Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-20 / 137. szám
1984. május 20., vasárnap Dunantuli napló 3 Baranya ipari kiállításra készül Eszéken. A munkálatok az eszéki sportcsarnokban már megkezdődtek, dekorálják a csarnokbelsőt, érkezik az áru. A héten a helyszínen járt Asztalos Ferenc, a rendező Me- csek-Tourist vezető-helyettese, a magyar kiállítók igazgatója, s kérésünkre beszámolt a május 26-a és június 1-e között zajló seregszemle előkészületeiről, menetrendjéről. A kiállítás a magyar—jugoszláv határ menti gazdasági kapcsolatok bővítését, az árucserébe új termékek bevonását szolgálja, egyszersmind viszonzása a jugoszlávok tavalyi Pécsi Ipari Vásáron való szereplésének, ápolása a testvérvárosi kapcsolatoknak. A Zrinyevác sportcsarnokban, 1000 négyzetméternyi alapterületen és a csarnok előtti szabad téren 48 baranyai, budapesti és az ország más részeiből jelentkezett vállalat és szövetkezet mutatja be termékeit. Csupa olyan cég, mely már hosszú évek óta folytat sikeres kereskedelmet déli szomszédunkkal, vagy éppenséggel most akar bekapcsolódni a határ menti cserébe. A termelők mellett ott lesznek és irodát nyitnak az érdekelt, s az üzleteket lebonyolító külkereskedelmi vállalatok is, így a Konsumex, a Hungarocoop, a pécsi Univerzum, a Délker, a Chemolimpex és mások, valamint jugoszláv részről a határ menti ügyletek legfőbb szereplője, az Osijek Export-Import céq, továbbá az Eszéki Gazdasági Kamara. Ipari kiállításunk ünnepélyes megnyitójára május 26- án, szombaton délelőtt 11 órakor kerül sor. Az alkalomra Baranyából magas rangú pártós tanácsi küldöttség érkezik, hasonlóan magas szinten képviseltetik magukat az eszékiek. A kiállítást a program szerint dr. Selmeczi Lajosné belkereskedelmi miniszterhelyettes nyitja meg, majd beszédet mond a Horvát Szövetségi Köztársaság Gazdasági Kamarájának elnöke. A kiállítók május 28- tól, hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön szakmai napokat tartanak, melyekre Jugoszlávia minden részéből hívtak üzletembereket. Július 1-én, a záró napon pedig a külkereskedelmi vállalatok képviselői találkoznak és tárgyalnak, összegezve a kiállítás tapasztalatait, a jövőre vonatkozó elképzeléseket. Az üzletkötéseket előmozdítandó, a rendezők a Magyar Hétben horvát nyelvű külön mellékletet jelentettek meg. Ebben Czente Gyula pécsi tanácselnök és Asztalos Ferenc vásárigazgató nyilatkozata mellett a részt vevő vállalatok és szövetkezetek üzleti hirdetésekkel jelentkeznek. A baranyai ipari kiállítás a Zrinyevác sportcsarnokban naponta 10 és 19 óra között tart nyitva, a közönség ingyen látogathatja. A rendezők elképzelése az, amennyiben a bemutatkozás sikeres lesz, kétÜttörőfúvósok Komlón ötödik alkalommal rendezi meg Komló városa a legifjabb fúvósok megyei találkozóját. A kétévenkénti ünnepi alkalom lehetőség a bemutatkozásra, találkozásra és természetesen a szakmai megméretésre. Az idei találkozóra a komlóiakon kívül 6 baranyai együttes, valamint Ajka város zenekara kapott meghívást. A program délelőtt a színház- és hangversenyteremben, délután a sikondai tószínpadon hangzik el, kellemes szórakozást és zenei élményt nyújtva a közönségnek. A zenekarok 9 órakor felvonulnak a Lenin térről a hangversenyteremhez. A délelőtti bemutatókoncert után az együttesek záróhangversenye Sikondán 16.30 órakor kezdődik. A találkozón Geresdlak, Sásd, Siklós, Ajka, Komló, Babarc, Palotabozsok és Pécs zenekara és vendégként az ausztriai Köl- fach gyermekzenekara vesz részt. Káros-e a katicabogár? Ezt kérdezte Weindraut Edit, az úttörő mezőgazdászok megyei vetélkedőjének utolsó versenyfeladata közben, aztán megnyugtatta saját magát: — A kétpettyes katica biztosan káros! És betette az üvegbe. Egy szögleteshátú barna és egy hosszúkás piros bogár mellé. Ugyanis minél több káros rovar és gyomnövény begyűjtése volt a feladat a helyszínen, a nagy- peterdi Általános Iskola gyakorlókertjében. S nem is volt könnyű, mert a kertet előzőleg a peterdi kisiskolások mintásán kigyomláltak és kirovartalanítot- tak. Gondolván arra, ha már ők adnak otthont e rangos versenynek, legalább irigyelnivaló kertjükkel dicsekedhessenek. A mecseknádasdi Schmidt Éva csapattársait, Hartmann Tibit és Koncz Sanyit nógatta, s közben egy szőrös-forma több- íábú hernyó nevét próbálta meghatározni a lexikonból: — Ez most vagy káposztahernyó, vagy nem. Vagy valami más . .. Hat iskola — Mecseknádasd, Baranyajenő, Dobsza, Geresdlak, Somogyhárságy és Somberek — legjobb csapatai kerültek e megyei versenyre, s a nem kis tét bizton bénította őket; bejutni a Tatán sorra kerülő országos döntőbe, öregbíteni saját, iskolájuk, pedagógusok hírnevét. A tudományos-technikai úttörőszemle e szakági versenye elméleti és gyakorlati feladatok megoldásából állt. Vaskos tesztlápon kellett például arra válaszolni többek között, hogy mi az oltvány és a csemete közti különbség, avagy a spárgatöknek mely részét forgalmazza a kereskedelem? — Hu, de rácsaptam az uj- jamra I Hang János, a technika tantárgy megyei vezető szakfelügyelője elégedett volt a versenyzőkkel, ezt tükröztette az eredményhirdetésnél is. Mely szerint a dr. Scheibert Györgyné vezette mecseknádasdi csapat utazik majd Tatára. Szoros versenyben győztek Somberek és Dobsza előtt. K. F. évenként rendszeresen megismétlik. Miklósvári Zoltán A rovargyűjtemény értékelése Növelni kell a Magyarország iránt érdeklődő finn fiatalok számát Interjú Kari Tavaila-val Finn—magyar rendezvénysorozat A kultúra után a gazdasági kapcsolatukat is fejleszteni kell A Hazafias Népfront Országos Tanácsának támogatásával május 19-én és 20-án rendezték meg Pécsett a magyar —finn baráti klubok első országos találkozóját. A találkozó első napja a pécsi Nevelési Központban zajlott le teq- nap. A Mecsek Kórus Tillai Aurél vezényletével adott magyar—finn nyelvű műsort, majd Gergely László, a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottságának titkára köszöntötte a vendégeket. Ezután dr. Matu- sek Tivadar nagykövet, a Külügyminisztérium főosztályvezetője mondott megnyitót, majd Osmo Väinölä finn nagykövet szólalt fel. Egyebek között arról beszélt, hogy a két nép földrajzilag távol van ugyan egymástól és kisszámú nép, de ha gondolkodásunk és tetteink középpontjában az ember áll, akkor szerepünk nem haszontalan. Kari Tavaila, a Finn—Magyar Társaság Lahti szervezetének elnöke felszólalása következett ezután. ,,A történelem és az életfeltételek kapcsolatrendszerében igenis fontos tényező az ember” — mondotta, majd így folytatta: „Bár a jövő kívül esik a látóhatárunkon, mindig meg kell próbálnunk hatni rá, és alakítani." Ezek után egy textilképet ajándékozott a pécsi klubnak. Végül Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője arra mutatott rá, hogy Kari Tavaila gondolatai azonosak Széchenyi Istvánnak és Illyés Gyulának a jövőformálásáról hirdetett gondolataival. Minthogy a pécsi finn—magyar baráti klub éppen tízéves, átadta a klubnak a „Kiváló Társadalmi' Munkáért” elnevezésű emlékplakettet és oklevelet. Délután megkezdődött az ország 17 finn—magyar baráti klubjának tapasztalatcseréje. Közülük legnépesebb csoporttal, összesen 15 fővel a miskolciak érkeztek Pécsre. Később pedig nyilvános klubdélután keretében „Ki tud többet Finnországról” címmel ízlésesen megrendezett vetélkedőt tartottak, s a nyerteseket a Finnair és a MALÉV légitársaságok jutalmazták meg. Közben lezajlott egy finn irodalmi műsor is. Sólyom Katalin, Unger Pálma, N. Szabó Sándor, Balatinecz Márta, Sz. Simonlai Márta előadásában és a Pesten tanuló főiskolás, Virpi Pit- kanen részvételével, aki kantele nevű hangszeren játszott. A találkozó résztvevői ma kirándulnak. * A találkozó alkalmából interjút kaptunk Kari Tavaila úrtól, aki Pécs és Lahti kapcsolatában oly fontos munkásságot fejt ki: — Yrjö Koskinennel együtt jöttünk Lahtiból Pécsre — mondotta. — Ö 1952 óta rendszeresen jár Magyarországra és a Mecsek alji városba. Lah- tiban az 50-es, 60-as években lendült fel a magyar— finn baráti mozgalom. Ehhez írásos film- és hanganyagot kaptunk Magyarországról. Legnagyobb eredménye a Ko- dály-módszer igen gyors elterjedése az énektanításban. E célból Lahti közelében megalakult a Päijät-Häme konzervatórium, valamint 1973 óta ugyanott sokan nyári egyetemen ismerkednek a magyar néppel, a magyar nyelvvel. Ehhez sok magyartanár érkezik hozzánk. Reméljük: ezt a segítséget továbbra is kapjuk. Igen beváltak a hobbikörök kapcsolatai. Segítségükkel levelezések kezdődtek magyarok és finnek között. Aztán a sportolók, kórusok, zenekarok, művészek cseréje is. Szeretnénk viszont, ha nemcsak Pesten, hanem Pécsett is Kaleva- la-emlékünnepség lenne. Továbbá igen fontos a kapcsolatok gazdasági oldalának kialakítása. Mi szeretnénk Baranya megye termékeit népszerűsíteni. Mivel azonban miná- lunk a baráti kör tagjainak csak 10 százaléka 30 éven aluli, az utánpótlás szervezése is fontos feladatunk. Mindezt a két kis ország békés, de alkotó erejű szellemében kell megvalósítanunk. F. D. Baranyai ipari kiállítás Eszéken Negyvennyolc hazai vállalat és szövetkezet mutatkozik be A cél a határ menti árucsere-forgalom fellendítése Úttörő mezőgazdászok megyei versenye Nagypeterden Cserepek | emtékek J avítják az utcát Ba- kócán, ezután nem döcögnek annyit a Volán autóbuszai. És a kirándulóbuszok sem, amelyekről színes térképet szorongató turisták szállnak le, hogy megkeressék a fazekasmúzeumot. A turisták többsége később még átkel egy-két útakadályon, hogy felkeresse Sáfrány Géza fazekast: nehezen akar beletörődni, hogy csak nézni lehet ezeket a gyönyörű cserepeket, vásárolni nem. Sáfrány Géza bácsi szívesen fogadja a vendégeket egyszerű falusi házában, (címe a svájci és nyugatnémet turisták között is kézről kézre jár), de eladni való tányért, köcsögöt, kancsót már nem tud mutatni. Csak látni valót. De azért is érdemes idejönni: egy hosszú és gazdag élet szép emlékeivel van tele a ház. Sáfrány Géza életét apró részletekben megírták a napilapok sietős munkatársai és feldolgozták alapos tudományos kutatók. Munkáiból sok magángyűjtők kincse és köz- gyűjtemények beleltározott tárgya. Tavaly Pécsett volt kiállítása, most a Néprajzi Múzeumban állították ki két nagy tálját. A Baranya művészetét bemutató anyaggal nemsokára Szófiából érkezik haza néhány kancsója, ősszel a Pécsi Galériában szerepel a megye népi iparművészeivel együtt. Ő az apjától tanulta a mesterséget, de utána ezt a fajta fazekasságot már nem folytatja senki. Voltak próbálkozásai, hogy tanítson itt- ott, de kudarcba fulladtak, nem szívesen beszél róla. Azt az „ügyeskezű, fénylő barna kislányt”, aki egy pesti kiránduló busszal érkezett, majd idekéretőzött két hétre, azt szeretettel emlegeti, és díszhelyre tette az általa készített köcsögöt. Szívesen mesél szigorú apjáról, a régi vásárokról, hadifogságról, az éjszakába nyúló korongozásról: lassan, ráérősen, a sokat megért öregek jellemző kitérőivel. A szobában ülünk, fanyarkás vörös bort iszunk. Az ablakon át a hegyre látni, ahol a bor termett. — Eladtuk a szőlőhegyet — mondja, és megremeg a hangja. — Kilencszáz öl volt, rajta ház. Nem bírtuk művelni. Pedig ott fönn, a Határ- útón a séta meg a beszélgetés a gazdákkal, az volt nekem igazi pihenő. A fia Komlón lakik, gyakran hívja az öregeket látogatóba, meg hogy épüljenek a városban. — Megtesz értünk mindent, hogy jól érezzük magunkat, de én idegennek érzem magam egy városi lakásban, ha a küszöbön — ahogy szokás — lerúgom a cipőt. Ez a ház a mi verejtékünkből épült, most már csak itt maradunk. A magyar népi iparművészet című tanulmánykötet lexikonja megjegyzi, hogy Sáfrány Gézának munkájában segítségére van a felesége. „A műhelyt mindig nagyon szerettem”,.mondja Anna néni. De mit számit az, hány tányért, mézesbödönt, ecetes korsót díszített fel írókájával ahhoz képest, hogy — gyermekkori szerelem! — 55 év óta figyeli Géza bácsit derűs, áttetsző szemeivel, és állt mellette mindenféle betegség, munkabeli megpróbáltatás idején. — Megtörtént, hogy csellel kellett agyagért mennem — mondja a mester. — Szóltam, hogy seprűvesszőért megyek, aztán agyagot termeltem. Nem bírtam ki sokáig munka nélkül, akármilyen beteg is voltam. — Nem égetünk most már, tavaly novemberben gyújtottuk be utoljára a kemencét — magyarázza Anna néni. — Hetvenkilenc éves az uram, nem birja az izgalmakat. — Hanem az idén húsvét- kor nem volt itthon az asz- szony — vág egyet a szemével az öreg. — Föltettem egy kis agyagot a korongra, megpörgettem, hogy lássam, bi- rom-e még. Bírta. A két köcsög ott áll a kemencepadkán: mázat- lan, égetetlen, de a formája hibátlan. G. T.
