Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-19 / 136. szám
Vállalkozni megújulni — do hogyan? A COMPORGAN Rendszerház K. V. székhaza a budai Bék utcában. A COMPORGAN, az első magyar szervezővállalat Rekord gyorsasággal mutattuk be a tévés reklámműsorokban felbukkanó COMPOR- GAN-t olvasóinknak: már egy tavaly . őszi HDN-számban írtunk „Gasztrobusz”-unkról, alig pár héttel azután, hogy a cég bekerült a hazai vállolatok jegyzékébe. A Comporgan valójában 1971 óta létezik, óm csak külföldön jegyezték e néven, idehaza így ismerték: a Magyar Híradóstechnikai Egyesülés Számítástechnikai és Szervezési Központja. A kettősség előbb- utóbb fölösleges, zavaró tényezővé vált, célszerűnek látszott itthon is a rövidebb cégjelzés használata. Hogy pusztán névcserének tekintsük-e ezt, vagy annál jóval többnek, arról Pogány Károly, a cég igazgatója így szól részletesebben: Bizonyítás: exportban — Eredeti célunk, feladatunk: a közös vállalatban résztvevő híradástechnikai cégek számít- tástechnikával kapcsolatos igényeit kielégíteni — mondja. — Amint ebből mind többet, mind jobban sikerült megvalósítani, egyre inkább előretekintettünk, egyre jobb anyagi és szellemi erőt hoztunk össze. Végül már olyan, az eredeti célon messze túli kapacitást, ami jóval több volt, mint az alapítók igénye. Ezzel a kapacitással „elmentünk nyugatra dolgozni”, mert idehaza is ezzel tudtuk legjobban bizonyítani hozzáértésünket: árbevételünk egynegyede ma is ebből származik. Sike' reink önbizalmat adtak, és megtanultuk a jó üzletpolitikát. A vállalat-alapítók is profitáltak működésünkből, mert megtanultak saját erőből számítógép-telepítést csinálni, de ezek a cégek mai kapacitásunknak ma már csupán az egyötödét kötik le. — Mi tehát a profilja, ftel- adata a Comporgannak, és mi dönti ezt el? — Feladataink részben a múlt „meghosszabbításából", a korábbiak továbbfejlesztéséből, részben a friss gazdasági igényekből, szükségletekből adódnak. Az utóbbiakról legáltalánosabban azt mondhatnápn: figyeljük a gazdaságpolitikai kormányzat intencióit, követelményeit, és igyekszünk belőlük levonni a magunk számára hasznos és szükséges következtetéseket. Itt van például a munka- és üzemszervezés . . . Vállalataink többsége hibának, sértésnek, valami rossznak tekinti, ha valamit újra- vagv átszervezni kell: mi megpróbálunk ezen változtatni ... A számítás- technika alkalmazása sem lehet csupán „agitálás” kérdése; csak ott eredményes, ahol a A rossz szervezés kimondása még sértésnek számít Ahol a munka haszna már eleve differenciál felhasználó is nyíltan, teljes körűen óhajtja ezeket az eszközeiket ... — Vagy például ebben az országban számos cég keres kapacitást, és még többen keresnek munkát meglévő, ki nem használt kapacitásukhoz. Mi kapacitásbörzét hoztpnk létre, amelynek tagjai némi bérleti díj ellenében rendszeresen értesülnek arról, hol, milyen bejelentett, de kihasználatlan lehetőség található. Felmérjük és közöljük a tagok vagy az „egyszeri bekapcsolódók” kiváltásra, helyettesítésre váró importtételeit is, foglalkozunk a mezőgazdaság, az élelmiszeripar idényjellegű, fölös készleteivel. Ebbéli törekvésünk sikere természetesen nemcsak szervezési, anyagi, hanem szemléleti kérdés is. A korábbi évek gazdálkodása, sajnos, olyan szemlélethez szoktatta hozzá a vállalatokat, miszerint „amiről nem tudunk, az nincs ..", Ezen me- gintcsak többféle úton-módon igyekszünk változtatni: a Tv képújsággal például épp a napokban tárgyalunk egy olyan információs műsorról, amely délelőttönként rendszeresen közölné a vállalatok fölös kapacitását, készleteit, s azonnal lehetne, s kellene reagálni rá . .. Nemcsak gépkérdés „Fejlesztők is vagyunk!" — hangsúlyozza a továbbiakban az igazgató, s ez azt jelenti: egy jónak ígérkező tevékenység, üzlet kibontakoztatásához — állításuk szerint — nem kell más, a jól megalapozott elhatározásnál — a többit adja a Comporgan. Vagyis mit? A módosításra szoruló folyamat diagnózisát: szakembert, aki az új folyamatot megszervezi; ha a szervezéshez, folyamathoz számítógép szükséges, akkor programot, programozót, sőt — bérbe — számítógépet is. Ez utóbbiak egyébként — hangsúlyozzák — nem feltétlenül szükségesek: jól szervezni ugyanis számítógép nélkül is lehet, ámbár az is igaz, hogy ha okosan használják a komputert, az majdnem biztosan jobb szervezést is eredményez. A szervezés minőségére az NSZK-beli Diebold céggel és a Metrimpex-eI közösen alapított közös vállalat a garancia, e réven a Comporgan külföldről forintért is megszerezheti azt, ami neki és partnereinek kell. Nem érdektelen azonban az sem, vajon az első hazai szervező vegyes vállalatnak milyen a belső szervezése? — A Comporgan állami pénzt nem használt; amit elért, azt saját munkájával érte el — mondja az igazgató. — Alaptőkénk az indulási vagyon egy- harmada, a többi hitel. Egy év múlva körülbelül 180 milliós bevételre számítunk, ennek egy- harmadát szervezésből, kétharmadát számítástechnikai munkából szerezzük. A cégnél háromszázan dolgoznak; ezek kétharmada diplomás; zömükben mérnökök, közgazdászok, de tanárok, fizikusok, vegyészek is találtak már nálunk munkát — egyik nyelvészünk például saj- tórendszer-gépesítésen dolgozik. Az egy főre jutó éves átlagjövedelem 62 000 forint, de a szóródás nagy. Nálunk a munka jellege és haszna önmagában differenciál; a béreknek majdnem a fele mozgóbér, és rövid idő alatt, igen értékes munkával, akár hatvanezer forintot is lehet keresni. Ám az is igaz, hogy követelünk és szigorúak vagyunk, mert a jó hírnévre adni kell. Nálunk nem fordulhat elő, hogy valamit egy bizonyos napra vállaltunk, és a partner csak másnap reggel jut hozzá! . .. Végül a vezetői hitvallásról, mintegy mellékesen: — Ez engem nem anyagilag érdekel ... Azt vezetem, amit „kitaláltam" — mondja. A Comporgan baranyai partnere a Mecseki Szénbányák. A cég nemrég ajánlatot készített neki egy számítástechnikai információs és irányitási rendszer megvalósitására, amelynek kapcsán Zala György, a bánya számítástechnikai osztályvezetője a következőket mondja: — A vállalat egész munkáját átfogó irányítási rendszer pályázatára olyan, világhírű cégeket is meghívtunk, mint az IBM, a Siemens, az ICL, illetve idehaza a KFKI. Döntés ugyan még nincs, de azt elmondhatom, hogy a Comporgan pályamunkája a kevés kiemelkedő között van, a hazai pályázók közül pedig a legjobb. Munkájuk külön érdeme, hogy a hazai gépparkot is fiqyelembe veszi, és egyúttal, az ICL közvetítésével, felhasználja az angliai bányák legjobb szervezési tapasztalatait. Varga János Hódító útra kelt a Zsolnaymárka Nehéz a külpiac, de nem bevehetetlen A londoni nagyáruház kirakatában vörös fényű Zsolnay eozinváza hívja fel magára a figyelmet. Ára 2250 font, any- nyi, mint egy Mini Morris sze- mélygékpocsi ára. Magyar árubemutató Dubaiban, egy arab üzletember a helyszínen megvásárolja a Zsolnay által kiállított mintakollekciót. Los Angeles — célba ér a szalonnázó paraszt, az amerikai nagyváros és környékének nosztalgiát érző magyarjai mostanában előszeretettel díszítik lakásukat az óhazára emlékeztető porcelán- figurával ... Íme, jelzések a Zsolnay Porcelángyár értékesítésének táguló világáról. Két éve önállósult a vállalat, a pécsiek azóta igencsak feltornázták kivitelüket, külkap- csolataik rövid idő leforgása alatt kiterebélyesedtek.. Gyorsan nőtt az export, részaránya immár az évi 450 millió forint termelési érték 25—30 százalékát teszi ki. Az idén közvetlenül 35-40 millió forint értékben szállítanak a tőkés piacokra, 40—50 millióért a szocialista országokba, ezenkívül közvetve még további 50 millió forint értékű Zsolnay-termék jut el a tőkés és a szocialista országokba. Vevőkörükbe ma már olyan igényes piacú országok tartoznak, mint Anglia, az USA, Olaszország, az NSZK, Görögország, a gazdag olajtermelő országok közül pedig Kuvait és Dubai. Amikor még nagyvállalati kötelékben, gyáregységként dolgoztak, kivitelüket főként a porcelánszigetelők jelentették. Időközben a vásárlóképes országokban a nagy villamosítások ideje lejárt, a Zsolnay már korábban termékszerkezete megváltoztatására kényszerült, fejlesztésében irányt váltott, mindezeket a folyamatokat különösen az utóbbi években fölgyorsítva. Olyannyira, hogy ma már a termelés és az export nagyobb hányadát nem a porcelánszigetelők, hanem a háztartási porcelánok és a Zsolnay díszműáruk adják, míg korábban ez éppen fordítva volt. Nos, e klasszikusnak mondott Festik az ez idő szerint legértékesebb, Madame Pompadoure elnevezésű szerviz teáscsészéit Megkapó ízléssel díszített porcelánfajansz vázák — nyugati exportra Läufer László felvételei termékek termelésének kiteljesítésére és növekvő kivitelére alapozzák most jövőjüket, élénk külpiaci munkát végezve. Az utóbbi két évben a gyár szakemberei, élükön Bosnyák János igazgatóval, a világ számos országában megfordultak, hogy újabb vevőkre tegyenek szert, egyszersmind tájékozódjanak, kik és mivel vannak a piacon, mit kérnek a vevők. A piacszerzés érdekében a Zsolnay az elmúlt évben 50 új termékkel és 250 féle új dekorációval rukkolt ki és vett részt több tucatnyi nemzetközi vásáron, kiállításon, szűk körű árubemutatókon, miközben képviselőik rengeteg kereskedővel tárgyaltak, utazásaik során temérdek piaci ismeretet és tapasztalatot szereztek, melyeket érvényesíteni és hasznosítani kívánnak üzlet- és fejlesztési politikájukban. Még mielőtt a Zsolnay-ter- mékek külpiaci értékesítésének esélylatolgatásába kezdenénk, érdemes megismernünk a külföldi utak egynémely tapasztalatát — ennek ismertetésére Bosnyák János igazgató nemrég a Magyar Közgazdasági Társaságban is vállalkozott —, annál is inkább, mivel ezek a tapasztalatok túlmutatnak a vállalaton, másoknak is útmutatásokkal szolgálhatnak. Az egyik legfontosabb tanulság, a gyors cselekvés érdekében állandóan ott kell lenni, jelen kell lenni a piacon, a személyes kapcsolatok — ezzel együtt a bizalom, ami minden üzlet alapja — döntőek; leve- lezgetéssel, telexüzenetekkel aligha lehet sikerre számítani. A pécsiek mindenütt tapasztalhatták, a bemutatott Zsolnay- termékek nagy-nagy elismerést váltottak ki‘, ez azonban még egyáltalán nem jelentett megrendelést. A tőkés országok piacán nagyon sokan vannak, óriási a verseny, ahhoz, hogy egy új, önmagában még oly színvonalas termék vagy márka mondjuk az USA piacán befusson, a forgalom kiteljesedjen, ahhoz először is kell egy jó kereskedőt találni, az árut széles körben és folytonosan reklámozni, egyszóval több év szívós munkájára van szükség. Egy másik fontos tapasztalat, hogy messzemenően figyelembe kell venni a helyi igényeket, az adott ország ízlés- és formavilágát, szokásait. Ennek fokozott igénye különösen a Kuvait- ban és a Dubaiban tett üzleti utak során kapott hangsúlyt. Ezekbe az arab országokba a Zsolnay természetesen nem szalonnázó parasztjaival kelt útra, ellenben mintakollekció-’ jóban olyan, idehaza aligha ismert edénykéket is szerepeltetett, min\ a rózsavízhintő, vagy az Állami Pénzverdével közösen készített, fémmel ötvözött, arannyal futtatott tömjén füstölő. Az araboknak — ezekben az országokban az igények most vannak születőben — tetszett a pécsi mintakollekció, de itt is áll, jó képviselőt, kereskedőt kell találni, a nyakára járni, s akkor robbanásszerű lehet a forgalomemelkedés. Hogyan látja ezek után külpiaci előrefutását a vállalat, a külföldi utak tapasztalatai tükrében merre vesznek irányt? Említettük, az exportot hosszú ideig a porcelánszigetelők jelentették. A korábban jó felvevő piacnak számító fejlett országokban a fejlesztésben váltás következett be, a légvezetékek ellenében a kábelezésre tértek át. Ugyan felvevő piac lehetne a Közel- és a Távol- Kelet, valamint Észak-Afrika, ám az ottani országok pénzügyi gondokkal küszködnek, számunkra többnyire teljesíthetetlen feltételeket támasztanak. Egy ország például egyszer úgy akart tőlünk porcelánszigetelőket vásárolni, hogy adjuk 30 éves hitelre, s a hitel törlesztését a hetedik év után kezdik meg. Mit lehet tenni? A Zsolnay erről a kapacitásáról mégsem mond le, csökkenő vagy szinten maradó termelés mellett, új típusok kifejlesztésével is igyekszik réseket találni és benyomulni a fizetőképes piacokra. Ennél jóval nagyobb az esélyük a külpiacokon a háztartási porcelánoknak és a díszműáruknak. Az utóbbi években kifejlesztett, legkülönbözőbb — köztük szállodákban, egészség- ügyi intézményekben is használatos — edényáruk sikert arattak külföldön is, a forgalom ez idő szerint feljövőben. Azonban éppen a nemzetközi egybevetés mutatott rá, a Zsolnay fehér porcelánjai csak a közepes, és nem a „leg" kategóriába tartoznak. A fejlesztésben most célul tűzték ki olyan háztartási porcelánok előállítását, melyek finomabbak, vékonyabbak, súlyra könnyebbek, át- tetszőbbek, színben egyöntetűbbek, díszítésük ízlésesebb, az ilyen termékek kereslete jobb, magasabb árat kapnak érte. A leglátványosabban a hagyományos Zsolnay díszműáru termelése és export-részaránya növekszik, az idén a termelési érték 70—80 millió forintnyi, ami felmehet 100—120 millióra is. Külföldön nagyon keresettek a különböző nosztalgiafigurák, mint a szalonnázó paraszt; a máz alatti díszítésű állatkák, a több tüzű eozinvá- zák, a sárga alapmázas, magas tűzön égetett Zsolnay étkező garnitúrák. Az exportban itt az értékesebb, luxus kategóriába tartozó áruk részarányának növelését tűzték ki célul. Szervizeik értékét növelendő, a nagyobb kézimunkaigényű, gazdagabban díszített áruk gyártását szorgalmazzák, ezekért többszörös árat fizet a piac. A Zsolnay-gyór szakemberei utazási tapasztalataiból leszűrhető, nehéz a külpiac, de nem bevehetetlen. Ám a termelőnek magának is ott kell lennie és folytonosan figyelnie a piacokat, személyes kapcsolatokat is kialakítva a vevőkkel. A gyáriak bíznak benne, külpiaci erőfeszítéseik beérnek, a Zsolnay- márka kitartó munkával a világmárkák közé sorolhat. Miklósvári Zoltán HÉTVÉGE 5.
