyéves tanulmányútján sajátította el a peroxidáz enzimmel jelölt ellenanyagokat alkalmazó immunszövettani módszereket, majd hazatérése után megszervezte a pécsi anatómiai intézetben az immunhisztológiai laboratóriumot. E laboratórium egyik kutatói szobájában beszélgetve arra kérem dr. Sétáló Györgyöt, világítaná meg kissé közérthetőbben is mindazt, amivel foglalkozik és amiért az Akadémiai díjat is megkapta. — Hogyan honosodott meg ez a módszer Pécsen, és mi a lényege? — Korábban ezt az eljárást Közép- és Kelet-Európábán nem alkalmazták, így számos hazai és külföldi kutató nálunk sajátította el a modern immunszövettani módszereket. Szeretném előrebocsátani, hogy mindebben nem egyéni érdemekről, hanem egy itteni nyolc-tíz tagú munkacsoport eredményeiről kellene beszélnünk. Ez a team valóban élen járt a modern és egyre fejlettebb immunszövettani módszerek bevezetésében és továbbfejlesztésében. Ezek a módszerek meghatározó szerepet játszottak az elmúlt évtized során az idegrendszerben keletkező hormonszerű anyagok kutatási programjában. Hazai kutatóink e módszereknek köszönhetően vehettek részt számottevő sikerrel e tématerület ideg- szövettani részleteinek kutatásában. Intézetünk immunszövettani laboratóriumának munkatársai az elmúlt nyolc év során a hypothalamus (közti agy) agyalapi mirigyhormonokat üríttető, vagy azok ürülését gátló idegi hormonok kimutatása során tett kísérletes megfigyeléseiről számszerint 54 közleményben számolt be. A közlemények közül 22 esetben társszerzőnk volt az 1977. évi egyik orvos-fiziológiai Nobel- díjasa: A. V. Schally. — Ami a módszer lényegét illeti, ez az eljárás — mint említettem — immunológiai elveken alapul. A mikroszkopikus láthatóság érdekében általában színezik az anyagokat. Ez az eljárás az immunológiailag aktív anyagok kimutatására szolgál — immunreakciók révén. A megfigyelő ez esetben az immunreakciót érzékeli közvetve. Maga a reakció a jelzője a keresett anyagnak. Az eljárást számos verzióban tovább^ is fejlesztettük. Ismert például egy ún. „érzékenyítési eljárás", amit ugyancsak itt, a teámban dolgoztunk ki. Ezekkel a módszerekkel az élő szervezetekben előforduló valamennyi — biológiailag aktív — anyag kimutatható. Megjegyzem még, hogy az ezen a területen publikált közleményeinkben közölt észleleteket a nemzetközi irodalom legújabb közlései is megerősítik. „Az idegeredetű peptidhormo- nok kutatása mellett dr. Sétáló György és munkatársai ugyancsak nemzetközileg elismert új megfigyeléseket tettek az agyalapi mirigy mellső lebeny sejtjeinek fejlődésére vonatkozóan" — olvasom egy egyetemi értékelésben. Az 1972-ben röviden ismertetett, majd később sorozatban és részletesen közölt adataik, amelyekben az agyalapi mirigyhormonokat szintetizáló sejtek kialakulásának sorrendjét meghatározták, e tématerület legelső, mindmáig érvényes adatainak számítanak. Az említett eredmények nemzetközi elismerését jelzi, hogy dr. Sétáló Györgyöt 1975 óta számos nemzetközi konferencián és kongresszuson, így például 1980-ban a 28. Nemzetközi Élettani Kongresszuson, legutóbb pedig 1982-ben az IBRO — Nemzetközi Agykutató Szervezet — első világkongresszusán felkérték hogy számoljon be kutatásainak eredményeiről. Jelenleg egy — Japánban tartandó — nemzetközi szimpozion egyik szekciója elnöki tisztségének betöltésére és előadás tartására kérték fel. Erre idén, novemberben kerül sor. Tudományos tevékenysége nemzetközi elismerésének tekinthető az is, hogy az International Rewiew of Cytology szerkesztőjének felkérésére 1978-ban dr. Sétáló György— A. V. Schally-val (Nobel-díjas), A. Arimurával és dr. Flerkó Bélával monográfia szerű könyv- fejezetben számolt be a neu- ropeptid-kutatás akkori állásáról. Bebesi Károly Hét tanulmány gazdaságról, társadalomról Kornai János: Ellentmondások és dilemmák Nem véletlen talán, hogy éppen a Magvető kiadó Gyorsuló idő sorozata vállalta magára Kornai János hét — korábban másutt már megjelent — tanulmányának gyűjteményes kiadását. Elég csak Enye- di György, Granasztói Pál, Andorka Rudolf, Huszár Tibor, Hankiss Ágnes és Hankiss Elemér e sorozatban megjelent tanulmányaira utalnunk, hogy az olvasó belássa, a Gyorsuló idő egyike azoknak a különös vállalkozásoknak, melyek valósághű diagnózisaikkal — érthetően — rendkívüli érdeklődést ébresztenek. A hazai közgazdászok körében — úgy tűnik — épp oly büszke öntudatot jelent Kor- nai-tanítványnak lenni, mint például a pszichológiában a Mérei-iskola növendékeként bemutatkozni. Bizonyára nem alaptalanul. Az 1971-ben megjelent Anti-Equilibrium utánoz először 1980-ban, majd másodízben tavaly megjelent „A hiány” című, a szocialista gazdaság alapjelenségeit elemző nagyszabású tanulmány tette ismertté a nem — közgazdász értelmiség körében is Kornai János nevét. A most megjelent hét tanulmány közös eleme, hogy közgazdász írta nem közgazdász számára, hogy elsősorban a valóságos szocialista gazdaságról szólnak, s elsősorban ennek önmaga kitermelte ellentmondásait igyekeznek bemutatni. Az 1978 és 1982 között megjelent tanulmányokon történt kisebb módosítások segítenek valóban egy kötetté összeállni a gondolatokat. „A hiány újratermelése” c. első tanulmány azokat az alapkategóriákat, összefüggéseket tárja az olvasó elé, amelyek a következő írások megértéséhez nélkülözhetetlenek. A hiány újratermelésének folyamatát a termelési eszközök és a fogyasztási cikkek termeléséről készült modelleken szemlélteti. A második tanulmány, az előzőekben vázolt fogalom- rendszer két — talán legjelentősebb — kategóriájának részletesebb elemzését adja. A feltételek és következmények mentén mutatja be Kornai a „kemény" és a ,puha” költség- vetési korlát tiszta esetét és a .majdnem kemény” költségvetési korlátot. A közfelfogással szemben Kornai nagyobb jelentőséget tulajdonít a vállalati termelés eredményességében az igazgató azonosulásának, mint nyereségérdekeltségének. „Mind elméletileg, mind a gyakorlati gazdaságpolitikában a fő kérdés nem a konkrét ösztönzési forma, hanem a vállalat túlélésének és növekedésének sza- bályozódása, s ezzel összefüggésben a vállalat és az állam viszonya.” — írja. „A paternalizmus fokozatai" című írás épp ezzel a viszonynyal, ennek különböző szintjeivel foglalkozik a gyermek— szülő viszony analógiájára. A vállalatnak mindenkor segítséget nyújtó állam (szülő) gyámkodása, a pate/nalizmus a közvetlen magyarázata a költség- vetési korlát felpuhulásának és következményeinek. A gyermek—szülő viszony eredendően a pszichológia tárgya, így nem véletlen, hogy az ennek analógiájára vázolt paternalizmus bemutatása után a „Közgazdaságtudomány és pszichológia" címmel a Pszi- cológia első évfolyamában Akadémiai díjak A Magyar Tudományos Akadémia 1984. évi Akadémiai díjat a héten megtartott közgyűlés keretében adták át. 1984. évi Akadémiai díjban részesült — többek között Ormos Mária, a történettudományok doktora, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának egyetemi tanára, akit a Padovától—Trianonig című monográfiájáért tüntettek ki, azzal az indoklással, hogy könyve Magyarország nemzetközi helyzetét vizsgálja a Monarchia által 1918. novemberében aláírt padovai fegyverszünettől, illetve az e fegyverszünetet Magyarországra alkalmazó belgrádi katonai konvenciótól 1920 júniusáig, a trianoni békeszerződés megkötéséig. 1984. évi Akadémiai díjban részesült továbbá dr. Sétáló György, az orvostudományok kandidátusa, a POTE egyetemi docense, akinek a tudományos munkásságát ezúttal külön interjúban ismertetjük. Egyetemi és főiskolai koordinációs bizottság Pécsett A pécsi egyetemek és főiskolák vezetőinek, párt- és KISZ- titkárainak részvételével Pécsett, a magasház kiállítótermében dr. Flerkó Béla, a POTE rektora elnökletével a közelmúltban ülést tartott az egyetemi és főiskolai koordinációs bizottság. Az ülés résztvevői számos konkrét tennivalót vitattok meg és határoztak el, továbbá néhány olyan kérdésben is állást foglaltak, amelyek egyre égetőbb gondként jelentkeznek valamennyi felső- oktatási intézményben. Ez utóbbiakról a bizottság eljuttatja ajánlásait a felsőoktatás országos szintű felettes szerveihez. Elfogadták továbbá az egyes szakbizottságok munkaprogramjait is. Közülük kiemelkedik a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójához kapcsolódó tudományos rendezvénysorozat, amely elsősorban előadásokból, továbbá jubileumi kiadványok megjelentetéséből áll. A koordinációs bizottság megalakulásának főbb okairól, jelenlegi és jövőbeni legfontosabb feladatairól, terveiről dr. Hajnal Józseftől, a POTE főtitkárától, az egyetemi és főiskolai koordinációs bizottság titkárától kértünk tájékoztatást. Dr. Hajnal József elmondta, hogy Pécs város és Baranya életében — mint az köztudott — egyre nagyobb szerepet játszik az egyetemek és főiskolák itt jelenlévő gazdag együttese, amely tudományos potenciáljával és a hallgatóság számossága révén mind hatékonyabb kulturális és közéleti tényező lesz. Ezzel együtt az MSZMP Politikai Bizottságának a felső- oktatásról szóló határozata is kötelezővé teszi az egy székhelyen működő egyetemi, főiskolai intézmények együttműködését. A városi pártbizottság már korábban is kezdeményezte hasonló fórumok megalakítását, megjelent, Kornai Jánossal készült interjú következik. „A magyar gazdasági reform jelenlegi helyzetéről és kilátásairól" címmel 1982-ben megjelent tanulmány a legterjedelmesebb tagja a mostani válogatásnak. — Két — már valóban tudományos esszének nevezhető — írás zárja a kötetet. „A hatékonyság és szocialista erkölcs”- ben a hatékony irányítás és szervezés öt általános (sem tipikusan szocialista, sem kapitalista) feltételét és a szocialista gazdaság négy etikai elvét a nyereséghez kapcsolódó ösztönzés, a vállalat életbenmara- dása és növekedése kapcsán veti egybe. „A nemzetek egészsége" az orvostudomány és a közgazdaságtudomány analógiájáról szóló esszé, melyet számos egyéb mellett éppen Harrkiss Elemér Diagnózisok című munkája inspirált. Ez az írás már számos, a közgazdaságtan keretein túlmutató problémát vet fel, s helyez — talán épp analógiákra épülése megújító hatásaként — új megvilágításba. Martin László működtetését. A politikai bizottsági határozat fontosságát különösen aláhúzza az a tény, hogy az egyetemi-főiskolai ifjúság általános problémái a legtöbb területen azonosak. A koordinációs feladatok ellátására alakult bizottság azt szeretné, ha valóban aktív, intenzív együttműködés alakulna ki az intézmények között, jó volna azonban, ha ez az együttműködés nem torpanna meg a falaknál, nemcsak a falakig terjedne ki, hanem azokon túl, azokon belül is éreztetné a hatását. El kellene érnünk, hogy például a pécsi egyetemi polgár szabadon meghallgathasson előadásokat bármilyen karon — még ha nem ottani hallgató is. Jelenleg a Pécsett élő hallgatók száma megközelíti az ötezret, az oktatók száma pedig az ezret, összességében a pécsi egyetemek, főiskolák mintegy 10 ezer embert foglalkoztatnak valamilyen formában. Az együttműködésnek tehát valamennyi területen érvényesülni kellene ahhoz, hogy annak előnyeit ez a nagy létszámú érintett — hallgató, oktató, munkatárs, stb. — érzékelhesse, értékelhesse és nem utolsósorban élvezhesse. Ennek érdekében túl kell lépni azokon az akadályokon is, amelyek abból erednek, hogy a legtöbb intézmény szakmailag és fennható- sógilag más és más ágazatokhoz tartozik. Ami az anyagiakat illeti, az együttműködés lehetőségei itt is adottak. Néhány példa. Kár volna az energiákat és az erőket szétfolyni hagyni ott, ahol nagyobb eredménnyel járna ezek egyesítése. Egyik egyetemnek sincs például nyomdája. Sokszorosítanak stencilez- nek, nyomtctgatnak. Valami mindenütt van, de — mint mondani szokás — egyik sem az igazi. Miért ne lehetne az erőket egyesíteni például ezen a téren? Az intézmények a gép- kocsiparkjuk gazdaságosabb, kölcsönös előnyöket nyújtó kihasználásában is együttműködhetnének. Vaav: miért ne kísérelhetnék meg a menzák egy- séqesítését, törekedve ezzel eqvütt valamiféle egységes diákeqzisztencia, szélsőségektől mentes szociális helyzet kialakítására is Az intézmények létrehozhatnának például egy egyséqes ideqennyelvi lektorátust. Mindezek csak példák a számos lehetőség közül. Az egyetemi és főiskolai koordinációs bizottság keretén belül eddig három szekció alakult meq és készítette el munkaprogramját. A gazdasági, az oktatási és nevelési, valamint a kulturális szekció az elneve-' zésével ielzett területeken való együttműködést hivatott szolgálni a politikai bizottsági határozat szellemében az említett egységes felsőoktatási elveket, érdekeket szem előtt tartva. B. K. HÉTVÉGE 7.
